Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-13 / 46. szám

5 ázat pillanat alatt »orzasztó szélvész, idején dühöngött, ^^===================?Jatt az égő csóvákat ==■-======== , {ede'-t 'il szórta 9zét a község sía\matel^riloUa. ^ ^ óra, 26 lakóház láng^a épületeivel, melyek mindannyian ifiool', szalmával fedve épitvék, egy láng­tenger lett, melyhez még csak közelíteni sem lehetett. Isten ítélő órája volt ez Bukócz községben, mely borzadással s irtózattal töl­tött el minden lelket, hallva a szerencsét­lenek őrületét, kétségbeejtő jajkiáltásait, esze­veszett futkosásait, az égő állatok vészes bőgését és ordítását s a tehetetlenné vált lakosságnak összes vagyona veszte feletti rémületét. 173 lélek vesztette el minden vagyonát, nyugvóhelyét s most a hideg beálltával ruha és minden élelem nélkül őrjöngve futkosnak szerteszét, nem találnak sehol vigasztalást. Daczára annak, hogy az épületek távol állották egymástól, a meny­nyiben a lakosság nagy kedvelője a gyümölcs­tenyésztésnek, igen számos gyümölcsfa vá­lasztotta el egyik lakóházat a másiktól, a borzasztó szélvész még a szegény fákat is hatalmába kerítve, legnagyobb részét a föld színéig égette el s igy a szerencsétleneknek a terményeket pótló gyümölcseleségót is elhamvasztotta. Sokan e szerencsétlenek közül a lángtengerbe akarták fojtani életüket mig más része őrülten futott a hegyeknek, hogy kétségbeesésében halálát keresse. Le­írhatatlan e szép ki9 községnek borzasztó gyasza, mely a legelvetemültebb embert is kényekre fakasztja.Mentésről szó sem lehetett, mert az épületek, faanyag és szalmafedél irtózatos tápot adott a tűznek, mely rövid idő alatt pokollá tette az egész községet. A kinek módot, adott hozzá az Isten, könyö­rüljön a szerencsétleneken, s küldjön segélyt számukra. Kilenczedik m kir. szabadalmazott ősz tálysorsjáték. Amint az előttünk fekvő terve­zetből latjuk, a fenti sorsjáték első osztályá­nak húzása már e hó 21 ón és 22-én lesz, ennélfogva az összes sorjegy vásárlóknak aján­latos, hogy megrendeléseikkel lehetőleg sies­senek, mert a sorsjegykereslet, ez alkalom­mal igen nagy s igy a sorsjegykészlet gyor­san elfogy. Olvasóinkat különösen figyel­meztetjük Török A. és Tsa mai hirdetésére és ezen előttünk ismert czéget ajánlhatjuk, mert szigorúan pontos és előzékeny és arra törekszik, hogy vevőit figyelmesen és előnyö­sen szolgálja ki. A bankház vhvőí kiváló szerencsével játszanak, mert rövid idő alatt körülbelül 6V2 millió koronát fizetett ki a <5/.ég vevőinek és az összes nagy nyereménye­ket a tervezetben megállapított időben pon­tosan és azonnal kifizette. Aki tehát kezel akar nyújtani a szerencsének, forduljon biza­lommal Török A. és Tsa bankhazához, Buda­pest Váci-körűt /4a. A vármegyei pénztárak és számve­vőségek megszüli ütéséről szóló lörvényjavas- laioi, melyei már letárgyallak a bizotiságok, — mint a fővárosi lapok írjak — a kormány elnök, mint belügyminiszter a napokban fogja újból a Ház asztalára letenni és fölkéri az országgyűlést, hogy a javaslatot, a belügyi költségvetéssel egyidőben tárgyalja le és a december hónapban tariandó varmegyei tiszt- ujnásokra való tekintetből, a kormányt, egy­ben hatalmazza föl arra, hogy a jelenleg alkalmazásban álló pénztári személyzet szol gálái i idejét rendeletileg egy évre meghosszab­bíthassa. A törvényjavaslat elfogadásával kirnodják, hogy mind a két osztály személy­zete egy évi rendelkezési állapotba helyez­tetik. A kormány nagy súlyt vet e javaslat mielőbbi letárgyalásara és az uj rendnek életbeléptetésére, mert csak akkor lesz le­hetséges egységes kezelést meghonosítani az állami és törvényhatósági értékek őrzé­sében, ellenőrzésében. A miniszterelnök min­den alkalmazható embert el akar helyezni ; nem engedi meg a nyugdíjalapok céltalan megterhelését. A főispánok utasítást vesznek, hogy az ezután üresedésbe jövő pénztári és számvevő állásokat se válásztás, se kine­vezés utján ne töltsék be véglegesen, hanem csak ideiglenesen, helyettessel, a pénzügy­igazgatók utasítást kapnak, hogy a kir. pénz­ügyigazgatásnál üresedésbe jövő pénztári és számosztályi állásokra való kijelöléseknél a jelentkező törvényhatósági, hasonló állású alkalmazottakat, ha kellő minősítéssel bírnak, hozzák javaslatba, hogy elhelyezésűk mielőbb végrehajtassék. A főispán ajánlatára a pónz- ügyigazgatóság által javaslatba hozott em­bereket egyszerűen áthelyezik. A kinevezés egy évig ideiglenes karakterű lesz. Egy óv alatt a pénzügyigazgatóság adóhivatalainál és a számoszlalyanál el nein hfiyezett tör­vényhatósági számvevőket és pénztári tiszte­ket, tekintet nélkül eddigi rangfokozatukra, mai illetményeikkel járási s ámvevői szol­gálattételre rendelik ki és az illetékes kir. pénzügyigazgató rendelkezése alá helyezik, ezek azonban nem a főszolgabírói hivatalok­ban, hanem az adóhivataloknál fognak mű­ködni, a honnan a járási szám vevőt a főszol­gabíró előterjesztésére a pónzügyigazgató a szükséges munkakörrel és külső szolgálatra vonatkozó utasítással ellátja. A törvényjavas­latnak letárgyalása nehézségekbe nem igen fog ütközni; teljes végrehajtása 1903 január 1-re várható. Boldog ember inge. E czim alatt igen érdekes könyvet irt báró Lüttvitz Mária Arthur, melyet most magyarra fordított és közrebocsátott az esztergomi papnövendékek magyar egyházirodalmi iskolája. Szellem- dus és csodálatos alkotás. írója európai műveltségű ember a legfelső 10,000 kö zül való, ki a párisi szalonok parketjén járt, Hamburgban nyaralt s Biaritzban telelt, Monte-Carlóban játszott, ki ismeri a vilá­got s azért irhát róla igy, ily fölénynyel, ily fölülemelkedettséggel s ily — szánalommal. A cűnosan kiállított könyv ára díszes vá- szonkötósben 2,kor. 20 fillér, fűzve iá .kor. 60 fillér. Gyilkosság Amerikában. Két ungmegyei ember Kovács József és Nagy János, kik régebben kivándoroltak már az uj világba, Sósamban egy szálláson laktak, holott nem­igen szerették egymást, mert többnyire cziva- kodásban éllek. A múlt hetekben Nagy Já­nos azt beszélgette társainak, hogy Kovács őt meg akarja ölni, este tehát egy hatalmas konyhakéssel felfegyverkezve ment lakására. Csakugyan amint összekerültek, kezdetét velte a perpatvar, s az izgatottság annyira növekedett, hogy Nagy János előrántotta elrejtett kését és azt háromszor teljes erővel döfte Kovács tesiébe. Az áldozat egy óra múlva kiszenvedett. A gyilkost a rendőrség elfogta. Kovácsnak Ung megyében otthon maradt felesége és gyermeke van. Fűszeresek érdekében- Hegedűs Sándor keresk. miniszter körrendeletét intézett a tör­vényhatóságokhoz, melyben elrendeli, hogy fűszert és gyarmatárut a vásárokon csak az erre jogosított és iparigazolványnyal biró kereskedők hozhatnak forgalomba. Adózók figyelmébe. Az adózó pol­gárok által az adó alapjául szolgáló jövede­lem bevallása a köv. határnapokra adandó be: 1.) a házbérjövedelem bevallás f. ó. no­vember 15—30 ig. 2.) Ill ád oszt. és IV. oszt. kereseti adóra vonatkozó bevallás 1902. év- január 20-ig. 3.) Tőkekamat és járadékadó tárgyak 1902. évi január 15-ig. 4.) Bekebele­zett terhek kamataira vonat ozó vallomás 1902. évi január 31 ig. H__E T ^ S Z E L E“ (46-ik szám.) Színház. Kedden : A „Sasok“ másodszor ugyanazon szereplőkkel. Az előadás ismét magas színvona­lon állott. Szerdán : Gárdonyi Géza kitűnő alkotását, a „Bort“ adták harmadszor. Közönségünk még mindig nem méltányolja eléggé ezt a darabot. Színészeink előadása azonban magas színvona­lon állott. Csütörtökön'. „A kis szökevény.“ Főszerep­lők : Ráthonyi Stefi, Mészáros Alajos, Szalay Vilma és Miklóssy Gyula. Az előadás igen élvezetes volt. Ráthonyi és Mészáros tánczai, Miklóssy mulatságos, sokszor czirkuszba inkább való alakitasai mindenkit felvillanyoztak. De hiába ilyenek vagyunk mi, közönség; olyan tetszik nekünk, a mi a színészre nézve olcsó dicsőség. Pénteken: „A Sabin nők elrablása.“ Ezen sok leleménynyel megirt bohózatban magasan tündökölt Vihary Elemér és Szilágyi Dezső nem közönséges talentuma. Főképen az előbbi, ki a „Sasokéban kiosztott szerepet felülmul- hatlanul játszotta, vált ki disztingvált játékával, mig az utóbbi különben is háladatos szerepét a közönség nagy applauzusa mellett játszotta végig. Raskó Erna kitűnő színpadi alak, szim­patikus megjelenésű. Csak arra kérjük, ne érezze ezt át nagyon, mert ez a művészet, a to­vábbi fejlődés kárára van. Ha játszik, ne az elért hatásban a helyzetnek megfelelő alakításra gondoljon. A ki művészi sikerre tart igényt, az minden szerepben más; nem önmagát adja, hanem az alakítandó személyt; úgy kell ját­szania, hogy azon perczben megfeledkezzünk a színésznőről a az álljon előttünk, akit megjele­níteni akar. Szombaton este jobb sorsra, nagyobb kö­zönségre érdeme előadással ment a „Kis ala­muszi“. Zenészeink is, színészeink is ügyesen szolgálták Bokor múzsáját és a jó rendezés nagy elevenséget adott az estének. Szalai kedvesen, könnyedén játszott, énekében volt csattogó erő, helyes dallamrajz és — a mit nélkülöztünk Miklóssy éneklésénél — érthető hangoztatás. Lévai, Szilágyi, Rátonyi otthonosan viselkedtek, játékuk emelte az előadást. Vihary jól mókázott, — Győré pedig ennivalóan ügyes bácsi, pom­pás, edzett színész, a kinek „Rettenetesedében igazán jóizü alakítást élveztünk. Vasárnap a magas népszínmű irodalom egyik remekét, a „Sárga csikót“ láttuk sikerült előadásban. A szereplők mind otthonosan mo­zogtak a népélet üde levegőjében. A hűséges mennyasszony (Lévay), a szenvedélyes legény (Csáky), a döjfös pusztabiró (Vihary), a nyug­talan lelkiismeretű Bakaj (Margittai) és a sor­sát megadással viselő Csorba Márton (Győré) hivatott és ambicziózus szemelyesitőkre talaltak. Az epizód alakok a derültség fentartásáról gondoskodtak. Hálás is volt érte a zsúfolt kar­zat és szívesen tapsolt az eléggé népes földszint. Hétfőn a magyar szimműirodalom gyön­gyét; Katona Bánkbánját hozták színre falheiy- árakkal. A ház egészen megtelt néző közönség­gel, legnagyobb részt diakokkal, a kik, vala­mint a felnőttek is élveztek a klasszikus darab szépségeit. Modern darabok, főleg prózához szokott színészeinken ugyan kissé meglátszott, hogy ez nem az ő világuk, de a felmerült ne­hézségeket dicséretreméltó igyekezettel iparkod­tak leküzdeni. Legjobban kiemelkedett közülök Győré, ki Petur bánt az elégületlen magyarnak ez ősi fajképét, annak erényeit és árnyoldalát ügyesen reprezentálta. Igen jó alakítás volta Vi haryé is, Mikhál bán. Margittayr.ak különösen arczjátéka volt kifejezésteljes, kár, hogy or­gánuma nem bírja a hosszas páthoszt. Sok hatást idéztek elő még Szilágyi, Bárdiné és Raskó Erna.

Next

/
Thumbnails
Contents