Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-30 / 44. szám
X. évfolyam. 11-ik szám. Szalmái*. 1901. Október 30. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillérFélévre — — — —---------------3 „ — Ne gyedévre------------------------— 1 50 „ Tanítók nak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő HÁTHOBY ENDKE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető Suzes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. A soproni bankbukás tanulságai. A soproni bankbukás histori- kumát ismeri ma már minden újságolvasó ember. A vizsgálat idáig is hallatlan dolgokat deritett ki, melyeknek lehetőségéről talán még a mi banksikkasztónknak sem volt fogalma. A sikkasztás szálait visszaviszik az 1882. esztendőre. Ezen hosszú idő óta sziszegett ott abban a bankban az ámítás kígyója. De hogy oly sokáig nem marhatott meg senki emberfiát, az a történtek után többé alig lesz csudálatra méltó dolog. A bank, illetőleg benne egy klikk terrorizált mindent és mindenkit. A város polgármesterének köpenyege alatt döntő befolyást gyakorolt a bank a kis magyar Alföld ez egyik leghatalmasabb kereskedővárosának ügyeire ; közpénzeket' kezelt, forgatott, vezérszerepet vitt a magyarság szent ügyének elnyomásában és úgy markában tartotta az egész közvéleményt, hogy ott, Sopronban úgyszólván léleg- zeni sem mert senki sem. Igv történhetett, hogy bár a bank mélyében szörnyű bűnök kóvályogtak, bár főkorifeusai közönséges gonosztevőkké jól megértek: spanyol csizmába szorították még azok gondolkodását is, kik pedig lelkűkben régtől fogva ölő gyanút hordoztak. Az újságok — mint azt már megszoktuk több rendbeli bukások után — ujfent kórusban keseregnek. Siratják az elveszett öt millió koronát, mely kegyetlenül belemarkolt Sopron város kereskedésébe, a közpénzekbe, sok—sok család és szegény ember jólétébe, sőt eksziz- tencziájába. Újra és újra állami be- leavatkozást kívánnak a bankok életét illetőleg és reformot sürgetnek. Tették ezt mondjuk a múltkor ts, teszik most is — aztán csend leszen megint egy újabb bukásig. Ámde a gondolkodó ember mélyebben néz ám e nagy kavarodásba. A lélek filozófiája nem nyugszik meg, de a most felütő jelenségeket igyekszik általánosítani, mérlegelni nem csak a soproni, de egyáltalán hazánk összes pénzintézeteire nézve is. Mert mivé lettek nálunk — általában — a pénzintézetek? Azokká e, a mivé nagy, halatlan kezdeményezői lelkében megrajzolódtak ? Igazi nemzeti intézményekké, takarékpénztárakká, hol a nemzeti, közvagyont áldásosán, igazságosan, a valódi testvériesség fogalma szerint kamatost adják ? Világért sem ! Ezek az intézmények legtöbbje megcsufolta az eszmét, melyet képviselniük kellene! Hatalmas, önző pénzvárakká lettek, melyben — látszólag a törvény ótalma alatt — .saját hatalmukat, erejüket, gazdagságukat munkálják és kovácsolják. Kezükben a pénz. A pénzzel együtt a tekintély. A tekintélylyel a befolyás. A befolyással mindenütt tudják érvényesiteni magukat. A tanácsban, a zöld asztalnál, a közvéleményben, a fehér asztalnál, a választásoknál a hitelmüveleti vas- k apósokkal. Egyszóval ma a pénzintézetek oly hatalommá fejlődtek, mely előtt összezsugorodik a képzettség, a tanult fő, az önzetlen lelkesedés, a tiszta idealizmus. Azért húzódnak annyian és any- nyian e jól körülsánczolt várba. Azért kapósok most a bankigazgatói állások, az igazgatósági tagságok és más bankképviseleti dolgok. Mert jól tudják az emberek, hogy ott a hatalom, ott az érdekközösség, ott van a talaj, melyen emelkedni, boldogulni lehet. Nem elég a 'pénzintézetek erkölcsi megtisztitására tehát a kormány beleavat- Jcozás, felügyeleti Éz teljes gyógyulást nem idézne elő. Itt valóságos császárvágást kell alkalmazni/ Kimondani törvényileg a pénzintézetekre nézve is az összeférhetlen- séget. Mert szabad lenne e a város fejének, a polgármesternek például valamely bank vezető emberének lennie? Sopronban is öreg, végzetes hiba volt ez. A polgármester tekintélye sok mindent fedett, sokakát elaltatott, sok közpénznek helyet juttatott ott a bankban! Úgy van e? Szabad lenne e például a bank igazgató tagjait törvényhatósági képviselőknek választani? Nem, határozottan nem. Hiszen élő példák igazolják, hogy e városok ügyeiben nagyon sok helyen mindig a bank emberei vezetnek. A mit a bankban akarnak, elhatároznak, annak meg kell törté nie! Hiszen a bankok oly nyomással nehezednek ma már a polgárokra, hogy azok úgyszólván moczczanni sem mernek. Azért nem lehet sok üdvös dolgot keresztül vinni a társadalomban, a közügyekben, mert mihelyest érintik a bank embereinek legkisebb érdekeit: annak az eszmének, annak a törekvésnek pusztulnia kell. Es azért lehet sok—sok mindent keresztül vinni, ha az a hatalmas pénzembereknek tetszik vagy javukra szolgál, bár minden tisztán látó ember látva-látja, hogy a köznek csak megterhelését, hátrányát vonja maga után. Sopronban a magyarság ügyét éveken keresztül nem lehetett diadalra juttatni, mert Schlanderer ur, a bank igazgatója — nem akarta. Ha pedig ő nem akarta, no akkor nagyon sokan nem akarták. így van ez, hiába igyekszünk simogatni a dolgot. Ez a nagy tanulsága és csak egyik tanulsága a soproni bankbukásnak, melyet jó lesz meggondolni nem csak Sopronban, de más városokban is. Segélypénztárak. A munkások részére létesített segély- pénztárakat nem karolták fel oly mértékben, mint ahogy azt a jó ügy és a munkásnép érdeke megkövetelné. A nemes czól által vezettetve vármegyénk főispánja a következő fehivást intézte a főszolgabirákhoz és p^’ mesterekhez, melyet mi is a közönség figyelmébe ajánlunk : Sajnálattal szereztem meggyőződést arról, hogy az 1900. XVI. t. ez. által létesített segélypénztárnak a munkások köréből feltűnően kevés tagja van s a birtokosok sem biztosították ez intézménynél cselédeiket. Figyelembe véve azt, hogy az uj intézmény az óv elején, tehát oly időben kezdte meg működését, a mikor általános volt a keresethiány s utóbb a nagy mezőgazdasági Tényleg csak INGEIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkes szabású mindennemű egyenuhákat, raktáron- tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deák tér, Yárosház épület
