Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-27 / 13. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér. Félévre — —---------------------------------3 „ — Negyedévre — — — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. __________■■•IIIJM III ingj.........J — Fe lelős szerkesatő ■ H Á T II OKY END lí E. A Jap kiadója ; A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a ,,Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap meg-jelenik minden szerdán. A különbség. A kik a keresztet letörték az egyetemen, gyáva, alattomos, sötétben bujkáló emberek voltak, kik nem mertek emelt homlokkal a nyilvánosság elé állani s a kik megugrottak az igazság karja s a megérdemelt büntetés elől. A kik a keresztet kitűzték az egyetem tantermeibe, elsajátították a sötétség fiainak óvatosságát és gyorsaságát, de nem azoknak gyávaságát, alattomosságát ; nyílt sisakkal lépnek az elöljáróság elébe s nyugodt lelkiismerettel várják az az emberi, ephemer törvényeknek végszavát. íme, ez jellemzi a kereszt lovagjait! Malta virágai és Rhodosz sziklái sokat tudnának regélni a kereszt vitézeinek bátorságáról, hősiességéről és lovagiasságáról. Az az igénytelen, egyszerű fa, ilyen gyümölcsöt terem a lélekben. Rector Magnificus és az egyetemi nagy tanács tagjai ! milyeneknek óhajtjátok hazánk ifjúságát: alattomos, gyáváknak, vagy nyílt, bátor, jellemeseknek ? Rector Magnificus és ti többi jó urak, ne vegyétek le azt a keresztet, — még kellő tisztelettel sem, — a mely megnemesiti az ifjú lelkeket ! A kik a keresztet lerombolták, azokat olthatatlan lihegő gyűlölet vezérelte. Letörték a zászlót, hogy megírni lássák: harczban állanak az eszmével, melyet jelképez. Ugyde, nem elég nagy a bomlás, pusztulás, nem elég nagy az önzés, az ellentét, az osztály- ós testvérharcz, nem elég sok szem könyes és szív véres, még jobban nyissuk meg a zsilipeket a gyűlölet előtt? A kik a keresztet vissza akarják helyezni, a szeretetek a bókét, a testvériséget óhajtják diadalra juttatni. Rector Magnificus és a nagy tanács tisztelt tagjai, kérdem, melyikre van nagyobb szükség a beteg társadalomban? Rector Magnificus és ti többi jó urak, ne vegyétek le — még kellő tisztelettel sem — az áldozati bárányt az őt megillető helyről ! A kik a keresztet lerombolták, szakítani akartak a nemzet múltjával, hagyományaival erkölcseivel, szokásaival, ki akarták tépni a legfényesebb lapokat a történelemből s motívumaikban, kifejlődésükben, elveikben érthetetlenné vagy nevetségessé akarták tenni a legeszményibb jellemeket: a Szent Lászlókat, Nagy Lajosokat, Kapisztránokat, Hunyadiakat, Rákóczyakat. . Ámde, miből merítsük a lelkesedést, a kitartást a jövő erősnek Ígérkező küzdeleméiben, ha szakítunk a múlttal; mi menti meg a nemzetet az átkos cosmopolita irányzattól, ha nem védik hagyományai, erkölcsei, tiszteletreméltó szokásai ? A kik a keresztet visszahelyezték az egyetem termeibe, a fényes múltra akarnak építeni a jelennél szebb jövőt, — , aggódó gondoskodással óhajtják megvédeni az állam- fenntartó erkölcsöket, hagyományokat, szokásokat. Rector Magnificus és az egyetemi tanács tagjai, ne ítéljétek el azokat a'z ifjakat, kiket ilyen magasztos intentiok vezérelnek! A kika keresetet letördelték az egyetem falairól, azoic’rútul el akarják hagyni a keresztény czivilizátiót, a hit fényét ki akarják zárni a tudásból, Istent a társadalomból; azok az érzékiséget terjesztik a művészetben, a hús és vér szabadságát hirdetik a kathedráról s az aranyborjút állítják fel eszményképül. Mk A kik visszahelyezték az egW- temre a keresztet, hálásak a mai műveltséget emlőin tápláló anya iránt, belátják, hogy a hit nélküli tudomány óriás erőfeszítései daczára csődbe jut, érzik, hogy a társadalmi rend támasza az isteni tekintély, tudják, hogy az érzékiség uralma a fertőbe, a gyalázatba vezet s hogy az aranyborju-kultusz daemoni sugallat. TABCZA. Haláiom óráján . . . Halálom óráján, A nagy küzdelemben, Ne hagyj engem árván Jézus, szent szerelmem ! Vouagló szivemnek Szived legyen pajzsa ! Míg lassan kiszenved, Védje, vigasztalja ! . . . A sátán nyilai Meg ne sebesitsók ! . . . Keserves kínjai Kétségbe ne ejtsék ! . . , Mutogasd szentséges Sebeidet kegygyei! . . . Életemnek vétkes Voltát óh feledd el! Á gyermek. Egymás mellett laktak Bende Tamás és Térjék Ferencz városi tisztviselők. Mindkettőjüknek csinos, takaros volt a háza, s még építési stylben is annyira hasonlók, hogy az ember könnyen összetéveszthette, akár csak az iker testvéreket. Békés egyetértésben simult a két kis házfedél egymáshoz, s még a kerités orgona bokrai is összeölelkeztek ; csupán a házban lakók nem voltak képesek egymást megérteni, s miként a rossz szomszédoknál szokás, folyton veszekedtek a legcsekélyebb dolgokon is. Hogy meddig tartott volna ez örökös perpatvar, Isten a megmondhatója 1 — ha közhe nem jön egy váratlan esemény, mely végre-valahára meghozta a két szomszéd békéjét. Éppen nagyvásár volt. Vidéki városokban ez egészen esemény számba megy. Mindenki igyekszik a piaczra, hogy szükségleteit ez alkalommal szerezze be. Bende Tamásnó is korán talpon volt, hogy a vásárba mehessen. Gyurkát, — három éves aranyos kis pufók fiúcskát, egyetlen mindenét —- az öreg Zsuzsa néni oltalmába hagyta. Zsuzsa néni régi szolga volt a háznál, ő benne meglehetett bizni, hogyne! hisz’ ő dajkálta — ezelőtt huszonöt esztendővel — a Gyurka mamuskáját is. Tényleg csak INGLIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Részit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér Városház épület. Szent Atyád teremtett Engem örök üdvre! Lelkemet megvetted Kint s keresztet tűrve! . . . Szentlelked malasztját Árasztottad ki rám! Oh ne légy, ne légy hát Kárhoztató birám! Pály Ede.
