Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-13 / 7. szám

X. évfolyam.

7-ik szám.

Szatmár, ÍOOI. Febr'uár 13^\

MLE.

/ V/

<&/

POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP.

ELŐFIZETÉSI ARAK:

Egy évre —-------—-----------------6 korona — fillér.

Fé

lévre---------------------------------3 „ —

Ne

gyedévre-----------------------------1 50 „

Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre4 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Felelős szerkesztő

BÁTHORY ENDRE.

A lap kiadója:

A „PÁZMÁNY-SÁJTÓ."

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány - sajtó“ ozimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel.

Nyilttér sora 40 fillér.

A. lap megjelenik minden szerdán.

Hajdan és most.

Akárki mit beszél, de határozottan igazuk van az öregeknek, mikor uton-utfélen mondogatják egymásnak, különösen a fiatalabbaknak: Nem úgy van már, mint volt régen, nem az a nap jár az égen. A mai kor eseményei, az emberese jellemvonásai sehogy sem illenek 'be abba a fogalomkörbe, melyet a régibb világban alkottunk? magunknak. — Szörnyű kapzsiság és haszonlesés kandikál ki manapság az emberek beszédjéből és cselekedeteiből.

Régen parolával fizettek az apróbb szolgálatért, amiket egyik a másiknak teljesített s a valódi jutalmazást az Ur istenre bizták, korunkban nincs semmi értéke a parolának, ma fenékig kell kaparászni a pénzes tározóban s még akkor is alig lehet apró pénzzel megfizetni a legapróbb szolgálatot is.

Régen a parola elég kezességet nyújtott arra nézve, hogy az adott szó teljesülni fog, ma még kötelezvény mellett is csalódunk akárhányszor. Régen a szives jó indulat kisérte az embert minden munkájában, ma a nagy anyagi haszonra való kilátás mozgatja a kéz és láb izmait.

Hajdan megelégedtek a lángeszű emberek a tudományos feltalálás dicsőségével és örvendtek rajta, hogy az emberiségnek hasznára válik az ő búvárkodásuk, ma ha sikerül valakinek olyasmit feltalálni, a mit a gyakorlati életben használni lehet, rögtön monopóliumot csinál belőle, szabadalmaztatja és milliókról álmodozik. Ma már teljesen el vagyunk árasztva patent dolgokkal. Kézelő, gombot veszünk, ez patent, Keztyü gombolót veszünk, ez patent, nadrágtartót veszünk, patent. Kalapot veszünk szeleid lyukkal, ez patent.. Gyújtót vásárolunk, ez patent. Tudomány, ipar, művészet, kereskedelem, börze mind patentirozott dolgok.

Milyen furcsa az ember, idővel egészen megszokja ezt a patent világot, mint a paripa a zablát. Mikor az állam monopóliumot csinált a dohányból és patentirozott trafikokban áruitatta a magyar jellegétől megfosztott dohányt, minő riadalom keletkezett az országban! A legtöbben lemondottak a dohányzásról és gyászos szertartások között temették el a drága czimeres tajtékpipákat. Ma már egészen természetesnek találjuk a dohánymonopoliumot és zúgolódás nélkül élvezzük a patentirozott dohányt. — Hajdan az országos képviselő-választásnál program mpontot képezett a tarifák, bélyegek, akczisz eltörlése és ez a pont szerezte a legtöbb szavazatot, ma épen azok

kapják a legtöbb vótumot, a kik a monopóliumnak nemcsak fentartá- sát, de még tovább fejlesztését igé\qr rik prograininbőszédjökben. Hajdan mandátumot a difiig a deputátusnak, a melyben pontosán meg volt Írva, minő " elvek érvényesítése mellett képviselhetik küldőiket, ma patentirozott deputátusok kerülnek az országgyűlésbe, a kik akkor is képviselőknek tartják magokat, ha úgy csereberélik elveiket, mint ardu^at- czikkeket. Hajdan a főispánul? télyes urak voltak fizetpA^ié^ ma a kormány legalázatfigágb gái nagy fizetés mellett vsT^H ritkán jutott a föispänii^&Äibt^?. még a tekintélyes urakní^isig ínsr bőven részesülhet benne akárkiycsak legyen jó kortes. Ma tehát még a kőispánok is erősen patentirozoti személyiségek és mi ezt természetesnek "találjuk minden fészkelődés nélkül. Hajdan a követválasztásnál a választók mellén függött a patenttábla, ina ez átvándorólt a csendőrök höz, a kik aztán derekasan fel is használják a patentét, mikor háborúban képzelve magukat, hideg vérrel tüzelnek a választókra és a kiváncsi tömegre. Ma már ez is megszokott dolog előttünk s nyugodtan napirendre térünk felette. Akad az igaz egy pár idióta, a ki az ilyesminek hallatára elkezd kiabálni és

TÁRCZA.

Emlékek és örömek.

(Folytatás.)

Szép felhőtlen júniusi délután pompázott, Olyan tavaszias mélabus csendesség borult a virágos vidékre, mi a kellemesség érzetét plántálja a szívbe. — A nap lemenőben volt. Szelíden bólintgatoit a fátyolos hegyek felé, mintha búcsúzni akarna tőlük.

Kedélyem a kenbe csalt, A fák árnyai éles vonásokkal rajzolódtak a gondosan egyengetett porondos utakra s a virágdus köröndökre. Ebben a kis paradicsomban van egy vadszőllővel befuttatott lugas; itt szoktam időzni s álmodozni a boldog múltról s gondolkozni a rejtett jövőről.

Hogy fényiéit, ragyogott itt minden, talán szebben, mint tegnap, mintha a természet is ünnepre készülne. Leültem egy

mohszakálas öreg tölgyfa lóczára a gesztenyefák szomszédságába. Az illatos, számtalan színben ragyogó rózsák, a fényük titokzatos susogása, a cziklamák kábító lehellete különös érzelgős sejtelmeket ébresztettek szivemben s mintha lehelIetök csókolásától, szépségűk gyönyörétől tompító mámorba estem volna. Mindez gyötrő érzésként nyomott el, de mégis kellemesebb, mintha kioltották volna belőlem.

Körös-körül nagy csend, csak a zephir melodious zenéje ringott, a fák lombkoronái között. Amott szelíd, jókedvű madárka ugrált a gesztenyefán. Szerettem volna megkérdeni tőle — a mint össze vissza csicseregve sok édeset — nem lesz-e, most vidá- mitó dalod néhány perez múlva szivemnek örökre szóló gyászéneke ? Most művésztársam vagy, mert segítesz reményemnek tündér- szépségű képét megalkotni, de félek, hogy illúziómnak lesz csak kísérője.

A kis bohó megérteni látszott titkos

töprengésemben, mart közelebb repülve, vi- dámitóbb dalba kapott, mintha uj életre igyekezne kelteni reményemben. Nem ! . . . nem . . . hangzott a csicsergő válasz, nem visszhangzik a szó lelkemben. Megnyugtató záloga volt ez hánykódó szivemnek.

Lapozni kezdtem az emlékezet könyvét. Szép dolgok vannak benne fölirva.; legalább nekem tetszik s mondhatom hizeleg. Mindjárt az elsőn ez van : Margitnak dús fürtökbe omló selyem-finom szőke haja van, csillogó szeme sokatmondó, mint a nyári csillagos égbolt; pirosra fakadt ajka vonz, mint a rózsa illata, sugár alakján az élet friss üde- sége báj ük, gondolkozása, élénk kedélyének viránya elragadja az ember szivét, társalgási szótára valódi gyöngyökből áll; mindé-en pazar természeti szépségek mellett szerény, nem dicsekvő, a szegényt nem nézi le, de résztvevő meleg szívvel hallgatja végig panaszát s nem felejti segíteni a szükölködőt. Élénken emlékszem s ismétlődve hallottam,

szabó üzletében tartalékom tisztek előnyös árak mellett fölszereltetnek, polgári ruhák legújabb divat szerint készíttetnek, fekete színes öltönyök, téli kabátok, bámulatos olcsó árak mellett készíttetnek.