Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-30 / 18. szám
2 HETI SZEMLE“ (18 ik szám.) Nemcsak testvérei és a rokonság, de sok szegény sir elhunyta felett, számtalan nyomorult és szerencsétlen atyját vesztette, midőn örökre lezárta szemeit. Az elhunyt életrajza. Született 1845. decz. 2-án Szatmáron. A középiskolákat ugyanitt járta, kedves modorával, nyílt, őszinte leikével megnyerte tanulótársai szeretetót, szorgalmával, tudásával azok nagyrabecsülését. Az érettségi vizsgálaton 32 tanuló társa között a jelesek legjelesebbike volt. Az orvosi fakultásra Becsbe ment, magával vívó ide lankadást nem ismerő ambitióját, lelkóuek idealismusát, fennköltlelkü anyjától örökölt mély vallásosságát s itt a világváros mesés szellemi kincsei között sokoldalulag fejlesztette Istenadta talalentumát, széles és szilárd alapokra fektette tudását. Később a bécsi egyetem or- vasi karának egyik diszével, dr. Mozetiq tanárral beutazta Olasz,- Franczia,- Németországot és Svájczot, Hogy egy ilyen kiváló elmére, milyen maradandó hatást tettek a jeles mester útmutatása mellett szerzett tapasztalatok, azt megmutatta egész élete. Körútjáról visszatérve, Bécsben a szülészeti klinikán Späeih tanár assistense lett. 1866- ban nyerte az orvosi s 1868-ban a műtői oklevelet. Spaeth tanár és közötte csakhamar benső barátság fejlődött s itt az oszták fővárosban szép jövő, hir, dicsőség várt volna reá, de ő úgy látszik még ekkor nyugodt családi élet után vágyott szülővárosában. Nem élhet Bécsben az ember családjának, igy szólt Márton fivérének, aki tanúja volt a tanár és tanítvány között lefolyt érzelmes búcsúnak. Späeth tanár megígérte, hogy 3 hónap múlva is visszafogadja, ha visszatér, de ő nem ment vissza és mégsem lett családja. Hogy miért, ennek a titoknak kulcsát sírjába vitte. Kétségtelen azonban, hogy tiszteletreméltó indokok vezették elhatározását. Itthon édes anyja lett mindene, b testvérei gyermekeit saját gyermekeiként szerette s határtalan gyöngédséggel úgy szólván be- czézte. Mindjárt a honvédség szervezésekor * V. protestantizmus pedig mind több tért veszítve, lassankint teljesen megszűnt. A felebaráti szeretetet is hatványozott fokban gyakorolta tovább, a betegek, szegények, árvák gyámolitója, anyja lett. 0 nála mindig résztvevő, könyörülő szívre találtak, senkit, ki hozzá folyamodott, segítség vagy vigasztalás nélkül el nem bocsátott. Az ő áldásos törekvése a katholikus egyház erősitésóre is irányult; a trienti zsinat rendeletéinek gyors foganatosítását előmozdította, Ferdinánd testvérét, a tiroli fejedelmet az egyház jogainak védelmére buzdította ; a tőle alapított kolostor pedig két századon keresztül, mig II. József el nem törülte, a vallásos, igazi egyházi szellem védőbástyája volt. Szentségének s működésének hire Rómába is eljutott. V. Pius, XIII. Gergely és V. Sixtus pápák bizalmukkal kitüntették, a pápai követek többször fölkeresték, a többi közt Portia Bertalan, ki a hercegnő utján is az egyházi reformot sürgette. Az 1590-ik évben Hallban s a környéken uralkodó ragadós betegség a herczegnőt se kímélte meg. Szeptember 10.-én fejezte be áldásos, szent életét. Emléke azonban tovább is ól a tiroli nép között. Nem sokára halála után a hivő nép mór segítségül kezdi hivni bajaiban, betegségeiben, bízván benne, mint I. oszt. ezredorvos tettleges szolgálatba lépett s 1895-ben törzsorvosi rangra emelkedett. Mint törzsorvosnak el kellett volna hagyni Szatmárt, de ő nem tudott megválni szülővárosától, czimónek megtartásával megvált díszes állásától. Szatmáron kifejtett sokoldalú és áldásdus tevékenységének méltatásával vezórczikkünk foglalkozik. Orvosa volt a zárdának, papnevelő-intézetnek, a konviktusnak, a vasútnak, első magyar általános biztosiló társaságnak. Igazgatósági tag a Szatmárvármegyei takarékpénztárnál. Elhunytóról 3 gyászjelentés adatott ki, a családé, a honvódtisztikaró és a Szatmórvár- megyni Takarékpénztáré. Ravatalát valóságos koszoruerdő borította el. Koszorúkat küldöttek: Mély bánattal Endre és Nina. A legjobb testvérnek és nagybátyjának Marczi és Géza. Jóságos tanácsadójuk, legjobb barátjok, legnagyobb jóltevőjüknek bánatos öcscsei Alajos és Endre. Felejthetetlen keresztapjának Melanie. A legjobb keresztapának és nagybátyának Alice és Feri. A legjobb keresztapának vigasztalhatatlan Olgája, Gusztáv és gyermekeik. Drága keresztapának Olga, Alajos, Elza, Endre, Margit és Geiza. Püspök Ü méltósága. Igaz barátjának Terka. Imádkozik boldogságodért Pali bácsi. Fáradhatlan buzgalmu Igazgató tanácsosának. A Szatmárvármegyei Takarékpénztár r. t. Embertársaid életéért feláldoztad a magadét K. K. Felejthetetlen jó orvosunknak Fekete Róza és Teréz. Lelkes aletöükónek. A szatmáregy- házmegyei irodalmi kör. Szeretett választmányi tagjának. A szatmárnémeti társaskör. Hű emlékezete jeléül Uray Gáspár. Zavartalan barátságunk emlékére. Balkéz a jobbkóznek. Felejthetetlen kedves barátunknak Pirk- ler József és családja. hogy akiknek gyámolitójuk volt a földön, azokról a túlvilágon sem fog megfeledkezni. Bizalmukban nem csalódtak. 1755 ben több ilyen imádságmeghallgatást vizsgáltak meg hivatalosan s a jámbor főherczegnő közbenjárására történt csodás gyógyulásokat állapították meg. Növelte a lakosság tiszteletét s bizalmát a megdicsőült főhercegnő iránt ama csodás tény is, hogy Magdolna testét 1706 ban, 117 évvel halála után, bár bebalzsamozva nem volt, ép állapotban találták. Ezért a brixeni herceg-püspök sem késlelkedett a szentség hírében elhunyt hercegnő boldoggá avatása tárgyában az eljárást megindítani. Az iratok már Rómában vannak, hol remélhetőleg mihamar tárgyalás alá kerülnek. Az uralkodóház tagjai élénk érdeklődéssel s rokonszenvvel kísérik s várják az ügy kimenetelét. A brixeni püspök jóváhagyásával egy imádságot is terjesztenek, melyben Istent kérjük, hogy a Habsburg-dynastia s Ausztria-Magyarország népei számára egy uj mennyei pártfogót nyerhessünk. E szent ügy érdemes arra, hogy Szent István országainak katholikus hivei is kérjék a Mindenhatót, engedje elérnünk boldoggá avatását annak, kihez minket a nemzeti érzés köteléke is fűz. A jó Lengyel bácsinak Erzsiké, Ilonka, Elek. A hü barátnak Koós Ottóné. Igaz részvéttel. Ozv. Weisz Gáspárnó. Dr. Papolczy Gyula és családja. Felejthetetlen jóltevőnknek Róza és Erzsi. Kedves tanuló társának Domahidy Sándor. Papolczy Béla és családja. Felejthetetlen doktorának a Veréczy- család. Forrón szeretett jó barátjának Jéger Kálmán és családja. Igaz részvéttel Deutsh Mór és családja. Kegyeletem, szeretetem, tiszteletem jeléül Szerdahelyi Ágoston. Forrón szeretett únokatestvérünknek Pista, Imre, Károly. Szeretett kartársuknak. A szatmári orvosok. Felejthetlen jó barátjának dr. Wolff és családja. Szeretett bajtársának. A m. kir. szatmári honvéd tisztikar. Páskuj Imre. Ozv. Tóthné, Tóth József édes anyja. Temetése vasárnap délután nagy közönség jelenlétében történt. Ott volt az egész város intelhgentiája, a vidékről is számosán jelentek meg. Ott láttuk a honvéd tisztikart testületileg, az orvosi kart, s a városi hatóságot az irgalmas nővéreket a zárdabeli növendékekkel, a szatmár-egyházme- gyei Irodalmi kört, a növendókpapságot, a Szatmárvármegyei Takarékpénztárt és roppant emberáradatot, az elhunyt tisztelőit és barátait. A temetést Ő méltósága végezte, Hehelein Károly prépost kanonok, az elhunyt barátja a simái könyekig megható beszédet intézett a szomorú végtisztességtótelre megjelent közönség előtt. A gyászénekeket a növendókpapok énekelték igen szép készültséggel. Az utolsó gyászdal elhangzása után bezárult a sirgödör az elhunyt tetemei felett, s ime Szatmár városa egy ambitiosus, tevékeny, rendkívüli munkásságot kifejtett fiával ismét szegényebb lett. Válasz egy támadásra. Szép az elvek harcza, midőn a lelkesedés heve, a meggyőződés ereje és az ékesszólás finom ereje lép sorompóba a közügyek érdekében ... a polgártársak visszafolyton lélekzettel várják az eredményt, de a nem elvi ellentétből indult személyi harcz a közügyekre nézve meddő, a közvéleményre nézve bántó, kellemetlen. . . Csak a múlt években parlamentünkben Apponyi és Szilágyi között lefolyt nagyarányú küzdelmet emlitem fel. Mindkét fél az eloquentia bra- vourjait mutatta be ... s mégis azt mondtuk, kár, hogy ez a két ember egymás ellen emészti erejét . . . üdvösebb volna a hazára, ha egymással karöltve működnének, a mi később be is következett. Érzi ezt a Pap Géza h. polgármester ellen szervezett ellenzék is, azért, hogy szebb szint kölcsönözzön küzdelmének, úgy akarja feltüntetni, hogy az itt egymással szemben álló két párt két elvet képvisel. Egyik oldalon a reformeszméket hajszolok, a másikon a conservativek, a mérséklők állanak. De ez az elvi ellentét csak festett kép, a valóságban egy nonsens. Ma tulajdonképen senkisem akar indokolatlan alkotásokat, újabb terheket, nagyobb póladót, . . . legkevésbbé Papp Géza.
