Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-10 / 10. szám

2 H E T T SZEMLE“ (10-ik szám.) Befejezésül ismét a férfikar énekelte „Éljen a Leo pápa“ czimű bájos, dallamos cantatét a legfinomabb összhangzással. Műsor után tombolával egybekötött tár­sas összejövetel volt a kath. kaszinóban. Jubileum a templomban. A székesegyházban délelőtt 9 órakor ünnepélyes nagy mise, volt melyet Sza&o'Norbert nagyprépost végzett. Nagyszámú közönség töltötte be a templomot, ájtatos imába me­rülve s kérve Istent egyházunk fejének jó­létéért. A szentmisét Te Deum előzte meg, utána czibóriura kitétel mellett imát mondtak Őszentségéért. Az ünnepélyen ott láttuk a kath. nevelőintézetek növendékeit is taná­raik és tanárnőikkel. A jubileum az iskolákban. A kir. kath. tanitóképző-intézet ifjúsága a templomi ünnepély után a tanári karral együtt az intézet zenetermében gyűlt össze, hogy bemutassa az egyház feje iránt érzett hódolatát és kivegye részét az általános öröm­ből. A pápai-hymnus elhangzása után Elch- linger János IV. éves növendék alkalmi fel­olvasást tartott Leó pápa életéről, Cselle M. és Plank Károly egy indulót adtak elő zon­gorán. Stokker Balázs Bán Aladárnak „XIII Leó pápaságának 25 éves jubileuméra" ez. költeményét szavalta, Pronmer János orgonán adott elő egy praeludiumot. Az ifjúság be­fejező éneke után Pere'nyi János igazgató szólott az ifjúsághoz az ünnep jelentőségéről. A tanitónöképző-inte'zet szintén megünne­pelte a pápa ezüst-jubileumát. Pápai és ma­gyar lobogókkal diszitett teremben Leónak megvilágitott transparent képe előtt folyt le az ünnepély. Hámon József kanonoknak be* vezető és záró szavai képezték a keretet. Dr. Kováts Gyula tanár alkalmi beszédet mon­dott. Tóth Mária alkalmi költeményt sza­valt. Az önképzőkör vezetőnője pedig hó­fehérbe öltözött 17 kisasszonynyal Seentgyörgyi Gabriella kitűnő vezénylése mellett czimeres anagramm-játékot rendezett, mely amily meg­lepő volt, oly nagyszerűen sikerült. A be­szédet, szavalatot és játékot külön-külön az énekkar lelkes dalai követték. Igen szépen sikerült iskolai ünnepély volt a rom. kath. fiu-népiskolában is. Az ünne­pély kimagasló pontja volt az a lelkes be­a régi templom díszes vala: Immanculata. A kápolnában van elhelyezve. A másik hor­dozható, lourdesi Miasszonyunkat ábrázolja ; ezt P. Darók Konstantin alatt szerezte be ismeretlennek maradni óhajtó jótevő 1883-év Jun. első napjaiban Budapestről, körülhor- doztatott először szent Antal, mint a templom védőszentjének ünnepén. A harmadikat Tö­rök Antalné ajándékozta 1892-ik óv nov. 22-én s az egyik Mária-oltáron van. Az oslii rózsafüzértársulatnak már 1861-ik évben volt itt fiók társulata egészen 1900-óv Május 13-áig, amidőn a Bzent óv emlékére a jelenleg kormányzó (mélt. és főt. Meszlényi Gyula) megyéspüspök Öméltósága kegyessé­géből Kindler Imre szombathelyi szent Do­monkos-rendi megalakította ünnepélyesen a Mária-testvórületet. Ma 174 tagot számlál. E testvérület kebeléből indult ki a sikeres gyűjtés, beszerezni 2 testvórületi Mária-zász- lót, (melyeknek egyikén a malas ttal teljes Szűz az angyali köszöntést fogadja). Főpász­tori engedólylyel a szent évben márczius 25-én lettek ünnepélyesen megáldva. A hitközségnek (1214 tagból áll) foga­dott ünnepe Sarlós Boldog-Asszony Jul. 2. Amely napon mini, egyéb fogadott ünnepen, nem dolgoznak a hívek, szent misét, úgy széd, melyet Tóthfalussy Dániel hitoktató, ez a nagy gyermekbarát, a pápáról mondott az ifjúságnak azzal a nyejvezettel, melylyel csak ő tud a gyermekek értelem- és érzelem- világához leszállani. A növendékek a pápai- hytnnusz több szakaszát énekelték, közbe- közbe pedig Juhász Kálmán V., és Feren- czik Fülöp VI. o. tanulók alkalmi költemé­nyeket szavaltak. Az ünnepélyt a Szózat el- óneklóse fejezte be, mely után tanítóik ve­zetése mellett a székesegyházban tartott há­laadó istentiszteletre mentek a növendékek. Megérkezésük utánfmindnyájan tórdreborulva csendes imában kérték Istent, hogy a szentsé- ges Atyát jó egézségben tartsa meg továbbra is az Anvaszent^gvház látható fejének. Kidobott milliók. Az állami építkezések rendesen mesés összegeket nyelnek el, de csak kivételesen felelnek meg rendeltetésüknek. A külsejük ellen ritkán lehet kifogást emelni, sőt a leg­többször nagy arányú, modern stylben épült müvek, de annál több a hiha, a fogyatékosság a belső beosztásban. A látszat, a külső siker a fő az épületben is, mint az állam kormány­zását vezető rendszer egész életelvó- ben. Port hinteni a világ szemébe, vakítani a gyönge szemüeket, fényes palásttal elfödni a belső romlást, ez a jelszava a libe­ralizmusnak. Ám természetesen ez a pa- rasita rendszer az ország zsírjából ólősködik, a nép kiszipolyozásával hizlalja magát, a nemzet verejtókes filléreiből szerzi be a ken­dőzéshez szükséges szereket, az erkölcsi fe- kójeket fedő czifra rongyokat. Sokszor ez­reket, máskor milliókat dobnak ki ilyen czélokra. És a nemzet nem látta, nem akarta látni a visszaéléseket! Ügyes frázisokkal, mézes szavakkal hirdették a miniszter urak, hogy erre az építkezésre, arra a felszerelésre, amarra a vállalatra szükség van azért, hogy a világ figyelmét magunkra vonjuk, hogy fejlődésünket, haladásunkat demonstráljuk s a dolgok mélyére látó egyik vagy másik ellenzéki képviselő tiltakozása elveszett a miniszter urra esküdő többség taps-zajában. Most legutóbb 35 millió koronát pazarolt el vétkes könnyelműséggel az uj országház felépítésére a liberális kormány. A nemzet mint Vasárnapon, hallgatnak s délután közös olvasóájtatosságot tartanak. Kedves bucsujáró helyük a Szabolcs­iban levő Mária Pécs, hol évente Mária neve napján járulnak az 1696-ik és 1716-ik évben valósággal könyező Mária-kóp elé. Olykor­olykor Mária-Radnára (Aradm.) is elzarán­dokolnak a kegyelmek anyjának köszönté­sére ; de leginkább a fiatalok, mert gyalog­úinak igen is távol esik; nem úgy mint Mária- Pócs, mely utat egy nap alatt meg lehet járni. Minden szombaton és vasárnap lorettói litániát tartunk, nagyobb ünnepeken is (ki­vevőn Karácsonyt, Vizkereszt napját, Gyü­mölcsoltó B. Asszonyt, Husvótet, templom napját, Pünkösdöt, Űrnapját, Nagy B. A. ünnepét, Kisasszonynapját, a mely elsőrendű ünnepeken Vesperást énekelünk.) Szeplőtelen fogantatás ünnepét (decz. 8.) kilencznapos ájtatossággal szenteljük meg. Dicsérendő szokása itt a híveknek nagyobb Mária ünnepeken a szentségekhez járulni. A Boldogságos Szűz az Ő kegyes fiá­val áldjon meg bennünket. Kaplony, (Szatmár megye) 1902. feb­ruár 22. Közli: P. Viktor, kaplonyi liázfSnök. elcsigázott, szegény, állandó gazdasági vál­ságokkal küzködik, a munkás feje alól a párnákat elliczitálják, de ők vakítani akarták a világot egy épülettel. Mennyi könyet le­hetett volna felszántani, mennyi nyomort enyhíteni, mennyit lendített volna iparunkon, kereskedelmünkön, stagnáló kultúránkon, ha nem fektetjük a milliókat téglákba ! Bőven meg van aranyozva az uj országház belseje, hogy minden magyar észrevegye : ez egy ara­nyoskalitka, melyben alkotmányunk vergődik. Fog-e abban a parlamentben valaha a nem­zet akarata érvényesülni ? Lesz-e olyan idő, midőn a többség nem fogja lesni a bécsi kommandó szót ? Mi nem hiszszük addig, mig ennek a liberális kormánynak uralma fog tartani. És mégis, ilyen körülmények között mer ez a párt olyan nagy arányú s olyan költséges parlamentet emelni . . . nemde elkeserítő ez ? Még elkeserítőbb, ha megtudjuk, hogy miként a kormány épületei általában, úgy ez sem felel meg czóljának. Az ülésteremben nem férnek el a kép­viselők. Még a beférő képviselők közül is 180 jóformán már nem a teremben, hanem a karzatok alján ül, miként fogják e helyek­ről elhangzó beszédeket megérteni az egész teremben, azt nehéz volna megmondani. A képviselőknek 103 lépcsőn kell felmenni, mig a tanácsterembe jutnak, idősebb kép­viselőknek ez mindenesetre fárasztó munka. A mellékhelyiségek össze-vissza vannak, semmi ószszerüség sincs beosztásukban. A kar­zat az ötödik emelet magasságában van s igy a hallgatóság legfeljebb látni fogja, hogy ki be­szól, de a szavakat nem lesz képes megérteni. Az országház falfestményei botrányo­san roszak és hülyék. Mindezeket Bartha Miklós fedte fel a kópviselőházban pénteki beszédében. Köszö­net érte a jeles férfiúnak, hogy a nemzet szemét felnyitotta. Maga kárán okul a ma­gyar, ezt tartja a közmondás. 39 millió elfecsórlése óriási kár a nem­zetre nézve, megtanuljuk ebből a liberális rendszer gazdálkodásának könnyelműségét, frivolságát s levonja a nemzet a következte­tést, vagy pedig megvárjuk, mig elkerü- hetetlen katasztrófába sodorja ez a bűnös rendszer az államot ? A Damjanich-utczai akáczfa. Irta: Prohászka Ottokár. Az apostoli szeretet olyan, mint az akáczfa, szívós, erős, kemény életereje mesés, igényei­ben puritán; megterem mindenütt; ha kivág­ják törzsét, minden gyökérszála uj törzset fa­kaszt ; bolondja a napsugárnak, ábrándos és gyönyörittas, mikor virágzik, lombja csupa li­begő szárny, mintha repülni akarna; virágja duzzadó fürtökben omlik ágaira, gyűlöli a ho­mályt, úgy hogy maga is csak vékonyka ár­nyékot vet; gyümölcse a méz ; megállítja a sza­kadó partot, a terjeszkedő pusztát, a futó ho­mokot s a mellett oly igénytelen, oly szerény, — hiszen akáczfa. Hát a hol annyi az akáczfa — Simor prímás szerint a magyar ember fája — miért nincs ott az akáczfák környékén az emberek ■elkében is minél több abból a szívós, küzdel­mes, törtető szellemből ? ha az akáczfát szereti a magyar ember, miért nem hasonlít hozzá? homok, kavics, agyag, szakadó part, puszta, sivatag bő­ven van életében, hol van hozzá az azt lekötő élek? Hol van a lélek, mely igénytelenül és elkesen, lelkesen az ábrándozásig, a világgal

Next

/
Thumbnails
Contents