Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-26 / 48. szám
XI. évfolyam. 48>ik szám. — ...............................- "lüi-i- -U------- --------"-----Sz atmár, 1003. November HETI SIEMLE ( 90; XJ IV POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. / </A •. ti R fm ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre--------------— —-------------6 korona — fillér Fé lévre----------------— —---------------3 „ — Ne gyedévre — — — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető' os, küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Eső után köpenyeg. Mikor az egyházpolitikai törvények életbeléptetéséről volt szó, a protestánsok teljes applausussal fogadták a liberális kormány aktióját, odaszegődtek mellé esatalónak, hogy kivívják azt a nagy győzelmet, melyhez fogható aligha van a reformá- tió történetében. Kivívták. A javaslatok törvényerőre emelkedtek. Hiábavaló volt minden intő szó, hiábavaló volt az okosabbak figyelmeztetése, kik látnoki szemmel belenéztek a jövőbe és megjósolták, hogy ezek a törvények a reformátusok pusztulását fogják magok után vonni. A tömeg valósággal fanatizálva volt, nyilván azért, mert a katholikusok ellenaktiót fejtettek ki. Azt hitték, hogy ha ezek a törvények a katholikusoknak nem jók, akkor nekik .bizonyosan be fognak ütni. Vagy talán a csakazértis heczczeite őket? ... Ki tudná megmondani !! Tény az, hogy ők fejtették ki a legnagyobb agitátiót és a győzelem után a zsidó liberális sajtó akkordjai mellett ők csapták a legnagyobb gezérest. Most már jajgatnak!!! Eső után köpenyeg ! ! Mikor kisült, hogy bizony nagyon kétesértékü győzelem, a mit a katholikusokon kivívtak, őket teszik felelőssé minden bajokért. A katholikusok okai minden protestáns nyomorúságnak.Ez ugyan nem épen loyalis fellépés különösen abban a formában, ahogy Kolozsváron elhangzott, de a reformátusoktól már megszoktuk ezt a modort. Mikora katholikusoknak voltaképen semmi közük valamely ügyhöz, akkor is fülönfogva odaránczigálják őket, hogy üthessenek rajtok egyet- kettőt. Ez történt csak nemrég Kolozsváron, ugyanez esik most meg Szatmáron. r Az iskolák államosításáról volt szó. A katholikusok mindent elkövettek, hogy megmentsék iskoláikat, sőt a protestánsokat is hasonló aktióra 1 ívták. Lapunk gyakran figyelmeztetett arra a veszedelemre, melynek az államosítás után a jövő nemzedék ki lesz téve. Nem használt semmit. A protestánsok második Messiás gyanánt üdvözölték az államosítást. Teleki4 rtölték szóval és orgánumuk, a „"Szamos“ utján nemcsak a várost, de az egész országot, hogy milyen rendkívüli áldás lesz ez Szatmár városára. Chorin Feren- czet, ki a keresztülvitelt — ő tudta miért — legerélyesebben sürgette, valóságos szabaditó gyanánt tekintették, égtől a földig magasztalták. Chorin tudta, hogy mit csinál, de a reformátusok még talán most sem tudják, hogy mit csinált nekik. Mindegy. Egy-két talpnyaló megütötte a nagy dobot, s az egész nyáj utána kullogott. Most a debreczeni egyházkerületi közgyűlés kimondja, hogy a már keresztül is vitt államosítást magára nézve nem tartja kötelezőnek, mert nem kérdezték meg az egyházi főhatóságot, s elrendeli, hogy az egyházak elüljárói a jövő iskolai év elején úgy Szatmáron, mint Németiben és a Szatmárhegyen nyissák meg a ref. iskolákat, a tanerők beállításáról gondoskodjanak és tegyenek lépéseket a város törvényhatóságánál, hogy az ev. ref. tanítók díjazását, eddigi mértékben, eddigi kötelessége szerint teljesítse. Eső után köpenyeg!! Ez eddig a reformátusok ügye. Nem is szóltunk volna a dologhoz, hiszen követéseikből az ügy jelenlegi állásában már nem lehet semmi, nem szólottunk volna hozzá, ha a „Szamos“ ismét fülinéi fogva mint Kolozsváron történt, oda nem rán- czigálja a kath. iskolák ügyét és mórit már egyet fordítva a köpenye- gen, de azért illő komolysággal le nem hozza azt a következtetést, hogy csakis a kaibólikus iskolák államosítására volt a városnak kezdeményezési joga, mert azok szerinte községi iskolák, az övékre azonban nem volt, mert azok csupán segélyezettek. TÁRCZA. Gotterhalte-epizódok. (Budapest, 1902. november hava.) Most, midőn minduntalan fölhangzik a Gotterhalte a képviselőházban, a hírlapokban és az utczákon, (itt már nemcsak a szájakon, és pennákon, hanem a trombitákon is), szemléljünk mintegy kaleidoszkópban egy pár Got- terhalte képet. —Nagy ünnepre, szép ünnepre készült nem is valami nagyon régen a keresztény Magyar- ország. Azt ünnepelte, hogy 900 év előtt a kereszt adott létet, szilárdságot ez államnak, hogy 900 év óta áll fönn a kereszt oltalma alatt mint önálló királyság, mint szabad ország. — Lelkesülés, öröm a hithű szivekben és buzgó hála az ajkakon, hogy Íme 900 év óta már ily hű, szerető anyát és erős támaszt adott a Gondviselés az egyházban az államnak a hosszú, viharos századokon át. — Eljött azősprimási székhelyre a keresztény nemzet szegénye-gaz- daga, eljött a nemzet vezetősége s eljött szent István utódja is képviseletben. — Az a hagyományos, 900 éves loyalitas: „Éljen a magyar király 1“ — örömkiáltásokban tört ki; s Íme alig csilapul a magyar lelkesedés, megszólalnak az ágyuk, fölharsannak a trombiták: Gott erhalte unser’n Kaiser! * Piros pünkösd ünnepére országos versenyre gyűl össze a haza ifjúsága, reménysége. —- Sok közülök most van fönn legelőször a magyar szép fővárosban, sok közülök most látja legelőször a magyarok királyát. Az ifjú szív életének olyan percze ez, melynek emlékét magyar hazafiui érzelemmel, buzgó magyar lélekkel egész életén át meg fogja őrizni. — Ünnepi hangulattal, hazafias büszkeségtől eltelve gondolna vissza mindig azon perezre, de nem lehet. — Eszébe jut, hogy mikor ott álott társaival és ifjú lelkesülő szívvel kiáltotta ezer és ezer ajakkal együtt, hogy : „Éljen a magyar király 1“ fölhangzott és tulharsogta az ő buzgó imájokat a Gott erhalte unser’n Kaiser! * Drága pénzen épült hidat avatnak föl. — A magyarok filléreiből épült az a szép hid. — Meghívják a királyt, hogy ő legyen ae első, a ki a hidra lép. — Fölhangzik az Éljen! És a refrain — megint csak Kaizer rá. Ismét piros Pönkösd napján, országos bajvivásra gyűl össze a nemzetnek most már nem apraja, hanem nagyja. — Lovagjátékot rendez a mágnásság, a régi magyar nemesek gárdájának essentája. — Káprázik a szem, el* kábul az agy, egy pillanatra azt hiszszük, hogy föltámadtak az Anjouk és Hunyadiak lovagjai és síkra szállanak, hogy újra a magyar vitézség és fény hírével teljék be a világ. — Milyen hatalmas, daliás még most is a magyar, — De a szép ábrándokból csakhamar fölvernek a rekedt tombita-hangok : Gott erhalte unser’n Kaiser! * Csak nemrég történt. Fényes ünnepre készült a magyar. — Régi hires, kincses városában a legdaliásabb, testestől lelkestől nemzeti királyának emlékét akarta megünnepelni. Meghitta rá az első magyar embert is, a királyt. — Nem jött el. — Fájt a magyarnak, de enyhítette bánatát, hogy ott lesz egy főher- czeg, ki királyát, a magyarok királyát fogja képviselni. Megjön este e királyi herczeg. Daliás alakja megjelenik a vasúti kocsi lépcsőin. — Éljeneznek, lelkesülnek. —• Glédába csapja magát a hadsereg. Egy század (pardon !) kö-
