Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-23 / 30. szám

„HETt SZEMLE“ (30-ik szám.) 3 azt tette, amivel tartozik. Szóval ez a világ szemében vagy épen nem, vagy csak igen csekély dolognak tűnik fel. És mógis annak a püspöki jövedelemnek legnagyobb része ilyen czélokra fel van emésztve. Templomok, iskolák lótesitése és gondozása az ö vál- laira néhezül, szegényebb egyházak, papok, segédlelkészek, tanítók, mind reá tekintenek, tőle várnak és nyernek is segélyt. Alig van az egyházmegye területén olyan intézmény, mely kisebb nagyobb mértékben igényt ne formálna a püspöki jövedelemre. Azonkívül egyletek, társulatok, magánosok naponkint és minden oldalról ostromolják. Ki sem le­het elölök térni, de nem is akar, szívesen adja, ami telik tőle. A szegények gondos­kodásának mindig kiváló tárgyait képezik. Tessék csak ezeket mind összegezui, akkor látszik meg igazán, mi marad abból az iri­gyelt nagy püspöki jövedelemből. Azt tehát nem lehet józan észszel még csak kívánni sem, hogy ő- elégítse ki a város szükségle­teit is. Azállittatik továbbá a denuntiáló „Nagy­váradi levélben“, hogy Nagyváradon az utolsó időkben inkább a czimzetes püspökök gya­korolták nagyobb mérvben a jótékonyságot. Nagyon egyenes bes éd, tehát Schlauch bí­boros nem. Mi Szatmáron úgy ismertük őt, hogy nem ment tőle el üres kézzel soha, aki hozzá folyamodott. Hát épen Nagyvára­don változott volna meg, ahol legalább is háromszor annyi jövedelme volt. Nyilván­való, hogy a bíborosnak valami jóakarója a szerzője ezeknek a tendentiózus állításoknak. Hogy mit csinált az ő jobb keze titokban, ki tudná megmondani, tagadhatatlan azon­ban, hogy vannak fejedelmi alkotásai. Czá- folatul csak ezekre hivatkozunk, úgy amint azt a Tiszántúl czimü nagyváradi lap halála alkalmával közölte: „A nagyváradi egyházmegyében a plé­bániák és iskolák fentartására 400,000 koro­nás fejedelmi alapítványt tett. Egyházmegyé­jében több szép templom hirdeti áldozatkész­ségét. A bihar-püspöki román stilban épült, 60,000 koronába került templom szép emléke a bibornok aranymisójének és kizárólag az ő alkotása, de tetemes áldozattal járult a magyar-pataki, csorvási, sarkadi és érmihály- falvai templomok építéséhez; a budapesti alatt, a temetőben ; kék szemeiből eltitkolt fájdalom tükröződik vissza. Nézi a sirdombof, hallgatja, mit regél a suttogó alkonyi szellő. Arczárói egy könycsepp pereg alá, aztán sir, sir ............ So kszor este lesz, sötétedni kezd s ned­ves, hűvös köd ereszkedik alá a szomorú tájra, s hideg lehel létével nyirkossá tesz min­dent. Ő azért ott ül, vár valamit. Aztán, mi­kor már egészen besötétedik, a hideg, nyir­kos ködből egy alak bontakozik ki, egy arany- hajú kis lány alakja. Körüllengi a sáppadt asszonyt, aztán.... eltűnik. Ez a képzelet. Majd ismét a régi lesz minden s ez a rideg valóság. A sáppadt asszony mindig kijár a teme­tőbe ahhoz a kis sirdombhoz. Mikor már rég lehullott a falevél, elhervadt az illatos virág s fehér lepel vonja be a tájat, előtte az a hely, a hol ő ül, még zöldéi, az a sirdomb, mely alatt az az aranyhaju kis leányka fekszik, még virágzik s az a két szomorú fűz, mely abból a kis sirdombból magaslik ki, tele van zöld levelekkel, még egészen lombos. Egyszer csak aztán egyedül, elhagyot­tan áll magában az a kicsi kis sirdomb, az a jezsuiták és karmeliták templomainak orgonái, a máriaczelli aranykorona s a radnai már­ványoltár is áldozatkészségét hirdetik. A debreczeni Szvetics-intózetnek 60,000 koro­nába került palotát építtetett, a nagyvárad- újvárosi zárdában óvónőképzőt létesitett és tart fenn s 40,000 koronába került épület­szárnyat emelt; a nagyváradi kir. kath. ta- nitó-kópzőnek tetemes áldozattal uj hajlékot szerzett; a szilágy-somlyói gimnáziumnak megszerezte a nyilvánossági jogot s éven- kint ezreket költ fentartására; a debreczeni kegyesrendü főgimnáziumra a püspökség ré­széről 300,000 koronával, a gyulaihoz 200,000 koronával járult 1892-ben. Sz. László király hétszázados jubileuma alkalmából országos fényes ünnepélyt rendezett, Link ötvössel remek müvü hermát (ereklye-tartót) készít­tetett a nagy király fej-ereklyéjének s káp­talanéval együtt felállittatta székvárosa főte­rén a nagy királynak pompásan sikerült bronzszobrát. Aranymisóje alkalmából 200000 koro­nás alapítványt tett egyházi és iskolai eze- lokra és felépittette a bihar püspöki templo­mot. Negyedszázados püspöki jubileuma em­lékére Nagyvárad Újvároson az Immaculata intézetben uj épületszárnyat emelt. Hát mindez bliktri a nagyváradi levél Írójának. Valóban szomorú dolog, hogy oly könnyelműen, oly lezser módon gázolnak egyesek keresztül-kasul a mások becsületén. Engedje meg tehát a tisztelt Nagyvá­radi levelező ur, hogy holta után is ott lássam Schlauch bíborost azon az eszményi magas­laton, amelyre életében csakugyan felemel­kedett. Engedje meg azt is, ha épenséggel nem kegyteljes sikraszállása olyan komikus szinben áll előttem, mint mikor a kis kutya tehetetlenségében, de magát mégis észrevé- tetni vágyva megugatja az oroszlánóriást. B. A segélypénztár érdekében. A gazdasági mu ikás és cselédsegély­pénztár minél szélesebb körben leendő meg­ismertetése ts felkarolása végett vármegyénk főispánja a következő felhívást intézte az ösz- szes főszolgabirákhoz és polgármesterekhez: két szomorú fűz. Egyedül.... a sáppadt as­szonyt nem találni ott. * Egy tavaszi délutánon fakoporsót hoz­nak ki a temetőbe, leteszik a két fűz alá, oda az aranyhaju kis lányka mellé, oda, a hol az a sáppadt asszony aunyit üldögélt. A pap elmondja a mondani valóját, a kántor is, azután szép csendesen behantolják. Nincs sok kísérője a halottnak ; gyászolója két férfi, BenkőBéla s annak a sáppadt as­szonynak a bátyja, a ki ránéz a gonosz férjre s oda vágja szemébe: — Oh te nyomorult, a méreg, a méreg! * A két férfi elmegy távol a várostól, s keresnek egy tisztás helyet. Felállanak, az­tán két pisztolylövés dördül el s Benkő Béla .......holtan esik a földre. * Má snapra elfeledte őket a világ, nem szól senki sem rólok, csak nyári alkonyai­kor az a két szomorú fűz regél, suttog va­lamit egy rósz emberről, egy sáppadt szo­morú asszonyról, meg egy aranyhaju kis leánykáról......... Ki rály Géza. Az 1900: XVI. és az 1902: XIV t. czikk által szervezett országos gazdasági munkás-és c elédsegélypénztár csak akkor fog rendeltetésének megfelelni, ha a leg­szélesebb körökben ismerni fogják, az érde­keltek önként tömegesen belépnek a tagok sorába s a gazdák cselédeiket beíratják a rendes tagok közzé. Ilyen fejlődésre csak akkor lehet szá­mítani, ha az intézmény ismertetése és az érdekeltek buzdítása tekintetében a közigaz­gatás minden tényezője megteszi a maga elengedhetetlen kötelességét. Tudva azt, hogy joggal számíthatom azok közzé, kik buzdítással, lelkesítéssel s ha szükséges a kellő szigorral is, képesek azt biztosítani, hogy a hatóságuk alatt álló va­lamennyi tisztviselő és közeg kötelességeit jól teljesit.se: teljes bizalommal ajánlom a segélypénztár ügyét figyelmébe és felkérem: szíveskedjék odahatni, hogy a jegyző a hely­beli értelmiséggel egyetértésben hívja össze a közönséget, gazdákat, cselédeket, mun­kásokat egyaránt és ott a törvényt és reor deleteket a jegyző vagy más alkalmas egyén ismertesse és a közönséget a belépésre buz­dítsa. E gyülekezeteken szíveskedjék meg­jelenni és azokra a vármegyei gazdasági egylet is meghívandó, azzal a felkéréssel, hogy az ott lakó, vagy a környéken lakó tagjai által képviseltesse magát. Arról, hogy a jegyző melyik napra hívta össze a közönséget, a jegyző közvetle­nül értesítse a pénztár központi igazgatósá­gát (Budapest, V. Nádor uicza 32) azon czélból, hogy az igazgatóság esetleg képvi­seltesse magát. Minthogy az 1902: XIV t.-czikk a be­lépő tagoknak lényeges kedvezményeket ad s a harmadik és negyedik csoportbeli tagság létesítése által a lehető legkisebb díjfizetés mellett a segélybiztositásnak uj módjait is lehetővé teszi: kétségtelen előttem, misze­rint az intézmény megizmosodásának és fej­lődésének kérdése első sorban a közigazga­tás magatartásától függ; mert okos, tapin­tatos, tudatos vezetés mellett az intézmény iránt felkeltheti és biztosíthatja a földmive- lők bizalmát és rokonszenvét. Mivel pedig annak az intézménynek megerősítése gazdasági és társadalmi szem­pontból egyaránt elsőrendűen fontos dolog s úgy a hazai munkás viszonyok, mint külö­nösen a gazdasági munkásoknak a külföldön, jelesen Oláh- és Oroszországban legutóbb kitörésekre is került mozgalmai is arra {fi­gyelmeztetnek, hogy a földmivelők érdeké­ben már megalkotott intézmények megerő­sítésének munkájában idővesztegetós nélkül járjunk el : teljes joggal meg lehet követelni, hogy a munkás segélypénztár érdekében a közigazgatás minden tényezője komolyan és kitartással teljesítse feladatát. Ez a fel­adat. nem nehéz és épen nem lehetetlen. Eddig is nem egy közigazgatási tisztviselő olyan fényes eredményeket ért el, hogy mű­ködéséről csak a legteljesebb elismeréssel lehet megemlékeznem. Azt azonban, hogy egyesek tetszése vagy hangulata legyen a mű­ködésben elhatározó, megengedni nem lehet; mert ebben a kérdésben kivétel nélkül,minden­kinek teljesítenie kell kötelességét, s azalólse­hol és senki semmiféle jogczimmel vagy ürügy­gyei ki nem vonhatja magát. A hol a nép bizal­matlan, meg kell nyerni bizalmát; a hol az intézmény ismeretlen, meg kell ismertetni; a hol nincs meg a takarékossági hajlam, fel kall ébreszteni s a hol előszörre nem megy a dolog, élűiről kell kezdeni, ha kell, min­den nap.

Next

/
Thumbnails
Contents