Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-24 / 52. szám
„HETI S Z E M L E“ (52-ik szám.) Különben az előadást a közönség köréből felhangzott hangos beszélgetés is több ízben megzavarta. Az ilyen figyelmetlenség különben, mit több ízben tapasztaltunk már, nemcsak az előadókat zavarja, de a közönségre is boszantó. A távbeszélő terjedése. Országunk gazdasági érdeke már követelőleg lép fel azzal, hogy mindent a mi modern, hasznos és jó adjunk meg neki, — hogy ezeket felöltve haladjon és versenyt tartson a küllőiddel. Néhány évvel ezelőtt — valljuk be gazdasági modern berendezéseinkről még szó sem lehetett és ma már ott állunk, hogy versenyképesek vagyunk e téren bármely más álammal. Haladásunk e téren oly nagy, miként azt e helyen leírni fölösleges, mivel tisztában van azzal minden állampolgár. Legújabban az „Érmelléki első szőlőoltvány telep“ Nagy-Ká- gyán tett ily óriási haladást és szerelte fel távbeszélő hálózattal oltvány telepét, s ma páratlanul áll az ország szőlőoltvány telepei között a haladás minden tekintetében. A nagykiterje- désü telep minden része be van hálózva oly- kép, hogy a Nagy-Kágyán fekvő központi irodából megvan a kapcsolat az oltványtelep irodájával, illetve az intézőséggel s onnan a bihar-diószegi vasúti állomással, a honnan az oltványok vasúton való szállítása történik. Az üzleti forgalom lebonyolítását a központi iroda végzi, a hol külön osztályok vannak és pedig könyvelés, levelezés, mely utóbbi magyar, német, román és franczia nyelven történik s e két osztály kiegészítő részét képezi az iktató és kiadó- hivatal, s az irodák vezetését külön irodavezető végzi s igy önként érthető, hogy ily személyzet, illetve felszerelés mellett minden munka kellően ellenőrizhető, keresztülvitele pedig sokkal gyorsabb s igy gazdaságosabb, eredménye pedig az, hogy szőlőoltványait — a modern berendezések következtében sokkal olcsóbban állíthatja elő és árusíthatja el, mint más ilynemű telepek. Áldoz berendezéseire, de óriási lendületet és forgalmat biztosit hazánk szőlőkulturájának. Gazdaságos munka és előrelátás mellett nagygyá tehet az ember mindent, s ezen alapelveket követve — az érmelléki első szőlőojtvány telep — oltványait a szárazság ellen biztosítandó, benzin motorok segélyével egy nagykiterjedésü tóból a vizet víztornyokba (tartályokba) emelteti s gummi csöveken szétvezetve az ojtvány iskolákat szárazság esetén öntözted. így a munka gyors s az oltványok fejlődése minden körülmények között biztosítva van. De ily nagy kiterjedésű telepen végzendő rengeteg sok és sokféle munkák csakis szakszerű elvégzése — az üzleti forgalomnak pedig gyors lebonyolítása tette lehetővé az érmelléki első szőlőojtvány telep ily nagy arányú fejlődését. Francba módszer szerint évente IV2—3 millió szőlőojtványt készíttet, s ugyananyi vadalanyt termel anyatelepein, mely oltványok minden területben kifogástalanoknak bizonyultak 13 év lefolyása alatt, oly annyira, hogy ma már a külföldre is tömegesen szállít. Az ültetés beálltával nem mulasztjuk el, hogy ez iránt érdeklődő olvasó közönségünk figyelmét e nagy hirü telepre fel ne hívjuk. Czime : Érmelléki első szőlőojtvány telep Nagy-Kágya, u. p. Székelyhid. Díszes fénynyomatu képes árjegyzéket a telep ingyen és bérmentve küld. CSARNOK. Karácsony éjjele. Kis szobámban ülök s nem látom, hogy már késő este van. Leszállt az éj. Beborította sötét fátyoléval az egész min- denséget. Megszűnt a mindennapi élet zaja, csendes minden ... S én meg ébren álmodom. ... Kívül havazik, nagy, erős pely- hekben hull alá a hó. Tél van. Szeretem a telet, szeretem virágait: a leszálló fehér pely- heket. Jó társaim, beszélgetek velük, kérdeznek és én felelek, vagy azok mesélnek s ón hallgatom. Az idő eljárt, éjjel van, szent karácsony éje. Még mindig nem alszom, a hópelyhek folyton szállingóznak s véletlenül egy hópehely szállott ablakomra, a mely nemsokára oda is fagyott. Történetesen az ablakhoz mentem s egy uj mesét hallottam, ez a késői vendég meséli; szép, de oly szomorú.. .. Hallgassátok 1 * * * Jó szomszédoméknak, — Székelyeknek egy kedves, picziny leánykájuk volt, kit Mariskának hívtak. Atyját, mint jó ügy védet mindenki szerette. Ezen szülőknek pedig az a kedves, aranyos leány szemük fénye s mindenük volt, s ezért a lehető legjobb nevelést törekedtek neki adni. Az anya vallásosan neveli kis leánykáját, mert jól tudta, — mit sajnos nem minden szülő tud, hogy a vallás igazi nemessé teszi az emberi keblet és hogy később ez az, a mi az élet rögös utain vigasztalást, megnyugvást és enyhülést ad a küzdésben lankadó és csüggedő léleknek. És valóban a jó nevelés gyömölcsei már korán mutatkoznak. A piczi Mariska példás magavise- letü, vallásos és szüleit szerető leánykává lett. Midőn pedig a kedves apáczák iskolájába adták, csakhamar kitűnt társnői közül. A vallásos nevelés bizonyos komolyságot kölcsönzött a szende gyermek babaar- I czának. A szülők pedig örömmel tapasztalták gyermekük szivének fejlődését, nemese- désót .... Szomszédomban egy igazán boldog család lakott. Ha az apa hivatalos gondjaitól megszabadulva szeretett családja körébe térhetett, ott a gyengéden szerető nő és a kedves, szelíd gyermek iparkodtak arczárói a gondokozta felhőket szétoszlatni. Ekkor érezte a férj és feleség, hogy a szeretet, melyet a vallás szentelt meg, képes csak boldogítani a szivet e siralom völgyében. A Karácsony közeledtével a piczi Mariska igy szólította meg kedves anyját: — Anyuskám 1 — a tisztelendő ur azt mondta, hogy az idén ón is részt vehetek a karácsonyi pásztorjátékban. S igazán mily jó is lesz 1 Hisz őt fogom dicsérni; Őt, kit oly nagyon szeretek, s a ki vélem már eddig is sok, de nagyon sok jót tett! Jó lesz, aranyom ! Csak szeresd a kis Józuskát, imádkozzál hozzá s meglásd az megvódelmez bajaidban. Mindössze még csak két hónap választá el a piczi Mariskát a nagy naptól. Ekkor azonban egy közbejött szerencsétlenség mindent meghiusititott. Október utolsó hetének egyik szeles éjjelén a vészharang kongása riasztotta fel a város lakóit álmaikból. Abban a házban, hol Székelyék laktak, tűz ütött ki. Mikor a kis Mariska édes atyja a zajra kinézett, rémülten látta a bevilágított utczát. De még nagyobb lett az ijedtsége, mikor megtudta, hogy a háznak tetőzete, melyben ő is lakott, feje felett ég. Kétségbeesetten rohant a szobába s karjára véve drága gyermekét, rohant a lépcsőn lefelé; neje követé őt az összekapkodott ruhadarabokkal együtt. Szeles idő volt s igy a picziny Mariska a hiányos ruházatban meghűlt. E hülés következtében nagy beteg lett. Szülei aggódó arczczal állottak ágya mellett. Elképzelhető az a nagy fájdalom, midőn a szülő gyermekét, egyetlen kincsét, minden reménységét a sir szólón látja. ... Erős láz fogta el a beteget. Nyugtalanul hánykolódott ágyacskájában s ajkait rángatta. Karácsony, oh be jó lesz akkor, — rebesgette akadozottan s mindannyiszor mosoly vonult végig angyali vonásain. — Orvos bácsi, engedjen a próbára menni, — szakitá meg ismét a csendet s imára kulcsolá kezecskéit. Végre szüleinek gondos ápolása és imája folytán jobban lett. De csak azért, hogy hő vágya beteljesedjék, hogy láthassa a kis Józuskát. Jobban lett, de a betegség megtörte egészen, nem volt már az a vidám, pajzán kis leány, mint azelőtt. Elveszitette arczának rózsáit s a kis babaarcz egészen sáppadt lett. Betegsége alatt a tisztelendő ur is meg. látogatta. A picziny Mariska pedig ilyenkor a pásztorjáték után kérdezősködött. A lelkész pedig szívesen beszólt erről. Ezek az órák voltak ezután az aranyos gyermeknek legboldogabb pillanatai. Mariska azonban érezte, hogy nem fog soká élni s hogy a mindinkább közelgő Karácsony sem hoz neki már örömet. Gyönge, de nagyon gyönge volt, de azért mégis erősen bízott, hogy ő is jelen lesz a karácsonyi pásztorjátékon fehér gyertyát tartva kezében a kis Józuska jászolánál. Bizodalmában nem csalatkozott. Minél jobban közeledett a Karácsony, annál erősebb és erősebb lett. Szülei, bár kissé gyenge volt, mégis megengedték, hogy részt vegyen a pásztorjátékon. S igazán mily fenséges látvány volt a kis beteg gyermek az előadáson. Angyalka volt... Minden szem csak őt nézte . . . Minden ajk csak a kis betegnek szereplését dicséré. S csakugyan lehetetlen leírni azt az áhítatot, lelkesült örömet és édes boldogságot, mely e kedves gyermek arczárói lesugárzott. Lehetetlen volt látni anélkül, hogy a szem könybe ne Jábbadt volna . . . A piczi Mariska nagyon boldog volt. . . Elérte, a miért imádkozott. ... Ő is részt vehetett a pásztorjátékon, dicsérhette a földre szállt Jézuskát. Előadás után vidáman lépegetett anyja oldalán hazafelé. A kis beteges ajka ismét beszédes lett; csakhogy sajnos utoljára. Odahaza még beszélgettek egy ideig a szülők a szépen sikerült előadásról s áldják Istent jóságáért. A picziny, aranyfürtü, hollószemü s bájos Mariska pedig anyuskájának ölébe hajtá fejét s boldog álmodozásba merült. Szülei ezt látván, ágyba fektették, hogy kipihenje magát. Lefeküdt, hogy sohatöbbó föl ne keljen. A betegség teljes mérvben kiütött s gyorsan emószté a drága életet.... De ő most már teljesen boldog volt. Elérte vágyának netovábbját s egyre azt mondta, hogy nyugodtan hal meg. Sőt mi több, szo- morkodó szüleit is egyre vigasztalta, hogy ne sírjanak, hanem örüljenek, mert szinről- szinre fogja látni azt, .kit oly nagyon szeKözgazdaság.
