Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-27 / 35. szám

2 H E T T S Z E M L E“ (35-ik szám.) Gondos-féle fekélyek ellen küzdeni kell az egész sajtó jóravaló irodal­mának. Figyelembe véve korunk rom­lottságát, mégis feltételezzük, hogy a „Magyarságnak“ ezzel a merész sakkhuzással vége. Tekintet nél­kül a becsapott Györffij Gyulára, nem tisztességes ember, aki vissza nem küldi azt a lapot Gondos uramnak. Ezt a piszkot csak mégsem veheti be a magyar társadalom gyomra, amely a sok slendriántól már eddig is jóformán kimerült. Tanuljon be­lőle Györffy Gyula. Nem elősegíteni, hanem küz­deni kellene az ilyen fajzatok ellen épen azoknak, akiknek az Isten észt és hatalmat adott a kór orvoslá­sához. Analog eset van százezer szerte az országban. Tanulhat belőle min­denki, aki még elbirja, hogy nem szabad olyan hirtelen felülni, mint Győrffy Gyula tette. Ledóchowski kardinális és Eláver Szt. Péter társulata. Többek előtt nem lesz ismeretlen, hogy az elhunyt Ledóchowski kardinális egy húga Ledóchowska Mária Terézia grófnő néhány évvel ezelőtt egy segély-társulatot alapított az afrikai missziók javára : Klára Szt. Péter Társulatát, melynek gyors föllendülése (a tár­sulatnak máris három állomása van Auszt­riában és egy Rómában) neki az utolsó évek­ben sok örömet szerzett. Jóllehet a magyar olvasókat érdekelni fogja, mi módon hatá­rozott maga a kardinális ezen Afrika szegény rabszolgái javára történendő alapítás érde­kében. Ugyanakkor (1889) Ledóchowski kar­dinális még semmiféle összeköttetésben sem állott a Propagandával. Azonban benső ba­ráti viszonyban volt a mi időnk nagy apos­tolával, megboldogult Lavigerie kardinálissal, és különös érdeklődéssel viseltetett a „sötét földrész“ iránt, melynek földrajzát az Ostro- woi fogságban töltött két év folyamán (mi­dőn őrei a kívánt könyveket megtagadták) kimerítően tanulmányozta. álomba merültem. Almom directori volt! Az est bevételének számlálásával foglalkoztam s ép a 131-ík forintot olvastam, amidőn ez édes álom közepette egy hideg kéz lábamat megragadva, talpra állít. No, mi az? Baj van ! Micsoda baj ? A Kari vért hány, nem jöhet! Jaj ez nagy baj! Hány óra, Pista ? Fél öt! Akkor siessünk, mert lekésünk a vo­natról. De hát ki játszsza el a minisztert? Majd rá érünk a vonaton a felől gon­dolkozni. A következő pillanatban már a szin- lapokat kabátom alá csapva, szakadó esőben neki iramodtunk s végig futottunk a nagy utczán bokáig érő sárban. Tiz perez alatt el­értük az állomást. Kérek a társulatom részére 2 drb. III. osztályú jegyet. Maradt még három hatosom. Pista, vegyen két virgoniát és 15 drb. jenidgót, 5 kr. tartson meg csirizre, hogy a azinlapokat kiragaszthassa. Néhány perez múlva ón virgoniával, a Pista gyerek a vastag czigarettával úgy pö­Huga, akkor még udvarhölgy a tosca­nai udvarnál, Lavigerie kardinálisnak egy Londonban tartott beszéde által indittatva, elhatározta magát, Írói képességét, utóbb egész lényét a rabszolga ellenes mozdalom szolgálatának szentelni. Terve megvalósítása előtt azonban családja kiváló fejéhez, Ledóc­howski karninálishoz fordult, az ő jóváhagyá­sát kérve további működésére, (melynek kö­vetkeztében később Kláver Sz. Péter Társu­lata alakult). A kardinális következőképpen válaszolt: Róma, január 21-én 1889. Kedves húgom, Sietek folyó hó 18.-án kelt kedves leve­ledre válaszolva lelkednek minden habozá­sát, kételyét eloszlatni, azon nagy, bámélatra- méltó munkán való részvétel irányában, melyet ő Szentsége XlIfLeo pápa megindított sLavigerie kardinális kezdeményezett: az af­rikai rabszolgaság ellen való küzdelmen. Létezhet- e nagyszerűbb, lelkesitőbb azon élénk érdeklődésnél, melyet ezen ma­gasztos alkotás az egész egyházban és an­nak fejében kelt, azon önfeláldozó buzgóság- nál, melylyel leghíresebb apostolunk annak terjesztésén dolgozik ? Azon kételyek, meg­vető kijelentések, melyeket leveledben felem­lítesz, csakis tudatlanságból eredhetnek, vagy pedig álarczul szolgálnak azoknak személyes közönyük palástolására, kik nem óhajtanak e Dagy művön részt venni. Ü Szentsége encyklikája, Lavigerie kar- pinálishoz intézett levelei, utóbbinak Fran- cziaország, Anglia, Belgia, Holland és Olasz­országban tartott beszédei, számos iratai, az ő általa általánosan fölkeltett lelkesedés, azon nagy tisztelet, melylyel az államok legbefoly isosabb emberei párt- és valláskü­lönbség nélkül iránta viseltetnek, mindebből kitűnik, min alapulnak azon semmitmondó ellenvetések, melyek itt-ott hallhatók. Ne gondolj tehát, édes húgom, tévútra térni, midőn 0 Szentsége s Afrikának nagy prímása szavát követve, Te is részt venni törekedel sok másokkal az embervadászat s rabszolgakereskedés elleni küzdelemben. Isten Veled és imádkozzál változhatat- lanul hű bátyádért : Ledócliowskig M. kardinálisért. fékeltünk a kupéban, hogy a mellettünk ülő, vásárra utazó asszonyokat valóságos köhö­gési roham fogta el. Hát mi baja a Karinak ? Egész éjjel vért hányt, az orvos ur két­szer jött el az éjjel, jégborogatást rendelt, azt mondta, el lehetünk készülve a legrosz- szabra. L za nem szűnik, félre beszél, az apám meg édes anyám lekötözték az ágyba, mert fel akart öltözködni, egyre azt hajtogatta, hogy neki utaznia kell, mert a művész ur nélküle nem tar hatja meg az előadást. ,.A művész urnák pénzre van szüksége.“ Sze­gény jó lélek — az Isten nyugtassa meg még kórágyán is, az ón sorsomon tépelődött. Szegény Kari betegsége lehangolta ke­délyemet. A viczinális lassan döczögött s mi szótlanul fogyasztottuk trafik készletünket. „Zala-Szent Grót, 5 perez.“ A kalauz rekedt ordítása vert fel me- lanclioliámból, a kupéból leugorva vissza nyertem vidámságomat. Fére csapott cilin­derrel néztem végig a falu leghosszabb út­ját, útközben számlálva, hány cserepes ház van, vagyis mennyi intelligencziára számit- hatok este? Pista hűségesen hozta utánam a szinlapokat. „Hó, atyafi, merre van a nagy korcsma?“ Három évvel ezután midőn Ledóchowska. grófné magas rokona szavában bízva, magát immár teljesen az afrikai missziók szol­gálatába helyezte, az isteni Gondviselés úgy intézte, hogy Ö Szentsége Ledóchowski kardinálist (azt mondják Lavigerie kardinális tanácsára) mint a Propaganda Szt. Congre- gátiójának prefektusát a világ összes misszió­inak élére állitá s igy a bátya a húga ál­tal szervezett Kláver Szt. Péter Társulat véd­nöke s később annak legfelső autoritása lett. íme eltávozott ezen nemes aggastyán, miután befolyásos hatalmánál fogva az ifjú műnek a szentszék legmagasabb jóváhagyá­sát kieszközölvén, azt a legbiztosabb alapra helyezte. Maradna bár odafönt is ilyen ha­talmas pártfogója ! Ki a társulat felől közelebbi útbaiga­zítást óhajt, forduljon a társulat alapitója s főnöknőjéhez: Ledóchowska Mária Terézia grófnő Salzburg, Dreifalugkeitsgasse 12. Előleges iskolai értesítés. i. A szatmárnémeti ev. ref. főgimnázium­ban a beiratások szept. 1., 2., 3., 4. napjain és pedig naponta d. e. 8—12 óráig lesznek, a javitóvizsgálatok l.-ón és 2.-án délután 3 órától tartatnak. — Prot. vallásuak tandijja, melyben mindenféle isk. dij benfoglaltatik, 61 k., más vallásuaké 73 k. — Ebből az I. félévre a beírás alkalmával fizet a prot. val- lásu tanuló 37 k-t, más vallasu 43 k-t. — Tandíjmentességért és segélyezésért a folyamodványok szept. 8.-ig adandók be az igazgatóságnál. Szept. 5.-én d. u. 2 órakor a tanítás megkezdődik. — Az igazgatóság. II. A szatmári kir. kath. tanítóképző-inté­zetben a beiratások szept. hó 1., 2., 3. napjain lesznek délelőtt 8—10 óráig. A javitóvizs­gálatok ugyanezen napokon eszközöltetnek d. e. 10—12-ig, délután 3—5 óráig. Felvétetik az I. osztályba 16 tanuló, kik a gimn., reáliskola, vagy polgári iskola IV. osztályát, avagy a felsőnépiskola III. osztályát sikerrel elvégezték. A végzett ta­nulmányról mindenki érvényes isk. bizonyit­Háát csak egyenöst menjik az ur! Egyenes irányban haladva, megérkez­tünk a piaczra, bizonyos jó kedvvel, vagyis reménynyel szemléltem végig a piacz terét. „Hisz ez egészen élénk község!“ Minden házban bolt, a czégtáblákat gyorsan átfutotta szemem, Schvarcz, Lővy, Beer, Fusch, Krausz Cinkenstein stb. jóhangzásu nevek. Vidáman nyitottunk be a nagy korcsma ivójába. Hol a gazda ? Bornyut nyúz! Hívja be, beszólni akarok vele. A következő pillanatban már előttünk állt egy magas, szikár, rőtkópü alak, savó szinü, szúrós szemekkel, fogai mint a disznó agyarai előre állottak, az ajkát hátra nyomva — az emberevők jutottak eszembe — beszéd közben vastag fogai csattogtak, a bornyu vére még ott párolgott szennyes kötényén, egyik kezében kés, a másikban sapkáját szo­rongatta, mit illendőségből levett előttem. Ön a vendéglős? Én vagyok ! Ma este itt szinielőadást rendezek, van-e valami alkalmas helyisége? Van egy termem, de azt a tánczmestertől kell elkérni, mert

Next

/
Thumbnails
Contents