Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-01 / 40. szám
2 HETI SZEMLE., (40 ik szám.) provokálása, illetve arczulcsapása az a meggondolatlanul odavetett vád, hogy a magyar polgárelem a földesurak zsarnoksága alatt nyög, a magyarföld koldusa, kiket a magyar földesurak munkauzsorája silányi- tott tönkre. Boszankodni vagy ka- czagni kell! ? ... Nem szemérmetlen elbizakodottság azt hirdetni s a kormánytól azt követelni, hogy szeszes italok, dohányáruk árusítására a szövetkezeteknek ne adjanak engedélyt, hogy köztisztviselők, állami és községi tanitók tiltassanak el szövetkezetek alapításától és vezetésétől, hogy az egyházi hatóságok hasonló tilalmat bocsássanak ki lelkészeik és tanítóik számára. Hiú erőlködés ... A soproni vészkiáltástól nem ijednek meg, akiket meg akart ijeszteni. A magyar kormánynak, ép az ő liberális gondolkodása miatt, ily élesen kidomborított, önző, külön érdekkört érintő követelésre fittyet kell hánynia. A magyar papok és tanitók nem fognak eltántorodni Slézinger uraság kedvéért kötelességeik teljesítésétől. Szeretnénklelkesitő lángot, gyújtó tüzet ébreszteni egyházmegyénk minden buzgó papjának és tanítójának szivében, hogy a derék magyar nép szeretetében összetartva, vállvetve törekedjenek a virágzás legmagasabb fokára emelni a szövetkezeti ügyet. A mi megyénkben itt van az Északkeleti Vármegyék Szövetsége, mely az alakuláshoz és vezetéshez készséggel adja meg az irányt. Védi és őrködik az egyes községek szövetkezete felett, nehogy a hatalmasabb elem elnyomja vagy aláaknázza. A soproni hetvenkedés inkább ösztönözzön, mint megfélemlítsen bennünket. Avagy nem volna-e utolsó dolog, ha a magyar köztudattól jónak, üdvösnek, szükségesnek tartott eszme propagálásában visszahatást tudna előidézni néhány száz konczot- féltő szatócs indokolatlan jajveszékelése. kozni Bálintmóly tudományossága felettsahal- lott szörnyűséges dolgokra szeme szája elállott. A mi pedig a politikát illeti, az a maga nemében tagadhatatlanul szép tudomány, noha igen sok esetben végzetessé szokott válni azokra nézve, a kik belekot- nyeleskednek ; Szabó uram is, a ki csupán rósz csillagzatát okozá, hogy belőle csak bakter, nem pediglen miniszter lett és a ki oly buzgó hirlapolvasó volt s oly rátermett ember a politizálásra, kénytelen volt belátni, hogy ez is csak úgy jó, ha fütött szobában, meleg kályha mellett űzetik. Igen ám, de a jámbor Cserepes uramnak nem valának olyanok pénzügyi viszonyai, hogy mély tudományu Bálintjának minden istenadta éjjel füthessen s igy megtörtént az a fura dolog, hogy mind a ketten derekasan megfáztak, habár oly tűzzel beszéltek is az ország ügyeiről. Tessék a közvetítő kereskedelemnek arra a tisztes útra térni, melyen a szövetkezetek mozognak, melyre a szövetkezetek őket elébb- utóbb úgy a saját hasznukra, mint a magyar közélet javára kényszeríteni fogják. Belátják majd akkor, hogy a szövetkezetek nem az ő vesztükre, hanem a magyar nép megmentésére, vagyoni és erkölcsi gyarapodására törekszenek. Ebben a nemes, hazamentő munkában minden becsületes hazafi támogatására számítunk, mert a szabadel- vüségnek nem lehet nemesebb czélja, minthogy a boldogulás és a haladás feltételeit minél szélesebb körök számára biztosítsa, s ha e feladat szolgálatában a szövetkezeti intézmények jobbaknak bizonyultak Iczi- kéknél, akkor azokat a nemzeti érdekek szolgálatában minél tágabb és szilárdabb alapra kell fektetni. Közeledés. Lapokban, klubbokban, társaságokban sokat beszélnek az egységes, magyar társadalomról. A fölvirágzás, a nagyság hatalmas tényezőjét, anyagi és erkölcsi erők kiapadhatatlan forrását vélik abban. — Kétségtelen, hogy emelné a jólétet, boldogságot benn és a tekintélyt künn ; csakhogy ez a jövő század zenéje. Amennyire kívánatos, épen olyan nehezen megvalósitható idea. Nagyon sok korlátnak kell szótrombolódnia és nagyon sok, még most jól conzervált válaszfalnak ledőlnie, inig a mi szétforgácsolt, mozaikszerü társadalmunk egységessé tömörül. Nagy baj egyes vidékeken a nemzetiségi kérdés. Ám, a melyik vidék egészen magyar, ott politikai, vallási ellentétek osztják meg a társadalmat. Ahol meg ezek sem okoznának bajt, keres a magyar mást; b czim, a rang, a születés vagy vagyon közötti különbségen épiti fel azt a sövényt, mely magyar testvérétől elzárja. Több fajszeretet, kevesebb önszeretet, kisebbedő elfogultság és a műveltség napjának intensivebb fénye képes csak eme szerencsétlen állapotokon segíteni. — Megyénkbe i még mindezekhez a válaszfalakhoz egy specialis természetű járul ; értem a város és a vidék közötti disVégezetűl is Bálint megsokalván a dolgot, tisztességgel figyelmezteté komáját a hidegségre, maga pedig kezeit dörzsölgetve azon töprenkedett, hogy hát mivel is kéne itt fűteni ? — De már erre Cserepes uram is megszólalt s egész higgadtan bökte ki, hogy legjobb lesz erre a fa, a mi pedig ezt illeti, Isten látja lelkemet, nálam egy csipetnyi sincs, Bálint! — Baj, baj 1 mondá Szabó a füle tövét vakargatva. — Valami jutott eszembe, Bálint! — szólt a szűkkeblű czizmadia — itt a harmadik szomszédban Viaszkos Muki szabómesternél ma délután egy kétkerekű taligát láttam. Aztán talán mi ketten. . . . — Értem! — jegyzó meg a bakter, szemeit ravaszul hunyorgatva — hehehe! Erharmoniát. A vidék nem törődik Szatmár közönségével és a mi közönségünk nem akar megismerkedni a vidékkel. A hol a vidék összejön, ott nincs a város intelligentiája és ahol a város közönsége keresi a szórakozást, ott alig látni vidéki embert. Máramaros, Szabolcs, Bihar, Bícs- bodrog és a legtöbb megyében a vidéki in- telligentia természetes központul, szórakozási helyül tartja a közelében levő nagyobb városokat, ahol magának megfelelő köreiben eszmét cserél, s a tudomány vagy művészet részére emelt csarnokokban, kaszinókban, nyilvános és magán összejövetelein felüdül. Mi okozta azt, hogy nálunk a meglevő országos bajt nem kevésbbé súlyos természetű helyi baj is növeli ? Sokan azt tartják, hogy a gentry elfogultság, gőg. Ám mi ezt nem hiszszük. Vidéki birtokosainknak kisebb része az, melyik ős régi gentry családból származik, másrészt városunkban sok régi nemes család sarja keresett otthont. A rokon elemek tehát találkozhatnának, holott ezt sem látjuk. A közvetlen vérbelik még érintkeznek egymással, de azon kivül összetartás nincs. Pedig városunk és a vidék nagyon egymásra vannak utalva. A vidék iparunk, kereskedelmünk termékeit használja, neki ide kell jönnie a maga igazát keresni s ha nagyobb költség nélkül akar műélvezetben részesülni, ismét városunkat kell felkeresnie. De viszont mi is rá vagyunk utalva a vidékre; verejtékkel az termeli kenyerünket, ügyvédeink, biráink, mérnökeinek, orvosaink, gyakran megfordulnak ott s milyen jól esik, ha, hivatalos elfoglaltság után, szives fogadtatásra találnak. Ám a parciális érdekeken kivül a nemzeti szempont is megkívánja az ellentétek elsimítását, a közeledést, az egyesülést. Válságos idők előtt állunk, midőn a legnagyobb összetartás és együttérzésre van szükség, hogy sérelem és rázkódtatás nélkül kerüljünk ki a viharos küzdelmekből. A megsértett önérzet, a megbántott érzékenység, a megcsappant munkakedv mind a közügy rovására van . . . Tisztelet, nagyrabecsülés illeti tehát mindazokat, akik az összetartást, együttérzést előmozdítják, az ellentéteket elsimítják. A vidék és város összehozására ez idén különösen sokat tett a Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület vezetősége, elsősorban Kovács Jenő úr. tem! Talán mindjárt hozzá is láthatnánk a dologhoz ! ? — Induljunk hát 1 A szót tett követte, s rövid félóra múlva a kétkerekű taliga a szabó udvaráról a csizmadia udvarába vándorolt. Koromsötét éj volt s igy a fortélyos lopást ki sem vehette észre. A taligát mindjárt szét is szedték, egyesült erővel gyorsan földarabolták s a járművön levő vasakat külön halomba gyűjtötték. — Komám, — mondá a bakter, — ki- gyelmed nem veheti hasznát e vasdaraboknak, nekem pedig jó szolgálatot tennének, nem adná-e át? — Hja ! — szólt Jakab, a csizmadia — ketten „szereztük !“ — No jól van, jól! — dörmögó Cserepes, — nem kívánom ón ingyen, megfizetek érte becsületesen! olcsó törlesztéses kölcsön kapható 600 koronától a legmagasabb összegig, első és második helyen a legrövidebb idő alatt, oly kedvezmónynyel, hogy az adós elhalálozásával tartozása is megszűnik és az örökös tehermentes, tiszta birtokhoz jut. Felvilágosítást nyújt IVeuschlosz-Testvérek törvényszé- kileg bej. cség Szatmárit, Árpád-utcza 30. sz. irodájában. Telefon 16. Minden kedden Fehérgyarmaton is.
