Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-16 / 29. szám

H E TI S Z E M L E“ (29-ik szám.) 3 kel díszített medaillont (a pápa arczképe) küldött kedves bibornokjának, a király pedig a Szent István-rend nagykeresztjét adomá­nyozta kedvelt hívének, kinek tanácsát min­dig kikérte s a ki 1890-ben püspöki palotá­jában vendégül is látta. Aranymiséje alkal­mából 200,000 koronás alapítványt tett egy­házmegyéjében egyházi és iskolai czólokra és felépittette a bihar-püspöki templomot. 1898. szeptember 21-ón negyedszázados püs­pöki jubileuma emlékére Nagyvárad Újváro­son az Immaculata intézetben uj épületszár­nyat emelt. Az egyházpolitikai reformok idején külön kikérte a király a bibornok tanácsát és vé­leményét a tervezett reformokról. A bibornok terjedelmes Memorandum alakjában nyújtotta be véleményét a királyhoz. Schlauch bibornok- nak, mint politikai szónoknak, legszebb alko­tása az a mommentális beszéd, melyet Bihar- megye millenniumi ünnepélyén mondott el. Egyházi és politikai beszédei két sorozatban, négy vaskos kötetben jelentek meg, 1890. és 1898-ban. Bunyitay Vincze, a kiváló törté­neti ró rendezte azokat sajtó alá. Tudományos és szónoki érdemei elismeréséül a Magyar Tu­dományos Akadémia igazgató-tagjává vá­lasztotta. Az utolsó napok. Mintegy két hónapja járta be az orszá­got a legelső hir, mely Schlauch kardinális roszulétót jelentette. Mindenki, aggódott, hogy elveszítjük a magyar kath. klérusnak eme büszkeségét. Időközben megnyugtatóbb jetentések érkeztek, melyek azonban nem feleltek meg a valóságnak. Május közepe táján gyomor és bólhurut támadta meg a főpapot, melynek nyomán tüdő és vesegyu- ladás lépett fel. Ez szervezetét teljesen ki­merítette. Étvágya oda lett, alig vett magá­hoz naponta valami táplálékot. Környezete már tudta, hogy megmenteni nem lehet, or­vosai lemondottak róla, már csak életének megnyújtásán fáradoztak. Csütörtökön Vinlcler József püspök ré­szesítette a szentségekben, melyekhez beteg­sége alatt többször is járult, a pápától pedig áldását kérte. A pápai áldás sürgönyileg meg is érkezett. Délután a káptalan testü­letileg jelent meg betegágya körül, hogy bu­üde színéhez, mire ő Eminencziája tréfásan mondát a két kasza felettem van, melyik merre s mikor hajlik, a jó Isten kezében van.“ Én kérdezőm: hol tölti kegyelmes Uram a nyarat ? „Már csak itthon, eddig so­kat jártam-keltem, most megöregedtem, leg­jobb az otthon.“ És én ma könyazek s búslakodom fáj­dalmamban. A mikor az én jó öreg barátom, Hottovinszky itteni plébános és kanonok ur megüzente, hogy Schlauch bíboros meghalt, sötétség borult a szivemre és busán kérde­zőm : óh Szűz Anya, mi lesz belőlünk, hogyha elhagysz, árvaságra jutott magya­rokból ? 1 Felidéztem lelkemben a volt szat­mári püspöknek egyik húsvéti prédikáczió- ját a gyermeknevelés magasztos voltáról, eszembe jutottak az ő 50 éves jubileuma al­kalmával hallott prédikácziójának bevezető sorai: édes anyám megdicsőült emlékének köszönöm ma az Ur Isten kegyelmét, — s én Istenbe vetett bizalommal megnyugodva haladok utamon, áldva nagyhírű püspökünk­nek emlékét, ki dicsőséget szerzett egyhá­zunknak s fényt és hirt hozott drága ha­zánkra. Balassa-Gyarmaton, 1902. julius 12. Jaskovics Ferencs. csut vegyen szeretett főpásztorától. Egész nap eszméleten kivül volt, nem beszólt sen­kihez, nem ismert senkit. Estefelé beállott az agónia s egynegyed 10 órakor visszaadta lelkét Teremtőjónek. A részvét. Amint szétvitte a táviró Schlauch Lőrincz dr. kardinális halálának hírét, az ország minden részéből érkeztek a rószvóttáviratok a káptalanhoz. A pápa, a király, a prímás, az érsekek, a miniszterek, a főurak nagy­része, a püspökök mindnyájan siettek fájdal­mukat kifejezni. Császka György kalocsai érsek egyúttal tudatta, hogy vasárnap Váradra érkezik a másnapi gyászmisót és beszente- lóst végezni. Vármegyénkből is több távirat érkezett Váradra. A püspök ur Öméltósága a következő sürgönyben fejezte ki részvétét: Nagy föpásztoruk halála alkalmából fogadja a fötisztelendő káptalan mély részvétemet. Vármegyénk főispánja, gr. Hugonnai Béla távirata igy szól: Nagxjnevü bibornok-püspökünk, Szatmár volt püspöke halálát, hazánk veszteségét szívből gyászolja gróf Hugonnai főispán. A város nevében, melynek díszpolgára volt, Pap Géza polgármester nyilvánította részvételünket: Mély megilletődéssel vettük városunk volt nagynevű püspökének s díszpolgárának elhuny­téról szóló tudósítást. Fogadja a fötisztelendő káptalan ez alkalomból városunk közönsége nevé­ben a hazát és egyházat ért nagy veszteség felett érzett fájó szívből jött részvétünket. A Széchenyi-Társulat, melynek megala­pítója és elnöke, majd diszelnöke volt, dr. Steinberger Ferencz apát-kanonokhoz a köv. táviratot intézte: Felkérjük Nagyságodat, mint társulatunk nagyrabecsült tagját, hogy Várad nagynevű bíboros-püspökének, társulatunk egyik megalapí­tója és diszélnökének elhunyta feletti mély rész­vétünket a Nagyságos káptalan előtt tolmácsolja. A czimére küldendő koszorút társulatunk nevé­ben a nagy halott ravatalára elhelyezni szíves­kedjék. Szabó Norbert nagyprépost sürgönye köv. szól: A világ-egyház és hazánk nagy fiának, kegyes jótevőjének váratlan elhunyta által mélyen lesújtva fogadja Nagyságod és a mélyen sújtott család fájdalmas részvétemet. A végrendelet. Mindenre kiterjedő figyelemmel gondos­kodott, hogy vagyonával mi történjék halála után. Meghagyta, hogy holttestét bebalzsa­mozzák, ravatalát a nagyteremben virágok közt állítsák fel, mert a virágokat nagyon szerette, az egyházi ruhákat kivéve kerülje­nek minden fekete szint. Se a kapualja, se a lépcsőház ne legyen fekete posztóval be­vonva. Testét Temesvárra szállítsák, s ott az általa épített belvárosi temetői kápolná­ban atyja mellé helyezzék örök nyugalomra. Temetése napján úgy Nagy-Váradon mint Temesváron ezer korona osztassák ki a szegények között. Több misealapitványt tett lelkiüdvéórt. A váradi residentiában levő bútorzatát a püspöki residentiának hagyta. A káptalant kéri, hogy árverés a residentiában semmi szin alatt ne tartassák, ha valamit el kellene adni, ez magánúton történjék. Ruháit és fehérneműit rokonainak hagyta. A földszinti baloldali szobában levő bútorokat, ezüst gyertyatartókat, ezüst evő­eszközöket valamint 18 személyre szóló üveg és porczellán készletet, az ennek megfelelő terítékeket, asztalkendőket szintén rokonai­nak rendeli kiadatni. Nagyobb képei közül 3-at a nagyváradi múzeumnak hagyott. A saját és a király arczkópót, mely utóbbit Ő felségétől kapta ajándékba, a residentiának hagyta. A többi képei közül Schlauch Pál, Eleonora, Nándor, Jozefin választhatnak egyet-egyet emlékül. Kardinális gyűrűje a családi levéltárba tétessék. A kék zománczu pontifikáló kereszt, maradjon utódainak. A többi Váradon levő gyűrűk és keresztek közül válaszsza ki ma­gának Fetser Antal oldalkanonok, kit min­dig szeretett és becsült, a legszebbet és a legértékesebbet. A többi gyűrűit és lánczait osszák ki magok közt udvari papjai. A tiszta gyémánt gyűrűjét és arany ütő zsebóráját Nándor öcscsének hagyta. Budapesten levő összes ingó és ingat­lanait rokonainak adományozta még életében. Tőkéi és készpénze nem volt. Minden jövedelmét részint az egyházmegye szükség­leteire és rokonai felsegitósóre fordította. Fent maradt készpénzéről, melynek mennyi­ségét nem tudjuk köv. intézkedett : Tízezer koronát Dernyei Ferencz uradalmi tisztnek, háza becsületes vezetőjének hagyott. Örököseinek nevezte meg egyenlő rész­letekben, Schlauch Pál, Eleonora és Nándor testvéreit, Herger Amáliát Schlauch Francziska testvérének leányát nevezte meg. A Kolonics féle egyezmény értelmében a püspökök által az egyháznak, hagyandó harmadrészt egy Váradon létesítendő tanító­képző intézetre hagyományozta, mely azon­ban kath. jellegű és a püspök fenhatósága alatt legyen. Ha ez nem volna keresztülvi­hető, akkor ezt a harmadrészt a székesegy­háznak rendeli. A temetés. A holttestet pénteken éjjel bonczolták fel és balzsamozták be. Szombaton már fel volt állítva a ravatal, a közönséget is bebo- csátották. Valóságos virágerdő közt volt el­helyezve kívánsága szerint. A király képviseletében megjelent a temetésen Apponyi Lajos gróf udvarnagy, Magyarország számos előkelősége, sok kül­döttség s ezrekre menő gyászoló közönség. A püspöki palota előtti óriási teret már a kora reggeli órákban beláthatatlan néptö­meg lepte el, hót órakor már nem lehetett mozogni a téren. A ravatalt a kapu alatt ál­lították fel. Hatalmas kandeláberek loboglak az órczkoporsó közül, amelyen az elhunyt püspöki és áldozári jelvényeit: a pásztorbo­tot, süveget, gyűrűt, kelyhet, misemondó ru­hát helyezték el. A ravatal körül diszőrsóg volt felállítva, testőrök tartották piros selyem- vánkusokon az elhunyt rendjeleit: a Szt. István-rendet és a vaskoronarendet. A rava­tal körül a város és a vármegye hajdúi tar­tották a város és vármegye hatalmas, gyö­nyörű szép koszorúit. Megjelentek a temetésen a király kép­viselőjén és Plosz igazságügyminiszteren ki­vül Csekonics Endre gróf, a Vöröskereszt­egylet elnöke Lajos Győző főherczeg védnök képviseletében, Zsilinszky Mihály államtitkár Wlassics Gyula miniszter képviseletében, a főrendiház küldöttsége: Zichy Nándor, Géza, Aladár, Wenckheim Frigyes, Dénes és Géza grófok, báró Nyáry Jenő, báró Gerlóczy Fe­rencz, báró Splényi Ödön, Meszlényi Gyula szatmári, Majláth Gusztáv gr. erdélyi, Szabó János szamosujvári püspökök. TJgron Gábor orsz. képviselő, Molnár János apát, Agray

Next

/
Thumbnails
Contents