Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-05-06 / 19. szám
2 közönség volt jelen. A szertartást Hehelein Károly prépost-kanonok végezte, ki a Kálvária templomban ünnepélyes nagy misét mondott. Szertartás után Mladoniczki Ferencz józustársasági atya tartalmas beszédet intézett a jelenvolt közönséghez. A Kálvária előtti oltáron dr. Fechtel János főgymn. tanár mondott csendes misét az ifjúságnak, mely a templom előtt elterülő szép kertben foglalt helyet. Meghívó, de nem mulatságra, hanem szűz Mária hónapjának, a szép májusnak méltó ünneplésére. Hisz e hóban minden nemes kath. szívben meg kell rezdülnie a gyermeki szeretet gyengéd érzelmének azon jó Anya iránt, a ki szeretetreméltó kedvességgel hívja fel gyermekeit a májusi ájta- toskodásra. Az egyház is díszbe öltözteti a Mária szobrokat, felókesiti a szent Szűz képeit, nagyobb ünnepélylyel végzi a szent misét, estenkint Mária oltára köré gyűjti a hívők seregét, hogy tiszteljék, szeressék, ünnepeljék május királynőjét. Ki maradna hát el, mikor édes anyja hívja buzgalomra ? ! Azért lobogjon fel minden kath. magyar szívben a Nagyasszony tisztelete kivált e hónapban ! Látogassuk a májusi ájtatosságot, keressük fel imáinkkal a szent Szüzet, s apró áldozatainkból fonjunk szerető szivére ékes erénykoszorut. Ajánljuk fel az irgalom anyjának mindennapi bajainkat, munkánkat és keresztünket, s érezni fogjuk érte a májusi királynő anyai oltalmának szivetáldó mennyei harmatát ! A zárda templomban naponkint este 6 órakor van az ájtatosság. P. Bus Jakab tartja a prédikációkat, az ájtatosságot Kovács Gyula tanár végzi. Uj ezredes. O felsége a király Kotányi Henrik alezredest, ki városunkban is állomásozott, s jelenleg Székesfehérváron működik, ezredesnek nevezte ki. Előléptetés őrnagyi rangra. Ő felsége a király honvédségünk tisztikarában Barkóczy Ferencz századost őrnagynak léptette elő. Temetés. Megemlékeztünk lapunk múlt számában Stoffa János nyug. vasgyári igazgató nejének, Hartmann ELrta úrnőnek haláláról, kinek elhunyta a Bakó-családot borította gyászba. Az öreg házaspár a húsvéti ünnepekre Miskolczra utazott legfiatalabb leányának meglátogatására, ki Stancz János, az Osztrák magyar bank főnökhelyettesének a neje. A 67 éves nőt szélütés érte, s néhány napi szenvedés után csakugyan meghalt. Hült tetemeit a gyászoló család Szatmárra szállíttatta, hol pénteken délután 5 órakor helyezték örök nyugalomra a ref. temetőben. Biky Károly esperes és JRácz István lelkész végezték a temetést. Férje, gyermekei, menyei, vejei és unokái állották körül a temetőben sátor alatt felállított, s koszorúkkal borított koporsót, melyben a jó családanya porladó részei nyugodtak. Városunkból is többen jelentek meg a végtisztességen a rokonok és ismerősök köréből. Egyházmegyei hir. Ő nagyméliósága a püspök ur Krasznay Zsigmondot a rónaszék plébánia administrálásától felmentvén, kisegítő czimmel lelkésznek Felső-Bányára helyezte át, Rónaszékre lelkésznek pedig Ékkel Lajos máramarosi segédlelkészt nevezte ki. Előléptetett katonatisztek. Ö felsége a király a szatmári ezred tisztikarából Svindler Károly cs. és kir. őrnagyot alezredesnek, Juptner János hadnagyot főhadnagynak, Her- czeg Imre kezelőtiszt hadnagyot főhadnagynak léptette elő. Díszes esküvő. Hoffmann Hugó munkácsi m. kir. dohánygyári igazgató a múlt csütörtökön vezette oltárhoz a munkácsi róm- kath. templomban Forgách Antal városi gaz. dasági tanácsos leányát, Gizella kisasszonyt. Az esketést Forgách János főesperes, a menyasszony nagybátyja végezte, szép beszédet intézve az uj párhoz, kik az esküvőt követő fényes lakoma után a délutáni gyorsvonattal Velenczébe utaztak. Bérmaut. Lapunk múlt számában azt irtuk, hogy Ő nagyméltósága a püspök ur május hónapban a huszti és valószinüleg az ugocsai kerületben fogja a bérmálás szentségét kiszolgáltatni. Mint újabban értesülünk, a bérmaut nem májusban, hanem júniusban lesz, a napok azonban még nincsenek megállapítva. Esküvő. Matlaszkoszky Károly, a m. kir. államvasutak igazgatóságánál számtiszt, tegnap délelőtt fogadott örök hűséget Unger Hermin kisasszonynak, özv. Unger Frigyesné úrnő leányának. Kinevezések. A m. kir. pénzügyminiszter Horváth Antal zólyomi állampénztárt tisztet Nagysomkutra ellenőrré, TaubmanKvow gyakornokot Mátészalkáról Ipolyságra, Rencz Antal gyakornokot Fehérgyarmatról Mára- marosszigetre, Bartul Jánost Szinyérváraljáról Husztra tisztekké nevezte ki. Oyászhir. Nagyilosvai Ilosvay Ágoston, a kopócsapáthii róm. kath. egyház kegyura, hites ügyvéd, Bereg vármegye volt főszolgameg kell küzdeni, de meg azért is, hogy tisztviselőink a velők egyenrangú állami, tisztviselőkkel teljes paritásban legyenek, hogy munkálkodásuk kellőképen honoráltassék, Szatmár város közönségében is meg kell érlelődni annak a tudatnak, hogy ez a helyzet tarthatatlan igy, — hogy tisztviselőink fizetését javi- tani kell. Erre most éppen kedvező alkalom nyílik. A kölcsönök konvertálása folytán a város háztartásában tetemes megtakarítás áll elő, tehát a polgárság nagyobb megterhelte- tése nélkül keresztül lehet vinni azt a tervet, mely Szatmár városára nézve úgyszólván életszükséglet, mert hiszen a tisztikar függetlenségében és működésében rejlik a város fellendülésének egyik hatalmas biztosítéka. Ajánljuk ezt az eszmét a közönség jóakaratu figyelmébe, hogy nelegyen közöttünk semmidifferenczia, mikor ez az ügy dűlőre kerül, mert hiszen nembsak a méltányosság, de a szükség is igy kívánja ezt. HÍREK. Adjunk a zeneiskolára. Többször volt már arról szó e lapok hasábjain, hogy a dalegyesület városunkban zeneiskolát akar létesíteni, mely úgy a helybeli, mint a vidéki szülők gyermekeinek lehetővé tenné, hogy a művészet e kedves ágában magokat kiképezzék. Nemcsak Szatmárnak, hanem a nagy vidéknek is érdeke tehát, hogy ez a terv megvalósuljon. Felhívjuk azért mélyentisztelt olvasóinkat, hogy bármily csekély adománynyal is, járuljanak a nemes czél előmozdításához. A szives adományokat lapunk szerkesztősége készséggel fogja rendeltetésük helyére juttatni. Keresztfeltalálás ünnepe. Vasárnap ünnepelte a kaih. egyház a szent kereszt feltalálásának ünnepét. Ez alkalomból kifolyólag a székesegyházból ünnepélyes körmenet ment a Kálváriára, melyen a róm. kath. intézetek összes növendékei részt vettek tanáraik vezetése alatt és igen szép számú tűröm tovább ezt a rakonczátlankodást! . . Holnap irok a szolgabiró urnák, küldjön ide két csendőrt rendet és csendet csinálni! Lett is ennek hatása addig, mig a két csendőr itt volt, azután járta ismét a: „csicsóné“ még pedig rettenetesebben. — Csak azért is dongó ! Most már kolompoltak, vas- fazékokat kongattak hozzá, kutyákat szorongattak, macskák farkait gyötörték, török muzsikákat adtak macskazenével elegyítve minden este — éjfélig. Ez már a legnagyobb mérvű maliczia, melyet a megye közegeinek kötelessége megbüntetni. A legerólyesebb eljárást sürgettem a szolgabirónál, de szokás szerint nem ért reá bárom hétnél előbb felelni. Az alatt folyvást tartott a művészi konczert. És én kifogytam a türelemből, a megye minden tisztviselőjét föllármáztam, még a tanfelügyelőt is megkerestem. Mindenfelől mélységes hallgatás. Sehol sem érnek reá a hivatalok ily magántermészetű ügygyei foglalkozni, sok a tenni való, — ki törődnék azzal, hogyan hangversenyeznek T . ... . sen! A szolgabiró böffentett egyet nagysokára t. i., hogy a megye nem tarthat állandóan két csendőrt T . . . . sen a község kedvéért.“ Hm 1 hát csak annyiba veszitek a rendet — a közerkölcsiséget. ? ... De a pálinkafogyasztás ellenőrzésére már vannak embereitek ugy-e ? Aztán jött az alispán levele, finom modorú Írással, de csak oda lyukadt ki a dolog, hogy talán más eszközökkel — talán erkölcsi utón lehetne a bajt orvosolni. Micsoda eszközökkel ?! Deres és börtön itt az eszköz! Én a magam kötelességét tudom, e tekintetben nem szorulok tanácsért az alispáni hivatalhoz. Isten a megmondhatója, mennyit beszéltem már e népnek a közerkölcsiség, a mértékletességről. A tanfelügyelő ur még csak fáradságot sem vett magának, hogy feleljen. * Rettenetes hely ez a T .... s község, kivált este, hol az erkölcsök a sivatag pusztákra emlékeztetnek benne, melyben üvöltő vadak vérengzenek. Rakonczátlan, fékvesztett nép . . : Falu közepén a korcsma, szemközt a parochiával. Itt folyik le szemem láttára, fülem hallatára a sok istentelensóg. Nem tudok e helyzettel kibékülni, különösen az őszi és téli esték boszantanak. így „ujbor“ után a legjobb ösvény itt ablakom alatt visz el a pinczókbe. Ilyenkor estefelé szállingóznak haza az emberek, mint a nyugvó nap veres ábrázattal s károgva mint a szállást kereső holló sereg, az ifjúság pedig az Icziknél felvértezve, csomóba tömörülve hahotáz vagy visítja a : „Csicsóné nótáját“ s ide hallom éjfélig szobámba : „három leánynak két szoknyája“ . . . „Semmire valóki Ezen falunak két tanítója, azonfelül egy mihaszna bírája, három éjjeli őre, s mégsem bírnak belétek jobb erkölcsöt verni ? 11 Megálljatok, nem ordittok ti többet az én fülembe éjnek idején 1 Nem
