Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-16 / 16. szám

2 HETI SZEMLE“ (16 ik szám.) városban, mindenki tudja, hogy va­lóságos közigazgatási kapacitás, a kinek az ügyek vezetése úgyszólván vérévé vált, a ki mióta városi hi­vatalba lépett, tudásával, tehetségé­vel az első irányitók közzé küz­dötte fel magát, szavát minden dologban hallatta, véleménye min­den döntésnél érvényesült. Nem protekció emelte, nem összekötteté­sek egyengetitek útját az első hi­vatali szék felé, hanem előrevitte találékony és praktikus esze, vilá­gos, gyors, biztos Ítélete, hajlitha- tatlan akarata, becsületessége és állandó jelszava: Salus rei publicae suprema lex esto. — Ez az ő qualificátiója. Eléje ma e városban senki sem léphet, mert elvégre is az ő polgár- mesterré való választása a közérdek egyenes követelése. Személye nyere­ség a törvényhatóságra. Nyugodtan bizhatja reá a közügyek vezetését, melyet hivatottabb kezekbe ez idő szerint le nem tehet. Különben úgy halljuk, a meg­indult mozgalmak azt mutatják, hogy ellen jelöltjeegy általában nem is lesz s igy Papp Géza egyhangú megválasztása egészen bizonjms. A „Széchenyi'Társulat.“ Midőn az athéniek elhatározták, hogy a várost egy istennek oltalma alá bocsátják jelentkeztek a fővódnöksógre Neptunus és Minerva. A tanács kimondá: e kettőjközől annak hódol, ki erejét nagyobb csodatettel igazolja. Erre Neptun hármas ágú villájával megüti a tengert és rögtön nagy robaj és zaj között két szilaj ló ugrik ki a vízből. A szeid Minerva ellenben gyenge vesz- szejével gyengéden érinti a föld színét és nyomban egy szépen zöldelő olajfa-ágacska emelkedik ki a földből. A köznép nagyobb csodának Ítélvén Neptun müvét, az előtt akart meghódolni, vei lehetett, porolt azzal, kinél a szelíd szó mit sem használt. Fia minden héten irt neki. Részlete­sen festette a vig életet, melynek részese, magasztalta czimboráit s a végén egy kis pénzt kért. Édes anyja küldött. Melyik anya nem küldene gyermekének, kivált ha az oly jó volt mindig s oly szépen kér. Elküldi bizony, mégha napszámmal ke­resi is, csakhogy a fiú, kit nagyon szeret, boldog legyen s lehetőleg ne szenvedjen szükséget, hát még egy olyan jómódú asszony, mint Péterffynó. Ákos pedig, — ki mióta a gymnasiumi osztályokat elvégezte, soha sem volt a vá­rosban sem úgyszólván, vagy ha volt is, atyjával járt holmi bevásárlások végett, melyek megtörténte után haza ment azon­nal; most teljesen beledobta magát a mu­latságok árjába, persze uj barátai társa­ságában. Tavaszig minden jól ment. Az utalvá­nyok minden két hétben megjöttek pontosan és ha pénz van, minden van. De tavaszszal azt irta édes anyja, hogy a vetés gyengén áll, nem remél jó termést, ámde a város bölcsei és vénei másként okoskodtak. Szerintük Neptun - szilaj lovai harczot és háborút jelentettek, Minervának olajága azonban a békét, szelídséget és egyetértést jelképezi s minthogy a városnak, ha jólétet és felvirágzást kiván, erre van szüksége, őt ajánlották a fővédnökségre. Ez a mythologiai példázat jutott eszembe, midőn a „Széchenyi-Társulat“ igazgatójának, Nagy Bélának szépen és nagy körültekin­téssel megconcipiált jelentését végig olvas­tam. A húsz év óta fennálló társulat a béke olajágát tartva kezében lépett a nemzetisé­gek közzé vármegyénk területén s azóta év- ről-évre intensivebb sikerrel. Sokat tett a nálunk egykor nagy mérveket öltött izga­tások által felkorbácsolt szenvedélyek lecsi- lapitására, lankadatlanul buzgólkodva ter­jeszti a nem magyar ajkúak között a zeng- zetes magyar szót, gyermekmenhelyek fel­állítása által védi az idegen nemzetiségek közzé ékelt magyar fajt a pusztulástól, sok oldalú tevékenykedése közben figyelme ki­terjed a felnőttekre is és azok között nép­könyvtárak szervezése, ifjúsági egyesületek támogatása, esti főfolyamok létesítése ál­tal iparkodik ezeréves kultúránk kincseit, a magyar állameszme iránt a tiszteletet s a közös könyeink és vérünktől öntözött hazai föld szereietét terjeszteni mindnyájunk kiszá­ll] ithatatlan hasznára. A különben szerény anyagi eszközükkel rendelkező társulat nagyarányú tevékeny­ségének, felmutatott szép sikerének magya­rázatát a bizalmatgerjesztő fellépésben, az intentiok nemességében, a humánus és ta­pintatos eljárásban s a vezetők lelkesedé­sében s elfogultságtól ment intelligentiájában találjuk. A vezetők közül különösen Nagy Béla igazgató és a kir. tanfelűgyelőséggel szemben kell leróni az {elismerésnek adóját. Sajnos, hogy vármegyénk közönsége pénz­beli áldozatokkal nem igen sietett ez ország­szerte tekintélyre emelkedett társulat támo­gatására, reméljük azonban, hogy jövőben e tekintetben sem lesz kivánni való. Az igazgatói jelentésből kiemeljük a követke­zőket. A társulat az elmúlt évben tartott 4 választmányi s 1 közgyűlést. Amacz, Kis Na­azért kéri Ákost, hogy kiadásait mérsékelje és jöjjön haza már. A tél elmúlt, vége a farsangnak is, talán elég volt a mulatsá­gokból is. Hasznos tapasztalatokat egy vá­rosban úgy sem szerezhet, és utazása, melyek­ről neki irt, úgy látszik, már elmaradtak. Szóval jöjjön, tárt karokkal várja. Azonban a szerető anyjának csak két gyöngéd karja volt, mely vonzotta Ákost, de barátainak sok és erős karja visszatartotta. Baj csak annyi volt, hogy most pénz nem érkezett, no de ott volt Kánya Pisla s annak egy nagyon becsületes ismerőse, Rózenberg ; ez szívesen adott az ifjú úrnak kölcsön. Oh, még boldog,— mint ő mondta, ha egy kis szívességet tehet az urfinak, kinek atyját, a jó nemzetes urat, is jól ismerte. Adok bizony, mondta, még Írás sem kell róla. No, haazurfi akarja, hátirjaaláanevét ezen a keskeny, szürke papíron. Kényelmesdo- log, csak az üres helyeket kell kitölteni ezen a nyomtatványon, de azt ismegteszem énmagam, ne tessék fáradni, csak a nevét ide. Nyájasko- dott a vörös, kaján tekintetű Rózenberg Áron. A pénzt parázs, ropogós bankókban le­olvasta Ákos elé, mit az zsebre tett s gyor­san ment a jó emberbarát Árontól. mény, N.-Köles, Ököritó, Tiszabecs községek - ben uj óvodákat állított fel. Szervezett és fenn tart 107 községben nyári és 5 községben állandó menhelyet, legnagyobb részt a tár­sulat anyagi támogatásával, az ezekre fordí­tott összeg 14949 koronát tesz ki. Látogatta az összes menhelyeket 8922 kisded. 1747 r. k., 2415 g. k., 4088 ref., 27 ág. h., 731 izr. Egy menhelyre esett 84 gyermek. Egy gyermek gondozása 4.5 koronába került körülbelül. Esti tanfolyamokat létesített a társulat vezetősége Ar.-Megyes, Avas-Felsőfalu, Dengeleg, Apa, Vámfalu, Patóháza közsé­gekben. Látogatta e tanfolyamokat közel 300, felerészben idegen ajkú egyén. A magyar beszéd tanítása körül kifejtett tevékenysé­gért, 3 tanító 50—50 korona jutalomban része­sült. Törekszik a társulat népkönyvtárakat, ifjúsági egyesületeket szervezni. Ismétlő iskolák tanítói között 200 ko­rona jutalmat osztott ki. Az 1901 évi száma­dás 23771 kor. 38 fillér kiadás s 6045 kor. 35 fill, pénztári maradványnyal zárult. Megalakult 1882. Junius 11-ón. 20 óv működik. A jövedelem legnagyobb része a vármegyei 1 o/°-os közművelődési pótadóból folyik be. Városi közgyűlés. A kegyeletes megemlékezés koszorújá­nak letevésével, az igazi érdem elismerésé­vel vette kezdetét a hétfői közgyűlés. Gróf Hugonnai Béla főispán, mint elnök, napirend élőit bejelentette Hermán Mihály volt pol­gármester halálát s a veszteség nagyságát tolmácsoló beszéddel adózott nemes emléké­nek. Ismerjük — úgymond — az ő műkö­dését. Minden dicséretnél ékesebben szólnak azok az alkotások, melyek az elhalt nevét ragyogó betűkkel fogják hirdetni. Indítvá­nyára a megboldogult emlékét jegyzőkönyvé­ben örökíti meg a közgyűlés, a mélyen súj­tott, gyászoló özvegyhez pedig részvétira- tot küld. A polgármesteri havi jelentés után, mely szintén a kegyelet hangján emlékezett meg a törvényhatóság első tisztviselőjének halá­láról, tárgyalás alá került az az indítvány, melyet dr. Keresztszeghy bizottsági tag és Társai a Gyurik, Gyúszik, Mukik s a jó ég tudná, milyen nevüek, már várlak rá, aztán szervusz te józanság, te csöndes szo- bácska, könyvek, tanulmányok! Ki gondol ilyenkor arra, hogy még könyvek is vannak a világon s főleg ba­darság volna azt a kis gyöngyház rózsafü- zért elővenni, ső még imádkozni is róla. Eleinte, mikor feljött a fővárosba, nem tudott volna elaludni, mig nem imádkozott el egy rózsafüzórl, de most már arra nincs idő. —Ha haza vetődik hajnalban, nagyon ál­mos, leveti magát ruhástól apamlagra s külö­nös! mindjárt elalszik. Eszébe sejutaz ima. Egy alkalommal valami papirszeletet keresett zsebében s véletlenül kivonta a papírokkal az ott levő rózsafüzért. Csóka Misi meglátta s hangos hahotá­val mutatta a többi fiúnak; nézzétek Ákost! Barátnak készül, a hol van már kezében a jelvény, még csak a csuha hiányzik, meg a zsinór a derekáról Ákos elhalványult előbb, aztán elpirult, morgott valamit, hogy az Istent káromolni nagy bűn s minden szentelt dologgal gúnyo­lódni istenkáromlás. De társai nevetve csú­folták elavult nézeteiért és Ákos sokkal job-

Next

/
Thumbnails
Contents