Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-06 / 45. szám

..HETI S Z E M L E“ í45-ik szám)

mint a haldokló mellében a szívnek mindinkább maradozó mozgása. Ha ez a vár is leomlik, a magyar nemzetet beírhatja a történelem a holt nemzetek közé, s ma már a Tisza és Duna országában nem a magyar arat, templomainkból idegen ének száll az égbe, és Szent István koronája nem egyéb, mint numerussal ellátott múzeumi ritkaság.

De ezen a kis váron megtört a török világhatalma. Ha mesében olvasnánk, hogy kétezer magyar szembe mert szállni kétszázezer törökkel, és hogy a küzdelem a kétszázezer török kudarczával végződött, azt mondanék rá: Szép mese, de sok benne a tulság.

Ha az a kétezer ember átadja a várat küzdelem nélkül, senki szemükre nem veti. Ha elmenekülnek a földalatti utakon, senki gyávaságnak nem tartja : s ha Magyarország élete ebben a várban lehel utólsót, senkise mondja, hogy Dobóéknak harczolniok kellett volna a vár megmaradásáért.

De ők nem adták fel a várat; nem menekültek el a mérföldekre nyúló alagutakon, hanem hogy itt — tudták az egész nemzet sorsát, megesküdtek az ostrom előtt, hogy halálig küzdenek mindnyájan, — és küzdöttek is.

Nincs mása a históriában ennek a küzdelemnek ! Voltak hősök, akik inkább meghaltak, hogysem falaikat átengedjék; volt várkapitány, aki egy-maga állott ki a kapuja elé százezer ember ellen; volt vezér, aki elkeseredésében a bizonyos halálba ro hant az egész hadával, — de hogy ilyen kis sereg, ilyen nagy had ellen, a bátorságnak és stratégiai leleményességnek ennyi erejével, s utoljára az elszántságnak ilyen mar- tiromságba magasztosuló küzdelmével s a csodák fényében tündöklő sikerével állt volna ellen egy ország-pusztitó veszedelemnek, erre példa nincsen !

1552-ig Eger nevét nem ismeri a világ. 1552-ben egyszerre rBgyogó belükkel emelkedik Eger neve a világtörténelem horizon- jára, s Európa tapsol és ujjong a példátlan

győzelemnek.

Az évszázadok óta növekedő török hold itt sápadt el először fényében. A török terA 2 ■

kedveseimet ? Ne háborgass, eredj, eredj. És látja atyját, a mint megjelen, felemeli kezét. „Üss, atyám,“ kiált, üss, mert jól esik, üss és könyörögj fiadért.

Virradni kezd. A nap feltárja mosolygós arczát s megvilágít, megmelegit egy sirt, melyben nyugodtan aluszsza örök álmait a sokat hányatott szív, mig végre megnyugvást talált. így van ez a legtöbb embernél. Nemsokára elfeledi kedves halottját, a mint reá borult a gyászos szemfedól. Vájjon ti nem igy cselekesztek-e ? Mig ólt az apa, nem felejtették el megmondani, hogy éhes vagyok. Ő viszont gondoskodott rólatok. Most meg annyit nem tesztek meg, hogy imádkoznátok érte. Még nem rothadt el a koporsó, még ott zöldéi a virág s a lehulló őszi levelek s a sírokon keresztül sivitő őszi szél mintegy sóhajaikat űzi messze-messze. . . S az őszi eső megsiratja őket, meg mert alig van szerető szív, mely igazán megsiratná, igaz szívből felkeresné övéit.

Pedig tudjátok meg, hogy az a sokat szenvedett Jézus ott áll s nem hiába van fejére Írva a „hűség és igazság.“

Megnyílik előtted is a sir, mely oly ridegnek látszik s elrejt méhóbe. S megjelensz te is Isten előtt, hogy ítéljen fölötted.

Hronyecz Antal.

jeszkedés itt találta az első sziklagátat, amelyen túl már nem csaphatott, s ez idő’ől fogva mind máig lassú apadás a török hatalom.

Van-e magyar, akinek nem dobban meg a szive, ha Dobóra és az egri népre gondol ? Van-e magyar a ki siket marad, amikor arról zendül a szó, hogy az egri várormán ott. lássuk örökre Dobó érczalakját!

Szobrot akarunk emelni az egri hősöknek, szépet, nagyot, nevükhöz méltót. E szoborban benne kell lennie minden magyar család érzésének, minden magyar férfi hála- gondolatának, minden magyar nő büszkeségének, benne kell lennie minden magyar gyermek szive dobbanásának. Mert mindnyájunk büszkeségei, példaképei, díszei, hősei ők; nemcsak az egrieké —az egész nemzeté.

Egy szemernyi erezet kérünk minden magyar családtól, minden magyar férfitól, minden magyar nőtől, minden magyar gyermektől.

Adjon a szegény rezet, adjon a gazdag ezüstöt, aranyat, de ne legyen olyan magyar ember ebben az országban, akinek egy réz fillórnyi része se lesz a szoborban.

Szeretnénk egy szép szobor-csoporto- zatot, amely feltüntetné Dobóban a hazafias elszántságot, Bornemisszában a magyar ész leleményességét, Mekcseyben az erőt, s egy tépett ruháju kibomlott hajú fegyveres ma gyár női alakban a magyar nőnek azt a kiválóságát, midőn a veszedelem förgetegében a hazaszeretet hősei közé rohan, s velők küzd, velük osztozik a martiromság véres babóraiban.

Nem áldozatot kérünk, hanem csak erszény megerőltetés nélkül való adományt. Az ö vegyasszony fillére épp úgy fog ragyogni a bronzban, mint a jómódúak aranya. Nyolcz millió magyar él eb!»en az ország ban; ha mindegyik csak egy-egy kis adománynyal járul is a szobor költségeihez, olyan emléket állítunk, amely méltó lesz a hősökhöz, s amely előtt az utánunk következő nemzedék fölmelegült szívvel veszi le a kalapját.

Az adományokat Egerben elfogadja dr. Hibay György gyógyszerész, mint a szobor- bizottság pénztárosa.

Az ország különböző részeiből azonban ily cim alatt is lehet küldeni: Polgármesteri hivatalnak Eger. A fővárosi napilapok szintén elfogadják az adományokat.

Minden adományt nyilvánosan nyugtázunk. Az adakozók nevét pedig a szobor leleplezése ünnepén megjelenő emlékkönyvben fogjuk átadni az utókornak.

Kelt Egerben, 1901. évi okt'bér hó 18-án, az egri diadal 349 ik évfordulóján.

A bizottság vezetősége.

Hírek.

Az év vége közeledvén, tisztelettel kérjük mélyen tisztelt előfizetőinket, szíveskedjenek előfizetési dijaikat és a hátralékokat kiadó- hivatalunkba beküldeni, hogy évvégi számadásunkat akadály nélkül lezárhassuk.

Halottak napja. Szombaton este városunkban is ktgyultak a temetőkben a szeretet lángjai, tömegesen tódult ki a közönség apraja-nagyja, hogy elhunyt kedveseinek sir- halma mellett imádkozzék a mindensóg Urához az elköltözőitek lelki üdvéért. Pénteken este a székesegyházban volt gyászistentisztelet, mely alkalommal Fölkel Béla főgymn. tanár mondott szivreható beszédet, mely könyeket fakasztott ajelenvoltak szemeiben.

Szombaton délelőtt maga Ő méltósága a püspök ur mondotta a gyászmisót. Este a temetőben Ékkel Lajos segédlelkósz prédikált, ezeren és ezeren tolongtak a kis kápolna körül, hogy szép beszédét meghallgathassák. Minden sir nagy kegyelettel volt rendezve, az egész temető fényárban úszott. Lehetett látni a sírok körűi térdre borulva fájdalomtól sújtott szülőket, zokogo gyermekeket, amint elhunyt, szeretteikért elrebegték buzgó imájukat, mely bizonyára vigaszt, könyeb- bülóst hozott fájdalmukra.

Képviselők l nagygyűlésen Hehelein Károly prépost-kanonok a kaszinó, Nitsch József székesegyházi karnagy a Czeczil énekegyesület, Ékkel Lajos a kath. legónyegye- sület képviseletében Budapestre utaztak, hogy részt vegyenek az országos katholikus nagygyűlésen, mely hétfőn vette kezdetét és 4 napig tart.

DJ esperes. Öméltósága a püspök ur Pólányi Endre mező-csengeri plébánost a szatmári kerület helyettes esperesének nevezte ki.

Előléptetések a honvédségnél. Őfelsége a király kinevezte a honvédségnél Pápai Sándort létszám felett a helybeli 12.-ik honvéd gyalogezrednél, a 46-ik honvéd gyalogdandár törzsétől, a debreczeni 3-ik gyalogezredhez. Továbbá hadnagyokká Szomor Aurélt és Retsky Andrást. A tartalékosoknál Novak Bélát, a Probszt cs. és kir. 51. gyalogezredtől a helybeli honvéd ezredhez helyezte át. Felsőszopori Tóth Sándor főhadnagy vezérkari tisztet, a 78-ik gyalogdandár segédtisztjét II. oszt. századossá léptette elő.

A Szatmármegyei Tanári Kör a múlt vasárnap tisztújító gyűlést tartott, melyen úgy Nagy-Károlyból, mint Bányáról többen jelentek meg a tagok közül. Igen érdekes és szakszerű paedagogiai szabad előadást tartott Orosz Alajos, melyért mindenki elismeréssel adózott neki. Elnöknek ismét Ratkovszki Pál főgymn. igazgató választatott meg, alelnök- nek Orosz Alajos, titkár Sándor Venczel lett, pénztárnok ismét dr. Kurlz Sándor. Lengyel József kópezdei tanár a tagok közzé felvétetett. Délben társas ebéd volt a katholikus kaszinóban.

Gyászhir. Bodnár Gáspár képezdei tanárt súlyos csapás érte. Édes atyja, Bodnár Kálmán e hó 2 án hosszas szenvedés után elhunyt. A boldogult Beregszász városában 36 éven keresztül működött fáradhatlan buzgósággal, mint orgonista-tanitó, úgy fellebvalóinak elismeréséi, mint a közönség tiszteletét és a gyermekek ragaszkodását egyaránt kiérdemelte. Hivatalában buzgó, pontos, lelkiismeretes, növendékeinek valóságos atyja volt, kik rajongó szeretettel vették körül tanítójukat. A társadalmi életnek kedvelt alakja volt, szerették, becsülték mindenütt. Ennek következménye volt, hogy Beregszász város képviselő testületé tagjának választatotta meg. Mint gondos családapa forrón szerette minden gyermekét, s arra törekedett, hogy kiképez- tetésük által a jövőt számukra biztosítsa. Egyik fia, Gáspár, a helybeli kir. kath. tanítóképző-intézet rendes tanára, a másik, György, szatmári s. tanfelügyelő, a legkisebb, Virgil, a premontrei kanonokrend tagja, tanár a kassai főgymnásiumban. Ezelőtt 7 évvel gyengülni érezvén erejét, nyugalomba vonult, a múltak kedves emlékeiben s gyermekeinek örömében lelve örömét. A mélyen sújtott család elhunytáról a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Alulírottak Isten akaratában való keresztény megnyugvással és a viszontlátás erős hitével tudatják, hogy a hu férj.