Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-29 / 44. szám

2

„HETI SZEMLE.. C44-ik szám.-)

a szövetkezeti eszmét, ennek hord- erejét, bizalommal fognak feléje fordulni s létesítését kívánni.

Népünk életében vezórszerepet visz birtokosa, papja, tanítója s jegyzője. Nekik van módjukban s alkalmuk velük megismertetni ezen eszmét, nekik hivatásuk ez, részben kötelességük is.

Elismerem, hogy bár kiesi a falu, de száz meg száz érdekbe ütközik ott is szokszor egy szövetkezet alakítása. Anyagi is politikai is. Azonban nem láttunk szövetkezetben politikát, mert ezzel azt űzni nem szabad s nem lehet s ne nézzük egyes emberek anyagi érdekeit, mert a szövetkezet nem nyereség- vágygyal telt részvényesekből alakul, tehát nem akar pénzintézeti versenyt folytatni, hanem egyes- egyedül a szegény kis emberen segíteni, kinek tán egyébütt hitele sem volna, mert összes vagyona a — becsülete. Nekünk pedig ez is hitelalap, sőt főhitelalapunk.

A jó szövetkezet tagjának nemcsak hitel forrása, hanem tanácsadója, bármely bujában segítője, védője, s ha a tag jogait s kötelességeit egyaránt ismeri, a szövetkezet vezetői iránt bizalommal van, nem csak oly tekintetben, hogy az kis vagyonkáját kezeli, de nehéz napjaiban is megbízik bennök, segítségért hozzájok fordul, úgy az áldásos működés nemes czélja el nem maradhat, népünk jóléte előmozdítva, erkölcsi s anyagi fejlődése egyaránt biztosítva van.

Nem kell idegenkednünk ez eszmétől s félnünk azért, mert a vezetőkre terhet ró; ezen kevés munka százszorosán meg van fizetve azzal, hogy községünk jólétének elérésében az alapot lefektettük, megtérül ez százszorosán a felsegélyezett nép hálájában s tiszteletében.

Hívjuk fel tehát figyelmét a népnek arra, hogy van számukra egy mentőeszköz, hogy az ország

nagyjai nem feledkeztek meg szegény kisgazdáink és kisiparosainkról, csak tömörüljenek, szövetkezzenek s mi szívesen fáradunk, dolgozunk, mert boldogulásuk s jólétük a haza jóléte.

Sozánszky Mihály.

A lőkapitányi hivatal bűnei.

Barátjai vagyunk Plátónak, Cicerónak, de legnagyobb barátjai az igazságnak. A mai paktumos aerában, a klikkek és érdek szövetkezetek korszakában talán szokatlanul hangzik axiómánk, mi azonban emelt fővel hirdetjük azt. Bármennyire is bírná rokon- szenvünket az egyén mint magán ember, nem hunyhatunk szemet a közhivatalban elkövetett mulasztásai, hibái, bűnei előtt. A közügyek, a közerkölcsök őre, a legvita- lisabb nemzeti érdekek istápolója, a corruptio ostorozója a sajtó és nem a sympáthiák rabszolgája. Kötelességünk tudata kényszerit bennünket erre a genant dologra is, hogy egy — városunkban modoráért, intelligen- tiájáért — rokonszenves ember viselt dolgai felett Ítéletet mondjunk. Közigazgatásunk előkelő közegéről, a főkapitányról van szó. A nyár folyamán egymást érték a szenzá- cziós leleplezések. Temesvármegye, Márama- ros, Csongrád stb. megdöbbentően szomorú képét adták, a közigazgatás mizériáinak s egyúttal égetőn sürgőssé telték a közigazgatás államosításának megkezdését. Az ősz sem maradt minden szenzáczió nélkül. Most tűntek elő a mi főkapitányi hivatalunk sötét foltjai. Mikor a nyáron hallottuk itt is ott is a sajtó vészkiáltásait, nem is gondoltuk, hogy a házunk teteje is tüzet fogott. Rebesgettek már régen sok mindent. Nem akartunk hitelt adni. A roszakarat találékony és a rágalom szárnyra került híreit megrögziteni nem a mi lapunkhoz méltó feladat.

Ám a törv. közigazgatási bizottságának a legutóbbi napokban összeült fegyelmi választmánya nyilvánosan tárgyalta a főkapitány ügyét.

E tárgyalás után azt mondjuk, hogy a baj nagyobb, mint hire volt. Igaz ugyan, hogy az előbb említett bizottság végleges döntését még egyes hiányzó adatok beszerzéséig elhalasztotta — azonban ennek a néhány kétes pontnak sorsa nem sokat lendíthet a főkapitány sorsán, aki ellen a mulasztások és vétségek légiója emel vádat. Ugyanis konstatálva lett, hogy az i tél éti - leg megállapított pénzbüntetések, kártérítési összegek és költségek dr. Korbay főkapitány kezében 139 esetben, Soós János rendőrfogalmazó kezében pedig 75 esetben maradtak vissza. A kihágási ügyek körül 191 esetben a törvénynyel ellentétes intézkedések, mulasztások és hivatali visszaélések követtettek el. 34 hivatalos acta eltűnt. A tánczvi- galmi és mutatványi engedély dijak önkényes beszedése, azoknak elszámolása teljesen pontatlan és megbízhatatlan volt. Lelkiismeretlenül kezelte a főkapitányi hivatal a szegény pénzeket is. A kiosztás után a fen- maradt összegek, melyeket a segédkező rendőrtisztek a főkapitánynak visszaszolgáltattak, egyszerűen eltűntek. Épen ilyen súlyos természetű dolog az is, hogy az e nemű pénzek elszámolásánál meghalt egyének nevei is szerepelnek. Mindezek után mi is arra a következtetésre jutunk, a mire a „Szamos“ laptársunk, hogy dr. Korbay főkapitánynak e városban további hivatalos működése lehetetlenség.

Minő tekintélye volna a társadalomban olyan egyénnek, a kit a mi szemeink előtt folyton a múlt árnya kísér és minő erkölcsi alapon merné az alárendótjeinek kisebb mulasztásait, vétségeit feddeni, aki maga is nagyobbakban leiedzett. Uj viszonyok, uj körülmények között az ember is uj életrendet kezdhet pláne, ha a legnagyobb iskolában szerzett tapasztalatok is ezt pero- vadeálják s több bizalmat is kivívhat, mint a múltat ismerő s azt nem feledő környezetben.

Á dicső vezér előtt.

Testben összetört agg, lélekben erős, észben ifjú, szeretetben határtalan vezérünk, XIII. Leo pápa előtt állanak a magyar- országi róm. kaih. tanitók számszerint 132-en, hogy meghallgassák az ősz vezér tanácsát s hódolatukat fejezzék ki előtte. Igen, a szent Atya nem feledkezik meg ezer gondjai között a szegény és igazi árva tanítókról sem.

látni a hajó irányát, daczára annak, hogy időnkint ezt fénynyel jelezik.

Másképen lesz ezután a tengeri fáklya segítségével, mely korunk legújabb találmánya, — Ha ilyen szerencsétlenség történik, a felügyelő tiszt egy tartányból hirtelen kiránt egy konzerv dobozhoz hasonló bádog hengert, melyben egy másik fémhenger van, csakhogy ennek alsó része kupalakban zárul, mig felső része nyitott. Ezt a fémhengert a tiszt a tengerbe dobja, s ime már 30 mpercz múlva egy 2000 gyertyafénynyel vetekedő láng csap föl a hullámokból, melynek fénye mellett még az apróbb tárgyak is megláthatók. Ha még egy-kót ilyen dobozt vetnek a tengerbe, oly világosság terjed szót, mely több száz méternyi területet bevilágít s igy a vízbe esett ember akkor is meglátható, ha már eszméletét veszítette.

Lássunk egy másik esetet. A viharos éjszakában a hajó eltévesztette irányát s félni lehet, hogy valamely szirtbe, vagy zátonyba ütközik. Ilyenkor mozsárágyu segélyével néhány száz méternyire kéthárom tengeri fáklyát — igy nevezik az uj találmányt — vetnek a tengerbe, melynek nappali fényénél biztosan tájékozhatja magát a kormányos, h„gy a veszélyt elkerülje.

Gyakran megtörténik, hogy a veszélyben forgó hajó vészlövéssel kiált segélyért. Véletlenül akad is mentőkéz. De merre van a segélyre szorult hajó 1 Igaz ugyan, hogy imitt-amott fölcsillámlik egy-egy lámpafény, de ez, ha még oly nagy is, elvész az éj sötétsége s a nagy távolság miatt. Még rakéták segélyével sem tájékozhatják magukat a hajók, mely irányban kelljen haladniok. Ezentúl nehány tengeri fáklya — melylyel minden mentőállomás el lesz látva, — elégséges, hogy a veszélyben forgó hajó egy perez alatt minden oldalról meg legyen világitva.

De lassúk a tengeri fáklya szerkezetét. Az egy igen egyszerű, czélszerü s emellett olcsó készülék, melylyel ugyan már régebben foglalkoztak, de jelen formájában csak most tűnt föl és bizonyult használhatónak. A kisebb méretű tengeri fáklya körülbelül 8 cm. átmérőjű és 80 cm. hosszú — a nagyobb 20 cm. átmérővel és 150 cm. hosszúsággal biró fém henger, mely egyik végén kúp alakban zárul és súlyos anyaggal van kitöltve, hogy kúpos végével a viz alatt függélyesen álljon. A kúp fölötti része a hengernek calciumcarbid (magyarul mészszóneg) darabokkal van kitöltve, melybe fölülről apró lyukakon át viz nyomulhasson be. Ha

viz jut a calciumcarbidhoz, úgy az föloldódik és acetilén gáz fejlődik ki belőle, mely rendkívül erős fényt ad. Az acetylengáz vékony csövecskéken át a tartányból, a hol kifejlődött, a henger fedelén keresztül nyomul a szabadba. A hengerben levő üreg, melyen a csövek átvonulnak, arra szükséges, hogy a henger a vizen úszhasson. Legfelső részében a hengernek még egy kisebb tartány is van calciumphoszphorral megtöltve, melybe szintén kis lyukakon viz nyomulhasson be. Ez által a calciumphosphor (mósz- kéneg) is feloldódik és phosphorköneny fejlődik belőle, mely a levegőn meggyül.

Mi történik már most, ha a henger a vizbe dobatik. Súlyánál fogva alámerül, de csakhamar ismét fölmerül a hengerben levő ür miatt s állva marad. E közben azonban a nyílt csöveken át viz nyomul mindkét tar- tányba, melyek egyikeben acetyléngáz, másikában pedig phosphor-köneny fejlődik ki s mindkettő a csöveken át a szabad levegőn egyesülten meggyül, és oly szívóssággal ég, hogy sem a szél, sem a viz eloltani nem képes. Mindenesetre a hullámok, vagy a fölötte elhaladó hajó egy-kót perezre elnyomja ugyan, azonban mihelyt megszabadul a nyo-