Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-03 / 49. szám

4

HETI

SZEMLE.. (49 ik szám.)

Miniszteri osztálytanácsos Számos- Dobon. A dobiak ismeretes ártóti ügye iránt parlamenti és kormánykörök is kezdenek érdeklődni, mert abban az irányban, hogy panaszaikban nincsen-e inlzás és hogy az ártéri adók mily arányban állanak állami adófizetési képességükkel ? a pénzügyminiszter kiküldöttjeként — Margittay József pénzügyminiszteri osztálytanácsos tartott e hó 24-én helyszíni vizsgálatot. — Az egész napot igénybe vett vizsgálat során megállapította, hogy a dobi kisbirtokosok nyolcz- ezer korona összkataszteri tiszta jövedelemmel szemben évente 13 ezer korona ártéri adót fizetnek, igy tehát minden földadó koronájukra hat korona ártéri adó esik. De megállapittatott a földadó kataszter nyomán az is, hogy a dobiak a lecsapolás során egy tenyérnyi termő területtel sem gyarapodtak, mert „mély ártérbe“ vont területeik már a kataszter őskorában mint java termő földek, erdők és legelők voltak adóztatva. Végered- ménykópen a pénzügyminiszter illustris képviselője valóban siralmasnak találta a dobiak visszás helyzetét, s a midőn elismerését nyilvánította Nagy Gyula körjegyzőnek a község pénzügyi közigazgatásáért, egyben teljesen igazoltnak találta Nagy László alispánnak az ártéri végrehajtások felfüggesztésére tett sürgönyi előterjesztéseit. A dobiak tehát most már a pénzügyminiszterben találták meg leghivatottabb védelmezőjüket, mert neki áll „eminenter“ érdekében a dobiak állami adózó képességének megmentése.

Adóvégrehajtás Zajtán. Arról értesítenek bennünket, hogy a nagypeleskei körjegyző a szerinte renitens képviselőtestületi tagokat, kik nem az ő szája ize szerint határoznak a képviselőtestületi gyűlésen, megfélemlíteni és elnémítani akarván, végrehajtót küld a nyakukra csendőrfedezettel, esküdttel, kisbiróval, községi pandúrral, s a még nem is esedékes és egyéb ismeretlen adókat végrehajtatja. A múlt nap a plébánost exekválta meg, a ki pedig nagyon rendes quartális adófizető. És hogy a törvényteieu eljárást tetőzze, a le nem foglalt 5 drb. hízóját hajtatta el. Azután hogy megmutassa hatalmát, visszahajtatta a feneketlen sárban azon utasítással, hogy fel kell törni a magtárt, s a lefoglalt búzát erőszakkal elvitetni. A plébános azonban a jogtalanul elhajtott hízókat az udvarába nem fogadta vissza. Két zálogtárgyat elvitetni tiltván a törvény, a végrehajtó karmaiból megszabadult, a nélkül, hogy a kitüntetett adóhátralékot kifizette volna, a hízók is visszatérnek egyedül jogos tulajdonosukhoz. Telve van a biró udvara lefoglalt jószággal. — Visszaadatnak, csak a képviselőtestületi tagokét tartják vissza, és igy nem volt mit tenniük, mint fizetni, mint a köles. Megjegyzendő, hogy a zajtaiak rendes adófizetők. Itt adóhátralék alig marad, ha csak nem községi adóban, melyet pedig a ^jegyző legelsőbben az adófizetésnél elszámol, hogy még is mindig marad községi adóhátralék, az az ő titka. Itt végrehajtóra absolute szükség nincsen. Nem is volt az ő uralkodásáig, mert itt mindenki fizet, mihelyt teheti.

Tűzifa a szegényeknek. A püspök ur Ő méltósága mint minden évben, az idén sem feledkezett meg a szegényekről s nagyobb összeget juttatott nekik tűzifa beszerzésére. Ezenkívül a szent Antal perselye is szép summával járult a hideg téli időszak kelletlenségeinek elviseléséhez. A városi tanács a napokban tartott gyűlésén elhatározta,

hogy 60 köbméter tűzifát a beszerzési áron bocsát ezen összegekért rendelkezésre.

A nagykárolyi ügy. Említettük már, sőt úgyszólván az egész országot ideges lázba hozta az a körülmény, hogy |a nagykárolyi orosz ritusu egyháznak román papot adott a felettes hatóság. A tiszta magyarajku hivek ellenszegültek, s a kinevezett lelkész, Kovási György beiktatása csak rendőri assistentia mellett mehetett végbe. A napokban küldöttség is járt a miniszterekhez, a nagykárolyi egyházközségnek a munkácsi megyéhez leendő átcsatoltatását kérve. A kinevezett lelkész, Kovási György látva, hogy. a hivek rendületlenül ragaszkodnak elhatározásukhoz, nem akarván megkeseríteni életét, lemondott állásáról. A nagyváradi püspöki helynök, Laurán Ágoston, most ismét a volt administ- rátort Selegián Liviust helyezte vissza Nagykárolyba. A károlyiak azonban most már őt sem akarják elfogadni, s a nagyváradi megye kötelékéből minden áron szabadulni kívánnak.

Komikus egy kicsit. Máramaros vármegye törvényhatósági bizottsága legközelebb tartott közgyűlésén Rosner Ernő báró főispánnak és a vármegye tisztikarának egyhangúlag bizalmat szavazott a hírlapi támadásokkal szemben. Hogy milyen értéke van ennek a bizalmi nyilatkozatnak a Kaffka-féle, épen most lezajlott exekutió után a közönségnek, de magának a kormánynak a szemében is, azt első pillanatra mindenkinek könnyű belátni.

Elmaradt közgyűlés. A múlt csütörtökre összehívott városi rendkívüli közgyűlés a képviselőtestületi tagok részvötlensége miatt csakugyan nem volt megtartható, pedig fontos ügyekben kellett volna határoznia. A polgármester a rendkívüli közgyűlést a de- czember havi rendes közgyűlés napjára, délutáni 3Á3 órára, tűzte ki, mikor tekintet nélkül a tagok számára, végérvényes határozatot lehet lesz hozni.

Behúzott vitorlák. Lapunk múlt számának vezórczikkében szó volt a debreczeni ev. ref. egyházkerületi közgyűlés fellépéséről, mely a már egyszer átengedett és meg is államosított iskolákat most már szeretné megtartani a kezei között. Mi megmondtuk az igazságot leplezetlenül, megmondtuk, hogy épen a szatmári ref. hitközség a hibás, mely bámulatos készséggel bocsátotta rendelkezésre iskoláit anélkül, hogy felettes hatóságához kérdést intézett volna. A Szamos laptársunk abban az időben hangzatos frázisokba burkolózva magasztalta az elért vívmányt. Igaz-e vagy nem? . . Most fordítani akar egyet a köpönyegen és az egyházkerületi közgyűlés álláspontjára helyezkedik. A várost akarja felelőssé tenni az államosítás miatt. Kimondtuk, hogy ebben nincsen igazság. A reformátusoknak az egyházpolitikai törvények megalkotásakor tanúsított maguktar- tását csakis ez anologia kedvéért említettük fel, hogy ott is épen úgy elkéstek felébredni, mint itt. Ezzel szemben a Szamos múlt vasárnapi számában czikkünkből — természetesen a saját szája ize szerint — egy kis kedélyes skiczczet kinál, végül pedig ünnepélyesen kijelenti, hogy bármily csábitó volna is polémiába bocsátkoznia, nem ugrik a fejlemények elé, mert az illetékes tényezők ezt a kérdést nem a hírlapi vitatkozás porondján fogják eldönteni. Egészen kényelmes visszavonulás. Erre csupán három megjegyzésünk van. A kérdést nem mi vittük a hírlapi megvitatás porondjára, hanem épen a Ssamos. Hiszen vezérczikkben tárgyalta az ügyet, egész terjedelmében közölte a közgyűlés határozatát, hozzáfűzvén a saját, most már megváltozott véleményét is. A kérdés felvetése különben egyáltalában nem hiba, sőt minden igaz ügynek hasznára van, ha minőéi több oldalról megvilágítják. A második megjegyzésünk az, hogy ha nem akarja magát kompromittálni, hírlapi polémiába nem is bocsátkozhatok, mert mae culpával kell kezdeni. A harmadik megjegyzésünk az, hogy barnáméin akarja azügyet csakugyan a hírlapi vitatkozás porondjára vinni, miért enged szót épen ezen legutóbbi számában is az „Egy protestánsnak“, hogy az „ Uj helyzet„ tel szemben, ismét csak a saját szája ize szerint, hangulatot keltsen. Nem mi vádoljuk következetlenséggel, — hiszen magok a tények beszélnek.

Jtöndnek muszály lönnyiJ A városi h. főkapitány a múlt hetekben egy rendeletet bocsátott ki, melyben azt követeli a ház- tulajdonosoktól, hogy minden udvarban szemétládát csináltassanak. Azt hittük, elmarad a felesleges zaklatás, belátják az intéző körök, hogy ennek ugyan se füle, se farka. De amint látszik, nem úgy van. Forszírozzák az ügyet, s ha nem lesz elég téve, következnek a bírságolások. Láda, vagy 100 korona. Miért ? .. . Szabályrendelet mondja, hogy ládának lenni kell. Ha láda nincs, piszkos az udvar. Hát szabályrendeleteket alkothattak igen bölcsen még bölcsebb eleink, de abból egyáltalában nem következik, hogy nekünk is bele kell veszni abba a nagy bölcseségbe. Mondunk egyet a főkapitány urnák, kettő lesz belőle. A börvelyiek in illő tempore észrevették, hogy kizöldült a templom teteje. Összeült erre a kupaktanács, hogy mittevők legyenek azzal a gyeppel. Nehezen tudtak dűlőre jönni, de hosszas tanakodás után mégis az lett a közös megállapodás, hogy fel kell huzni a falu bikáját, had’ legelje le. Már most azon a módon megcsinálná ezt a főkapitány ur, ha a kérdéses határozatot nem Börvelyben, hanem véletlenül Szatmáron hozták volna meg?... A szabályrendelet nem szentirás, hogy ne lehessen hatályon .kívül helyezni, vagy módosítani, ha nem felel meg a mai kor, ma már mindenesetre előhaladottabb bölcseségének. A terheket nem szaporítani, hanem amennyire lehet kevesbíteni kell, úgy is van elég az adózó polgárok nyakában. A tisztaság nem a ládától, hanem az egyénektől függ. Tessék csak széjjelnézni az olyan házaknál, ahol rendszerető emberek laknak, olyan tiszta az udvar, mint a kristály láda nélkül is. Aki pedig a piszokban érzi jól magát, annak a gusztusán a szemétláda nem fog lendíteni egy hajszálnyit sem. Ezek ellen már szükséges az erélyes fellépés mindenesetre. Azt tessék szabályrendeletbe iktatni, hogy mindenki köteles az udvarát tisztán tartani. Ennek van értelme, de a polgárság felesleges zaklatásának nincs. (Beküldetett.)

A nemzet koldusai. Kik azok ? . . . Éhős Péter állandó alakja az élczlapoknak, kiben a magyar tanitók typikus képviselője van megörökitve. Fáradnak, dolgoznak naphosszam a nemzeti nevelés érdekében, úgyszólván az ő vállaikon nyugszik a kultúrának hatalmas épülete, s mindezek fejében koplalás a jutalom. Nagyon könnyű belátni, hogy 400 forintból — mert ennyi a minimum és ennyi van a túlnyomó résznek, csak koplalni lehet. Most reményük volt — legalább az állami tanítóknak — hogy jobb körülmények közzé fognak jutni. Mellőzve lettek. Országos mozgalom indult meg emiatt tanitók körében, hogy terhes munkájokat legalább némileg honorálják. Ajánljuk a