Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-22 / 43. szám
3 „HETI SZEMLE,, (43-ik szám.) érvényesülés az egyesületi és magánéletben; az egyesületi életben legyen teljesen szabadverseny a reformáció és a katholicizmus közt; nem csinálhatjuk vissza a történelmet, nem is akarjuk. (Élénk helyeslés.) De, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, nincs itt szó most azokról a disputátokról, predestinációkról, úrvacsoráról, nem leng köztük a husszitáknak fekete zászlaja, melyen az arauykehely diszlett. Itt szó van a világnézetek harcáról (Úgy van !) és ezt elismerik a radikálisok, ezt elismerik a Nietzscheis- ták, ezt elismerik a socialdemokraták, ezt elismerik a teljes keresztények, csak apolitikusok; azok nem ismerik el. (Derültség, tetszés, éljenzés és taps.) Azok, mélyen tisztelt kö zönség, keresik a közös alapot, azok port hintenek a szembe és szép frázissal kedveskednek a fülnek. (Derültség. Tetszés.) Most nem ezekről a dolgokról van szó. Én nem akarok filozofálásba merülni, de tessék végignézni a tudomány és a szabadság dicsőséges huszadik századán! Nézzék meg, mélyen tisztelt uraim, azt a konstellációt, azt az állapotot, nézzék meg, hogy honnan fuj ott a szél. Azt mondja Chamberlain az ő világhírű müvében: „Die Grundlagen des zwanzigsten Jahrhunderts“ : Száz év múlva Európának csak egy harmadát fogja kereszténység felölelni magában. Én nem tudom, hogy Chamberlainnek igaza van-e, de azt tudom, hogy ő így érez s azt is tudom, hogy a kultúra, melyet a hitetlen tudomány fakaszt, az is igy érez. És azt is tudom, hogy a (hitetlen tudomány által élesztett szellemi áramlat mint hideg északi szól végig- borzong és végigdidereg az európai társadalmon és hogy mi mindnyájan valamikép érezzük, hogy a világ vajúdik s félünk, hogy az a vajúdó világ majd nem lesz a mi világunk. Már a XIX század elején Írja a római, akkori respublikának egyik minisztere Napóleonhoz: „11 la faut bruler a petit feu“ meg kell parázson égetni a katholikus egyházat, mert az már cadaver, mert az már hulla. Van Goon Bek, a belga miniszter, mikor kormányon volt, azt mondta: „Der Katholicizmus muss in die Grube“, a katholicizmus menjen a sirba. Most, mikor Henrik porosz herczeg elindult nagy útjára, a „Bauhütte“ cimü szabadkőműves német lap azt mondta: „Minek beszólni már a kereszténységnek fölóleszté- séről? A kereszténység meghaladott álláspont. Valamint a pogányság mithoszai lejátszották szerepüket, úgy a kereszténység meséi is mór letűntek: a mostani hitetlenség a jövő élet — sit venia verbo — trágyája (Derültség) és a szabadkőművesség csirája a Szentlélek jövendő egyházának.“ Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim 1 A hol ilyen szél fuj, a hol a világnézetet s a kultúrát ily eszmék lelkesítik, a hol antipathi- ából a szélvész igazi borzalmas taréjt ölt a kereszténység ellen, ott felekezetisógről beszólni, ott az emberek kedélyének békéjét félteni annyit jelent, mint a világot egyáltalán nem érteni. (Úgy yan 1) Azért, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, újra mondom, a kereszténységet az egész vonalon, mindenütt, minden téren, tudományban, művészetben, államban, politikában, társadalomban, családban, mindenütt ezért akarjuk mi szerveztetni. Azért minden hatholikus gyűlés ezt tartja szem előtt: beleoltani az emberekbe az önérzetet és vógre- valahára nyaka közzé ütni ennek az alvó pimasznak, hogy fölkeljen és éljen. (Hosz- szantartó zajos tetszés, éljenzés és taps.) Mi akarjuk, mólyentisztelt uraim és hölgyeim, hogy az állami életnek keresztény alapjai legyenek. Ebből már csak nem engedhetünk 1 (Élénk tetszés, éljenzés és taps.) Mi akarjuk, hogy minket a német tudomány ne exkommunikáljon, hanem akarjuk, hogy a Mommsen ur is legalább egyenrangú és egyenjogú s a tudományhoz értő embereknek tartson. Mi azt akarjuk, hogy a keresztény család keresztény legyen s a keresztény családból a gyermek vallásos iskolába menjen. (Zajos taps.) S a vallásos iskola mindig a felekezeti. (Ügy van 1) Mert mólyentisztelt közönség, felekezetien kereszténység nem létezik. A kinek a fejében ez kikelt, ajánlom, repetálja át a kis katekizmust. (Zajos tetszés és éljenzés.) Mi akarunk keresztény kultúrát, mert az európai kultúra csak keresztény, az európai kultúrának oltárán nem volt félhold, kereszt, thora egy rakáson: ott csak egy jel állott: a kereszt. (Úgy van! Zajos tetszés és taps.) Mi akarjuk, hogy a keresztény kultúra a keresztény tiszta erkölcsöt óvja meg az egész vonalon, hogy az állain, a család, hogy a pápa, a miniszter és az Opera intendánsa mind a keresztény erkölcsöket védje. (Zajos tetszés, derültség és taps) Mi azt akarjuk, hogy a szemetet seperjék ki mindenünnen. (Zajos helyeslés. Rakovszky István: Úgy van! Mindenünnen I Lebujok- ból és operákból egyformán I Élénk éljenzés és taps.) Nekünk a köztisztaság közegészségi ügy, nemcsak csatornákban, de képes levelező lapokon is. (Élénk tetszés és taps) Nálunk tilos köpködni nemcsak a villamosokon, hanem újságokban is. (Hosszantartó szűnni nem akaró zajos tetszés, éljenzés és taps.) Mosakodni illik nemcsak az embereknek, de a képzeletet és ízlést tisztiló művészetnek is. (Úgy vanl Tetszés.) Mindezek után, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, bátran ismételhetem az ón thózisemet: Kereszténységet az élet egész vonalán 1“ (Éljenzés) Mi akarunk szervezkedni, mert az élet egész vonalán akarunk a kereszténységnek tért foglalni s teret foglalni nem lehet harc, küzdelem és törekvés nélkül. (Úgy van! Élénk helyeslés) Mi akarunk szervezkedni, mindenütt, mélyen tisztelt hölgyeim és uraira és akarunk kezet nyújtani egymásnak, mert mi, mikor a magas felséges kereszténységnek gótdómjáról végignézünk, látjuk a modern társadalmat, hogy az rom, hogy a megbódult agyrémeknek, hogy az egy szecessziós Ízlésnek hivságos vására. (Igazi Úgy van ! Tetszés) Következőleg mi oda akarunk életet, eszményeket, halhatatlan eszményeket, erkölcsöt, tiszta, felséges, aranyos erkölcsöt. Mi látjuk, hogy mindenféle ember, Nietzsche, buddhista, zarathustrai, meg mit tudom én, miféle gladiator kél fel ellenünk, a k k imperatorokkal viaskodtunk és legyőztük őket. (Úgy vanl Tetszés.) Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim I Azt nem türjük. hogy minket egy lelketlen, egy hitetlen művészet vagy Ízlés vagy tudomány lábbal taposson, minket, a kik letapostunk minden ellenséget, saját vérünk, saját lelkesülésünk s az Isten kegyelmének erejével. (Élénk tetszés, éljenzés és taps.) Akarunk igy kitartani és akarjuk összes ellenfeleinket ide hivni, azokat a halálmadarakat, a kik a redoute felett kóvályognak és temetést akarnak látni. Itt nincs temetés ; itt Pünkösd van, a hol tűz esik az égből, hogy apostollá legyen minden ember, a ki tudjon beszólni, küzdeni, tűrni, — élni 1 (Hosszantartó, megmegujuló, zajos tetszés, éljenzés és taps. Szónokot számosán üd- vözlik.) A tudomány vértanúi. Csudálattal ádázunk azon nemes lelkek- nek, kik a maguk ismeretein k s az emberiség látókörének bővítésére vn mii heroikus munkát «ógeznek. Örökös nev.> esz Andreó- nek, ki merész elhatározássá a sarki jeges tájakat akarta felkutatni; arany betűkkel jegyzi föl a történelem egy Körösi Csorna Sándor, Reguly, Munkácsy Barnát és Biró Lajos hazánkfiainak dicsőségét, kik veszélyekkel daczolva ismeretlen földeket és népeket kutattak föl pusztán a tudomány szent nevéért. Ne menjünk oly messzire I Városunkban is van vagy másfélszáz vértanúja a tudománynak. Ugyan kik ? Megmondom: a tanyai szegény iskolás gyermekek. Óriási utat tesznek meg naponta. Van aki 5, van aki még több kilométer tárolságról jön. S megteszi ezt az utat naponta négyszer. Kis számítással kétszázötven iskolai napon át ez ötezer kilométert tesz ki, akkora utat, hogy egy óv alatt ezzel az erővel el lehetne menni akár Ázsiába, akár Afrikába. A szegény gyermekek hűségesen gyalogolnak iskolába akár télen, mikor szibériai hideg van, akár nyáron, mikor afrikai meleg. Jó Körösi Csorna Sándor és afrikautazó néhai Magyar László nem tartottak volna számot a halhatatlanságra, ha tudták volna előre mindezt. A szegény gyermekek szenvednek egyébként is, mint a tudomány bármely más vértanúja. Tűrnek hontalanságot, ütlegekef, gúnyolódást, éhséget, meztelenséget, betegséget. Hontalanok, mert napjok nagyobb részét az országúton töltik. Ütlegeket kapnak szüleiktől. Mert mi telhetik egyéb a szegény embertől, ha el van keseredve. Úgy tesz, mint a Petőfi juhásza. Szidalom az osztályrészük a pedellustól, ba jókor jönnek ; a tanítótól, ha későn érkeznek. Gúnyolják őket iskolatársaik a kényes urficskák s apró kisasszonyok, mert sárosak, porosak, izzadt szaguak, no meg egy kissé parasztiak is. Hogy pedig éheznek, fáznak, ruhátlanok és testileg megviseltek, arról mindenki meggyőződhetik, aki délután az iskolai órák elmúltával őket megfigyeli, amint a Szamos hidján át mennek csapatosan haza felé. Átadtuk az államnak iskoláinkat. Azóta nyakig uszunk a boldogságban, mert látjuk épülni a fényes iskolákat a piacz környékén. De mikor épülnek iskolák a tanyai gyermekek számára ? Fenn az ernyő, nincsen kas. Hírek. A munkácsi püspök Vgocsában. Jeleztük lapunkban, hogy Firczák Gyula munkácsi püspök a fancsikai görög szert, kath. uj templom felszentelése czóljából f. hó 25-én Fancsikára érkezik. A főpásztor fogadtatásának és az egyházi ünnepélynek programmja a következő : A munkácsi püspök Dolinay Miklós kanonok, szemináriumi rector és Papp Antal püspöki titkár kíséretében október 25-ón, délután, az 1 órai vonattal indul Ungvárról. A tisza újlaki vasúti állomásra délután 3 óra 59 perczkor érkezik, ahol Szabó Sándor, a tiszáninneni járás főszolgabírója üdvözli. Fancsikára a vonat délután 4 óra 05 perczkor érkezik ; a fancsikai vasúti állomásnál a vármegye törvényhatósága részéről Varga János dr., vármegyei főjegyző fogadja. Az állomástól a fŐ- pásztor kíséretével kocsin vonul be a fancsikai gör. kath. iskola mellett felállított diadalkapuhoz, a hol a fancsikai gör. kath. hitközség részéről Szabó András fancsikai lelkész üdvözli; innen a főpásztor a róm. kath. templomba vonul, ahonnan rövid hálaadó ima után a gör. kath. lelkószi lakásban megszáll és itt az ugocsai gör. szert. kath. papságnak hódoló tisztelgését fogadja. Október 26-án, délelőtt Vs9 órakor kezdődik a temp- lom-felszentelósi szertartás, szent misével. Szent mise után a főpásztor a fancsikai hitközségek küldöttségeit, az ugocsai gör. kath. kántor-tanitókat és a nagy-szőllősi kerület fő- és algondnokait fogadja. — A főpásztor
