Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-06 / 6. szám
8 „HETI S Z E M L E“ (6-ik szám.) A kisebbik szobában szabad dohányozni. Ugyan itt készülnek elő a humorisztikus előadásokra. Minden összejövetel alkalmával tart a vezető erkölcsi oktatást, azután az ifjak közül beszól v. szaval valaki s végül humorisztikus előadást tart 3—4 ifjú. Átöltöznek a kis szobában s úgy jönnek be, mint a szerepük éppen meg kívánja. Ha annyira haladunk, hogy már két szobánk lesz, meg lehetünk elégedve, de erre okvetlenül törekedni kell. Ha azután büffót is alakíthatunk, hol kis ozsonnát kapnának az ifjak, kevés bort, sört olcsó pénzért, ez is jó lenne; de nem feltétlenül szühsóges. A fő az, hogy ne akarjunk egyszerre nagyon sokat elérni, de azért legyünk meg mindent, a mit tehetünk, az egylet érdekében. Törekedjünk előre vinni az egylet ügyét, keressük fel személyesen a tehetősebb gazdákat s beszéljünk nekik az egylet szükségességéről, czéljáról, szervezetéről stb. stb. hogy így érdeklődést keltsünk bennük s megnyerjük őket alapitó v. pártoló tagoknak. Egyidejűleg szóljunk a szószékről: a vasárnap megszenteléséről, a bűnre vezető alkalom elkerülésének kötelezettségéről, a szülők kötelességeiről gyermekeik iránt s más hasonló thémákról, mely indirekte az egylet javát mozdítják elő. A sorbajárás oly meg gyökeresedett rossz szokás, hogy csak e faktorok együttműködése szüntetheti meg. Tegyünk meg mindent, hogy elmondhassuk: „Omnibus omnia factus sum ut om- nes lucrifaciam.“ s tegyük utána: “Haszontalan szolgák vagyunk, a mit meg kellett cselekednünk, azt cselekedtük.“ Cs. V. dr. Hírek. Á Pápa a keresztény detnokrácziáról. Szentséges Atyánk XIII. Leo pápa jan. 18- án encziklikát adott ki, mely a keresztény demokrácziával foglalkozik. A Szentatya felsorolja mindazt, a mit a katholikus világ a munkásokért tett: a munkásügyi titkárság, a mezőgazdasági pénztárak és mindennemű munkás- és takarékegylptek alakítását. Az encziklika nem találja helyesnek a keresztény szocziálizmus elnevezést s azt mondja, hogy pontos megkülönböztetést kell tenni a szó cziálizmus és a keresztény demokráczia közt. Az előbbi csak az anyagi javakkal foglalkozik, teljes egyenlőségre és a tulajdon közösségre törekszik. A keresztény demokráczia ellenben tiszteli az isteni törvény elveit és undőu az anyagi bér javítására törekszik, szem előtt tartja a népek szellemi jólétét. Nem szabad összetéveszteni a keresztény demokrácziát a politikai demokrácziával sem, mert az előbbinek fenn kell és lehet állania, úgy mint az egyháznak, a legkülönbözőbb kormányformák között is. Az encziklika dicséri az alamizsnaosztást, melyet a szocziálisták helytelenül sértőnek tartanák a szegényekre nézve. Az alamizsnaosztás ellenkezőleg arra szolgál, hogy a szocziális felebaráti szeretet kötelékeit még szorosabbra fűzze. Ez elveknek oda kell vezetni, hogjr a nép és a munkások mindent kerüljenek, aminek lázadó vagy forradalmi jelege van, hogy tiszteletben tartsák mások jogait, tisztelettel viseltessenek munkaadóik iránt, óvják meg hig- gadságukat és gyakorolják a vallást. így a társadalmi béke mindenütt ismét fel fog virágozni. Gyertyaszentelő Boldogasszony. Lélekemelő ünnepet ült szombaton a kath. egyház. Annak az eseménynek az emlékét, midőn a bold. Szűz szülése után negyvenedik napra megjelent a templomban, hogy ott magát és szent Fiát az Urnák bemutass!. Az egyház e napon gyertyákat szentel s égő gyertyákkal körmenetet tart, jeléül annak, hogy az Üdvözítő világosságot hozott az egész emberi nemnek. Gyászhir. Egy jó öreg plébános hunyta le örökre szemeit e hó 3-án Tisza Újlakon d. e. 729 órakor. Régi időtől fogva testi erejében meggyengülve a nyugalom éveit élvezi már, egykor azonban dicséretreméltó tevékenységgel működött úgy a hívek lelki életének fellendítésén, mint a közügy szolgálatában. A boldogult Fridmánszky Márton, volt ubrezsi plébános. Sok szép tulajdonsággal volt felruházva, miért ismerősei körében közszeretetben és tiszteletben állott. Életrajzi adatait a következőkben adjuk : született 1827 jun. 9. Pappá szentelték 1852 jul. 18. Káplánkodott Mező-Petriben, A-Homoródon, Szerednyén, Ungváron, Tur-Terebesen, Szigeten és Munkácson, 1857 ben FRemetén, 63-ban Ubrezsen lett administrator, 1877-ben nyugdijaztatott, s ezen időtől fogva Tisza- Ujlakon csendes elvonultságban töltötte napjait. Elhunytáról az ugocsai esperesi kerület gyászjelentést adott ki, mely következőleg szól: Az ugocsai esperes-kerületi róni. kath. papság fájdalmas szívvel jelenti Fridnánszky Márton nyugalmazott lelkésznek f. évi február hó 3 án, Tisza-Ujlakon, délelőtt V29 órakor a szentségek ájtatos felvétele után életének 74-ik évében történt csendes elhunytét. Az elköltözöttnek töldi maradványai f. hó 4-én délután 2 órakor fognak a tisza újlaki temetőben nyugalomra helyeztetni. Tisza- Ujlak, 1901. február hó 3. Az örök világosság fényeskedjék neki ! Ungvár városnak a napokban megválasztott uj polgármestere, Popovics Miklós kir. táblai biró, miként az Ung laptársunk Írja, nem fogadja el a polgármesteri széket, s már a napokban beadja lemondását. Uj kamarás. Őfelsége a király a cs. és kir. kamarási méltóságot adományozta ifj. Ujfalassy Miklós honvédhuszár főhadnagynak, a ki néhai Ujfalussy Sándor vármegyénk volt főispánjának fia. Előléptetés. A magy. kir. földmivelésügyi miniszter Orosz Antal m. kir. főerdészt városunk fiát a bustyaházi erdőhivatalnál ellenőrködő fő- erdészszé léptette elő. Uj kir. közjegyző. Az igazságügyi miniszter tasnádi kir. közjegyzővé Sántha Dezső tasnádi ügyvédet és földbirtokost nevezte ki. Hymen. Bohus László kisráthi tanító a múlt csütörtökön vezette oltárhoz özv. Juhász Józsefnó leányát Mariska kisasszonyt. Az esketési szertartást a menyasszony bátyja Juhász János f. bányaijh. lelkész végezte, ki az uj párhoz lendületes szép beszédet intézett. = Veres Lajos ev. ref. kántor jegyet váltott Litteczky Endre nyomdatulajdonos leányával, Margit kisasszonynyal. — Kis Antal nagy- szőllősi városi főjegyző ma tartotta esküvőjét Hadady Olga kisasszonynyal. — Sikó darab. Mámorba ringató illatos virágok szegélyezik homok-kavicsos útjait, majd ékes rondók meglepő változatban foglalnak helyet a zsöld pázsit ölén. Ez az én földi kis paradicsomom. Ujjongó kedélyem ide vezérelt. Az ibolya-illatú levegő, a bársonyos szellő puha érintése közben boldogan hallgattam a jókedvű madarak csicsergését. Valami különös volt a hangúkban, mi magával kapta szivemet. Figyelmes lettem . . . Lassankint valami kellemes érzés jótékony fályola borult rám s éreztem, mintha lelkem imádsággal telnék meg. Az isteni hatalom nagyságának átszürődése volt ez a természet bájain. Reszketett a szivem, mint a gyertya-láng. S lelkem? — az repült a gyönyör szárnyain az Örökvilágosság trónjához. Imádságos ábrándomban csakhamar megzavartak. A ház régi hü szolgája, a becsületben megöreged' tt „Pali bácsi“ szeges talpú csizmájának kopogó zaja rezzentett föl. Vájjon mi dolga lehet az öregnek velem ? Amint tekintetem arczára esett, mosolygóssá nyílott az. Sokat mondó, kaczér- kodó volt a mosoly. Nem mindennapi tünemény ez az öreg barázdás ábrázatán s szigorú ránczokba verődött homlokán. Az ünnepies arczmosolyhoz éppen nem illő hétköznapi hangon rikkantottam föl. Hé 1 „Pali bácsi“ mi jóval czammog felém. Nem szólt semmit, csak ezüst-szinü bajusza alól kicsillanó pajkos jókedv s nagyszabású szemeinek hu- nyorgatása sejteté velem: hogv valami nagy örömnek a boldog birtokosa. Majd mintha gyermek lenne, polkalópésbe kapta hatvanas lábait. Bizonyosan örökölt az öreg s a tisztesség okáért egy pár kvaterkával szentesítette a nagy napot. Tévedtem . . . Ilyesmi soha életében meg nem történt vele. Egészen más dolog fordította ki az öreget jellemző kedélyéből. Extazis ez s nem pálinka tűz 1 Bűnbánó hangon fordultam hozzá. Édes, jó „Pali-bácsi,“ nézze, nem akartam én úgy mondani : hogy ............izé . . . no ... de úgy, a hogy maga is gondolja és mint tudja. Lestem a hatást az arczán. Áldólag tekintett rám. Ne rontsa a kedvét az urfi; nem haragszom én, ismerem a gyöngyszivét, ezt a jóságos apai hagyományt. Megnyugtató szavait hosszú, rózsaszínű borítékos levélnek felmutatása követte ; mit gondos figyelemmel vett ki kabátja belső zsebének rejtőkéből. Annál jobban beszólt a czimfelirat. Szép Írás, finom irás, gyöngéd kéz tollvonása. Ősi I Ez a Margit levele. Mit irhát a kicsi ? . . . Hát azt, hogy eljön. Régen elmúlt az a nap, mikor itt volt. Nagyot fordult az idő kereke, s sok minden megváltozott azóta, magyarázta „Pali-bácsi.“ Ez a futóbabos lugas sem volt meg akkor, a platánok kisebbek, a virágok nem oly bá- jolók, mint most, mikor egyszerre a kis libából Margit lett. Emlékszem, mindig a kezembe kapaszkodott s incselkedőn mélytüzű fekete szemével úgy rám nézett, hogy olvadozni kezdtem a varázs alatt. Széles ka- rimáju szalmakalapját panyókám vállára vetve futkosott, inig a derekát körülfogó hosszú selyemszalag utána lobogott. Most ............hosszú ruha verdesi piczi sa rkait. Mig az öreg apróra elbeszélte Margit gyermekkori emlékeit, elvégeztem -a levélolvasást. Összehajtva azt, oly megjegyzéssel vágtam zsebre, hogy a Margit kisasszony csakugyan eljön. Az öröm villanó sugara czikkázta át „Pali-bácsi“ arczát; aztán valamit szólva, eltávozott.
