Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-01-07 / 2. szám

6 HETI SZEM L E‘‘ (2 ik szám.) törtödön : „Szegény Jonathán“, operetté. — Pénteken : „Ocskay brigaderos“, tört. színmű. Zóna. — Szombaton : „Modell“, operetta. 1 szőr. — Vasárnap d. u.: „Robinson“, lát­ványosság. Este: „Modell“, opereue.—-Hét­főn : „Felhő Klári“, népszínmű Zóna. — Ked­den : „Páholy“, bohózat. Munkakönyv nem »álogtdryy. Szám­talanszor megtörtént már az az eset, hogy a munkásnak munkakönyvét a hitelezők mint zálogot* visszatartják. Ezen eljárást a magyar kir. kúria egyik végzésében meg­szünteti és kimondotta, hogy a munkakönyv zálogtárgy nem lehet s fizetésre való kény­szerítés czéljából még abban az esetben sem lehet visszatartani, ha azt a munkás tarto­zása biztosítására önként fölajánlja. A kézbesítés uj rendje. Január 1-én lépett életbe a közigazgatási eljárás egysze­rűsítéséről szóló törvény, melynek igen fon­tos részét képezi a kézbesítések körül kö- követendő uj eljárás. A törvény értelmében ezután a közigazgatási hatóságok magánfe­lekhez intézett határozatait ezentúl a posta utján fogják kézbesíteni. A megmagyarázást igénylő határozatokat, valamint a kényszer kézbesítést olyan városokban, hol bejelentő hivatal van, mint városunkban is, a bejelentő hivatal fogja végezni, másutt a rendőrkapi­tány, községekben az elüljáróság. A katonai és illetékügyi kézbesitésre nézve a régi el­járás marad érvényben továbbra is. Orvosi körökben már rég ismert tény, hogy a Ferencz József Tceserüviz valamennyi hasonló vizet, tartós hashajtó hatása és em­lítésre méltó kellemes izénél fogva, már kis adagban is tetemesen felülmúlja. Kérjünk határozottan Ferencz József keserüvizet. Tanítók sorsjátéka. A Magyar Ta­nítók Országos Takarék És Hitelszövetke­zete ismételten tanujelót adta annak, hogy a maga elé tűzött nemes czélnak megfelelni kíván. A tanítók hiteligényeinek kielégíté­sében már eddig is váratlan sikereket ért el. Újabban egy lépéssel tovább haladt és a magyar királyi pénzügyminisztériumtól en­gedélyt kórt és kapott, hogy a magyar ta­nítóság emberbaráti intézményei részére és az Újságírók Egyesülete segítő alapja javára tárgysorsjátókot rendezhessen. A sorsjáték előmunkálatai már megkezdődtek. Részletes tájékoztató január hó folyamán vátható. Színház. A színházi életben két komoly inczidens merült fel a héten. Elóbb Gyárfás vendég­szereplése alkalmából a Sz. H. által közölt kritika ellen hírlapi nyilatkozatba bocsájtko- zott, majd Juhász Ilona, a társulat első éne­kesnője nyilvánosan provokálta ugyan annak a lap szerkesztőségének egyik tagját. Ez­úttal nem szándékozunk annak a körülmény­nek az igazságosságát mérlegelni, mely eze­ket az inozidenseket okozta, csak azt akarjuk kijelenteni, hogy színészek részéről a sajtó­val szemben minden állásfoglalást a leg­súlyosabb sérelemnek, a sajtó terrorizálásá­nak veszünk, s ha az eddigiek fölött bizonyos okokból napirendre térünk is, ezentúl elő­forduló minden hasonló esetet teljes sulylyal el fogunk Ítélni, s a legszigorúbb orvoslást fogjuk követelni. Ha a színésznek a sajtó egyik vagy másik orgánumára komoly panasza volna, védelemért forduljon a többihez; a mi zsur­nalisztikánk elég komoly, elég elfogulatlan arra, hogy általános állásfoglalással elég­tételt tudjon adni esetleges bántalmakkal szemben. Decz. 31-én, Szerdán d. u. 3 órakor teljesen ingyenes előadásban zsúfolt ház előtt Csepreghy hires népszínműve, a Sárga Csikó ment, dicséretes eleven, sikerült, előadásban. Az igazgatónak ezúttal is kifejezzük elis­merésünket azért a fenkölt gondolkozásért, hogy nem minden áldozat nélkül a szegé­nyebb elemnek is lehetővé tette e szinelőadás léleknemesiiő élvezetét. Jan. 1-én, Csütörtökön, mint premier ke­rült színre Dóczi uj népszínműve, a kissé túlzott meséjü, erőltetett jellemekkel bővel­kedő, de azért eleven „Liliom Klári“. Az előadók dicséretes törekvéssel igye­keztek élvezetessé tenni a darabot, mi leg­jobban sikerült Egrinek (Csillag Pista), Bátosinak (Barna) és Holéczynak ; élvezettel hallgattuk Ferenczy és Lónyay Piroska énekét, s szokatlan meglepetésben részesített a kis Étsy nehány kellemesen, érzéssel és diszkrét tűzzel énekelt dalával. Hangja tagadhatatlanul kissé gyenge, de mindég örömmel fogjuk hallgatni. — Különben ezúttal játéka is elevenebb, vidámabb volt. Jan. 2-án, Pénteken a szó szoros értel­mében zsúfolt ház előtt, zónában itt 2-odszor hallgattuk végig a Babát; a tömött ház a színészekre is élónkitőleg hatott s az elsőnél sokkal elevenebb előadásban volt részünk. Az ének számok is kifogástalanok voltak. Jan. 3 án, Szombaton Lónyay Piroska megbetegedése folytán a kitűzött „Modell“ helyett a Kornevilli harangokat adták közepes ház előtt. Az előadás általában sikerült, Fe­rencet pedig szinte bravúrral énekelte a czimszerepet. A kar kissé gyenge volt. Jan. 4 én, Vasárnap d. u. népelőadásban a Peleskei nótárius, este itt másodszor közepes ház előtt Uriel Acosta ment, az elsőhöz hasonló sikerrel. Bátosit remek kifejező já­téka mellett ezúttal is sajnáltuk, hogy a felindulásoknál hangjával nem takarékosko­dott. Jan. 5 én, Hétfőn teltház hallgatta zóna előadásban Abonyi a Betyár kendője czimü kitűnő népszínművét; az előadásra a képezde növendékei is kivonultak, amiért az intézet igazgatóságának csak elismeréssel adózha­tunk, hogy nópszinmüirodalmunk remekeit ismerteti és felkarolja. Jan. 6-án, Kedden sajnos, csak kis ház előtt ment előbb Murai a Huszár Szerelem czimü vigjátéka, az összes szereplők dicsére­tes igyekezetével, utána itt másodszor a kitűnő zenéjü: Parasztbecsület. Utóbbiban Juhász Ilonka tett ki magáért nemcsak re­mek énekével, de az opera nehézkességét teljesen hatalmába kerített, a legfinomabb részletekben is művészi kidolgozással bemu­tatott játékával is. E művészi igyekezetnek móltóhonorácziója volt az a remek virágko­sár, mely a mu t napok kellemetlen inczidenseivel szemben volt hivatva elégté­telt szolgáltatni. Ha hirtelenkedósét okunk van is helyteleníteni, ezért a bravúros elő­adásért szívesen elfeledjük a túlérzékenységet, ha ezután esetleges méltatlan kritika felül­bírálásét a sajtó higgadt elemeire bízza. Irodalom. A Miatydnk könyve. A karácsonyi könyvpiacra aligha került az idén stilszerübb „Miatyánk könyve“, mely Egyházi Ágoston és Társa kiadásában jelent meg. Ez a munka nem a hagományos diszmüvek fajtájából való, amelyek csak arra jók, hogy nagy formájuknál és cifra kötésüknél fogva helyet foglaljanak az úgynevezett müveit családok asztalán. A „Mi­atyánk könyve“ csak pazar és finom kiállítására nézve diszmü de tartalmánál fogva arra van hivatva, hogy a valóban müveit olvasónak mindennapi lelki szükségletét elégítse ki. A kiadók valóban szerénytelenség nélkül mondhat ják el a könyv előszavában, hogy vállaltuk megteremtésén egyesült erővel munkálkodót h művészi ihlet és a vallási áhitat. A müvésze- ezutal tehát a ltisztább forrásból meritett, a leszentebb tárgyhoz nyúlt s örömmel konstátál- juk, hogy a próbát teljes siker koronásta. Szól­nunk kell mindenekelőtt a szövegről, amelynek föladata az volt, hogy parafrázisa legyen a Ur gyönyörű örök mádságának, Gerely Jószef a szövegíró, aki különben sem újonc e téren, pompásan oldotta meg a szokatlan és nehéz föladatot. Az isteni témához gyönyörű embert változatokat irt. Parafrázisai nem föleresztése, föláigitása a remek szövegnek, hanem érdekes, megkapó továbbszövése olyan nyelven, mely a legszebb bibliai emlékekből merit inspirációt, melynek fénye és ereje elkápráztatja és meg­rendíti az olvasót. A hét kérés illusztráció nem magyar festő ecsetje alól kerültek ki, minthogy a kiadóknak eredéti illusztrációk nem állottak rendelkezésre. Krezesz Józsefnek, egy lengyel festőnek képeit használták föl s válásztásukat fölöte szerencsésnek mondhatjuk. A szláv faj­nak mélységes hite s nagy reális érzéke vezet­te a festő ecsetjét, s e képeken az élet aseen- dősége és nyomurusága, ezzel szemben a hit malasztja s az imádság fölemelő, tisztiló hatal­ma valóban megragadó erővel jut kifejezésre. A kiadók azomban még ezzel sem érték be; a képekhez még keretrajzokat is kószittettek, a melyek a maguk spiritualistikus finomságával gyönyörűen egészítik ki az illusztrációk nayg reálistikus hatását. A keretrajzokat Dörre Tiva­dar készítette, akt csak régi sikereit gyarapítja ismét. A fába metszést Morélli Gusztáv végez­te. Ő sem szorul külön dicséretre. A diszmü egész kiállítása ékes tanuságtétel amellett, hogy a kiadók sem [fáradságot, sem költséget nem kíméltek s igazi művészi ambícióval fogták föl érdekes föladatukat. A nyomdai kiállítás pazar és ízléses s a könyvet a legjobb lélekkel ajánl­hatjuk mindenkinek. Ára 40 korona. A magyar közönséghez. Minden ma­gyar ember tegye a szivére a kezét és vallja meg őszintén önmagának: szabad e tétlenül néznünk tovább, hogy ebben az ezeréves ma­gyar hazában hogyan hanyatlik a magyar faj uralma? Pusztulunk anyagilag, sülyedünk erkölcsileg és lépésről-lépésre veszítjük a talajt lábaink alól. Viszavonásba, viszálykodásba me­rülünk ? holott minden erőnket egyesítve kellene megfeszíteni arra, hogy a miénk, a magyar fajé legyen az uralom földben, iparban, kereskede­lemben, pénzügyben, politikában, egyszóval a nemzeti élet minden megnyilatkozásában. De ha ezt akarjuk, akkor a léha közönbösségnek, az unott nembánomságnak egyszer már véget kell szakítanunk A magyar társadalmat, a müveit magyar középosztályt e tekintetben súlyos mulasztás terheli. Évtizedeken át tűrte azt, hogy agyába szivébe, családi szentélyébe a nemzetietlen és erkölcstelen szellem behatoljon és ott gyökeret verjen, hogy azután kiforgassa tiszta, nemes, nemzeti, ősmagyar gondolkozásából és ez által könnyű szerrel idegen szellem, idegen érdekek vontató kötelére fűzze. A saját pénzén, a saját erejével növelte nagyra a magyar közönség azt a sajtót, a mely a komoly, higgadt, haza-

Next

/
Thumbnails
Contents