Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-28 / 35. szám

X. évSolTitln.

3S-ik szám.

Szatmár, 1901. Auguszi

HETI SZEMLE

M>eze'

B

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillérFéíévre — — — — — —-------3 „ —

Ne

gyedévre------------------------— 1 50 „

Ja

nkóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Halálra ítélve.

Közelednek a képviselő választások. A bukott főminiszter aktióba lép. A Kossuth-párt fegyverkezik szintén. Fegyverbarátok voltak a múltban is, de most bizonyára megszűnt a hegemónia. A nemzet ébredezni kezd, Bánífy Dezsőnek még egyszer felülni nem fog. 0 lejárta magát, a sárból tisztán felkelni nagyon bajos dolog. Iszapos marad a csizma, meg a toalett is. Az ilyen hentergést kiheverni nem könnyen lehet. Egy egész nemzet átka és imája nyomja. Átok a múltakért, mely ez ezeréves haza alkotmányának inegsemmisétését czélozta, fohász Isten kegyelméért, hogy mentse meg a zsarnokság uralma alól ezt a földönfutóvá tett jó magyar népet. Átok és ima! . . , A fegyverbarát osztozik a konczon, akármilyen zsíros legyen a konstellátio. Históriai tény, melyet megczáfolni nem lehet, így volt a múltban, igy lesz a jövőben is. Az áloknak népfelfogás szerint szokott foganatja lenni, az ima onnan felülről ered, jobban mondva olyan magasra hat, mely mellett epigonokká lesznek az óriások is. De nem is óriások ők, a hajdan hatalmas pártnak egy darabja sem. Ferencz is csak az apjával dicsekszik, mert magát nincs mivel előtérbe

Felelős szerkesztő

HÁTHOKY ENDRE.

A lap kiadója :

A „PÁZMÁNY-SAJTÓ."

tolni. Az apáról nem szólunk semmit, a nemzet kegyelete őrködik ez idő szerint nagy neve felett, de hogy a fiú olyan messze esett tőle, mint Makó Jeruzsálemtől, az több mint bizonyos. A természetben is nagyon mindennapi ez a symptoma, mennél magasabb a tölgy, annál nagyobbat koppan, a mi lehull róla, de annál férgesebb is.

Féreg és Kossuth! . . . Hogy fér meg par excellens egymás mellett ez a két fogalom? . . . Furcsa, de úgy van. — A nemzet politikai életébe bele fúródott, hogy a prostituált párttal kezet fogva, tönkre tegye az anyát, mely keblére fogadta, emlőjén dajkálta egykoron. A hol az ellenzéket bontant kell a kormány előnyére, ott Kossuth Ferencz nem késik megjelenni soha. Féreg a termőfa közepén, konkoly a tiszta búza közt. Függetlenségi álarczával elbolonditja a világot, meghódítja azokat, a kik nincs \:ek beavatva annyira a politikai élet légkörébe, hogy a salakot meg tudják különböztetni a színtől.

Nálunk is bontogatják ezt a csudálatos jelentőségű zászlót. Minden tisztességes polgárnak szinte hideg fut a hátába a gondolatától. De ők nagyon jól tudják, mit csinálnak itt is, amott is. Minálunk talán az ellenzék még egyszer győzhetne, ha töÁ szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel.

Nyilttér sora 40 fillér.

A l«i|> meg-Jelenik minden szerdán.

mören állhatnának egy tiszta politikájú függetlenségi jelölt mellett sorfalat. Ez igy ki van zárva, törni kell az ellenzéket, had’ lobogtathassa annál magasabban a kormány jelöltje a kibontott zászlót.

A budapesti függetlenségi polgárok egy része a volt Bánffy kormány vád alá helyezését kéri a képviselőháztól. Bizonyossá lett, hogy az ország kilenczszázéves alkotmányát el akarta a nemzet kezéről játszani. így mondja maga a Neue Freue Presse, az a német lap, mely mig kormányon volt, Bánffy- nak minden bűnét legyezgette, politikai baklövéseire mentséget talált.

Bánífy és Kossuth! . . Egy táborban láttuk őket a múlt választások alatt, csak a ezégór volt más, de ugyanazt a sillert mérték mind a két bodegában. Megalkudni minden körülménynyel, csakhogy ki ne üssék a kezükből a hatalom kormány pálezáját. Igaz, hogy Kossuth a tizenkettedik órában, midőn nyilvánvalóvá lett a tarthatatlan állapot, végig csettintett egyet az ostorával a Bánffy hátán, de csak azért, hogy meghallja az ország és tudomást vegyen az ő politikai karakterének tisztaságáról.

Elkésett vele. Az iszapból csak szennyezetten lehet kimászni. A

TÁRCZA. Asszony-csel.

(Arab beszólyke.^

Bagdad városában egy időben egy kereskedőnek különös reklámja vonta magára a közfigyelmet. A reklám, mely az üzlet ajtaja fölé volt nagy arany bérükkel egy táblára festve, ez volt: „a férfiak legcsalárdabbak, mert csel dolgában ők még az asszonyokat is fölülmúlják.“ A kereskedő, ki különben egyike volt Bagdad legszebb fórfiainak, e reklámjával nagy vásárló közönséget szerzett, magának, boltja elé pedig bámuló tömeget csoportosított.

Egy alkalommal, amint üzletében ült, egy gyönyörű nő haladt el boltja előtt, ki szemügyre vette úgy a kereskedőt, mint a feliratot, mely utóbbit elolvasva fölgerjedt s föltette magában, hogy a kereskedőt asszonyi csel játóktárgyává teszi s kónyszeritendi, hogy kiírását egész ellenkező értelemben változtassa meg. Másnap a szép hölgy ismét visszajött. Igen válogatott Ízléssel volt öltözve, ékszereket, vett magára, hosszú fekete haja vállaira omlott, szóval hódító volt.

Bizonyos negélyes hanyagsággal, kedves könyelmüsóggel, pajkos játszisággal, mely csak a szép hölgyeknek tulajdona, lépett be rabnőitől kísérve a boltos üzletébe, hogy — mint ott előadá — valamit vásároljon.

Nyájas köszöntés után beszédbe ereszkedett a kereskedővel.

— Ugyan nézz meg csak engem — monda a kereskedőnek — mily szép testalkatú vagyok, szabad-e bárkinek is gúnyolódni alakom felett, avagy p'áne azt állítani, hogy én púpos, vagy nyomorék vagyok ?

Ekkor felfedte fátyolét s láttatni engedő alabástrom fehér karjait, arczát, mely a teltholdhoz hasonlított, aztán folytatá beszédét:

— Mondhatja-e arczomról valaki, hogy himlőhelyes vagy rut ?

Az ifjú meglepetve hallgatta a szép nő beszédét s készséggel beleegyezett, hogy ő egyike a legszebb nőknek.

— De — kérdó tőle — mit jösz te most arra a gondolatra, hogy arezod s karjaidat, melyek különben fátyollal gondosan be szoktak fedve lenni : előttem feltárd.

— Tudnod kell — válaszolá neki a szép hölgy — hogy ón a legszerencsétlenebb lények egyike vagyok. Atyám nagyhatalmú, de szigorú és fösvény ember, ki sajnálna egy garast is költeni kiházasitásomra, jóllehet gazdag ember. Tudnod kell azonban azt is, hogy atyám nagy vagyona mellett halalmas és tekintélyes férfiú is.

— Kicsoda hát a te atyád? kérdó a kereskedő.

— Ő a legelső ember e városban, kitől függ itt. minden ember Bagdadban, ő a fő- khádi. E szavakkal magára hagyta a bámuló kereskedőt, kit szépségével úgy meghódított, hogy a találkozás pillanatától fogva nyugta nem volt többé.

Nem is szalad, hanem rohan azonnal a szép hölgy által megnevezett khádihoz s udvarias köszöntés után igy kezd beszólni.

— Egy kórósesl jövök hozzád Bagdad bölcs, igazságos khádija, mit meg nem tagadsz, ha szerencsétlenné nem akarsz tenni: halálosan beleszerettem lányodba, add őt nőül hozzám.

— Lányom aligha illik hozzád, mert. egy ily szép férfi szebb nőt is kaphatna.

— Beszéded hiábavaló — szólt a hős szerelmes — mondom, leányodat szere'em, szólj, mi kifogásod van ellenem s a házasság ellen ?

A khádi látva, hogy itt sem szép szóval, sem ijesztgetéssel nem boldogul, végre bele-