Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-17 / 38. szám

HETI SZEMLE“ (38-ik szám.') 3 vezekeltünk, szenvedtünk mi már jövendő­beli bűneinkért., hibáinkért is. Vájjon ezen sok szenvedés mit szült az igazán érző magyar ember szivében? Nemde bút, fájdalmat s nem egyszer könyeket is fakasztott a csapásokkal látoga­tott hazafiakban. Könyezz különben most is, te ősi eré­nyeidben tündöklő magjarl Sirasdd bajtár­saidat 1 Nem látod, mily csapas éri őket? Népünket most is a balszerencse látogatja, nem ugyan itt az édes hazában, hanem messze a távol idegenben, hová egy jobb jövő reményében távoztak s most ott a várva- várt éden helyett temetőre, gyászos mezőre találtak. Ez pedig csak annak tulajdonítható, hogy nincs meg a társadalom minden réte­gében az összetartás, mely bennünket, azaz fajunkat biztosítaná. Ennek hiánya okozza társadalmi felbomlásunkat, a kivándorlást. Véreink itt hagyják azt az édes hazát, a mely őt ápolta s egével takargatta. Szét- tópik azokat a kötelékeket, melyek őket egy nemzet testéhez csatolták, megtagadják szü­lőföldjüket, édes hazájukat. Nagy baj ez! Óriási baj, melynek or­voslásán ideges nyugtalansággal fáradoznak nemzetünk egyes nagyjai. Keresik a védelmi eszközt, hogy a bomlasztó elemmel szemben a nemzetben az összetartás, a hazai föld szeretőiének eszméjét felébreszszék. Azonban hasztalan mindezen védeke­zés. iNincs ellene az a karhatalom, közi­gazgatási rendszer, mely meg tudná aka­dályozni a baj, a kivándorlás tovaterjedését. E téren a legbiztosabb véderő a tanító ha­zafias szellemű működése. A hazaszeretet szent érzelme nem en­gedi meg, hogy fiai itt hagyják a hazát. Te­hát az iskola lépjen a küzdelem porondjára, állítsa ki a sikra bátor harczosát, a nép ne­velőjét, hogy a hazaszeretet érzelmének fegyverével tartsa meg testvéreinket e kö­zös hazának. De mivel fejlesztheti a tanító növendékeiben e nemes érzelmet? Hogy e nemes czéiját elérhesse, ne­velnie kell a fiatal nemzedéket a leg­fontosabbra : a szülőföld iránti szeretetre. Mert a „haza“ eszméjének teljes átérléséhez magasabb műveltség szükséges, nemcsak a saját nemzete, de más nemzetek történelmé­nek bővebb ismerete. más rendőrrel gyakorol. Körülbelül négy hónap alatt egy értelmes rendőrkutya ido- mitása be van végezve. De az említett kész­ségen kivül meg kell még tanulnia önként a vizbe menni, itt a menekülőt megragadni s esetleg a vizbe fulástól megmenteni, — továbbá jó darabon falkeritósen járni és át­ugrani. Az előbbi a sok csatorna miatt, az utóbbi a kerti falkeritések miatt szükséges. Miután a négylábú rendőr letette a vizs­gálatot, azonnal meg kell kezdenie hivata­los működését, melyért, a következő járan­dóságokat kapja: külön lakás, tudniillik ket- recz a rendőrkutya istállóban, melynek aj­tajára neve van fölirva, aztán egyenruha és jó ellátás. Az egyenruha szegekkel ellátott környaköv, hogy meg ne fojthassák ; a nyak­övről, fémtábla függ, melyre neve, kora és illetőségi helye van följegyezve, hogy szökés esetén föltalálható legyen. Esős időben még vízhatlan kabátot is kap, végre szájkosarat, mely őt akadályozza az evésben, de nem az ivásban. Ezen óvintézkedés azért szükséges, nehogy megfeledkezvén magáról, valami mér­gezett húst egyék. A szájkosár gummi sza­laggal van fejére erősítve, hogy egy fogással leránthassák róla. A nép millióiban ól ugyan a haza fo­galma, de csak mint valami sejtelem, a melyet bennük érthetővé, tudatossá tenni, többnyire az egész nemzeteket mozgásba hozó események tudják. A legfőbb s egyedüli ka­pocs, a mely a hazához köti a gyermeket, az a darab föld, melyen bölcsője ringott, hol az első s legtartósabb érzelmek érték lelkü- letót, szivét, a melyet száz meg száz emlék fűz ezen édes otthonhoz, a mely őt éltető erejével táplálja. Ez az a reális alap, melyért a nép egy­szerű gyermeke áldoz hazájáért, ez az, melyen legkönnyebben építhető föl a haza ideális fogalma. Neveljék azért a gyerme­ket tőlük telhetőleg szeretetre minden iránt, a mit a szülőföld magában foglalt. Tegyék képessé arra, hogy küzdeni tudjon azon a téren, melyet az élet számára kijelölt, hogy ismerje és értse meg azokat, a kikkel együtt ól, együtt küzd, tűr és szenved, ismerje, meg a községet, a vidéket, a hazát, melyen életét folytatja, mert csak az ebből merített tapasztalatok erősíthetik és tehetik szívóssá az élet gyökereit. A szülőföld alapos isme­retéből ered a szülőföld iránti ragaszkodás, mely az életben hazaszeretetté érlelődik. A szülőföld iránt való szeretet a gyer­mek fogékony szivében termő talajra talál, nemes szenvedélylyó lesz a férfiúban és bol­dogító erónynyé válik a világ zajától félre­vonult aggban. Hisz minél kedvesebb lesz neki szülő­földje, annál drágábbnak kell, hogy legyen az a hon, a mely a szülőföldet magába- zárja. Hatalmas tényezőül szolgálhat a haza, a nemzet fogalmának megalkotásához a gyermek szivében az együttérzés ápolása. Oltsák be a gyermekek leikébe az egymásra utaltságot s mutassák ki, hogy e nélkül kin az élet s csakis igy élhetünk el boldogan akárhol. A hazaszeretetre való nevelésben rend­kívüli fontos szerep jut a nemzeti történe­lemnek. Megjegyzendő, hogy csakis a helyes történettanítás állja meg' a helyet. Ne ta­nítsák a történelmet csupán életrajzokban, az események, elbeszéléseknek majdnem tel­jes mellőzésével. Tagadhatatlan, hogy kort erényeivel, bűneivel érthetőbben lehet bemu­Sajnos azonban, hogy a rendőrkutya kevés szabadságot élvez, mert vékony láncz- által folyton kollegájához van kötve, ki csak akkor bocsátja őt szabadon, ha a szükség kívánja. A rendőrkutya járandóságához tartozik még a jó koszt, mely leves, hús, rizs és Kueip-kenyér, ■— továbbá, ha szolgálata nincs, kónye-kedve szerinti nyújtózkodás, vagy ba­rangolás a kertben. Kiszolgálására külön ápolónő s egészségének föntartására rendes állatorvosa van. Lakásának bútorzata egy fogas, ezen függ ruházata és fölszerelése, s melyet az ápolónő ad reá. Esti 10 órakor kezdődik a szolgálat. A rendőrkutya oly jól tudja már ezt, hogy mihelyt a közeli toronyóra elütötte a tizet, valamennyi fölugrik s fülsiketítő ugatással nyilvánitja örömét. És valóban a legnagyobb lelkesedéssel teljesitik kötelességöket. Mind­egyik a maga kétlábú kollegájával megy szemlére. Mindenekelőtt körül járják a várost s a villákat. Ezután az utak melletti kerte­ket vizsgálják át. Egyetlen zug vagy bokor sem marad átkutatlanul. Tisztességes embert a rendőrkutya nem tatni egyes emberekben, hogy a hazaszeretet s ennek szolgálatába szegődött hősiességet, hűséget, önfeláldozást az egyénben jobban szemléltethetjük, éppen azért jusson az élet­rajzoknak is mindenkor hely a történelem­ben, de nem annyira, hogy az események csak mintegy diszitő keretül szolgáljanak. A magyar történelemmel kapcsolatban tárja föl a tanító növendéke előtt azon kin­cset is, mely mint nemzeti alkotmányunk, ránk maradt őseinktől, mert csak akkor be­csülheti meg ennek értékét, ha tudja, mily áldozatokba került egyes részek megszerzése, megvédése és megtartása. Továbbá ne fe­ledjük ki czólunkat szolgáló eszközök közül nemzeti dalainkat sem. Nincs kedélyünknek rezzenése, szivünknek bánata, vágya s öröme, melyre kifejezést ne találnánk népdalainkban. A magyar dal sziveket hódit s bizonyára már nem egy szivet tartott meg a hazának. Ne legyen ezért gyermek az iskolában, ki a „Hymnuszt“, a „Szózat“-ot, nemzetünk szi­vével s vérével összeforrt imaszerü dalain­kat ne ismerje. Értse meg tartalmukat is, tudja meg, hogy mily kor szülte azokat, hogy valahányszor hallja vagy maga énekli, annál közvetlenebbül hathassanak reá. íme azok a főeszközök, melyek segé­lyével a népnevelós egyszerű munkása igen alkalmas módon ellensúlyozhatja a kiván­dorlási viszketeg terjedését. Értsék meg, akiket illet és igyekezze­nek latba vetni mi idén képességüket a nem­zet megmentésére. G. Magyarország katholikus tanítóihoz I Ismeretes dolog, hogy földművelő né­pünk ifjúságának erkölcseit, testi kifejlődé­sét, vallás-erkölcsi életét a legtöbb veszély abban az időben fenyegeti, midőn eleget téve iskolakötelezettségének, kikerül az iskola fa­lai közül s meglazulva érzi maga körül a szülői ház, az iskola s az egyház fegyel­mező kezét. Ezen veszélyek megakadályozására szol­gálnak az ifjúsági egyesületek, melyek he­lyes vallás-erkölcsi vezetés és irányítás mel­lett tovább nevelik, fejlesztik az ifjúságot, gondoskodnak hozzávaló, értelmet fejleszlő, szivet képző nemes szórakozásokról, elvon­bánt; de velők született ösztönükuél fogva a csavargókat azonnal fölismerik s e tekin­tetben ritkán tévednek. Mihelyt a legkisebb gyanús nyomra bukkannak, azonnal jelezik a rendőrnek. Szolgálatuk reggeli 6 óráig tart és a legcsekélyebb lankadást sem árulják el ez alatt ; mindössze egy kevés vízzel beérik, mit nem állíthatni a kollégáról, — szóval eszményképei a jó rendőrnek. Gentben a rendőrkutyák annyira be­váltak, hogy létszámukat növelik, mert hasz­nuk sokszorosan felülmúlja a reájok fordított kiadást. Gentben ugyanis teljes ellátásuk óvenkint 1500 frankba kerül, mig 100-szor ennyire rúgna a kár, melynek okozását meg­akadályozzák. Megfoghatlan, miért nem követi a többi nagyváros Gentnek példáját. Pedig az időn- kint megejtett razziáknál nagyon haszno­sak volnának s nem lenne szükség annyi rendőrre. it

Next

/
Thumbnails
Contents