Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-04-08 / 15. szám

I

„HÉT I S Z E ML E“ (14-ik szám.)

zést, hogy sikerülni fog a nép fejéből is kiverni a dogmákat.

Az erfurti kongresszus pedig privát, dolognak tekinti a vallást. — És igy beszél minden szoczialista vezér, mikor a vallásos nép közé megy, — „csinálj a vallásoddal, a mit akarsz, csak jöjj közzónk!“ Alattomban pedig azt gondolják : majd ha napról-napra egyebet sem hallasz, mint papgyalázást és vallásgunyolást, úgy is elvesz a te hited.

És valóban szerelnék én csak egyetlen egy vallásos katholikus vagy keresztény szocziálistát látni. De hát ilyen nincs, mert nem is leheti A ki egyszer tudva és szánt- szándékkal hozzájuk csatlakozott, elindult azon útra, ahol megtagadja Krisztust, megtagadja az Istent! Két urnák : Istennek és az Istent tagadó szocziálizmusnak, nem lehet szolgálni! A szoczialista maga is vallástalan, de a más vallását sem tudja tisztelni !

Némi kóstolóul ide iktatok egy jellemző esetet.

A nyáron itt Szatmáron dolgozott egy bpesti kath. legény, a kit már a pesti szo- cziálisták jól bepáczoltak elveikkel. — Egy alkalommal összekerült egy kath. pappal és elbeszélgetett vele a szocziálista elvekről. •— Elmondta a papnak, hogy ő a szocziális- táknál azt olvasta, hogy Krisztus egy nagy demokrata volt és életének czéljául azt tűzte ki, hogy egy bizonyos Bourgeois (burzsoa; így nevezik az értelmesebb szocziálisták a meggazdagodott polgár-embert;) nevű gazdag zsidó zsarnoksága ellen a népet megvédelmezze. — „Uram fia!“ - - tört ki a pap — „esőn keresztény ifjú létére nem látja be ily dolgok olvasására a szocziálisták szédelgését ?“ — Az ifjú csak ötölt-hatolt és azt erősitgette, hogy ő nem olyan „vad szocziálista,“ meghallgatja ő ellenségeiknek a beszédét is. — A pap megsajnálta a szegény fiút és szeretettel buzdította, hogy vigyázzon a hitére és keresse az igazságot. — Hogy pedig támasza is legyen a lelki veszedelmekben, tisztelje szűz Máriát, és hogy erről meg ne feledkezzék, hordjon magánál egy kis Mária-érmet. -— Azután adott neki egy ilyen órmecskét,

A gazdag testvér egész öntelten Tekint végig a piros szentelten, Megáldja . .. s hogy megszelje, — leül.

Ámde mily nagy volt csodálkozása,

Mint rémült el arczának vonása,

Hogy a pászkát szelni képtelen 1

Bár a kés, melyet kezében használ,

A legélesebb az egész háznál,

Nem fog, . . tompán marad egy helyen,

Őrült módon riad föl helyéről

S messze dobva e nagy kést kezéből, Hitveséhez igy kiált legott:

„Add a fejszét szaporán, te asszony 1 S ha pászkát azzal sem lyukasztom, Úgy a pászka, hidd el átkozott 1“

Szólt és reszketőn vevőn a bárdot,

A pászkának dühhel neki vágott,

De az állta mozdulatlanul.

Felsikolt most őrült rémülettel,

Mig az asszony föltekintni sem mer, Csak áll s érzi, hogy szive szorul.

Majd a férfi lassan csendesülve,

Verejtékét némán letörülve.

Megtőrötten igy sohajtoza :

Értsd meg asszony, tudd meg mit vétettem 1 Öcsém könyörgését megvetettem ;

Azért sújt az Isten ostora 1

mit az ifjú látszólag jó szívvel el is fogadott. — Csak látszólag — mondom, mert a mint haza ért, vérlázitó frivolitással kutyája nyakára akasztotta az érmet ; italán annak jeléül, hogy azt méltóbbnak tartja a kegyelemre, mint önmagát!). — No lám, ez a példa is azt bizonyítja ugy-e, hogy a szocziálisták tisztelik a vallást?

Mások, ha előbb még oly becsületesek és vallásosak voltak is, miután a szoczialis- ták társaságába vegyültek, nem tudnak egyebet, mint a papjukat gyalázni, vallásukat gúnyolni. Nemde ez is azt bizonyítja, hogy a szoczialista elve és a vallás elfér egy sziv- ben-észben ? — Ép úgy fér e kettő el egymás mellett, mint Beliál és Krisztus, vagy mint a tömjén füst és a gonosz szellem.

Igazán csak egyesek alattomosságára vagy járatlanságára vall, ha azt hirdetik, hogy ők nem üldözik a vallást.

Nem mennek nyíltan neki a vallásos nép hitének, mert tudják, hogy ha az elha- talmosodott berlini, bécsi vagy pesti szocziálisták módjára egyenesen kimondják, hogy nekik nem kell Isten; akkor a szegény ember ugyan meg nem hallgatja a beszédüket, még ha aranyborjút Ígérnek is neki. — Azért hát csak a papok bűneit hajtogatják, hogy először papjától idegenítsék el a népet. Az a szegény nép persze nem tudja, hogy papjának becsülete után lassankint hite, Istene és minden lelki kincse veszendőbe megy. —

De száz szónak is egy a vége, a ki meg akarja czáfolni az itt hangoztatott elveket, — az bizonyítsa be : 1) hogy a szoczi- álizmus nem mérsékelt kommunizmus; 2) hogy a szocziálista nem forradalmár; 3) hogy a szocziálisták a vallást privát dolognak mondván nem törekesznek nyíltan vagy álutakon a vallás kiirtására. — Ez a tényállás.

Negyedszer végtére vitassuk meg, hogy a szocziálizmus tud-e majd a társadalmi bajokon segíteni. — Vájjon az újkor nagyreményű doktora (a szocziálizmus) meg birja-e gyógyítani orvosságával (a bemutatott elvek életbeléptetésével) a nagy beteget (a társadalmat) ?

A szegénynek házánál eközben

Mindnyájan mint máskor, vígan körben Az asztalnál körülálltanak.

Áldást ad az apa a kalácsra

És feledvén, hogy ezt meg is vágta, Szétosztódik a sok szép falat.

Nagyot néz most a férj hű nejére;

Ez mosolygva tekinget feléje S kis vártáivá halkan igy felel;

Igazad volt néked édes férjem,

Mit csak nem rég említettél nékem :

A szükségben az Isten közel . . .

És elmondja könyek között tüstént,

Ami vele e dologban történt, Egyszerűen, igazán, híven.

S mig beszéli a dolgot sorjába, lm a szegény testvér kunyhójába Gazdag bátyja belép hirtelen.

Öcscséhez tart egyenest s zokogva Annak széles kebelére borulva,

Jó sokáig sir keservesen

Majd megszólal halkan, bánattelten:

„Óh bocsásd meg, öcsém, amit tettem, Nagy bűnömet én jóvá teszem.“

Beregi Sándor.

Vájjon, ha majd évezredeken át gyakorolt jogaink megszűntével életbe lép a szocziális demokrábzia elve :

ha minden termelő-eszköz közös tulajdon lesz és az emberek napszámban dolgoznak a szocziális demokráczia ő fenségének birtokán; egyúttal minden terményt hűségesen a szocziális demokráczia közös oltárára szolgáltatva semmit sem tartanak meg maguknak, és megelégesznek azzal, mit munkájukért a szoeziális demokráczia igazságos kormánya fizetni fog ;

ha majd semmi állandóan gyümölcsöző birtokot vagy vagyont sem szerezhetünk magunknak, a minek gyümölcséből megélhetnénk; hanem csak annyija lesz mindenkinek, a mi a mindennapi megélésre, ennivalóra, ruhára, stb. szükséges ;

ha majd „a ki nem dolgozik, ne is egyék“ elv alapján megszűnik még a „koronával jelzett henye rang“ is; és nem lesz a társadalomban here, hanem kasza-kapa kerül a főispán kezébe is, ha ugyan éhen nem akar elveszni ;

ha majd megszűnt a vallás elme-butitó dogmája és nem lesz immár népzsaroló, nép bolonditó papság ;

ha — mondom — mindez valósággá válik és a szocziális demokráczia napja ragyogja be az egész világot

.........vájjon beál

l-e majd akkor a boldogság korszaka és fel fog-e lélekzeni a „boldog“ emberiség, hogy „immár úszik a boldogságban“!?

Az ember józan természete elborzad ettől az orvosságtól és minden csepp vér azt kiáltja bennünk : „Nem ; nem lehet 1“ És miért nem ?

Azért, mert a mi a természet törvényeit lábbal tiporja, az boldogságra nem vezethet; mivel — mint azt soha senki sem tagadta — állandó jólétnek örvendő társadalmat csak a természet törvényeire lehet alapítani.

Ámde a szocziális demokráczia közös gazdálkodása homlokegyenest nekimegy a természet törvényeinek.

Lássuk a medvét!

Természeti törvény, hogy az embernek veleszületett joga van ahhoz, hogy rendes körülmények közt, ha iparkodik, boldogulhasson ; az embernek természetes joga van a boldogulásra, — megélhetésre; joga van arra, hogy jólétéről gondoskodhassék. — Ez az egyéni (privát) jog, és nincs hatalom, mely az embertől e természeti jogot elve- hetné.

Ahhoz, igen, van a társadalomnak joga s ez a privát joggal szemben a társadalmi — szocziális jog 1) hogy követelheti minden tagj itól, hogy az csak úgy boldoguljon és úgy terjeszkedjék, hogy a többi is megélhessen mellette. — De ez csak korlátozza az egyéni jogot, azonban azt meg nem szünteti és meg nem szüntetheti.

Szóval a társadalomnak a természet törvénye szerint úgy kell alakulnia, hogy mindenki hizhassók a föld javaiból (egyéni jog I) de csak annyira, hogy mellette ki ne pusztuljon a többi (társadalmi jog 1).

E két természetes jog összhangjából áll elő az anyagi jólét. — S a hol e két jog valamelyike nem érvényesülhet, ott a népek boldogságáról szó sem lehet.

Ámde a szocziális demokráczia elve megtámadja a természetes egyéni jogot. — Miért? Azért mert nem engedi meg, hogy az ember állandóan gyümölcsöző javakat szerezhessen magának, s ez által megakadályozza, hogy az ember saját létéről elegendő- kép gondoskodhassék és családjával, gyermekeivel szemben természetes jogait érvényesíthesse.

3