Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-08 / 41. szám

3 „H E T I SZEMLE“ (4Hk szám.) ségóvel névszerinti szavazás mellett és a 25. §. rendeletéinek megtartásával határozhatja el. Ha a képviselők ezen gyűlésen kellő számban meg nem jelentek, ugyanezen a módon újabb közgyűlés hirdetendő s ha ezen sem volna meg a kellő szám, ezen képvi- viselőtestületi gyűlésből 15 napon egy újabb gyűlés összehivása elrendelhető, mely a je­lenlévők többségével határoz“. Mi azt tartjuk, hogy ebből a §-ból csak sophizmával lehet a közgyűlés határo­zatának érvénytelenségére következtetni. A jelzett törvényczikk ugyanis csak azt köve­teli, hogy a városnak vitális, a törzsvagyon felett tárgyaló gyűlésén az összes bizottsági tagok általános többsége jelen legyen és nem azt, hogy a „statusquo“ megváltoztatása mel­lett vagy ellen az összes tagok többsége foglaljon állást. Ha most a bizottsági tagok többsége megjelent valamely közgyűlésen, azoknak szavazat arányából már jogérvényes Ítéletet lehet formálni, illetőleg az itt meg­jelentek szavazatának többlete dönt valamely ügynek a sorsa felett. A szept. 25-iki közgyűlésre a bizott­sági tagok absolut többsége ment el. Ugyan­is a bizottsági tagok jelenlegi száma 94, ebből 52 jelent meg és szavazott. A köz­gyűlés eszerint határozatképes volt. Sőt mi több, határozatképes volt volna a közgyűlés már akkor is, ha csak 48 városi képviselő jelent volna meg azon, mert ennyi is a lét­szám felénél többet tesz ki. Különben a praecedens eset világosan illásztrálja, mi­ként kell a törvényt felfogni. A „Pannónia“ építése felett döntő közgyűlésen összesen 58 városi képviselő volt jelen. Ebből 30 a föl­építés mellett, 28 ellene szavazott, és a mi­niszter a 2 szótöbbséggel hozott határozatot 1901 feb. 14 11 117/VI sz. a. kelt leiratá­val helybenhagyta. Nagy scrupulus kell hozzá, hogy valaki ne vegye biztosra azt, hogy a f. óv. szept. 25 iki közgyűlés határozatát, te­hát a Kovács Béla telkének megvételét, is megerősíti a minisztérium. Azt sem akarja tudni a Szatmár és Vidéke czikkirója, hogy a közgyűlés össze­Lichtenegger József. Irta : Dr, Várdai Béla, Budapest, szept. 30. A budai hegyek tündérvidóke, melyet szinte átszellemült szépségben ragyogtatott az őszi verőfény az elmúlt vasárnap délu­tánján, mintha földi tükörképe lett volna annak az elszállt léleknek, melynek földi maradványa, egy koporsóba zárva, épen utolsó útra indulását várta a hegyvidék ölén fekvő új Szent-János-kórház halottas kápol­nájából. A természet, mielőtt téli halálának által- adja a sorvasztó ősz, még egy kis időre a nyár ikertestvérének mutatja magát. Ilyen­kor még szebb, elbüvölőbb, mint az igazi, rekkenő nyárban. A mi szépsége csak van, szinekben és vonalakban, megsokszorozva áll elénk, mielőtt birtokába venné az őszi sár. A vidék színe zöld még, de tarkázva a két legszínesebb színnel : pirossal és aranyos sárgával. A napfényben úszó, fönségesen tiszta levegő, mely fölött egyetlen felhő nél­kül mélyen kéklik az ég, szi ite a végtelen­séget nyitja meg a szemnek ; látóhatára meg­bővül, nagyobb területet lát be s rajta minden tárgyat rendkívül éles, vágott körvonalban. Ilyen átszellemült volt a Lichtenegger József professzor lelke, az utolsó hetek halál­küzdelmében. A természet tanítása az em­berélet múló, törékeny voltáról, mintha igen­hivásának határidejét a törvényhatósági joggal felruházott városok 30 nap helyett 8 napra szállíthatják le. Az 886. XXII. tcz. 164 sz. 5-ik bekezdése világosan kifejezi, hogy a törv. joggal fel­ruházott városok a 110. és 112. §-okban fog­lalt közgyűlés összehívásának határidejét szabályrendeletileg állapíthatják meg. Ez a határidő azonban nyolcz napnál rövidebb nem lehet. Nos a szatmárvárosi törvényha­tóság ügyrendje épen 8 napi határidőt tűzött ki a törzsvagyon átalakítása, felosztása stb. felett tárgyaló rendkívüli közgyűlés összehí­vására. Be volt hát tartva a törvényes keret mindenben és gáncs nem illetheti az elöl­járóságot. A Szatmár és Vidéke czikkiróját pedig csak arra akarjuk figyelmeztetni, hogy a sophizmák, ha hasznavehetők is, mint laptöltelókek, a művelt közönséget megté­veszteni teljesen képtelenek. Hírek. Tisztelettel kérjük mélyen tisztelt előfizetőin­ket, szíveskedjenek előfizetési dijaikat és a hátralékokatlapunk kiadóhivatalának megküldeni. A király nevencipja. Szombaton ün­nepelte a nemzet királyunknak névnapját. A székesegyházban ünnepélyes szent mise volt, melyet maga a püspök ur 0 méltósága végzett. Jelen volt a városi hatóság és más hivatalos testületek, a tisztikar és a tanuló ifjúság. A szatmári gör. kath. templomban Papp Lajos lelkész, a németi gör. kaih. templomban Melles Emil főesperes végezték az isteni tiszteletet. Mindenütt szépszámú közönség volt jelen, hogy imádkozzék sze­retett királyának életóóri. Október 6. Szomorú idők emlékét ülte tegnapelőtt a magyar nemzet. Keserű ér­zéssel eltelve tekintett vissza az aradi Gol­gotha gyászos napjára, melyen irtóháborut indítottak minden ellen, ami a magyar előtt szent, a mi nemzeti. Midőn felségsórtés volt magyarnak lenni. Midőn bitófa volt a hon­fiúi erény jutalma, midőn golyóval fizettek igen rég szólt volna hozzánk megrázóbb be­szédességgel, mint most, hogy ő koporsója elé állított bennünket. Úgyszólván tegnap még maga a piros egózsóg, derűs, becsületes óletvidorság volt, s ma már tört roncsa a halálnak. Heute roth — morgen todt; a XVI. századi, halálhoz készülésre intő poéta sza­vával : délben még mint a színes virág s alkonyra már mint aszú ág. A Margit-sziget nyárfái alatt találkoz­tam utoljára vele a külső világban, még jú­nius végén. Tán halaványabb volt arczában a rendesnél, de azért vidor beszédű, mint mindig. Csak az egózsógéről mondott néhány komor szót: hogy nemsokára valami nagy baj lesz. Tréfás szeretettel zsörtölődő hypo- chondernek neveztem érte ; pedig már ekkor ki voltak mérve léptei az utolsó fekvőhely­hez. A legjobb szivü emberek egyikét, a csupa-sziv embert, vérelmeszesedéssel kap­csolatos szívbaj kezdte pusztítani rohamosan. A júliust Abbáziában már nem tudta ki­húzni ; összetörtén már azon hó végén az új János-kórháznak lön életfogytiglan való lakója. Mikor az őszi munkára bejöttünk a fővárosba, az első roszhirő róla szólt: hogy halálos betegen kórházban fekszik a budai hegyek között. Nyomban siettem ki hozzá. Épen dr. Pokorny Emánuel, a kitűnő theologus ült ágyánál. Azelőtt kevéssel távozott tőle, mint a magyar szív lelkesedésének fellobbanásá- ért. A hatalom rettenetesen éreztette boszuját, mert lábai előtt hevertek a dicső fegyverek, melyek diadalról diadalra vezették egykor a lelkes honvédeket. Most ott vannak garma­dába rakva, ki vannak csavarva a derék bajnokok kezéből. És a hóhér végzi Aradon borzasztó munkáját. Ennek a napnak 53-ik évfordulója volt tegnapelőtt. Alig lehet e hazában magyar, ki egy-kót könycseppet ne ejtett volna a visszaemlékezés szomoiu- hatása alatt. Az egész országban mindenütt gyászistentiszteleteket rendeztek, imádkozott népünk a kivégzett dicső tizenhárom lelke nyugalmáért. Városunkban mindeu templomá­ban volt istentisztelet. A székesegyházban a szent misét Hehelein Károly prépost-kano­nok végezte, melyen igen sokan voltak je­len a közönség soraiból, a 48-as agg hon­védek pedig testületileg vettek részt. Az is­tentisztelet alatt Orosz Alajos és Mondik Endre meghatóan énekeltek. Firczák püspök Ugoesában. A fan- csikai gör. kath. újonnan épült templomot folyó hó 26-án fogja a munkácsi püspök fé­nyes segédlettel felszentelni. •— Az egész vármegyében élénk örömöt és lelkesedést kel­tett Öméltóságának valóban apostoli szellem­től áthatott nemes elhatározása, hogy a vál­tozó idő daczára híveinek és a vármegye kö­zönségének örömet akar szerezni. — A ha­zafias, mindenütt nagy tiszteletben álló főpap méltó fogadtatása iránt nagyban folynak az előkészületek. Címzetes prépostság. Ő felsége Ba­logh Mihály máramaros-szigeti püspöki hely- nöknek a Boldogságos Szűz Máriáról neve­zett raj ki c. prépostságot adományozta. A miniszteri megbízott Ungban. Kazy József, a hegyvidéki miniszteri kiren­deltség vezetője, a múlt napokban Ung vár­megye ungi, uzsoki és lyutai járásait utazta be. A miniszteri megbízott mindenütt közvetle­nül meghallgatta a lakosság panaszait, ba­jait. Amiken segíthetett, azt azonnal hatás­körében megtette; az elhangzott óhajok kö­zül, amelyek valóban alkalmasak a nép gaz­maga betegünk mondta, Majláth erdélyi püs­pök. Máskor piros arczán már a halál fakó, tört betegsége ült; de lelke mintha fényes glóriával övezte volna. Mindig eszes-kedves kék szeme szinte a túlvilágba néző, csuda­látó erővel ragyogott,' fényes kíséretül Isten­ben megnyugodott beszédének, melybe szé­gyenkeztünk volna kicsiny vigasztalással bele avatkozni. Már csak suttogva beszólt, de halk hangjában egy erős lélek zúgott. Nyu­godt volt, zugo'ódás és kívánságok nélkül, mint a ki az órdemszerző szenvedés dicső­ségét érzi. Csak egyért szeretett volna még lábra állani ; hogy még egyszer az oltárnál szolgálhassa Krisztust. Valóban, ha Isten egyéb jutalmat se adna egy becsületben el­töltött életért, mint harmonikus befejezését a földi pályának : nyugodt meghalást, akkor is minden okos ember érdemesnek fogja találni, hogy úgy éljen, mint Lichtenegger József élt. Hogy ki volt ő, azt Szatmáron mindenki tudja. Ötven évet ólt; ebből közel harmin- czat a tanári pályán. Tanári működéséből öt esztendő esik Szatmárra, honnan már öt éve hogy elkerült, de vissza-vissza látogatott s mindenkinek szerető emlékében maradt. Ideálja volt a tanárnak; nemcsak bí­ráló tanítója, jelessel kitüntetője vagy sze- kundába rakója, hanem a szó legnemesebb értelmében nevelője is az ifjúságnak. Nem ólt családi életet; helyette az ifjúság volt

Next

/
Thumbnails
Contents