Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-22 / 43. szám
POLITIKAI ÉS TÁRS AD ALML HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 koroaa — fillér Félévre------— — —-------------------3 „ — Ne gyedévre — — — — — -— — 1 50 „ Tanítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel Nyilttór sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. A nagygyűlés után. Külső fényben és eszmei tartalomban egyaránt gazdag volt a harmadik katholikus nagygyűlés, mely njabb programmot adott a katholikus szellemű társadalmi tevékenység munkásainak. A tanácskozások tengelye két sarkalatos kérdés körül forgott. Az egyik az egyleti működést ölelte fel, a másik a szövetkezeti ügyet. Évtizedek óta uralkodik ez a két kérdés az összes társadalmi érdekek felett, de legnagyobb aktualitással most lép előtérbe mindaketlő, a 20. század elején, mely az egyleti életnek és a szövetkezésnek százada lesz. A múlt század a hatalom és az anyagi erő nagy testületéit, az államot és a tőkét emelte a polgári társadalom érdekei felé, központosítással és kartellekkel nyomta le az autonom jogkörök erűn és az egyéni boldogulás javítására irányuló törekvéseket. A hatalom és az anyagi erő testületéivel szemben a polgárok már a múlt század vége felé megérezték a társulás és a szövetkezés szükségét. Ha az állam mindent központosít, ha magához ragadja a tanügyet, a közigazgatást, a rendészetet, ha belenyúl a szegényügy rendezésébe, a közegészségi állapotok szabályozásába, ha rendőri szempontokból felügyel a közerkölcsösségre és ha mindezen hatáskörökből, melyek közül a legtöbb az állami beavatkozást nem nélkülözheti, kizárja a polgárok részvételét, akkor nagyon természetes, ha a polgárok részint a tulerős állami beavatkozás ellensúlyozására, részint az állami hatáskörből kiszorított érdekeik védelmére egyletekbe sorakoznak, hogy közös erővel elérjék azt, amit az állam központosító hatalmával szemben egyesek nem valósíthatnának meg. így keletkeztek az iskolaegyletek, melyek az oktatásszabadság védelme alatt óvják a tanügy terén a valláserkölcsi érdekeket, az egyháznak az ifjúság nevelésében kezére járnak, a hitvallásos iskolák jogai felett őrködnek, ezen iskolák anyagi és szellemi javát lehetőleg előmozdítják. így keletkeznek a szegények istápolására, az irgalmasság müveinek terjesztésére, a szenvedő emberiség bajainak orvoslására szolgáló különféle társulatok és egyesületek, melyeknek mindenike a társadalmi önsegély nagy elvén alapszik. Egy-egy hézagot pótolnak ezek az egyletek azon a nagy művön, melylyel az állam a társadalmat szervezni, fejleszteni és irányítani törekszik. Amit az állam észre nem vesz, amit elhanyagol vagy roszul alkot meg, amit szükségtelenül magához ragad, vagy jogtalanul elfoglal, azt az egyletek felkarolják, javítgatják, a társadalomnak vissza- szerzik, visszahódítják. Munkatársai az államnak és egyúttal közegek, tényezők, melyek a társadalom legbensőbb életéből veszik a korrekti- vumot a hibás állami alkotások javítására. Ezzel a munkakörrel a társadalom pótolj? magát azért a tevékenységért, melyet a közéletben mindaddig kifejtett, mig az anyagi és szellemi érdekek legfontosabb szálait kezében tartotta. És miként az állam központosító irányzata szük.Agképen az egyleti tömörülés feladataihoz vezeti a társadalmat, úgy a nagytőkének az egyéni jólét fellendülése ellen irányuló politikája és fellépése szövetkezeti társulásra serkenti a polgárokat. A pénznek, az élelmi szerek és egyéb értékezikkeknek megdrágítása, a nyerstermények árának mesterséges leszorítása hitel, fogyasztási és értékesítő szövetkezetek alakítására sarkalja a mezőgazdákat, az iparosokat, részben az értelmi osztályokat is, kog3r a szövetkezés által gátat vessenek az uzsora, a tisztességtelen kereskedelem kalózkodása, az életnek olyan megdrágítása elé, mely a különböző társadalmi osztályokat létfeltételeikben támadja meg. Ily viszonyok behatása alatt indult meg egész Európában az egyleti és szövetkezeti mozgalom, mely nálunk a múlt században még csak csecsemő korát élte. Erejének teljességét a jelen században fogja kifejteni, akkor fogja aratni azokat a sikereket is, melyek a kulturális, jótékonysági és gazdasági czélokra szövetkezett polgárok és társadalmi osztályok érdekeinek megvédése, jólétének kifejlesztése révén a nemzeti erősbödés szemmellátható eredményeiben fognak kitűnni. Ez okból örömmel üdvözöljük a harmadik katholikus nagygyűlés munkásságát, mely az egyleti és szövetkezeti ügy körül központosává, mindkét irányban az életre való tervek és eszmék sokaságát vetette felszínre és rámutatott sok olyan teendőre, melyek ha végrehajtatnak, határköveit képezhetik az egyleteink és szövetkezeteinkre fel- virradó virágzás korának. De a lelkes, eszmegazdag tanácskozások után ott állunk most már a végrehajtás nagy feladata előtt. Nézetünk szerint ez nem szülhet nehézséget, ha a már rendelkezésünkre álló egyleti és szövetkezeti szervezetekben rejlő erőt szorgalmasan felhasználjuk. Csak akarnunk kell és minden katholikus egylet, minden keresztény szövetkezet góczpontjává vál- hatik annak a nagy munkásságnak, melyet a naggyülés körvonalazott. A városi katholikus körök felkarolhatják az irodalom és sajtó ügyét, részt vehetnek a jótékonysági és so- cialis egyletek munkájában. A falusi katholikus körök kezökbe vehetik a szövetkezeti szervezést, ki- | terjeszthetik tevékenységöket mindazokra az érdekekre, melyeknek is- tápolásával újabban a gazdakörök foglalkoznak. A hitbuzgalmi egyletek a hitélet emelésére és ápolására szolgáló javaslatok végrehajtása körül buzgólkodhatnak. A jótékony- sági egyesületek a charitativ jellegű alkotások szervezését vezethetik. Tekintsünk bármely irányába a katholikus munkásságnak, mideniitt találunk értékes erőket, melyeknek felhasználásával a nagygyűlés program mját üdvös intézmények alakjában az életbe át lehet vinni. Erős akaratot kívánunk tehát a katholikus egyesületek vezetőinek és munkára kész lelket. Dr. Prohászka Ottokár beszéde.* — Tartotta a III 0 K Nagygyűlés záróülésén.— (Pereiki. ó, folyton meg-megujuló, lelkes éljeny. |>-1) Nagyméltóságu püspöki kar, ni'i sóéit kongresszus 1 Az 1863. évi in* eh i katholikusok nagygyűlésén Montalembort gróf oda nyilatkozott, hogy a kath'.i' u ok a közélet terén nem érvényesülnek ; a magánéletben kitűnnek, de a közéletben viss/.a.szorittatnak. Dissenterek vagy hitetlenek, demokraták vagy despoták — mondja a nemes gróf — egyaránt túlszárnyalták vagy rászedik őket. Mélyen tisztelt kongresszus! Mit mondana a Montalembert gróf a mai Francia- országról? Arról a katholicizmusról, melynek *) Bartha Miklós ezt a beszédet a „Magyarország“ vezérczikkében „tüneményesen szépnek, a katholikusok harczi riadójának“ nevezte. Valóban az. Ellenállhatatlan erejével a szivekig hat, meggyőz, lelkesít, cselekvésre serkent. Méltó, hogy minél szélesebb körben ismerje meg a közönség. Közöljük, hogy tanuljon belőle és buzduljon rajta a nemesen érző és gondolkodó szív. Szerk.
