Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-16 / 29. szám

H E TI

S Z E M L E“ (29-ik szám.)

3

kel díszített medaillont (a pápa arczképe) küldött kedves bibornokjának, a király pedig a Szent István-rend nagykeresztjét adományozta kedvelt hívének, kinek tanácsát mindig kikérte s a ki 1890-ben püspöki palotájában vendégül is látta. Aranymiséje alkalmából 200,000 koronás alapítványt tett egyházmegyéjében egyházi és iskolai czólokra és felépittette a bihar-püspöki templomot. 1898. szeptember 21-ón negyedszázados püspöki jubileuma emlékére Nagyvárad Újvároson az Immaculata intézetben uj épületszárnyat emelt.

Az egyházpolitikai reformok idején külön kikérte a király a bibornok tanácsát és véleményét a tervezett reformokról. A bibornok terjedelmes Memorandum alakjában nyújtotta be véleményét a királyhoz. Schlauch bibornok- nak, mint politikai szónoknak, legszebb alkotása az a mommentális beszéd, melyet Bihar- megye millenniumi ünnepélyén mondott el. Egyházi és politikai beszédei két sorozatban, négy vaskos kötetben jelentek meg, 1890. és 1898-ban. Bunyitay Vincze, a kiváló történeti ró rendezte azokat sajtó alá. Tudományos és szónoki érdemei elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tagjává választotta.

Az utolsó napok.

Mintegy két hónapja járta be az országot a legelső hir, mely Schlauch kardinális roszulétót jelentette. Mindenki, aggódott, hogy elveszítjük a magyar kath. klérusnak eme büszkeségét. Időközben megnyugtatóbb jetentések érkeztek, melyek azonban nem feleltek meg a valóságnak. Május közepe táján gyomor és bólhurut támadta meg a főpapot, melynek nyomán tüdő és vesegyu- ladás lépett fel. Ez szervezetét teljesen kimerítette. Étvágya oda lett, alig vett magához naponta valami táplálékot. Környezete már tudta, hogy megmenteni nem lehet, orvosai lemondottak róla, már csak életének megnyújtásán fáradoztak.

Csütörtökön Vinlcler József püspök részesítette a szentségekben, melyekhez betegsége alatt többször is járult, a pápától pedig áldását kérte. A pápai áldás sürgönyileg meg is érkezett. Délután a káptalan testületileg jelent meg betegágya körül, hogy buüde színéhez, mire ő Eminencziája tréfásan mondát a két kasza felettem van, melyik merre s mikor hajlik, a jó Isten kezében van.“ Én kérdezőm: hol tölti kegyelmes Uram a nyarat ? „Már csak itthon, eddig sokat jártam-keltem, most megöregedtem, legjobb az otthon.“

És én ma könyazek s búslakodom fájdalmamban. A mikor az én jó öreg barátom, Hottovinszky itteni plébános és kanonok ur megüzente, hogy Schlauch bíboros meghalt, sötétség borult a szivemre és busán kérdezőm : óh Szűz Anya, mi lesz belőlünk, hogyha elhagysz, árvaságra jutott magyarokból ? 1 Felidéztem lelkemben a volt szatmári püspöknek egyik húsvéti prédikáczió- ját a gyermeknevelés magasztos voltáról, eszembe jutottak az ő 50 éves jubileuma alkalmával hallott prédikácziójának bevezető sorai: édes anyám megdicsőült emlékének köszönöm ma az Ur Isten kegyelmét, — s én Istenbe vetett bizalommal megnyugodva haladok utamon, áldva nagyhírű püspökünknek emlékét, ki dicsőséget szerzett egyházunknak s fényt és hirt hozott drága hazánkra.

Balassa-Gyarmaton, 1902. julius 12.

Jaskovics Ferencs.

csut vegyen szeretett főpásztorától. Egész nap eszméleten kivül volt, nem beszólt senkihez, nem ismert senkit. Estefelé beállott az agónia s egynegyed 10 órakor visszaadta lelkét Teremtőjónek.

A részvét.

Amint szétvitte a táviró Schlauch Lőrincz dr. kardinális halálának hírét, az ország minden részéből érkeztek a rószvóttáviratok a káptalanhoz. A pápa, a király, a prímás, az érsekek, a miniszterek, a főurak nagyrésze, a püspökök mindnyájan siettek fájdalmukat kifejezni. Császka György kalocsai érsek egyúttal tudatta, hogy vasárnap Váradra érkezik a másnapi gyászmisót és beszente- lóst végezni.

Vármegyénkből is több távirat érkezett Váradra. A püspök ur Öméltósága a következő sürgönyben fejezte ki részvétét:

Nagy föpásztoruk halála alkalmából fogadja a fötisztelendő káptalan mély részvétemet.

Vármegyénk főispánja, gr. Hugonnai Béla távirata igy szól:

Nagxjnevü bibornok-püspökünk, Szatmár volt püspöke halálát, hazánk veszteségét szívből gyászolja gróf Hugonnai főispán.

A város nevében, melynek díszpolgára volt, Pap Géza polgármester nyilvánította részvételünket:

Mély megilletődéssel vettük városunk volt nagynevű püspökének s díszpolgárának elhunytéról szóló tudósítást. Fogadja a fötisztelendő káptalan ez alkalomból városunk közönsége nevében a hazát és egyházat ért nagy veszteség felett érzett fájó szívből jött részvétünket.

A Széchenyi-Társulat, melynek megalapítója és elnöke, majd diszelnöke volt, dr. Steinberger Ferencz apát-kanonokhoz a köv. táviratot intézte:

Felkérjük Nagyságodat, mint társulatunk nagyrabecsült tagját, hogy Várad nagynevű bíboros-püspökének, társulatunk egyik megalapítója és diszélnökének elhunyta feletti mély részvétünket a Nagyságos káptalan előtt tolmácsolja. A czimére küldendő koszorút társulatunk nevében a nagy halott ravatalára elhelyezni szíveskedjék.

Szabó Norbert nagyprépost sürgönye köv. szól:

A világ-egyház és hazánk nagy fiának, kegyes jótevőjének váratlan elhunyta által mélyen lesújtva fogadja Nagyságod és a mélyen sújtott család fájdalmas részvétemet.

A végrendelet.

Mindenre kiterjedő figyelemmel gondoskodott, hogy vagyonával mi történjék halála után. Meghagyta, hogy holttestét bebalzsamozzák, ravatalát a nagyteremben virágok közt állítsák fel, mert a virágokat nagyon szerette, az egyházi ruhákat kivéve kerüljenek minden fekete szint. Se a kapualja, se a lépcsőház ne legyen fekete posztóval bevonva. Testét Temesvárra szállítsák, s ott az általa épített belvárosi temetői kápolnában atyja mellé helyezzék örök nyugalomra.

Temetése napján úgy Nagy-Váradon mint Temesváron ezer korona osztassák ki a szegények között.

Több misealapitványt tett lelkiüdvéórt. A váradi residentiában levő bútorzatát a püspöki residentiának hagyta. A káptalant kéri, hogy árverés a residentiában semmi szin alatt ne tartassák, ha valamit el kellene adni, ez magánúton történjék.

Ruháit és fehérneműit rokonainak hagyta. A földszinti baloldali szobában levő bútorokat, ezüst gyertyatartókat, ezüst evőeszközöket valamint 18 személyre szóló üveg

és porczellán készletet, az ennek megfelelő terítékeket, asztalkendőket szintén rokonainak rendeli kiadatni.

Nagyobb képei közül 3-at a nagyváradi múzeumnak hagyott. A saját és a király arczkópót, mely utóbbit Ő felségétől kapta ajándékba, a residentiának hagyta. A többi képei közül Schlauch Pál, Eleonora, Nándor, Jozefin választhatnak egyet-egyet emlékül.

Kardinális gyűrűje a családi levéltárba tétessék. A kék zománczu pontifikáló kereszt, maradjon utódainak. A többi Váradon levő gyűrűk és keresztek közül válaszsza ki magának Fetser Antal oldalkanonok, kit mindig szeretett és becsült, a legszebbet és a legértékesebbet. A többi gyűrűit és lánczait osszák ki magok közt udvari papjai. A tiszta gyémánt gyűrűjét és arany ütő zsebóráját Nándor öcscsének hagyta.

Budapesten levő összes ingó és ingatlanait rokonainak adományozta még életében.

Tőkéi és készpénze nem volt. Minden jövedelmét részint az egyházmegye szükségleteire és rokonai felsegitósóre fordította. Fent maradt készpénzéről, melynek mennyiségét nem tudjuk köv. intézkedett : Tízezer koronát Dernyei Ferencz uradalmi tisztnek, háza becsületes vezetőjének hagyott.

Örököseinek nevezte meg egyenlő részletekben, Schlauch Pál, Eleonora és Nándor testvéreit, Herger Amáliát Schlauch Francziska testvérének leányát nevezte meg.

A Kolonics féle egyezmény értelmében a püspökök által az egyháznak, hagyandó harmadrészt egy Váradon létesítendő tanítóképző intézetre hagyományozta, mely azonban kath. jellegű és a püspök fenhatósága alatt legyen. Ha ez nem volna keresztülvihető, akkor ezt a harmadrészt a székesegyháznak rendeli.

A temetés.

A holttestet pénteken éjjel bonczolták fel és balzsamozták be. Szombaton már fel volt állítva a ravatal, a közönséget is bebo- csátották. Valóságos virágerdő közt volt elhelyezve kívánsága szerint.

A király képviseletében megjelent a temetésen Apponyi Lajos gróf udvarnagy, Magyarország számos előkelősége, sok küldöttség s ezrekre menő gyászoló közönség.

A püspöki palota előtti óriási teret már a kora reggeli órákban beláthatatlan néptömeg lepte el, hót órakor már nem lehetett mozogni a téren. A ravatalt a kapu alatt állították fel. Hatalmas kandeláberek loboglak az órczkoporsó közül, amelyen az elhunyt püspöki és áldozári jelvényeit: a pásztorbotot, süveget, gyűrűt, kelyhet, misemondó ruhát helyezték el. A ravatal körül diszőrsóg volt felállítva, testőrök tartották piros selyem- vánkusokon az elhunyt rendjeleit: a Szt. István-rendet és a vaskoronarendet. A ravatal körül a város és a vármegye hajdúi tartották a város és vármegye hatalmas, gyönyörű szép koszorúit.

Megjelentek a temetésen a király képviselőjén és Plosz igazságügyminiszteren kivül Csekonics Endre gróf, a Vöröskeresztegylet elnöke Lajos Győző főherczeg védnök képviseletében, Zsilinszky Mihály államtitkár Wlassics Gyula miniszter képviseletében, a főrendiház küldöttsége: Zichy Nándor, Géza, Aladár, Wenckheim Frigyes, Dénes és Géza grófok, báró Nyáry Jenő, báró Gerlóczy Ferencz, báró Splényi Ödön, Meszlényi Gyula szatmári, Majláth Gusztáv gr. erdélyi, Szabó János szamosujvári püspökök. TJgron Gábor orsz. képviselő, Molnár János apát, Agray