Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-15 / 42. szám

XI. évfolyam 13-ik szám íbbihb» Szatmár, 1003. Október 15rv^ HETI SZEMLE te \v. <. \X> POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér Félévre-----------------------------------3 „ — 11 A Negyedévre — —--------------------— l 50 „ Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér Felelős szerkesztő THOKY ENDRE. A lap kiadója : A »PÁZMÁNY-SAJTÓ* A szerkesztSséget és kiadóhivatalt illető össze» küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Üdvözölve légy. Holnap nyílik meg Budapesten a harmadik országos katholikus nagygyűlés. Ezeren és ezeren siet­nek az ország fővárosába, hogy an­nak a mozgalomnak, mely a katho- likus egyház ügyeinek védelmét tűzte zászlójára, bajnokai legyenek. Üdvözöljük az egybegyülekezett ta­gokat, üdvözöljük a nemes eszmét, mely az erők töinöritésében látja sziklavárát a katholikus egyház jo­gos törekvéseinek, melyekén, sajnos, már hazánkban is ugyancsak titáni erőfeszítéssel kell küzdeni. Napról-napra tapasztalnunk kel­lett, hogy nemcsak a politikában, hanem a társadalom terén, a sajtó­ban úgy, mint majdnem minden ágá­ban a tudománynak olyan velleitások érvényesülnek és törnek utat ma­guknak a Parnassusra, melyek nem­csak a katholikus érzületet sértik, hanem mélyen belenyúlnak a csa­ládi és erkölcsi éleibe, s azoknak feldulásával is csinálnak propagan­dát saját irányuknak, saját eszmé­iknek, önző czéljaiktól vezetett tö­rekvéseiknek. Ezekkel szemben, mert ők harczra elszánt és harczra készült táborból intézik támadásaikat, mitsem ér az elforgácsolt erők védekezése. Hadsereg ellen hadseregre van szükség, hogy győzelmet tudjon aratni. Ez a szervezetlenség volt oka évtizedek óta hazánkban is annak, hogy a katholikus érdekeket min­denütt háttérbe szorították, és azokat, akik védelmére merészeltek kelni, a legnyomorultabb eszközökkel is, de lehetetlenné tették úgy a politikai, mint a társadalmi szereplés terén. Feltolakodott mindenütt és még a leg­kényesebb pontokon is győzelmet ví­vott ki magának az az irány, mely gseftet csinál az érzelmekből, piaczra viszi a szemérmet, áruba bocsát vallást és hazaíiságot, ha pár fillér haszon kecsegtet az adásvétel utján. Nap nap után látjuk előfordulni, mint törnek néha nyiltan, legtöbb­ször orvul és gaz aknamunkával ve- zérférfiaink ellen, mint igyekszenek tönkretenni a legjobb erőket, hogy elvevén ajkaikról a szó súlyát és hatalmát, kiütvén kezeikből a rette­gett tollat, a vezér nélküli hadse­reggel, mely ugyan még ma is csak a képzeletben létezik, annál könnyeb­ben elbánhassanak. Ez egyház és hazagyilkos szi­polyok legázolására egyesitett erőre van szükségünk, mely felszínen le­gyen képes tartani a vezéreket, erőt kölcsönözni azok szavának és cse­lekvésének, s mely a vezérnek egy szempillantására mint a katonaság lándzsaerdője álljon sorfalat. Természetesen erre először nevelni kell a nemzedéket. Súlyos hibája a múltnak, hogy sokkal kevesebb gon­dot fordított iskoláinkban a katho­likus szellem ápolására, mint ameny- nyit egy gyümölcsfa ültetvény igé­nyel. Innen van, hogy az ifjú a semmiből sokat nem vihetett magá­val az életbe, ahol aztán az a kevés is oly minimumra zsugorodott össze, hogy ha valahol sarokba szorítot­ták, azt sem volt bátorsága meg­mondani, hogy hát ő tulajdonképen katholikus vallásu. Az ilyen hősökből, szó sincs róla, nem várhattunk hadvezéreket, sőt komisz bakáknak sem váltak biz’ ők be. Az ellenség bátran fog­lalhatta el az óhajtott pontokat. Ma már e tekintetben is mutatkozik egy kis javulás a budapesti egyetemi ifjúság buzgólkodásából Ítélve. Most kell tehát verni legjobban a vasat, mikor több a kilátás a jövőre, s ezzel szemben a helyzet úgyszól­ván tarthatatlan már. Lenyűgözve, békókba verve nem élet ez, hanem küzdelem. Fel kell oldani a lekö­tött szárnyakat, had’ repülhessen, akinek sasszárnyai vannak. Erre adják meg az impulsust, a bátorságot, a lelkesedést a katho­likus nagygyűlések. Szinte csudálatra méltó jelenség, hogy hazánkban a katholikusok as- pirátiói, kik számarányuknál fogva TÁRCZA. Episodok egy nagy bohém életéből. Irta: Szilágyi Dezső. A nyolczvanas években, mint a sza­badkai színház tagja, őszi állomásra N.- Becskerekre vonultunk be. — Első előadá­sul az örök szép Böregeret adtuk zsuffolt ház előtt. Eisensteint játsztam. A máso­dik felvonásban van egy jelenés, mikor Rosalinda álarcz alatt corpus delictinek lefoglalja férje óráját. Úgy ott is, mint minden városban, a következő extemporéval éltem : „Hallja, adja vissza, hisz még ki sem fizettem“ I Leírhatatlan az a hahota, zaj, tombo- lás, hogy volt ? kiabálás, a mi erre követ­kezett. A publikum, mintha meglett volna őrülve, helyeikről felállva, egy páholy felé Tényleg csak tapsolva kaczagott. S abban egy magas szi­kár őszes férfiú felállva hajlongott a tünte­tés előtt. — Felvonás után a megyei és vá­rosi notabilitások a színpadra tódultak a directort kapacitálni, hogy e darabot holnap is megismételje! Szóval nagy volt sikerem, éreztem, de nem tudtam miért ? S midőn másnap délelőtt e fölött töp- renkedve a színház előtt ácsorogtam, egy kéz érinté vállamat. ■— Te vagy az a Szilágyi ? — Igen is! — No hát tudd meg, hogy én még nagyapádnak, Pálnak, a nemzeti színháznál jó barátja voltam, nevem Lauka Guszti. Tudod azért a jó viczczért kerestelek fel, a mit tegnap rám csináltál. — De bocsánat. — Semmi, de jó viczcz volt, olyan ami­lyeneket ón szoktam csinálni, sohse sze­rénykedjél 1 Mondd el ma is, nem bánom, hadd teljék kedvök ezeknek a bolondoknak, csak azt tedd utána, hogy azt az órát egy sze- retetre méltó veterán Írónktól kaptad! Ha ezt igy felmondod, kapsz tőlem egy szép órát I — Megértetted ? — Szoktál villásreggelizni ? Tudod, ón gyomorbajos ember vagyok, s ha nem villásreggelizem, nem tudok ott­hon ebédelni. Önkéntelenül a mellény­zsebembe kéz*; kotorászni. Sohse keres­gélj. — Én h x meg, de azért ne hidd, hogy én fogok .oini. Pénzzel minden bo­lond reggelizho No egy kettő, előre 1 S mi benn vol­tunk a Magyar Király éttermében, hol a me­gyei és városi intelligentia különböző viczczek- kel fogadta az agg humoristát. — Ugyan ne izetlenkedjetek! Bemuta­tom nektek fiatal művész barátomat, az est hősét. — Jani, hozzon egy skatulya sar- dellát, két adag protekcziós kaviárt mellé y INGLIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmá­nyú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legj óbb szabású tavaszi felöl­tőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a leg­szebb kivitelben készülnek.Készit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér, Városház épület.

Next

/
Thumbnails
Contents