Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-08 / 41. szám
3 „H E T I SZEMLE“ (4Hk szám.) ségóvel névszerinti szavazás mellett és a 25. §. rendeletéinek megtartásával határozhatja el. Ha a képviselők ezen gyűlésen kellő számban meg nem jelentek, ugyanezen a módon újabb közgyűlés hirdetendő s ha ezen sem volna meg a kellő szám, ezen képvi- viselőtestületi gyűlésből 15 napon egy újabb gyűlés összehivása elrendelhető, mely a jelenlévők többségével határoz“. Mi azt tartjuk, hogy ebből a §-ból csak sophizmával lehet a közgyűlés határozatának érvénytelenségére következtetni. A jelzett törvényczikk ugyanis csak azt követeli, hogy a városnak vitális, a törzsvagyon felett tárgyaló gyűlésén az összes bizottsági tagok általános többsége jelen legyen és nem azt, hogy a „statusquo“ megváltoztatása mellett vagy ellen az összes tagok többsége foglaljon állást. Ha most a bizottsági tagok többsége megjelent valamely közgyűlésen, azoknak szavazat arányából már jogérvényes Ítéletet lehet formálni, illetőleg az itt megjelentek szavazatának többlete dönt valamely ügynek a sorsa felett. A szept. 25-iki közgyűlésre a bizottsági tagok absolut többsége ment el. Ugyanis a bizottsági tagok jelenlegi száma 94, ebből 52 jelent meg és szavazott. A közgyűlés eszerint határozatképes volt. Sőt mi több, határozatképes volt volna a közgyűlés már akkor is, ha csak 48 városi képviselő jelent volna meg azon, mert ennyi is a létszám felénél többet tesz ki. Különben a praecedens eset világosan illásztrálja, miként kell a törvényt felfogni. A „Pannónia“ építése felett döntő közgyűlésen összesen 58 városi képviselő volt jelen. Ebből 30 a fölépítés mellett, 28 ellene szavazott, és a miniszter a 2 szótöbbséggel hozott határozatot 1901 feb. 14 11 117/VI sz. a. kelt leiratával helybenhagyta. Nagy scrupulus kell hozzá, hogy valaki ne vegye biztosra azt, hogy a f. óv. szept. 25 iki közgyűlés határozatát, tehát a Kovács Béla telkének megvételét, is megerősíti a minisztérium. Azt sem akarja tudni a Szatmár és Vidéke czikkirója, hogy a közgyűlés összeLichtenegger József. Irta : Dr, Várdai Béla, Budapest, szept. 30. A budai hegyek tündérvidóke, melyet szinte átszellemült szépségben ragyogtatott az őszi verőfény az elmúlt vasárnap délutánján, mintha földi tükörképe lett volna annak az elszállt léleknek, melynek földi maradványa, egy koporsóba zárva, épen utolsó útra indulását várta a hegyvidék ölén fekvő új Szent-János-kórház halottas kápolnájából. A természet, mielőtt téli halálának által- adja a sorvasztó ősz, még egy kis időre a nyár ikertestvérének mutatja magát. Ilyenkor még szebb, elbüvölőbb, mint az igazi, rekkenő nyárban. A mi szépsége csak van, szinekben és vonalakban, megsokszorozva áll elénk, mielőtt birtokába venné az őszi sár. A vidék színe zöld még, de tarkázva a két legszínesebb színnel : pirossal és aranyos sárgával. A napfényben úszó, fönségesen tiszta levegő, mely fölött egyetlen felhő nélkül mélyen kéklik az ég, szi ite a végtelenséget nyitja meg a szemnek ; látóhatára megbővül, nagyobb területet lát be s rajta minden tárgyat rendkívül éles, vágott körvonalban. Ilyen átszellemült volt a Lichtenegger József professzor lelke, az utolsó hetek halálküzdelmében. A természet tanítása az emberélet múló, törékeny voltáról, mintha igenhivásának határidejét a törvényhatósági joggal felruházott városok 30 nap helyett 8 napra szállíthatják le. Az 886. XXII. tcz. 164 sz. 5-ik bekezdése világosan kifejezi, hogy a törv. joggal felruházott városok a 110. és 112. §-okban foglalt közgyűlés összehívásának határidejét szabályrendeletileg állapíthatják meg. Ez a határidő azonban nyolcz napnál rövidebb nem lehet. Nos a szatmárvárosi törvényhatóság ügyrendje épen 8 napi határidőt tűzött ki a törzsvagyon átalakítása, felosztása stb. felett tárgyaló rendkívüli közgyűlés összehívására. Be volt hát tartva a törvényes keret mindenben és gáncs nem illetheti az elöljáróságot. A Szatmár és Vidéke czikkiróját pedig csak arra akarjuk figyelmeztetni, hogy a sophizmák, ha hasznavehetők is, mint laptöltelókek, a művelt közönséget megtéveszteni teljesen képtelenek. Hírek. Tisztelettel kérjük mélyen tisztelt előfizetőinket, szíveskedjenek előfizetési dijaikat és a hátralékokatlapunk kiadóhivatalának megküldeni. A király nevencipja. Szombaton ünnepelte a nemzet királyunknak névnapját. A székesegyházban ünnepélyes szent mise volt, melyet maga a püspök ur 0 méltósága végzett. Jelen volt a városi hatóság és más hivatalos testületek, a tisztikar és a tanuló ifjúság. A szatmári gör. kath. templomban Papp Lajos lelkész, a németi gör. kaih. templomban Melles Emil főesperes végezték az isteni tiszteletet. Mindenütt szépszámú közönség volt jelen, hogy imádkozzék szeretett királyának életóóri. Október 6. Szomorú idők emlékét ülte tegnapelőtt a magyar nemzet. Keserű érzéssel eltelve tekintett vissza az aradi Golgotha gyászos napjára, melyen irtóháborut indítottak minden ellen, ami a magyar előtt szent, a mi nemzeti. Midőn felségsórtés volt magyarnak lenni. Midőn bitófa volt a honfiúi erény jutalma, midőn golyóval fizettek igen rég szólt volna hozzánk megrázóbb beszédességgel, mint most, hogy ő koporsója elé állított bennünket. Úgyszólván tegnap még maga a piros egózsóg, derűs, becsületes óletvidorság volt, s ma már tört roncsa a halálnak. Heute roth — morgen todt; a XVI. századi, halálhoz készülésre intő poéta szavával : délben még mint a színes virág s alkonyra már mint aszú ág. A Margit-sziget nyárfái alatt találkoztam utoljára vele a külső világban, még június végén. Tán halaványabb volt arczában a rendesnél, de azért vidor beszédű, mint mindig. Csak az egózsógéről mondott néhány komor szót: hogy nemsokára valami nagy baj lesz. Tréfás szeretettel zsörtölődő hypo- chondernek neveztem érte ; pedig már ekkor ki voltak mérve léptei az utolsó fekvőhelyhez. A legjobb szivü emberek egyikét, a csupa-sziv embert, vérelmeszesedéssel kapcsolatos szívbaj kezdte pusztítani rohamosan. A júliust Abbáziában már nem tudta kihúzni ; összetörtén már azon hó végén az új János-kórháznak lön életfogytiglan való lakója. Mikor az őszi munkára bejöttünk a fővárosba, az első roszhirő róla szólt: hogy halálos betegen kórházban fekszik a budai hegyek között. Nyomban siettem ki hozzá. Épen dr. Pokorny Emánuel, a kitűnő theologus ült ágyánál. Azelőtt kevéssel távozott tőle, mint a magyar szív lelkesedésének fellobbanásá- ért. A hatalom rettenetesen éreztette boszuját, mert lábai előtt hevertek a dicső fegyverek, melyek diadalról diadalra vezették egykor a lelkes honvédeket. Most ott vannak garmadába rakva, ki vannak csavarva a derék bajnokok kezéből. És a hóhér végzi Aradon borzasztó munkáját. Ennek a napnak 53-ik évfordulója volt tegnapelőtt. Alig lehet e hazában magyar, ki egy-kót könycseppet ne ejtett volna a visszaemlékezés szomoiu- hatása alatt. Az egész országban mindenütt gyászistentiszteleteket rendeztek, imádkozott népünk a kivégzett dicső tizenhárom lelke nyugalmáért. Városunkban mindeu templomában volt istentisztelet. A székesegyházban a szent misét Hehelein Károly prépost-kanonok végezte, melyen igen sokan voltak jelen a közönség soraiból, a 48-as agg honvédek pedig testületileg vettek részt. Az istentisztelet alatt Orosz Alajos és Mondik Endre meghatóan énekeltek. Firczák püspök Ugoesában. A fan- csikai gör. kath. újonnan épült templomot folyó hó 26-án fogja a munkácsi püspök fényes segédlettel felszentelni. •— Az egész vármegyében élénk örömöt és lelkesedést keltett Öméltóságának valóban apostoli szellemtől áthatott nemes elhatározása, hogy a változó idő daczára híveinek és a vármegye közönségének örömet akar szerezni. — A hazafias, mindenütt nagy tiszteletben álló főpap méltó fogadtatása iránt nagyban folynak az előkészületek. Címzetes prépostság. Ő felsége Balogh Mihály máramaros-szigeti püspöki hely- nöknek a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett raj ki c. prépostságot adományozta. A miniszteri megbízott Ungban. Kazy József, a hegyvidéki miniszteri kirendeltség vezetője, a múlt napokban Ung vármegye ungi, uzsoki és lyutai járásait utazta be. A miniszteri megbízott mindenütt közvetlenül meghallgatta a lakosság panaszait, bajait. Amiken segíthetett, azt azonnal hatáskörében megtette; az elhangzott óhajok közül, amelyek valóban alkalmasak a nép gazmaga betegünk mondta, Majláth erdélyi püspök. Máskor piros arczán már a halál fakó, tört betegsége ült; de lelke mintha fényes glóriával övezte volna. Mindig eszes-kedves kék szeme szinte a túlvilágba néző, csudalátó erővel ragyogott,' fényes kíséretül Istenben megnyugodott beszédének, melybe szégyenkeztünk volna kicsiny vigasztalással bele avatkozni. Már csak suttogva beszólt, de halk hangjában egy erős lélek zúgott. Nyugodt volt, zugo'ódás és kívánságok nélkül, mint a ki az órdemszerző szenvedés dicsőségét érzi. Csak egyért szeretett volna még lábra állani ; hogy még egyszer az oltárnál szolgálhassa Krisztust. Valóban, ha Isten egyéb jutalmat se adna egy becsületben eltöltött életért, mint harmonikus befejezését a földi pályának : nyugodt meghalást, akkor is minden okos ember érdemesnek fogja találni, hogy úgy éljen, mint Lichtenegger József élt. Hogy ki volt ő, azt Szatmáron mindenki tudja. Ötven évet ólt; ebből közel harmin- czat a tanári pályán. Tanári működéséből öt esztendő esik Szatmárra, honnan már öt éve hogy elkerült, de vissza-vissza látogatott s mindenkinek szerető emlékében maradt. Ideálja volt a tanárnak; nemcsak bíráló tanítója, jelessel kitüntetője vagy sze- kundába rakója, hanem a szó legnemesebb értelmében nevelője is az ifjúságnak. Nem ólt családi életet; helyette az ifjúság volt
