Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-14 / 20. szám
2 HETI __S Z E M LE" (20 ik szám.) ' / Gróf Hugonnai Béla főispán rövid megnyitó beszédében jelezte, hogy nagy és fontba feladat előtt áll a közgyűlés a polgár- -mester választást illetőleg. Azon reményének adott kifejezést, hogy a törvényhatóság böl- ' bsesége meg fogja találni azt a férfim, kit legméltóbbnak tart arra, hogy a törvényhatóság első tisztviselője, a fejlődő város szellemi és anyagi ügyeinek vezetője legyen. A polgármesteri havi jelentést Papp Géza helyettes polgármester olvasta fel. Megemlítjük a jelentésből, hogy a Iloránszky- család köszöntő iratot küldött a város közönségének azért a részvétiratórt, melyet Ho- ránszky kereskedelmi miniszter elhunyta alkalmából a gyászoló családhoz küldött a törvényhatóság. Láng Lajos uj kereskedelmi minisztert a törvényhatóság feliratban üdvözölte. A jelentést tudomásul vették. A belügyminiszter jóváhagyta a közgyűlésnek egy pénztárnoki állás szervezésére vonatkozó határozatát. A midőn ezen jóváhagyást tudató miniszteri leiratot a közgyűlés tudomásul vette, egyben megbízta a tanácsot, hogy ezen uj állásra a pályázatot hirdesse ki. A választást a jövő közgyűlésen ejtik meg. Most következett a közgyűlésnek legnagyobb érdeklődést kellő része, a polgármesterválasztás, melyről előbb már szólottunk. Beadatott összesen 83 szavazat. Ebből Pap Géza kapott 44-et, Veróczy Antal 39-et. Papp Lajos, a szavazatszedő-bizottság elnöke bejelentette, hogy a szavazólapok megszámlálásánál egygyel többet találtak, mint a hány szavazó volt. E lapon azonban egyik jelölt neve sem volt felirva. A választás ellen Törseök bizottsági tag fellebezést jelentett be. A megválasztott polgármestert egy küldöttség hivta meg a közgyűlési terembe. Amint belépett, riadó éljenzéssel fogadták párthívei. A hivatalos eskületétel után, melynek szövegét Vajay tisztifőügyész olvasta fel, a főispán melegen üdvözölte a polgármestert, kívánva neki, hogy önzetlenül, lankadatlan szorgalommal viselje azt a kitüntető, de terhes tisztséget, melyet a törvényhatóság reá ruházott. Papp Géza rövid beszédében háláját, köszönetét fejezte ki a közgyűlésnek, a miért polgármesternek megválasztotta. Majd röviden jelezte programmját. Programmjául 25 éves hivatali működését említette annak hangsúlyozásával, hogy szivéhez, leikéhez van nőve e város kulturális és anyagi érdeke egyaránt s e két irányban fogja kifejteni minden törekvését, igyekezetét. Múltam a programm. Jobb nem lehetek ; roszabb nem leszek. Isten engem úgy sególjen 1 Lelkes éljenzés. Az érdeklődés a közgyűlés többi tárgyai iránt nagyon megcsappant, mert a választás után tömegesen hagyták el a termet a városatyák. A folyó évi január, február havi adó elő- és leírásokat, továbbá a házi pénztár és függelékét képező alapok zárszámadására, a nyugdíj alap, villamvilágitási alap, árvapénztár, a közkórház számadásaira vonatkozó tanácsi javaslatokat minden vita nélkül elfogadták. Tóth Györgyné és fia Szinházköz 3. sz. alatt levő telkének megvétele tárgyában a jövő hóban tartandó rendkívüli közgyűlésen fognak végérvényes határozatot hozni. A lemondás által megüresedett villamvilágitási igazgatói állást időközben Markó Kálmán oki. gépészmérnökkel töltötte be a tanács. Ezen választást a közgyűlés elfogadta s jóváhagyta. A villamvilágitási üzem házi kezelésével felmerült könyvelői teendők elvégzésével a községi számvevői hivatal két számtiszt- jót bizta meg a közgyűlés s ezért őket a javaslatba hozott díjazással fogja honorálni. Arad szab. kir. város átiratát a Budapesten felállítandó Kossuth szobor tárgyában hasonszellemü felirattal támogatják. Erdélyi István városi főmérnöknek 5 heti szabadságidőt engedélyeztek. A polgár- mester indítványára a közgyűlés megbízta a tanácsot, hogy a megüresedett főjegyzői s esetleg a fokozatosan megüresedhető állásokra a pályázatot hirdesse ki, hogy a jövő közgyűlésen a választásokat meg lehessen tar tatui. Ezután a közgyűlés a főispán és a polgármester éltetésével véget ért. Nőkről a nevelőknek. — Irta: Pataki Lajos. — „Erős asszonyt ki talál ?“ Példab. k. 31, 10. A mi egyébiránt -azt- a bizonyos gyöngédséget, szelídséget, finomságot és — ki tudja ! — még mennyi mindenféle kedvességes, megnyerő tulajdonságokat kissé közelebbről illeti, melyeket a nőnemre a férfilelkület jellegének mintegy ellentétéül már úgy szokás szerint ráruházunk, mintha azok a lelkületi sajátságok a női természettel veleszületett járulékok volnának, — erre nézve legyen szabad hivatkoznom a következő lélektani tényekre és megolvasható adatokra. Mai tudomásaink szerint az érzéki és szellemi életnek hordozója és közvetítője az ideg- rendszer. Ez a testi erőknek mérőfoka. Az idegzet az a húros hangszer, melyen a lélek játszik, átható, éles hangokat, vagy szerény, halk zön- géket szólaltatván meg a szerint, a mint a hú- rozat, az idegzet erősebb, vagy gyengébb. Már most, tekintet nélkül akár az egyik, akár a másik nemre, egyszerűen kijelenthetjük, hogy, a kinek idegzete gyengébb, ingerlékenyebb, kisebb feszültségű és kevésbbé reagáló : az a ke- vésbbé szilárd, kevésbbé türelmes, kevésbbé kitartó ; az a nyugtalanabb, változékonyabb, állhatatlanabb ; csekélyebb okokból is annak öröme szertelen és annak keserűsége megmázsálhatat- lan; az ázik könyözöntől az egyik perczben, és annak szeméből mosolyog ki a vidámság derűje a másik perczben; érzésében és fellépésében az a túlzó; módjaiban és mértékeiben annak lel- külete láttat végletekre hajló vonásokat. Oly tu- tulajdonok, melyek sehogy sem dicséretesek, sehogy sem megnyerők, hogy sem kívánatosak Itt minősítések természetesen csak átlagokkal dolgozhatnak, melyek a tudomány és több ezer éves tapasztalás és megfigyelés alapján állanak. Jelen tudomásaink határáig terjedőleg azonban úgy látszik, hogy tapasztalatok és feljegyzések, melyek a férfi és női lelkületet jellemzik, a nőnemre nézve kevésbbé kedvezők. Egy újabb német methodikában találom a „Handschuh“ czímű olvasmányt, melyet a könyv szerzője tartalmi taglalásra használ fel. Az olvasmány tárgya egyébiránt ismeretes. A regényes lovagkorból tár elénk egy képet. Fejedelmi ünnepen vérengző vadállatok szörnyű viaskodá- sában gyönyörködik a magas közönség. Egy hölgy szándékosan leejti keztyűjét az állatok ketrecébe és avval az előkelő szárazsággal kéri lovagját, hogy szerelme bizonyságaúl hozza fel a keztyűt onnan. A lovag haladék nélkül teljesíti a parancsot. Bátran nyit be a ketrecbe, biztos léptekkel megy neki egy tigrisnek, felveszi mellőle a keztyűt és azt visszavivén, búcsúzásúl szívtelen tulajdonosnőjének arcába vágja. A szellemes Levána szerint „a nőnek mennydörgős szekerébe galambok vannak befogva. Bármily mérges legyen is egy úr az ő szolgájára,“ mondja tovább a Levána, „de mégsem olyan, mint egy úrnő rabszolgaleánya iránt a gyarmatokban, vagy akár Németországban. És az a római nő födetlen mellű komorval. Elmondta, hogy már két napja utazik egészen a külföldről. Berlinből jön, hova négy évvel ezelőtt ment el 3 most mivel nincs szándéka a külföldön megtelepedni, mert csupán tapasztalatok szerzése végett ment oda, hogy pályáját sikeresen folytathassa, no meg anyagi érdekek is sarkalták, hogy hazáját elhagyva, oly nagy városba menjen, hol mint gépészmérnök, tanulás mellett, egy kis vagyonkát is gyüjthessen. Czélját elérte s most egy kitűnő gépgyár meghívására Pesten szándékszik megtelepedni, ámbár ez még nem bizonyos, mert az elfogadást jelenlegi utjának sikeréhez kötötte. Lujzát ez a beszéd még inkább meggyőzte arról, hogy valóban azzal a férfivel áll szemben, ki négy évvel ezelőtt házukban gyakori vendég volt. Osztönszerüleg iutózte hozzá a kérdést: — Hová utazik, Uram!? — Én B ........be igyekszem és kegyed ? — Lu jza egy pár pillanatig habozott, de aztán közönyös hangon csak ennyit mondott: — Én is oda megyek — s hogy hirtelen zavarát elleplezze utána tette : — Bizony még majdnem 4 óráig kell itt ülnünk s ez mily hosszú idő. A fiatal ember merengve halkan megjegyezte : — De talán rövidebb lesz, mint négy küzdelmes, hosszú év ! ? Igen, kisasszony, négy éve, hogy én az ön városában voltam, akkor még mint segédmérnök a vasgyárnál működtem s megismerkedtem félévi ott létem alatt egy kedves családdal (illetve egy bájos fiatal lánykával) I Darvas írónkét értem s nagyon lekötelezne kegyed, hacsak egy pár szóval is megnyugtatna hogylótök felől. Ismeri őket? — Lujza alig bírta elrejteni izgatottságát s hogy minél előbb véget vessen e kínos beszédtárgynak, elhatározta, röviden az egész dolgot tudtára adni az ifjúnak, anélkül azonban, hogy incognitó- ját fölfedné. — Ismerem őket, vagyis a jó Darvas nénikét, mert hiszen Irénke már régen férjhez ment, Gedy...............de nem fo lytathatta tovább, a férfi hirtelen felugrott, mint a kit kigyó csípett s a másik pillanatban, Jmint villámsujtott büszke tölgy, tompa sóhajjal, szinte élettelenül az ülésre rogyott. Lujza nem remélte, hogy szavai ilyetén hatást gyakoroljanak. Sáppadtan, remegve hozzá lépett: — Uram 1 az Istenért, mi lelte ! ? — A po itizáló két öreg ur is megdöbbenve nézett a fiatal emberre, kinek hatalmas szép alakja pár perez alatt úgy elváltozott, hogy inkább vonagló holttesthez, mint élő lényhez hasonlított. Lujza kétségbeesetten megragadta a lehanyatlott, szinte merev kezet és szeméből kitóduló könyei reá peregtek. • De nem szólhatott, mert a férfiú bámulatos lelki erővel egyenesedett fel görnyedt helyzetéből s halk fájdalommal kezdett beszólni : — Bocsásson meg, kisasszouy, hogy ily jelenetnek kellett tanúja lennie; de mikor szivü ik összezuzódik, reményünk romba dől, a tes', ez a hitvány burkolata gyötrött lelkűnknek, nem túl ellenállni többé s hacsak pár pillanatra is fel akarja mondani a szolgálatot, hűen tükrözve vissza a belsejében végbemenő iszonyú pusztulást. Kisasszony 1 nem engedhetem, hogy miattam könyeit hullassa, törülje le azokat, mert annak idején egy pár csepp ellegendő volt arra, hogy talizmánként őrizzem éltem utjain s hogy erre építsem egész jövőm, egész életem sorsát! De most látom, most érzem, hogy az igaz részvétnek is könyárjai vannak és csupán a szeretet lenne .oly fukar megnyilatkozásában. Balgaság volt hinnem abban a pár rezgő könycseppben, hisz tudhattam volna, hogy a harmatgyőugyöket a felkelő nap sugarai rögtön felszántják.
