Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-23 / 4. szám

HETI SZEMLE (4-ik szám.) 3 hol aztán sem erkölcsi órzékök nem fino­mul, és sem társadalmi illemet el neu; sajá­títanak ; hanem sokszor még botrányt is keltenek az arra járók előtt, sőt sokszor meg "anyagi kárral] is végződik a sorban járás, amint ezt az összetört székek és ogyébb házi bútorok eléggé bizonyítják, hát még önmaguk testében és lelkében mennyi kárt okoznak a sorbanjárás alkalmával? Ezért bizony nagyon üdvös volna ezen rósz szokást valami módon megszüntetni, illető­leg egy újabb jobb szokással felcserélni. 2 szór azért is ajánlom ón az időseb­bekkel az ifjúsági-egyletet megalakítani, mert ez elv is áll, hogy a nagyobbaktól ta­nulnak a kisebbek, a jót, úgymint a roszat. Ha a nagyobbak az egylet megalakításával abbanhagyják átkozott szokásukat, a sorbán- járást, a kisebbek sem fogják sokáig követni. De még talán könnyebben is fog sikerülui az idősebb fiukkal az egyletet megalakítani, mert ezek már komolyabbak és vannak köz­tűk értelmes és jóérzésü vallásosan neveltek, oly családok gyermekei, kik már régen éli - telték a sorbanjárást, és meg nem enge­dik gyermekeiknek, hogy a rósz szokásnak hódoljanak, sorbanjárjanak. Már most ezek mitevők legyenek, hol szórakozzanak, hol töltsék a hosszú nyári szent napok délután­jait? Hol máshol, mint a korcsmában. De itt sem ülhetnek tétlenül, meg a korcsmáros sem látja őket szívesen, ha fiatal vérük fel­pezsdül és csak hanczuznak, konyhájára pe­dig semmit sem hoznak. Kell tehát egy nehány liter testet ölő, szellemet elbutitó szeszt, vagy bor sört elfogyasztaniok és igy esnek aztán a jobbórzósüek is egy másik bűnbe. Szeszt, bort és sört csak pénzért ad a korcsmáros, de honnan vegyen a fiatalság pénzt, zsebéből nem vehet, mert az üres, egy sem a maga gazdája. Csak a szülő­nek kell az árát megadni, sokszor az a szülő is fizet a korcsmárosnak, ki egész éven át egy deci pálinkát sem fogyasztott el a korcsmában. Ha az ifjúsági-egyletet az idősebb if- jakkal alakítjuk meg, nagy terhektől szaba­dítjuk fel a szülőket, tfjainkat pedig nemes szórakozáshoz szoktatjuk, elkészítjük őket a komolyabb életre, megtanítjuk egy kis tár­sadalmi illemre, fejlesztjük bennök az er­kölcsi érzéket, visszatartjuk az erkölcsi el- sülyedéstől, de még sok helyen előfogjuk mozdítani a magyarosodást is. Maguk a szü­lők, az apák lesznek vállalatunknak legerő­sebb támaszai és az értelmes, jobbórzósü vallásosan nevelt ifjak. Csak kitartás. Az apák szívesen fognak áldozni, ha az egylet az idősebb fiukkal alakul meg, mert jól tud­ják ők, hogy az e czélra adott pónzök olyan tőkét fog képviselni, melynek kamatját ők maguk mindennap húzzák. Ki ne alapitana tehát oly tőkét, mely mindennap kamatozik ? Tapasztalásból beszélek, hogy sem az idősebb ifjak, sem az apák nem fognak aka­dályokat az egylet megalakítása elé gördí­teni, hanem tehetsége szerint mindegyik an­nak létrehozatalán közre fog működni. Amint a sorbanjárásnak leghatalma­sabb pártfogói az anyák: úgy legelkesere- dettebb ellenségei lesznek az ifjúsági egyle­teknek, de miként lesznek ezek vállalatunk­nak megnyerhetők és a fiatalabb ifjak miként tarthatók vissza a sorbanjárástól va­gyis inkább a leányokra, kik leginkább hó­dolnak ez átkozott szokásnak, mi módon lehet hatni, hogy a sorbanjárást abban hagyják ? Ez fogja még csak a vita tárgyát képezni. Csak nem kell csüggedni, ezt is megoldjuk Isten segedelmével. Amint az éj sötétségét a nap sugarai eloszlatják, és a 19-ik századot a XX-ik kö­vette, úgy kell, hogy a rósz szokást egy újabb kövesse, csak türelem és előrelátás, a helyzet komoly megfigyelése, minden kínál­kozó alkalom bölcs felhasználása és min- dennekelőtt az ifjúsággal szemben szeretet­te! párosult szigorúság követeltetik a fiatal, hivatásuk magaslatán álló lelkészek részéről és a tervbe vett ifjúsági egyleteknek meg kell alakulniok, sikertelenség nem érheti. Én biztosítom, önt, hogy mint az egy­ház és hazára egyaránt áldásthozó . eme mozgalom lelkes előharczosát szégyen nem érheti, fáradozásainak csak jó eredményei lehetnek, nemes munkálkodása meg fogja teremni a kilátásba helyezett gyümölcsöt. Ugyanis sok apa belátja má , hogy e múlt századbeli rósz szokás ellen kell már valamit tenni, mert nagyon keserű gyümöl­csöt terem. Tudják jól a szülők, hogy e rósz szokás ama fő forrás, melyből a többi testi-lelki kárt okozó bajok származnak. Csak előre tehát buzgó elvtársam lankadat­lan kitartással a megkezdett utón, terve ki­vételében ón, de meg mások is készséggel leszünk tanácsadói és támogatói. Mérki dolgok. A róni. kath. templom kerítésének ügyében ho­zott alispánt határozat: * Másolat. Szatmárvármegye alispánjától. 33942/1900 sz. Domabidy Elemér főszolga­bíró urnák. — Beterjesztett iratok vissza küldése mellett értesítem, hogy 4873/900 sz. azon határozatát, melylyel a mérki róm. kath. hitközség elöljáróságát a róm. kath. temp­lom körül épített drót kerítésnek 3 nap alatti eltávolítására azzal szólítja fel, hogy a kerítésnek ezen határidőn belül való el nem távolítása esetén az hivatalból a községi elöljáróság által a róm. kath. hitközség költ­ségére fog eltávolíttatni, továbbá 6161/990 sz. azon határozatát, melylyel Tukacs Albert ev. ref. lelkész és társai mórki lakosokat azon kérelmükkel, hogy a mórki ev. ref. templomnak már a 4752/900 sz. rendelet ér­telmében eltávolított drót kerítése visszaál­líttassák elutasítja ; Hrabovszki István róm. kath. plébános, illetve Veres András és tár­sai közbevetett fellebbezése folytán felülvizs­gálván, mindkét határozatot feloldom s a mérki róm. kath. templom kerítésének je­lenlegi helyén épségben hagyása mellett felhívom czimet, miszerint Merk községbe a hely színére kiszállva a községi és egyes hitközségek elöljáróságának közbejötté mel­lett tartandó tárgyalással a két templom közötti távolságot, valamint a róm. kath. templom túlsó oldalán elvonuló utcza szé­lességét, továbbá úgy az ev. ref, mint a r. kath. templom mellett felállítva volt, illetve fennálló kerítés által elfoglalt terület szé­lességét pontosan állapítsa meg, hallgassa ki az illető érdekelteket arra nézve, hogy az igy elhelyezett kerítés a közforgalomra nézve hátrányos-e és mily mértékben? továbbá tegye vizsgálat tárgyává, hogy a kerítések felállítása mily hatósági vagy képviselőtes­tületi gyűlési intézkedés alapján történt, — továbbá állapítsa meg a vizsgálat során, hogy Hrabovszky István r. kath. plébános azon panasza, hogy az ev. ref. templom mel­lett készített kerités a körjegyzői jelentés tétele után fenn állott-ó ? s az igy letárgyalt ügyben hozzon újabb határozatot ; — felol­dandó volt a két határozni, s a két ügy együttes albirálása volt elrendelendő, mert a mindkét templom közvetlenül egymás mel­lett ál 1 ván, mind a két templomnak védel­méről gondoskodni csak úgy lehet, ha a helyi viszonyok teljesen megállapittatnak, s ez által lehetővé tétetik annak elbírálása, ha vájjon az elkerítések által nem történik-e az uiczáknak oly mérvű elfoglalása, mely a közlekedést lehetetlenné vagy legalább is nehézzé teszi, együtt volt a két, ügy elbírá­landó azért is, mert a helyzetből kifolyólag az együttes elbírálás által lesz lehetséges kikerülni, bogy az ügy elintézésénél egyik felekezet se látszassák a másik rovására valamely előnyben részesittetni, de másrészt elrendelendő volt annak megvizsgálása is, hogy a r. kath. templom kerítése mily ha­tósági vagy képviselőtestületi intézkedés alapján emeltetett, ne hogy az esetleg szer­zett jogok sérelmet szenvedjenek, meg volt vizsgálandó Hrabovszky István róm. kath. plébános azon panassza, hogy az ev. ref. templomnak keritósére vonatkozólag a kör­jegyző 207o/900 sz. jelentése nem való ada­tokat tartalmazó, mert az oly súlyos fegyelmi vétséget képez, mely megtarolatlanul nem maradhat, fenn maradván viszont nevezett körjegyzőnek megtorlási joga, ha a jelentés­ben foglaltak a valóságnak megfelelnek; — feloldandó volt mindkét < határozat azon in­dokból is mert bár a kerítések felállítása mindenesetre az utczákból tért foglal el, azonban a templomok nem tekinthetők ma­gán épületeknek, s azoknak védelméről a lehetőség határain belől a hatóságnak gon­doskodni lehet, sőt kötelessége is. — Végül m' gjegyzem, hogy a templomok kerítésére vonatkozó iratokat Főispán ur Ő méltóságá­hoz beterjesztvén, azokat később fogom ki­küldeni. Nagy Károly 1900. Deczember hó 11-én Nagy, alispán s. k. P. H. Jelen másolat hiteléül. Nagy Károly 1900. Deczember hó 14-én. Domahidy, főszolgabíró. * Ezen igen hosszadalmas és többféle, egymással semmi összeköttetésben sem levő, ügyes összebonyolitó alispáni határozatra egyelőre csak az az észrevételünk, hogy mi róm. katholikusok nem vagyunk barátjai és nem szeretjük a vegyes házasságot, mert rendesen a katholikus fél kárával szokott végződni; azért tartunk tőle, hogy a jelen esetben is igy lesz, midőn az alispán a róm. kath. templom ügyét összeházasította az ev. reformátusok imaházának ügyével. Nagy itt a különbség, mint ezt más alkalommal kifog­juk fejteni. Már pedig régi igazság : ,.Bene docet, quibene distingvit.“ Ami pedig az el­távolítottnak mondott drótkerítést illeti, újra ismételjük, hogy nincs eltávolitva, sőt oly erősen állanak oszlopai a földben, hogy az alispán a főszolgabíróval együtt sem lenné­nek képesek csak egyet is kihúzni, pedig ugyan erősek és hatalmasak egyenkint is^ Hrabovai Hrabovszky István, plébános. Előfizetési telhivás. Lapunk a jelen számmal X. évfolya­mába lépett. Nem tagadhatja senki, hogy becsülettel megállotta helyét, s jelentékeny hivatást teljesített e vidék úgy ethikai, mint

Next

/
Thumbnails
Contents