Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-19 / 12. szám

H E T I S Z E M L E" (12 ik szám.) 3 ben állag 35000 beteg keresi fel és 50 be­teg felvételére berendezett mintaszerű kór­hazunk szegény fekvő betegek állal — ál­landóan igénybe van véve ; de még nagyobb a feiveielre jelentkező és nyomasztó sors­ban levő azon tehetetlen betegek száma, ki­ket ag}hianya miatt, kórházi gondozás és ápolásban nem részesíthetünk és elutasítani vagyunk kénytelenek. Csak néhány számadat, mit itt felso­roltunk, de ezek mindenike az emberi nagy nyomor, sok szenvedés és a tehetetlenség elterjedettségének megrendítő bizonysága; — és valóban a társadalomnak nem lehet szebb, nem lehet sürgősebb emberbaráti feladata, mint az, hogy lehetetlen és beleg embertár­sai nyomorának enyhítéséhez hozzájáruljon. A Poliklinika nemcsak a humanismust szolgaija, hanem socialpoiitikai szempontból is egy nagy feladatot teljesít, midőn a leg­nagyobb nyomorban sinlődőket veszi ha­tályos oltalmába és teszi a társadalom élet­képes tagjaivá. Egyesületünket a társadalom jótékony­sága teremtette és tartja fenn; de bármily ékesszóló bizonyitéka ez társadalmunk em- berbaráti érzülete és áldozatkészségének, — egyesületünk, — a nyomor terjedésével mind súlyosabban reá nehezedő — nagy feladatá­nak csak úgy fog megfelelhetni, ha tovább­fejlődését a társadalom minden rétege tá­mogatása által lehetővé teszi. A betegek mindinkább emelkedő nagy forgalma a kiadások emelkedésén kivül tűrgősen szükségessé teszi a rendelő-in­tézet helyiségeinek kibővítését és azok tu­dományos eszközök és műszerekkel való fel­szerelését; — ezenfelül már most érezhe­tően szükséges a kórháznak tetemes kibő­vítése. Mindez nagy összegeket igényel. A tár­sadalom jó szivébe és könyörületességébe vetett törhetetlen bizalommal fordulunk an­nak minden egyes nemesszivü tagjához és kérve kérjük Egyesületünk érdekének fel­karolását és támogatását. Az Egyesület tagjai alapszabályaink szerint : a) ágyalapttók, kik ezen czélra 4000 koronát, angyala lett. Bánatos hangon könyörgött: — Miatyánk ! add meg nekünk mindennapi ke­nyerünket! — A kis lányka anyja keblén felmelegedve kedvesen csicseregte az Ur imádságát anyja után. Mikor pedig oda ér­tek : — Ne vigy minket a kisértetbe, de szabadíts meg a gonosztól------halk kopo­gás riasztotta fel őket imájokból. A jövevény egy szolga volt abból a gyárból, a honnét férjét négy héttel ezelőtt elbocsátották. Az asszony majd elesett ámu­latában, mikor az gyors egymásutánban egy levelet és egy nehéz kosarat nyújtott át, megrakva minden jóval s aztán választ sem várva, gyorsan távozott. Reszkető kézzel bontotta föl a levelet, melyben egy fehér lap volt. Izgatottan nyitja szót és abból egy tiz- forimos bankjegy hullott a földre. Ijedten kapott utána és örömtől sugárzó arczczal ol­vasta el a levelet, melyből megtudta, hogy férjét a gyárba ismét visszafogadják és a fi­zetését ha /ónként tiz forinttal meg is pótolják, mert ezután mint előmunkás lesz alkalmazva és hogy addig is segíthessen helyzetén a gyár igazgatósága, a tiz forintot szívesen előlegezi. A szegény asszony arcza örömpirban égett. Zokogva borult a földre és hálát adott b) alapítók, kik legalább 200 koronát, c) rendes tagok, kik óvenkint 10 kor. öszszeg lefizetésével támogatják az Egye­sület czéljait; de hálás köszönettel veszünk bármely adományt is. Kinek lelkében meg tud rezdülni az igazi nyomorúság iránti részvét, kinek szi­vében valaha már végig sajgott az elha­gyott betegnek kitörő fájdalma: az támo­gassa Egyesületünket, a csatolt iv aláírása és tagok gyűjtése által. Az irgalmasság legsürgősebb és leg­szebb gyakorlására hívjuk fel, midőn bete­geink sorsát kegyességébe ajánljuk. Budapesti Poliklinikai Egyesület. Hírek. A szatmári egyházmegye — mint lapunk ll-iki számában közöltük — f. hó 10-ón ünnepelte O Szentsége 25 éves pápai jubileu­mát. Püspök ur ö méltósága erről a bécsi apostoli nuneius utján Ő Szentségének hódo­lattal jelentést tett. A sz. Atya ezt igen ke­gyesen fogadta s áldását küldi, a miről a nuneius következő levelével értesítette a fő- pásztort. „Bécs 1902. márczius 14. Méltóságos és főtisztelendö Ur! — Méltóságodnak és az egész szatmári egyházmegyének szentsóges Atyánk, XIII. Leo pápa uralkodása 25 ik évének megkezdése alkalmából előttem nyil­vánított jókivánatait hivatalomból kifolyólag siettem ő Szentsége elé juttatni. Örömömre szolgál most értesíteni Méltóságodat, hogy a szentséges Atya a hódolatot és jókivána- tokat hálásan fogadta s nekem megparan­csolta, tolmácsoljam Méltóságod előtt köszö­netét. Atyai jóindulatának bizonyítékául pe­dig a felséges főpap úgy Méltóságodra, mint egyházmegyéje káptalanára, papságára és híveire apostoli áldását kegyeskedett nagy szeretettel adni. Ezeket Méltóságoddal kö­zölve, illő tisztelettel maradok Méltóságodnak szolgája E. sebastei érsek, apostoli nuneius. Méltóságos és főtisztelendő M. Gyula, szat­mári püspök urnák. Szatmár. A király előtt. A kath. autonómiai kong­resszus által megállapított önkormányzati terve­zet munkálatát gróf Szapáry Gyula vezetése alatt egy küldöttség nyújtotta át Ő felségének, kérve a legfelsőbb jóváhagyást. A király igen kegye­sen fogadta a küldöttséget, miből azt követ­keztetik, hogy a tervezet jóváhagyása bizonyos. Fehérváry távozása A honvédelmi mi­Isteunek, ki soha sem hagyja el a benne bízókat. A kis Anna puha, fehér kenyeret majszolt, anyja pedig örömmel sürgött-for- gott a tűzhely körül, hogy elkényszeredett urát meleg szoba és egy kis főt étellel fo­gadja. A házbért is azonnal kifizette és a legnagyobb megnyugvással szivében várta férjét. Régen elmúlt már dél, mikor Bór István iszonyú lelki állapottal a szobába rontott. A történtekről sejtelme sem volt, épen azért fölötte csodálkozott, hogy családját nem az utczán, hanem még mindig a lakásban találta. Amint hirtelen benyitott, a küszöbön állva maradt s a csodálkozástól majd hogy- nem kővé meredt. Az üresnek vélt szoba barátságos me­leg, kis lánya vidám és kezében fehér ke­nyér, az asszony, oh, csodák csodája, a tűz­hely fölé hajolva dudol. De nem volt ideje sokáig gondolkozni e hirtelen változáson, mert a gyermek eléje futott és örömmel gagyogta: - Apukám, egyél te is, nézd, mit küldött az Istenke — s azzal a szép fehér kenyeret apjának remegő niszter, Fehérváry Géza báró, megválik tározó­jától. Rósz néven vette Horánszkynak keres­kedelmi miniszterré történt kineveztetését, mert egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy Horánsz- kyval egy kabinetben nem szolgálna. Igaz hogy azóta kibékültek, de akkor tett nyilatkozatai oly sokan hallották, hogy ennek következtében másként nem cselekedhetik. Semmiféle rábeszé­lés nem volt képes maradásra bírni. Utódjául Jekkelfalusy Lajos közös hadügyminiszteri osztályfőnököt említik. Jekkelfalussy hosszú időn át volt a helybeli 12. honvéd gyalogezred pa­rancsnoka s csak 1894-ben lett tölünk elvezé­nyelve Debreczenbe. Jótékonyság. Schönborn B. Ervin gróf a szent Antal munkácsi szegényei közt kiosz­tott tűzifa árához 30 korona sególylyel já­rult. Ugyanez alkalommal a munkácsi rk. kántor fizetését 100 koronával emelte és a kántorlakás építésénél felmerült köhsógtöbb- let felét 187 korona 35 fillérben elengedte. Áthelyezett főnök. A 111. kir. államvasu­tak üzletvezetősége a nagyszőllősi állomás­hoz hasonló minőségben Pogány Mihály perbenyiki állomásfőnököt helyezte át. Dj adótárnok. A pénzügyminiszter Karell Ferencz szilágycsehi kir. adóhivatali ellenőrt a nagyszőllősi kir. adóhivatalhoz pónztárnok- nak nevezte ki. Igazságügyi kinevezések. Az igazságügymi­niszter dr. Piskőty Ferencz nagykárolyi járásbiró- sági joggyakornokot a zombori kir. törvény­székhez aljegyzőnek, Császy Miklós nagybá­nyai kir. járásbirósági Írnokot a felsővisói járás­bírósághoz segédtelekkönyvvezetőnek, Vasvári Emil szinérváraljai járásbirósági dijnokot ugyan­oda Írnoknak, a debreczeni kir. Ítélőtábla elnö­ke Fülöp Károly debreczeni lakos, végzett jog- halgatót a debreczeni kir. Ítélőtábla kerületébe ideiglenes minőségű díjtalan joggyakornoknak nevezte ki. öyászhir. Papp Erzsébet, Leona irgalmas nővér, a helybeli anyaház tagja, e hó 17-én éjfél után, életének 26 ik, szerzetesi fogadal­mának 4 ik évében elhunyt. Temetése teg­nap délután 4 órakor volt. A főpásztor gondossága. A püspök ur Öméltósága a tibai templomot egy valóban diszes kivitelű, Nép. sz. János sz. ereklyé­jét tartalmazó, ereklyetartóval ajándékozta meg. A hívek öröme igen nagy. Adótiszti kinevezés A pénzügyminiszter Székely Endre helybeli kir. adóhivatali gyakornokot a szerencsi kir. adóhivatalhoz adótisztnek nevezte ki. Szieber Ede főigazgató ünneplése A kir. kath. főgymnasium tanári kara Éatkovszki Pál igazgató vezetése alatt tegnapelőtt dél­után testületileg jelent meg a püspöki palo­tában, hogy ő méltósága szívesen látott ven­kezébe nyomta — de még ám nem csak ezt, hanem egy nagy-nagy kosár valamit is, ugy-e mamám ? így csicsergett e kis angyal a kétség­beesett emberhez, ki már-tnár a pusztulás karjai között volt. Mikor aztán az asszonytól megtudta a boldog valót, öszszecsapta kérges kezét és zokogva roskadt térdre, bocsánatot esdve az egek Urától, kit már nem is hitt és szörnyű kétségbeesésében szitkokkal illetett. Aztán ez a durva külsejű, marezona képű ember ellágyulva a nagy boldogságtól, magáhozölelte övéit, egyre csak azt hajtogatva : — Oh, bo­csássatok meg, ne hagyjatok el, hisz én a ti gyilkosotok akartam lenni, csak most, most látom, hogy mennyire szeretlek benneteket és milyen szerencse az élet s az Isten mily nagyon irgalmas 1 — Oh, bocsássatok meg nekem ! — Az asszony ijedten nézett férjére, nem értve annak szavait. Mikor pedig elbeszélte gonosz tervét, mit a kétségbeesés ördöge sugallt neki, az erős lelkű asszony fájdal­masan kérdezte tőle: — István, hát te nem hitted az Istent ? Lásd, ón tudtam, hogy a szegények atyja látja a mi szenvedésünket,

Next

/
Thumbnails
Contents