Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-07 / 19. szám

„H E T T ___S Z E M L E“ (19-ik szám.') Elte kintve attól, hogy az a mértéktelen nőkultusz minden reális alapot nélkülöz, az a nőnemre nézve súlyos erkölcsi bajoknak forrása és egyszersmind szellemi fejlődésének is nagy akadálya. Azért társadalmunknak érintett fonák­ságaival méltán foglalkozhatik a neveléstudomány. * A nőt a férfi felett kiemelni akaró kultusz teljesen alaptalan. Természettörvény, biblia, val­lás, jog, pedagógia, — vagyis a józan tiszta felfogás elsőséget ad a férfinemnek, mely jelen korunkig bezárólag alkotásaiból és működéséből ítélve, többoldalú használhatóságával, nagyobb, kiválóbb testi és lelki erőkkel és tehetségekkel tűnt ki a nőnem felett. A lovagiasság nem külön fogalom, nem önálló erény, hanem egyszerűen em­berbaráti nemes érzésből származó álta­lános kötelesség, melyet segítőén teljesít az erősebb a gyengébb iránt, a bátrabb, a szilár­dabb, a tehetősebb és hatalmasabb— a félénkebb, ingadozóbb, tehetetlenebb és gyámoltalanabb iránt. „Furcsa is volna,“ írja a Levána, „ha az erősebb fogózkodnék a gyengébbe és a virág támasztaná a tartórudat, repkény a fát.“ Min­den egyéb, a mit az úgynevezett lovagiasság még nyújt, már bálványozás, esztelen, vagy méltatlan és az érzékek szerint való, a minek, miként a csalfa délibábnak, oka szertelen hév. „A nő, mint a férfi versenytársa,“ írja Felméri, „se­hogy sem juthat győzelemre, sehol sem lehet egész polgár; még pedig azért nem, mert csak a férfi testi és szellemi szerkezetéhez valók a kitartó erőfeszítést igénylő munkák.“* * A Levána szerint „hajók és hadseregek bizonyítják a nőnem nélkiilözhetőségét; mig ellenben a női egyesü­letek, pl. kolostorok nem állhatnak fenn férfi­intéző, mint primum mobile nélkül.“ Mindeme való tények dacára a ferde csa­ládi, sőt iskolai nevelés a képződő nőnemnek szívébe már korán oltja belé a rendetlen önér­zetnek egy legtúlzóbb fajtáját, a női gőgöt, mely egyszerűen nevetségesnek volna minősíthető, ha erkölcsileg veszedelmes nem volna. Mily el­szomorító jelenség, midőn egy alig 14—15 éves leány érdemes, idősebb, sokszor aggastyán férfi- smerősétől megvárja a kalap leemelve való előre köszöntést! Hogyan lehetne aztán az olyan ki­csavart leányésznek tiszta fogalma valódi nagy­ságról ? Hogyan lehetne leikébe helyes érzéket és eleven kedvet plántálni a komoly munka iránt, melynek érdemét másban oly kevésre be­csüli ? Reális igazsággal írja Felméri a leány- gyermekeknek olyan ferde nevelésére vonatko­zólag, hogy „magunk teremtjük meg bennök a hiúság érzetét és oltjuk beléjök az érdem ha­mis fogalmát.“** Az ég villámai, a természet féktelen nagy erői nem okoznak annyi kárt, mint a levegőben szálló mikrobák. Tigrisek és más fenevadak nem jelentenek annyi csapást az emberiségre nézve, mint azok a picinyke bogarak, melyek kenye­rünket eszik meg és borunkat iszszák meg. Nagy bűnökre még nincs tehetsége, érettsége, alkalma a gyermeknek, midőn az apró hibáknak férgei seregestül rágcsálják már a zsenge lélek életerejét. Az a rendetlen önbecsérzet, az a szerte­len nagyralátás, melyre a környezet bálványo­zása vezeti a leánygyermeket, meghamisítja en­nek egész lelki világát; összezavarja fogalmait az erkölcsi jóról és rosszról, az erényről és bűnről. A jó benne mindig nagyobb és több, a rossz mindig kisebb és kevesebb, — mert ő leány. Sőt ő nagyon jó és egyáltalán nem is rossz; mert hiszen mily festőiesen áll neki még * A neveléstudomány kézikönyve, 2. kiad, 51.52.1. ** Id. mű, 631. lap. az a durcás arckifejezés is! Picinyke aja- kának, ennek a meghasadt cseresznyének még az a keserűséges bigygyesztése is ! A méltósá- gosan komoly Kellner Írja: „Az édes anya be­ismeri, hogy leánykája nagyon csacska, nagyon kandi, de egyszersmind arról is meg van győ­ződve, hogy nem rossz lelkű ; igaz, hogy gyak­ran hazudott és veszekedő természetű, de ren­desen félelemből és túlságos szégyenérzetből tért el az igazságtól és csak azért pattan fel oly gyakran, mert rendkívüli becsületérzése van, melyre nagyon kényes, — és így megy ez ad­dig,“ fejezi be Kellner, „míg a kis csemete va­lóságos félistennek fel nem tűnik.“* Bizony, bizony, még az erénye is hamis lesz annak a leánynak az önteltség romboló befolyása alatt és előhaladása az erkölcsi jóban lehetetlenné válik, mert zavaros fogalmai mellett konvex üvegen keresztül nézi a maga jó tulaj­donait meg a mások hibáit és konkáv szemü­vegen a mások erényeit meg a saját hibáit. Az a megkülönböztető figyelem, mely már a gyermeklányokat méltatlanúl kitünteti, okozza továbbá, hogy a női ifjúság kevés valódi tisz­teletet érez általában mások iránt és kiváltképen a férfinem iránt; a minek következtében sokan közűlök a társadalmi illendőségtudásnak majd­nem teljes hiányával nőnek fel. A család leg­többször nem is gondol arra, hogy tulajdon­képen miről is van szó ? Szerinte az a gyermek­leány már neménél fogva bírja azokat az an­gyali és egyéb kiváló tulajdonokat, melyek a férfivilágot annyira lebilincselve tartják. E fel­fogás szerint a nőnek puszta mivolta és egjr- szerű megjelenése már érték a társadalom előtt, melynek csak tiszteleti kötelességei vannak vele szemben. És így történik aztán, hogy az a leánygyermek a legközönségesebb illemszabá­lyokra sincs oktatva; félszeg akár három fiú he­lyett is; azt sem tudja, Hogy a tiszteletadásnak milyen formáiban szóljon érdemes emberekhez, — miként ezt leányiskolák férfitanítói, ha nem té­vedek, elég bőven tapasztalhatják. Az a körülrajongás, az az aprólékos, fél­tékeny gond, az az elkényeztető gyöngédség, melyet a ferde nevelés a leánygyermekeknek pazar bőségben nyújt, a legszükségesebb társa­dalmi erényeknek kifejlődését gátolja és viszont a legnemtelenebb érzelmeknek és a legrútabb lelkületnek előidézője lehet az ő belső vilá­gukban. Hozzászokva kezdettől fogva környezete bálványozó magatartásához, úgy veszi észre az a leánygyermek, hogy minden csak ő és min­den csak ő érette él és mozog; ő a -tengely, mely körül a világ forog. Minden vágya azon­nal teljesítve, borús hangulata ezernyi kedves­kedéssel derítve. Természetes, hogy jótétemé­nyeket nem ismer, hanem csak legkitűnőbb személyét jogosan megillető: jutalékokat. Szíves­ségek rá nézve nem léteznek, hanem csak köteles szolgálatok. A nemes telkeknek egyik legszebb dísze: a hálaérzelem nála nem termő virág. Ha aztán ez a szertelen bálványozás, te­gyük, idegen körben alább hagy ; ha azok a jo­gos követelményeknek vélt jótétemények már nem részrehajlóan, túlzó mértékben áradnak a mi ékes leányzónkra és ő valahogyan megszű­nik a világnak kellő közepe lenni: akkor e vál­tozást sérelemnek veszi, a legnemtelenebb ér­zelmek tartják bilincsekben szívét és a legrútabb lelkűiét undokítja el szellemi képét; mert gőg és dac foglalják el a női erények helyét, szere- tétlenséggel és hálátlansággal fizet azoknak, kik boldogításán fáradoznak.­____,■ >! ' É * K ellncr-Szücs: Gondolatok, 190. 1. Fájdalom ! még azt a kis jót is, a mivel okszerű nevelés mellett az emberiséget boldo­gabbá tehetnők, martalékúl dobjuk oda egy ferde szokásnak, mely a nőből, ennek már kicsi ko­rától kezdve, bálványt csinál. Folyt. köv. 3 Hírek. Májas a virágek, a dal és költészet hó­napja. Az egyház is a legpoetikusabb női kultuszt, a legeszményibb nőt, Máriát, állítja hívei elé, dalaiban magasztalja az ő erény- virágait, hogy bennünket a sivár anyagias­ságtól, a lélek szennyétől megőrizzen. A szép májusi ájtatosságok városunkban ápril 30. máj. 31-ig az irgalmas nővérek templomában d. u. 6 órakor tartatnak. Az üdvözítő szent keresztje feltalálásának magasztos ünnepét vasárnap körmenettel ün­nepeltük meg. Daczára a kedvezőtlen hűvös időnek, a buzgó hivek nagyszámmal vonultak a kálváriára, a hol az ünnepélyes szentmisét Hehelein kanonok mondotta. Ez alatt a fő- gymn. ifjúsága énekelt. A szentmise végez­tével az ünnep jelentőségéről Baudrexler Ferencz Jézustársasági atya, gymn. és szemi­náriumunk volt növendéke, mondottjj szép és hatásos beszédet. A kálváriáról visszajövet az egyházi énekeket a kir. kath. képezde növendékei intonálták. A keresztjáró napok alatt a szoká­sos lélekemelő körmenetek a kedvezőtlen idő miatt elmaradtak. Az ájtatosságokat az első nap Szabó Norbert, kedden Kádár Ambrus és szerdán Hehelein Károly prépost-kanonokok végezték a székesegyházban. Ez ájtatosság eredeteazölödikszázadba nyúlik vissza, midőn EYaneziaországot nagy csapások pusztították. 469-ben sz. Mammert viennei püspök 3 napi böj­töt és közimát rendelt, mire megszűnt a baj. Püspök ur ő méltósága pénteken f. hó 9-én Komáromba utazik, ahol a fájdal­mas szűznek szobrát, s nép. sz. Jánosnak restaurált kápolnáját fogja megáldani. A te­metőben felállított szobrot püspök ur ő méltósága ajándékozta komáromi szeretett volt hiveinek. Firczák püspök jubileuma. Mun­kács egyházmegye papsága a hívekkel egye­temben bálatelt szívvel ünnepelte meg sze­retett főpásztora tizedik évi püspökségének évfordulóját. A ruthón nép lelki és anyagi jólétéért kifejtett lelkes actiója örökké ma­radandó nyomokat hagy maga után. Haza­fiassága, rendkívül nagy műveltsége, finom egyénisége előtt a legnagyobb tisztelettel hajolnak meg az egyházon kívül állók is. Jótékony adományai 10 évi püspöksége alatt 85 ezer koronát meghaladnak. Május 1-én a gremialis papság és az összes intézetek növendékeinek jelenlétében ünnepélyes szent misét mutatott be Dolinay Miklós kanonok a főpásztor jólétéért, aki minden külső ünne- peltetóst beszüntetett és Mária-Pócson imába mólyedve töltötte e napot. Megyés püspök ur ő méltósága a bérmálás szentségében a szigeti és a huszti kerületben levő híveit fogja részesíteni a pünkösdi sz. ünnepek után. A bórmauti Programm a következő: a) a szigeti kerület­ben. Május 31-én szombaton d. u. érkezés Szigetre. Junius 1-én vasárnap bérmálás Szigeten (leányok és az a.-szugatagi fiuk és leányok) 2 án hétfőn bérmálás ugyanitt (fiuk); a templom, plébániahivatal, iskola, temető, stb. visitatiója. 3-án kedden reggel indulás N.-Bocskóra. Bérmálás. 4-ón szerdán visitalió N.-Bocskón. Délután indulás Rahóra. 5-ón csütörtökön bérmálás Rahón. 6-án pén­teken visitatió Rahón. Délután indulás Kő­rösmezőre. 7-én szombaton visitatió Kőrös­mezőn. 8-án vasárnap bérmálás Kőrösmezőn. Délután indulás vissza Rahóra. 9-én hétfőn reggel indulás Rahóról F.-Vissóra. Visitatió. 10-én kedden bérmálás F.-Vissón. 11-ón szer­dán reggel indulás Gyertyánligetre (Kabola- Polyána.) 12-én csütörtökön bérmálás Gyer­tyánligeten. 13-án pénteken visitatió. Délután indulás vissza Szigetre. 14-én szombaton reg­

Next

/
Thumbnails
Contents