Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-17 / 51. szám
2 egész, de valóságos szakembert kivánnak. Kísérletezések e téren rendszerint botlásokra vezetnek, melyek a legtöbb esetben nyaktöréssel szoktak végződni. És ilyenkor nemcsak az illető szenved, de szenved maga a közügy, melynek létráján saito mortalóját megcselekedte. Nálunk Szatmáron nap-nap mellett oly rendkívüli forgalom van a főkapitányi hivatalban, mely úgyszólván minden idejét igénybe veszi, úgyhogy egy idegen embernek se az ügyvitel, se a viszonyok, se a népélet tanulmányozására fizikailag nincsen ideje, a nap, ról napra felmerülő esetek meghallgatása és a pillanatnyi segélynyújtás is próbára teszi legjobb képességét. Épen ezért van, hogy nemcsak miná- lunk, de bármerre az országban az élet meg szokta őrölni az idegen közigazgatási tisztviselőt. Már jöttében elkedvetlenedésael néz reá, mintegy előre sejtve, hogy aki nem az ő szivéből nőtt ki, nem is lesz képes annak ütőerére tapintani. Nehezen fogadja keblére, és onnan minden pillanatban le is törekszik vetni, olyan mint a mostoha- gyermek, kinek szájából még a sovány kenyeret is kinézik. Tapasztalati igazság, vármegyénkből is több esettel tudunk szolgálni. Ha tehát a belügyminiszter előtt kedves az ő jelöltje, küldje oda, ahol képes lesz érvényesíteni magát és tehetségeit, Szat- már városában, hol úgyszólván emberfeletti munkát kell a főkapitánynak teljesíteni, egy járatlan, a helyi körülményekkel ismeretlen embernek sírját ássa mag. Nekünk van agilis, munkabíró, arrater- mett emberünk, aki itt ólt, itt nőtt fel közöttünk, aki ismeri minden csínját binját Szat- már társadalmi és népéletének, eki szakavatott kezekkel intézi most is a főkapitányi hivatal ügyeinek vezetését, nincs tehát semmi ok reá, hogy a várost jóllehet a belügyminiszter kedvéért is problémák elé állítsuk. Épen azért van okunk hinni, hogy főispánunk bölcsesége el fogja találni az utat és ez a kérdés a város igényeinek és szükségletének megfelelő módon lesz megoldva. Felvilágosításai után a belügyminiszter is bizonyára be fogja látni, hogy sem jelöltjének, sem Szatmár városának nem tesz jó szolgálatot, ha a főkapitányi ügyvitelt viszonyainkkal tájékozatlan egyén kezébe helyezi. Üres a színház! A heti műsor ügyes és választékos összeállítása még mindig nem hozott olyan házakat össze, amilyeneket méltán várhattunk volna. Közönségünk még mindig nem melegedett bele a színház látogatásába, daczára, hogy úgy a társulat egyesei, mint összesége és a változatosan ügyes beosztású műsor a legmelegebb pártfogást érdemel né meg. Színtársulatunk boldogulása városunk becsülete s igy nagyon komolyan érdemes foglalkozni azokkal az okokkal, melyek a közönségei a színház látogatásától visszatartják. Hiszen ha felismernék a valódi okokat, könnyebb volna azok megszüntetésére törekedni! Tagadhatatlan, hogy a mostani rendkívül hideg időjárás is vissza riasztja a publikum egy részét ; talán ép ezért nem ismerkedhettek meg színészeinkkel, holott tudjuk, hogy a közönségre legvonzóbb, ha egy-egy kedvencze kedvéért látogatja a szinházat. Lehetett eleinte oka egyes lapok talán túlhajtott szigorával mesterségesen terjesztett kedvezőtlen hangulat is. Ez a félreértés azonban már eloszlott, ma már tudja a közönség, hogy társulatunk kiváló erőkkel rendelkezik, jól szervezett, s élvezetes előadásokat nyújt. Ha tovább kutatunk, találunk több okot is. Már évekkel azelőtt volt alkalmunk rámutatni színházunk helyár megszabásainak aránytalanságára: a páholyok árai alacsonyak a többi helyek áraihoz képest. A páholyoknak külön publikuma van: hölgyekkel megjelenő családok, kik rendszerint többen együtt mennek színházba, s nem szívesen foglalnak el egy sor széket, azok öltözeteik elrendezése, látogatások fogadása stb. végett szívesen megfizetik drágábban is a páholyokat, mig ellenkezőleg fiatal embereknek, kik mozogni, ide oda járni szoktak, nem kötik egymáshoz magukat, kényelmesebb a földszinti ülőhely. A mai árak mellett azonban 4-ed 5-öd magukkal már olcsóbb a páholy, igy elfoglalják azt, s megesik, hogy családok, kik nőkkel mennek, nem jutnak páholyhoz. E körülmény hátránya különösen az idén szembetűnő, midőn a direktor, természetesen saját érdekében a bérleteket forszírozva az összes alsó páholyokat szelvény- bérletezte. — Azok, akik nem béreltek, páholyhoz csak úgy juthatnak, ha a bérlőktől visszamarad, s igy jó darabokhoz egyáltalán nem juthatnak, s egyáltalán nem tudhatják soha 1—2 nappal előre, hogy marad-e páholy számukra ? Ha kisebb család ily körülmények közt elmegy is földszinti ülőhelyekre, nem szívesen teszi, nagyobb család azonban inkább otthon marad. Vessen e körülménynyel számot a direktor is, de meg a szinügyi bizottság is, mert ha ezt a nálunk érthetetlen szinházlá- togatási mizériát gyógyítani igyekeznek, gyökeres reformoktól sem szabad visszariadni. Nem hagyhatunk figyelmen kívül e helyütt még egy körülményt, a szabad jegyeket. Ezeket természetesen nem lehet kiküszöbölni, de lehet mérsékelni; különösen pedig arra kell törekedni, hogy a szabad jegyek személyre szóljanak, s rendeltetésükön kívül idegenek által használhatók ne legyenek ; ha a jogosult nem veszi igénybe, álljon üresen, de lehetővé nem szabad tenni, hogy olyanok, kik különben nem vonhatnák ki magukat e társadalmi adó alól, módot nyerjenek az alól magokat felszabadítani. Megvalljuk, mi még azt sem tartjuk helyesnek, ha a lapok tiszteletjegyét felváltva négyen, ötön is használják; ez is csak arra ad alkalmat, hogy h—4 embernek mód nyujtassék megtakaritani nehány színházi jegy árát, mert igy csak akkor megy színházba, ha az ingyen jegyhez hozzájut. A társulat színházunk hírneve, városunk becsülete érdekében tartottuk szükségesnek ezeket említeni. Még egy körülményre felhívjuk itt az érdekelteket. A ruhatár helyisége füthető, de nem fűtik. Ez nemcsak a ruhatár személyzetére (egy asszony már beteggé hű- tötte magát), de a közönségre is kellemetlen és veszedelmes, mely igy jéghideg ruháit jéghideg helyiségben kénytelen felölteni. Úgy tudjuk különben, hogy ez irányban már intézkedés történt. H E T 1 SZEMLE'1 (50 ik A gyorsírás tanításának, illetőleg a gyorsírókor működésének története, a helybeli kir. kath. iogymnasiumban. Irta: Caomay Győző, a gyorsírókor ez idei titkára. A gyorsírás értékét minden müveit ember elismeri. Egy oly művészeti ág az, a mely, — a mellett, hogy tudományos fundamentumon épült theoriájával kiszélesíti s gyakorlati alkalmazásának gyorsaságával fejleszti és képezi az elmét, — minden müveit embernek írásbeli teendői intézésében szám.) óriási előnyt s idő megtakarítást hoz; lehetővé teszi az Írónak, a jogász s a kereskedelmi embernek stb., hogy dolgozatait, beszédei megírását, fogalmazásait, s egyéb Írásbeli teendőit, a rendes Írással való munkához képest szinte hihetetlen gyorsasággal végezhesse ; számos egyénnek, sokszor igen szép megélhetést biztosit. S tudjuk, hogy a parlamentális életben is mily nagy szerepet játszik. Mindenesetre időt, kedvet, kitartó szorgalmat igényel a megtanulása: de aránytalanul nagyobb hasznot nyújt az elsajátításáért fáradozónak. Nem szükséges, hogy mindenki theoriában és praxisban a legnagyobb tökélyre fejlessze gyorsirási tudását; elég, ha munkálataiban, a rendes írással való dolgozásnál néhányszorta rövidebb idő alatt a kevesebb helyen rendszeresen alkalmazhatja. Mindenesetre érdemesebb, habár sok fáradozást követeljen is, — úgy bírni a stenographist, hogy vele a gyorsan repülő szól is azonnal papírra lehessen rögzíteni. Igazi hivatása tulajdonképen ez a gyorsírásnak. Hazánkban legnagyobb elterjedésnek a öabelsberger — Markovit» — féle gyoreirá- szati rendszer örvend. Gabelsberger német ember volt s évszázadok számtalan kísérlete után végre örökbecsű gyorsirási rendszert alkotott. Markovin Iván pedig azt magyar nyelvre alkalmazta. Négy évtized alatt nagyon elterjedt hazánkban. A fővárosban több száz tagú gyorsíró egyesület működik, mig a gyorsírás tanulásában s terjesztésében a vidéken a középiskolák ifjúsága jár elől.*) Mindenesetre csak nemes haszonnal jár a gyorsírás elsajátítása az ifjúságra; s ők a leghivatottabbak is arra, mert korán megtanulva s használva, mint a társadalom művelt eleme, e kulturtlis találmányt közkincs- csó teszik. Sok ifjúsági gyorairókör s tanfolyam áll fenn az ország középiskoláiban, pezsgő belső és külső működést fejtve ki. Egész kis körük, társadalmuk, hogy úgy mondjam világuk van már a gyorsíróknak, s több ezer buzgó gyorsíróból áll az a közvélemény, a mely előtt a szakkérdések tárgyaltainak s élénk megvitatást nyernek. Ki kételkedik abban, hogy a gyorsírói közélet folyásának szemlélete, esetleg a benne való részvétel a közórintkezós komolyságát, otthonosságát 8 tanulással összekötött megfontoltságát, vitatkozási kedvét ébreszti föl, táplálja és képzi ki az ifjú lelkekben? A szatmári kir. kath. főgymnasium if- jai közöl is sokan fölfogták a gyorsírás hasznát s meleg szeretettel törekedlek azt, mihelyt lehetővé lett téve, megtanulni. Előbb tanfolyamon tanulták. Pár év múlva aztán megalakult a gyorsírókor a lerakott alapokon 1893. szeptemberében. Azóta szakadatlan működéssel évről évre fennáll s e tanévben alakult meg tizedikszer. Ez alkalmat felhasználva röviden összeállítottam a gyorsirás tanításának s a gyorsirókör működésének történetét gymnasiumunkban. Sok ifjú tette magáévá e tanintézet falai közt a gyorsírást a vitte magával az életbe. * A gymnasiumban legelőször tanfolyamiig taníttatott a gyorsirás az 1889 —90-iki iskolai évben. Ratkovszki Pál, jelenlegi igazgató úr, oki. gyorsirástanár tanította 19 tanulónak a Gabelsberger-Markovit9-fóle rendszert heti 1 órában, Forrai Soma tankönyve szerint. A tanulók szép eredményt mutattak fel, úgy, hogy már a következő iskolai évben a tanfolyamra beiratkozott 28 tanuló közzül vitagyorsirók is voltak. Ekkor is az igazgató ur adta elő a gyorsírást. Nemkülönben a következő, 1891—92-iki iskolai évben is, ugyancsak rendkívüli tárgyként, — heti 2 órában. Ekkor 26 növendék iratkozott be. Az 1892/3-iki iskolai évben Szlávnits György főgymn. tanár és oki. gyorsirás tanár ur tanította a gyorsírást, mint rendkívüli tárgyat, 14 tanulónak, heti 1 órában, Forrai Soma tankönyve szerint. Megjegyzendő, hogy ezen említett tanfolyamokon a tanulók érdemjegyet kaptak, a melyet az évi „Értesítő“ is közölt. *) Természetesen a fővárosi középiskolák ifjúsága is kultiválja a gyorsírást.
