Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-08 / 2. szám

HETI SZEMLE“ (2-ik szám).

Ez a törvény senkire sem erőszakolja, hogy tagja legyen a segítő -pénztárnak. Kinek- kinek kényére hagyja, hogy beiratkozik-e vagy nem iratkozik be a tegitö-pénztárba. A törvényhozás bölcsen járt el, amidőn abból indult ki, hogy akarata ellen senkin sem fog az uj törvény segíteni.

A józan magyar munkás saját sorsának maga « kovácsa. Nem szereti a minden áron való gyámkodást. Maga akarja megkülönböztetni a-jót a rosztól és most is bebizonyította, hogy szívesen sorakozik az egyedül az ő javára életbeléptetett intézmény védszárnyai alá, mert a saját szemével látja5 hogy ez az emberbaráti intézmény az ország legtávolibb vidékein is milyen nagy gond_ dal ápolja és istápolja azokat a gazdasági munkásokat, kik segélyére szorulnak.

A sególypénztár egy évi működése vi lágosan bizonyítja, hogy a föld népét gyak. ran éri olyan baj, mely őt munka képtelenné teszi és gyakran fordulnak elő olysn balesetek, melyek a földmives nép családját örök re megfosztják a kenyérkeresettől.

Még csak egy esztendeje, hogy a sé~ gólypénztár hasznos működését megkezdte és már eme rövid idő alatt 760 földmives jutott abha a szomorú helyzetbe, hogy jótéteményét kénytelen volt igénybe venni. A segélypénztár minden egyes esetben gyorsan gondoskodott a bajba jutott ember gyógykezeléséről ésanyagi támogatásáról, hogy betegsége ideje alatt ne legyen kénytelen családjával együtt az irgalomkenyéren tengődni.

A beállott baleset 58 földmivelőt megölt. Mind az 58 esetben a család a legnagyobb nyomorban maradt hátra. A sególypénztár központi igazgatósága sürgősen intézte el az özvegyek kérelmét és minden egyes esetben 400—400 koronát szolgáltatott át a nyomorral küzdő családnak.

A beállott baleseta segély-pénztár tizenhat tagját, a megejtett orvosi vizsgálat szerint, mindenkorra munkaképtelenné tette. Ezekben az esetekben a központi igazgatóság szintén a legméltányosabban és a legnagyobb gyorsasággal intézkedett és ma már mind a 16 munkaképtelenné vált tag élete fogytáig részesül a törvény által előirt anyagi támogatásban.

Ezek a számok világosan beszélnek és

egytőlegyig hirdetik ennek az emberbaráti intézménynek szükséges voltát.

Világosan látható ezekből a számokból, hogy a sególypénztár rövid fennállása óta is már sok szerencsétlen embert mentett meg a koldusbottól és számos özvegyet mentett meg a kétségbeeséstől.

Az emberbaráti intézmény üdvös működése bizonynyal az oka annak, hogy a sególypénztár tagjainak száma olyan gyorsan emelkedik. Mert eltekintve attól, hogy a gazdák által kötelezőleg biztosított cselédek száma mintegy 500,000, a segélypénztárba beiratkozott rendes és rendkívüli tagok száma is már elérte a 13,000-et.

A segély-pénztár igazi emberbaráti működése buzdította bizonynyal arra a királyi herczegeket, főrendeket, a kópviselőház tagjait, nagybirtokosokat, a különféle kulturális pénzintézeteket, a vármegyéket és községeket, hogy olyan nagy számban csoportosuljanak a sególypénztár alapitó tagjai sorába. Es bizonynyal ez az oka annak is, hogy az óv végéig beiratkozott 1000 alapitó tag 150,000 koronával gyarapította azt a vagyont, melynek egyedül az a hivatása, hogy a föld népét támogassa, istápolja.

Különös alapítás.

Adalék szövetkoahti rendszerünk történetéhez.

Szövetkézét', rendszerünk közgazdasági életünk rákbaja és szabályozása állami szükségesség. Számos Ízben adtunk már kifejezést a szövetkezetekről való nézetünknek « azóta nehány szomorú eset igazolta pesszi- miszlikus nézetünket. A baj elharapódzásá- órt nagyrészben a kormány okolható, mely az elfajuló kinövéseket nem kiséri kellő figyelemmel s a szövetkezetek alapítását elősegíti és támogatja.

Távolról sem szándékunk maga az elv ellen kikelni, de, fájdalom, a tisztességes szövetkezetek száma sokkal kisebb, semhogy a tisztességteleneket megmenthetnék. Különösön Budapesten a viszonyok a képzelhető legrosszabbak. Alig múlik el hót, anélkül, hogy szövetkezetét „gründolnának.“ A keresztény ruhaszövetkezettől kezdve egészen ama krajczár és fillérszövetkezetekig, melyeknek alapitói és igazgatói végleges leszámosirja, nincsen rajta virág, se diszes sirkő, csak egy egyszerű fejfa. Szegény megboldogult dajkám. Hányszor ölelgettél,beczózgettól. Hányszor dudolgattál altatót fölöttem e virrasztónál ágyamnál. Aludj csendesen 1

Nem measze a siriól van egy egyszerű sirdomb, feltűnt azért, mert fölötte hatalmas szomorú fűz emelkedik. Nem láthatom a felírást az ágak miatt, melyek a sírkőre borulnak, mintha csak örökké könyekkel áztatnák azt. Szétvonom az ágakat és előtűnik az írás.

Balogh Piroska élt 27 évet.

Megremegtem. Fuldokló zokogással borultam a sirra és karjaimmal görcsösen szorítottam a sirkövet magamhoz.

— Piri, így kell viszontlátnom téged. *

... És mentem a fűzfához, vágtam vesszőjéből, meghajlítottam szépen karikába — körbe,összekötöttem a két végétjó erősen; szakítottam tulajdon sírodról virágot, rákötöztem a fűzfa karikára és könyeimmel ön- tözgettem.

Koszorú lett belőle, Piri, a te sirhal- modra.

Aludjál édesen, Pirii

lásaikat csakis a törvényszéki tárgyalás keretében ejtik meg, csupa olyan esetet kell tapasztalnunk, melyben a közönség jóhiszeműségének árát adta meg. És csakuem mindig a „kis ember“ az, aki a bőrét viszi vásárra, mindig s mindig a „kis ember“, aki keservesen összekuporgatott garasait melyeket alig mer a kereskedelmi bankba, mint takarékot tenni, ily módon elveszíti. És mindig találkoznak újabb áldozatok, a nélkül, hogy a „kis ember“ abban az oltalomban részesülne, amelyre okvetlenül szüksége van.

Ha ma ismét e tárgyról Írunk, ezt egy tijabb „gründolás“ ötletéből tesszük. Múlt pénteken újabb szövetkezetjjalakult, valami újság mert e szövetkezet az ipar terére lépett 1 Az uj „Durable-gázizzófóny szövetkezet“ működése és működésének befejezésére vonatkozólag semmiféle jö/endőlósekbe nem bocsátkozunk, már azért sem, mivel nem vagyunk hivatva a szövetkezet megalakulásánaK alapjául szolgáló szabadulorr^jövedelmezhetőségóröl birá- birálatot mondani. Nehány, hivatalos forrásokból merített tény azonban arra késztet, hogy a közönséget idejekorán figyelmeztessük e szövetkezetre.

Az uj szövetkezet alapitója valami Kolh György nevű ur. Élettörténete kiválóan érdekes és éppen ez különös fényt vet az uj szövetkezetre: Kohl a múlt évben jött Budapestre, miután Becsben tönkrement, ahol Theumert és Leitenberger b'rót szemelte volt ki áldozataiul, aminek az illetők alaposan megadták az órát. Budapesten uj pénzforrásra lelt: Hazslinszky gyógyszerész megvette a szabadalmát, mely az Auer-sza- badalom egy módositványa. Kohl megkezdte működését, szabadalom-megsértésért azonban meg lett büntetve. Már most pénz keresésre indult,— nem talált azonban pénzes embert, megkezdte tehát vadászatát a „kis ember“-re. Megalakult a szövetkezet és az alakuló közgyűlésre meghívtak minden vendéglőst és kávést. A gyűlést egy fővárosi ügyvéd elnöklete alatt tartották meg; a meghívottak azonban nem jelentek meg, s igy az alapitó urak magukra maradtak. És daczára ennek, egyik aláiró mégis azt a kérdést intézte az elnökhöz, vájjon igaz-e, hogy Kohl ur, mint hallotta, már büntetve volt. Az elnök jobb tudomása ellen tagadó választ adott; mert hivatalos okmányok szerint Kohl György az aurich i, országos törvényszék által egy évi fogházra ítéltetett csalás miatt, mely büntetését 1885. május

23-áig szenvedte el és 1891-ben chemnitz-i törvényszék csalárd bukásért ugyancsak fogházra Ítélte, végül Becsben lett elítélve védjegy megsértéséért.

Már most kérdezzük; szabad-« Kohl Györgynek ily körülmények közt a szövetkezet alapításához annyira szükséges bizalomra igényt tartania? Mint már emlitettük, eltekintünk a szabadalom jövedelmezőségének kérdésétől s azt a kérdést sem akarjuk fejtegetni, vájjon pör alatt levő szabadalom helyes bázis-e, — bennünket csak az ügy erkölcsi része érdekel. Nem vagyunk hivatva az Auer-társaságot, a mely ellen e „gründolás“ irányul, védelmünkbe venni, már azért sem, mert e társaság ellen, bárha egészen más téren, egyik-másik kifogásunk enne, mert több kívánság és panasz hozható fel, melyeket ez a közönségre utalt társaság jogosan kielégíthetne. Ez azonban más fejezet alá tartozik, épen úgy az a kérdés is, miért lett egyáltalán az uj szövetkezetalapitva, holott például Hazslinszki

meghalt. Pirit régen elfeledtem, a nagyvárosi élet elfeledteté. Bűnös vagyok benne.

Az erdő, rét, az ósdi templom, az országúti Udvözitő már csak emlékben léteztek. Az idő gyors szárnyalása még az emlékét is elmosta. Elfeledtem volna mindent, a mi akkor történt; a falu kópét, a kedves gyermekkori játsiótársakat, —ha egyszer vágyat nem érzek látni a falut, ifjú korom virágait. Ellátogattam.

Köszöntelek édes, kicsi falum, itt vagyok ismét benned. Megdobban a szivem.

Látom a régi temetőt, korhadt fejfáival, amott az uj temetőt díszes bejáratával. Melyiket keressem föl V

A régi földjében annyi kedves halottomra borul a sirhalom. Azujban ... Eztkerestem fel.

Csendesen járkálok az uj, diszes sírkövek és a sírok között. Ilt-ott egy-egy ismerős nevet pillantok meg a sírkövekbe vésve. Csendesen lépek el mellettük. Nem háborgatom, hadd nyugodjanak.

Keresztutra érek. Merre térjek 1 ? Jobbra fordultam.

Többnyire női nevek vannak felírva a fejfákra. Mennyi ösmerős I Az én jó öreg dajkám is már elköltözött ide. Egyszerű a