Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-13 / 11. szám

voll. A viz ma már 4m. 80 cm. s igy nincs mitől tartani. Ma reggelre a jég is elment a város alól. A felolvasott polgármesteri jelentést a közgyűlés elfogadta s úgy a vészbizottság elnökének, a polgármesternek, mint a bizott­ság minden egyes tagjának jegyzőkönyvi köszönetét szavazott önfeláldozó tevékeny­ségükért, melyet a vizáradás válságos per- czeiben alakosság érdekeiért fejtettek ki. Az elnök ily értelemben mondta ki a határo­zatot. Kezdjük megszokni, hogy Kovács Leo bizottsági tag a gyűléseken interpellál vala­mely ügyben. Most pláne négy interpelláti- ója is volt a napirendre kitűzve. Az elsőt a Deák-tér parkorizása, a másodikat a Szó- chenyi-utczának díszfákkal leendő beültetése, a harmadikat az Atiila-ut déli oldalának kiszélesítése, a negyediket, egy előfordult eset folytán, a rendőrségi „túlkapás“ tárgyá­ban intézte a polgármesterhez. Minden in- terpeilátióját bőven megokolta az interpel­láló bizottsági tag. A Deák-tér parkírozá­sára vonatkozólag felette sürgősnek tartja annak megvalósítását. Evekkel ezelőtt-ugymond — akolera ide­jében — megjósoltam, hogySzatmáronakolera ki fog ütni. Elmentem Herkules-fürdőre. Mikor innen visszatértem, már grasszált városunk­ban a kolera. Egy szakértő barátom, kivel ekkor ta­lálkoztam, azt mondotta, hogy nem csoda, ha kiütött nálunk a kolera, mert városunk­ban lágyon sok piszok van. Három szeny- folt van itt, melyek közöl egyet a Fülen- csés-tó-t már megszüntették ; de még min­dig meg van a másik kettő: a Kinizsy-ut- czától a Szamosig húzódó nagy árok, mely temetője minden elhullott dögnek, szemét­nek, továbbá a szénarakodók környéke, melyek az odakerült piszoktól undort kelte­nek az arra járókban. A mikor a polgármes­ter ur a millenium alkalmából egy népes értekezletet hivott össze, én voltam az, ki indítványoztam, hogy méltóbb emléket a milleniuma emlékére nem állíthatunk, mintha a Deák-teret parkírozzuk. Az értekezlet, de meg egy közgyűlés is elfogadta az indít­ványt. A parkírozás ma sincs végrehajtva s Deák-terünk, melyre pedig büszkék lehet­nénk, sokszor olyan állapotban van, mintha „kolera tenyésztő disz trágya-tér“ volna. A parkírozás útjába a piaczi háziurak és kereskedők állottak. Tapasztalásból mond­hatom, hogy a parkírozással sem a házi­urak — köztük magam is — sem a kereskedők nem veszitenének. A házakértékeakkor30—35 °/o-al emelkednék, a kereskedők pedig, ha jó portékát és olcsón árulnak, épp úgy bol­dogulnának, mint most. Hajtsa hát végre a határozatot a város, mert különben felsőbb hatalomnál panaszszal fogok élni. Valaki itt megjegyzést tett szóló be­szédjére, mire ez azzal vágott vissza, hogy az itt a legnagyobb hatalom, a ki szólott. Csend lett egy pillanatra a teremben, min­den szem abba az irányba tekintett, honnan a közbeszóló megjegyzés elröpült. Az el­hangzott interpellátióra Hermán polgármes­ter nyomban megadta válaszát, melyet in­terpelláló csak részben, a közgyűlés azon­ban egész terjedelmében tudomásul vett. Második interpellátiójában Kovács Leó a Széchenyi-utcza befásitásának ügyét hozta fel, melyet a közgyűlés elhatározott ; de még eddig nincs végrehajtva. A városnak ez elhalasztással kára van, mert a kiültetendő 2 d szfák meglettek rendelve, itt, is vannak, a földmunkálatokat is elvégeztette a gazdasági tanácsos, a fák ennek daczára sem lettek elültetve. A fák ültetését a püspök ur ő méltósága iránti figyelemből is meg kellett volna már tenni. A polgármester válaszában elismerte, hogy a fák csakugyan itt, vannak ; de a befásitásnak útját, állja a piacz végle­ges rendezésének kérdése. Addig a tanács jónak látta függőben tartani a fák ültetését. A választ tudomásul vette a közgyűlés, va­lamint azt a másik két választ is, melyet az Attila ut kibővítésére s a rendőri „túlka­pás-“ra adott az interpellálóuak. A rendőr­ségre vonatkozó dolgokra Korbay főkapitány provocálva lett s kimerítő részletességgel is­mertette az ügy mibenállását. A főkapitány által felhozott állítások megdöntésére szó­lásra állott fel a főjegyző s azt igyekezett kimutatni, hogy a főkapitány intézkedése az interpelláló tárgyává tett ügyben tulszigoru volt, vagy félre volt magyarázva. Nagyon szomorúan tapasztalja — úgymond — hogy a főkapitány hivatalos eljárásában egyes esetekben a zaklatás nyilvánul s túl él ha­talmával. A hang, melyen a főjegyző beszédjét tartotta, elárulta, hogy abban a személyi ól volt előtérbe állítva. Ezt méltán kifogásolták azok a képviselők, a kik az ilyen hang el­len óvást emeltek. A január hónapban kimutatott adó elő- és leírásokat törölte a közgyűlés. Az esküd­tek összeíró bizottságába javaslatba hozott bizottsági tagokat egyhangúlag beválasztot­ták. A városi árvaszéknól a felhalmozott teendők s a miniszter által életbeléptetett u.j ügykezelés, a legóberebb munkásság mel­lett is, egy kisegítő napdtjas alkalmazását teszik szükségessé. A közgyűlés megengedi a kért, napdijas félfogadását s egyben köte­lességévé teszi a tanácsnak, hogy a módo­sítandó árvaszéki szabályrendeletet a májusi közgyűlés elé terjeszsze be. A móntelephez vezető gyalogjáró kija­vítását 1085 koronában elfogadták. Minthogy az ut megrongálásában a szátmár erdődi vas­útnak is része van, megkerestetik a vasút üzletkezelősége, hogy a kijavítás költségeihez ő is járuljon hozzá. Az erdődi ut környékére vonatkozólag kimondatott, hogy a felesleges földrészeket a tanács a legmegfelelőbb módon értékesít­heti. A belkövezésre vonatkozó tervezetet s annak költségeit — 19821 k. — elfogadta a közgyűlés. A folyamatban levő birtokrendezés ügyé­ben elvileg kimondatott, hogy az ut, uttér, árok mindenütt a város tulajdonát képezi. Ha ez a rendezés alkalmával nem lenne elegendő, az eljáró bíróság gondoskodni fog a szükséges utmennyisógről. Germarz Tivadar városi állatorvos fize­tését, minthogy jövedelme az állategészség­ügy államosítása által megcsappant, 10Ü koronával megjavították, s ezen javítást nyugdijába is beszámítják. A kir. kath. tanitő-kópző tanárai fize­tésük után kivetett községi pótadó törlését kérelmezték. Kérelmezték pedig nem a tör­vényre való hivatkozással, mely e kedvez­ményt részükre biztosítja, hanem csupán a város iránti reverentiából. A közgyűlés a méltányos kérelemnek helyt adott s a ki­vetett községi adót töröltette. Közczólokra a közgyűlés 100 hold te­rületet vásároltat, hogy ha szükség lesz ily területre, a város tudjon hová építtetni. Az Árpád köz elzárása ügyében beje­„HETI S Z E M L E“ lentetett a kúria végleges döntése, mely a várost marasztalta el s a költségek megté­rítésére kötelezte. A közgyűlés ebbe kény­telen-kelletlen belenyugodott s lemondott arról, hogy ez ügyben uj peres eljárást in­dítson meg. Uj Bánya város tanácsának átiratát az állami italmérési jövedékből eredő tiszta jö­vedelem részesedése tárgyában elfogadták s hasonló szellemű felirat küldését határozták el az országgyűlés kópviselőházához. Ezek után a közgyűlés véget ért. (11-ik szám.) _________________ Ham pel János ünneplése. Az ungvári apáczazárdák egyikének : a Gizella-háznak egyik régi jótevője, nemes- lelkű jóakarója, Hampel János szaimáregy- házmegyei ez. kanonok, ungvári kir. kaih. főgymnásiumi nyug. hittauár ezer (1000.) koronát adományozott s ez összeget egyház­megyénk emelkedett szellemű Püspökének, kegyes Főpásztorunknak be is küldötte. Az ungvári r. kath. iskolaszék ezen alkalomból f. évi márcz. 2-án tartott értekezletén e nagy­becsű s a keresztény cultura érdekében s javára utánzásra méltó ténykedést, jegyző­könyvébe ikiatta, egyúttal elhatározta, hogy másnap teljes számban a nevezett kanonok ur elé járul s kifejezi előtte háláját, köszö­netét. Az iskolaszék f. évi márcz. 3-án tel­jes számban meg is jelent az ünnepelt előtt, a ho! a világi elnök Wilesek János főgymn. senior-professor fordulatokban gazdag, gyö­nyörű beszédben üdvözölve Hampel Jánost, megköszönte neki a keresztény tanügy ja­vára adott nagybecsű ajándékát. Beszede végén fölhívta az iskolaszék jegyzőjét: Bla- nár Ödön, főgymn. tanárt, hogy olvassa föl az iskolaszék nevében íinnepeliünkhöz szóló jegyzőkönyvi átiratot, mely ekkép hangzik : Kivonat az ungvári r. kath. iskolaszéknek 1901. márcz. 2-án tartott értekezletének jegy­zőkönyvéből. A napirenden levő tárgyak hosszabb megbeszélése után Benkö József esperes-plé­bános, a r. kaih. iskolaszék egyházi elnöke, kórt szót s ez alkalommal igaz érzéssel, tiszta 1 el k ü lett el a következőket mondotta : Igen tisztelt iskolaszék ! Hazafias munkál­kodásunk közepette ; keresztény katholikus tevékenységünk közben s róni. katholikus híveink művelődésére irányuló működésűnk óráiban örvendetes hirül, lelkesítő érzelem­mel hozom tudomására tagtársaimnak, hogy Istenünk hű fia ; a világot szeretettel átölelő kath. anyaszentegyházunk példás gyermeke ; alkotmányos s jó királyunknak — úgyszin­tén magyar hazánknak hive ; városunknak tiszteletet parancsoló becsülésben egyik ér­demes szülöttje, Hampel János — ez. kano­nok s nyug. főgymn. hittanár a Jézus hité­nek érdekében szorgosan kifejlesztésre váró G-izella-apácza zárdának ezer (1000) koronát adományozott. Örvend a lelkem, hogy e nagybecsű adományt az adományozó kedves nevével kapcsolatban ón hozom az iskola­szék szives tudomására. Nagyon kérem tag­társaimat : jelenjünk meg valamennyien a kanonok ur előtt s fejezzük ki előtte szi­vünk hevével, lelkünk tiszta nemességével köszönetünket, nagyrabecsülésünket. Az iskolaszék eme szép szavak hatása alatt s az adományozó iránt érzett hű ra­gaszkodása, becsülése jeléül elhatározta, hogy Hampel János ez. kanonok, nyug. főgymn. hittanár s iskolaszékünk szeretett tagja előtt teljes számban megjelenve — neki nemes tettéért fenkölt. érzéssel kifejezi igaz szere- tetót; őszinte háláját, kegyeletét s köszö­netét. Nemcsak az iskolaszék tagjai, de az ungvári r. kaih. hitközség minden hive : ap- raja-nagyja olyannuk veszik napjaink sivár­sága közben e megható áldozatot, melyet jóságos Istenünk a majdan — adja a Min­denható, hogy a legközelebbi jövőben kiépí­tett, kifejlesztett Gizella-ház falain belül ki­képzett róm. kath. leánykák vallási, erkölcsi és értelmi előmenetele révén bőségesen fog kamatoztatni. Az iskolaszék tudja és vallja, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents