Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-29 / 5. szám

5-ik Kzám.

XI. vfolyam.

^zatmár, 1902. Január 29.

HETI SZEMLE

POLITIKA r ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

áV

l

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egy évre — — — —--------— — 6 korona — fillérFélévre------------------------------------3 „ —

Ne

gyedévre-------—-------------------1 50 ,

Ta

nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Felelő* szerkesztő

BÁTHORY ENDRE.

A lap kiadója :

A .PÁZMÁNY-SAJTÓ.*

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel.

Nyilttór sora 40 fillér.

A lap megjelenik minden szerdán.

Leszavaztak.

Az autonómia sorsa el van döntve. Tizenhárom szótöbbséggel győzött a kormánypárt. Szerencsétlen szám. Epen iyen autqnoiniát szánt a magyar kormány nekünk. Vessünk magunkra. Mi választottuk a kongresszus tagjait. A kipróbált férfiakat küldöttük oda. 69 bevált a kormány szája ize szerint. Csak 54 maradt, aki még tud lelkesedni a katholikus ügyért. Ezek nem akartak többet, csak annyit, hogy a katholikusok se legyenek szolgaságra kárhoztatva, mikor a többi vallásfelekezet szabadságot élvez. Csak annyit, hogy kezeljék alapjaikat, nevelhessék gyermekeiket. De a kormány szemében bűn kat- holikusnak lenni, nincs neki szüksége erős nemzedékre, mely meggyőződésből él. Neki hajlítható, átgyurható elem kell, melyet parancsszóval ma ide, holnap oda küldhet. Mely nem meri a jogtalansággal szemben felvetni fejét, hanem úgy terelhető a vizre mint egy birkanyáj. Aztán azok az alapok, no azok meg igen nagy summát tesznek ki, épen olyan hatalom buknék ki velük együtt a kormány kezéből. De meg a máséban gazdálkodni nagyon könnyű dolog, ha elég tág hozzá a lelkiismeret. Pedig magok a legtelivérebb liberálisok

is nyíltan kimondták, hogy nem úgy megy ott, ahogy dukál menni.

De nekünk nem kell szabadság,/mi magunk jelentettük ki, Iliiért adna a kormány többet, ha lemondtunk róla. Koldusok, nyomorékok vagyunk, akik nem tudunk a magunk lábán járni. Kiskorúak vagyunk, ügyefogyottak, bambák, gyámság alá valók. Mit is beszélünk, mikor ezt a tisztet olyan szereretettel, olyan készségesen vállalja magára atyai kormányunk. Majd megreped örömében szive, hogy melengetheti drága gyermekeit megmérlietlen jóindulattól duzzadó kebelén.

De ennek az elfogadott javaslatnak a sorsa ezzel a szavazással még nincsen eldöntve. Beláthatatlan következményeiben ez a megkezdett, de vezetésében elfucscsolt aktió. Lehet, hogy megbukik a részletes tárgyalás során, mert talán a közt a 69 magya.- r.öíi is akad egy pár, aki ennek a javaslatnak aligha fogja aláírni minden szavát. A püspöki kar erős aktióra készül, hogy az alapok és a középiskolák tekintetében a kisebbség álláspontja érvényesüljön.

De felteszszük a legroszabbat. Felteszsziik, hogy amint kontemp- lálva van, keresztül fog menni. Szóval megkapjuk azt a csonka autonómiát, melyet nekünk szánt a

kormány, Kérdjük, hivatva lesz e ez a kath. elemeket egymáshoz közelebb vonni ? . . Hivatva lesz e elérni azt az egyik főczélt, hogy a kath. világiakba lelkesedést öntsön az egyház ügyei iránt ? . . Mi azt hiszszük, hogy egy mágnás sem fog beszegődni még az Apponyi kedvéért sem harangozónak. Sőt ő is hüsölni fog jobb éghajlat alatt, mikor huzni kéne. Nem az egyetértés, az életkedv fokozására, hanem ellankasztására jó ez az idegeknek. Akik eddig éreztek is szivükben egy kis lelkesedést, alábbhagynak ők is. Akkor aztán vége, de vége mindennek, Hála neked jogfentartó nyilatkozat örök időkre.

Remek politikusnak bizonyult a magyar kormány, mikor ilyen pompásul kieszelte, hogy a fejünkre mérje ezt a csapást. Horogra került a czápa, kemény kopoltyuja át van likasztva, csak egy szelid nyilatkozat kandikál ki belőle, mely halálra sebzé. A magyar nyelv szótárában sok találó és drasztikus közmondás van erre, melyet azonban nem akarunk beadni a kongreszus tisztelt tagjainak.

Örömmel konstatáljuk, hogy szatmári küldötteink a kath. álláspontra helyezkedtek. Báró Vécsey József és Hehelein Károly prépost-kanonok nemmel szavazott.

Várjuk a fejleményeket. Még

jm i

2*

legpraktikusabb nép, többet ül a vonaton, mint otthon.

Egy angol nagykereskedőről Írják, hogy mikor fia önállóvá lett s apjától kérdező, hol lesz az ő lakása? - atyja igazi angol vérrel azt feleló :

A vasúti kocsiban !

Engem nem az üzérkedés szenvedélye indított útra. A gondolat: Rómát látni, Rómát, azt a nagyemlékű világvárost, melynek minden talpalatnyi helyére évszázadok, sőt ezredek nyomták emléküket, édes vágyódással töltötték el lelkemet s eszményi világba emelték egész valómat.

Ily hangulatban kocsiztam a budai déli vaspálya induló-házához, hol már 250 főből álló zarándokcsapat várta a perczet, mely közelebb hoz czólunkhoz . . . részt venni Rómában a pápa nagy ünnepségében.

Érdekes, tarka csoport volt ez a zarándok-csapat. Papok világiak, nők, egyszerű főldmivesek, iparosok, mindnyájan lelkesedéssel s aggódó félelemmel készültek a nagy és fárasztó útra.

A hullámzó Balaton mellett vagyunk. A vonat Siófoktól mindenütt a szép Balaton partján halad. A kik nem látták még, azok meglepetve ugrálnak a kupék ablakaihoz, hogy láthassák a magyar tengert, az Andriának itt maradt szép könycseppjót, mely most haragos hullámaival köszönti a távozókat, mintha csak azt mormolta volna: — Hiába mentek, ha majd visszatértek hazátokba, belátjátok, hogy Magyarországon kivül nincsen élet 1

S valóban, mikor a határhoz értünk s elhagytuk hazánk földjét, oly megmagya- rázhatlan hangulat borult kedélyünkre, minőt esak akkor érezhet az ember, ha honától — bár rövid időre is — búcsúznia kell. Perczekig szótlanul állottunk a kupéban ■ ajkaink önkénytelenül dalra fakadtak. Arra a dalra, mely olyan fájóan és érthetően szól a magyar szivéhez :

A nagy világon e kivül Nincsen számodra hely,

Áldjon vagy verjen sors keze.

Itt élned, halnod kell.

Rómáig és vissza.

Úti naplómból.*)

Irta: Bodnár Gáspár.

Bármennyire szeretjük is azt a kis kört, melyet édes otthonunknak nevetünk, mégis olykor-olykor szükuek találjuk. Kívánkozunk a nagy világba, a messze-rnessze földre s irigykedve nézzük a költöző madarakat, mikor azok a mórhetlen tengeren túlra röpülnek.

Különösen a mai világban az utazás— úgy látszik — nemcsak divat, de valódi életstüksóg. Hiszen jól mondják, hogy az utazás a legjobb iskola, melyben az ember legtöbbet tanulhat. Azért at angol, mint a

») Egy külön füzetben óhajtottam utazásomat leírni. Körülményeim nem juttattak erre nekem időt. Azért most már csak egyes lapokat közlök naplómból.

Tényleg csak

INGÜK. JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és revrerenddk a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktiron- tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér, Városház épület