Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-07 / 32. szám
X. évfolyam. 33-ik szám. Szatmár, 1901. Auguszt HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre —-------— — — — — 6 korona — fillér. Fé lévre------------------------— — 3 „ — Ne gyedévre — — — — — — — 1 50 „ j,anitóknak és kézmiiiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. N ncs többé vigécz! Azt mondják, hogy nincs. Letiltotta a törvény. Pedig volt, van és lesz, inig csak ki nem fordul sarkaiból ez a romlott világ. Mint a szn a fakéreg alatt, mint a gyöngy az ezeréves tölgy koronáján, mely ékességétől és életétől fosztja meg lassankint, olyan ez a fajzat a társadalom testén. »Nem lehet kiirtani, mert beleragad az elevenbe, s polyp karjaival fogva tartja a politikai, társadalmi, közgazdasági, kereskedelmi és még nem tudjuk mi mindenféle világ egész rendszerét. A vigécz élelmes mint a zsidó, ar- czátlan mint a kazár, szem-fül mindenütt, hogy kihasználhassa előnyére a helyzetet, inegnyergelje és kiaknázza a jámbor, hiszékeny áldozatokat. Nincs többé vigécz, ezt mondja a kereskedelmi törvény, mely egy hónappal ezelőtt lépett életbe. Dehogy nincs. Volt, van és lesz. Nemcsak volt, de van és lesz még a kereskedelemben is. Pedig azoknak a fejére halált mondott a paragrafus. Igaz, hogy csak félig ütötte őket agyon, mint ahogy szoktak nálunk minden olyan agyon ütéssel cselekedni, ahol nagyon is helyén volna a bunkósbot. A másik felök aztán megmarad, komikumára a Felelős szerkesztő BÁTHORY END K E. A lap kiadója : A .PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ törvényhozói bölcseségnek, ineg- mételyezésére az egészséges szellemnek, bontására a társadalmi rend különben is lazult kapcsainak. Abból a bizonyos másik félből aztán lesz sokkal egészségesebb plánta az előbbinél, mert megerősödik és okosabbá lesz az életéért folytatott küzdelem napjaiban. Mint a sáska a mezőt, mint a kérész a viz felületét, mint a kazár a gyámoltatlan ruthónt, mint minden" tolakodó faj a szemérmesebb nátiót, úgy lep el ez a nemzedék minden kis területet, mely számára a megélhetésre csak egy parányi talajjal és reménynyel kínálkozik. A kereskedelmi vigéczek már felszólították a közönséget, nyomtatott kártyákat is küldözgetnek mindenki nyakára, mert meghívásra szabad árulni a portékájukat. így mondja a törvény. Ok tehát nem vesztek ki, nem is fognak soha. Gondoskodnak annyi plankétáról, hogy szükség esetén legyen mit felmutatni, ha igazolásra szólítják őket. De meg ki cselekedne azt falvakban, meg a vidéki városokban is. Hacsak a kis kutya meg nem ugatja, más egyébtől aligha fog fájni a fejők. Szóval ők élnek és élni fognak rendületlenül. Hát aztán mit mondjunk azokról a vigéczekről, akikre még paA szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lup meg'.jeleuilc minden szerdán. ragrafus sincsen a törvénykönyf^ ben ? . . Pedig van olyan nemcsak a kereskedelemben, hanem minden bransban quantum satis. Nem vesz- sziik ki a politikai és társadalmi életnek egyik fajtáját sem. Nap nap után látjuk, mint árulják silány portékájukat a világ piaczán s csapják be a könyen felültethető elemet, mint a kétszáz perczentre dolgozó falusi korcsmáros a megszorult szá- raztorku gazdát. Mert tessék elhinni, nemcsak a pálinka ivásnak, de akadnak bolondjai az eszméknek, érzelmeknek, frázisoknak, csillogó szavaknak sokkal nagyobb számmal, mint képzelné az ember. Sőt sokszor annyira fanatizált a társadalom egyik másik rétege — nem veszsziik ki a legműveltebbeket sem — holmi svindlereitől, hogy képes kardra, bírókra menni a vi- gécze mellett. Hiába, sok ember szelíd mint a bárány, hiszékeny mint a tizenkét éves falusi liba, a legkisebb érintésre megolvad mint a vaj, — a vi- gécz meg nagyon jól tudja eltalálni az utat, hogy befurja magát a szivek belső kamrájába, mert természet- adta ügyességgel s czéljai elérésére helyes logikával annyira meg van áldva, hogy hat egyetemi nyilvános rendes tanár sem produkálhat többet. Így történik aztán, hogy kisebb TÁRCZA. f& S. 0. R. S. Négy nagy várázsbetü, mit jelent? Próbáljuk megoldani együtt és külön. Sors, együtt e négy betű mindenkinél más, a mennyi lény van a világon, annyiféle, de sorsát egy sem kerülheti ki. Nem magyar eredetű szó. Zrinyi a magyar költő még diákosan használta, jelszava volt: sors bone, nihil aliud; jó sors, semmi más! Ez kell az embernek. Sokan pedig azt mondják, hogy a sors nem létezik, mert nincs sors, csak Isten akarata. Nem vitatkozunk velük, kedvükért megengedjük, hogy az ember sorsa Isten akarata. Különbséget kell tennünk azonban a jó és rósz között, mert különben a roszat is Isten akaratának tartanók. Isten a jót akarja, a roszat pedig megengedi, mert az embert szabadakaratunak alkotta. Azért a sors lehet rósz Isten akarata ellenére is, de nem megengedése nélkül. Tényleg. Tehát van sors a világon, a mely nem az Isten akarata, csupán megengedése, így az anarchisták gyilkolásai bizonyára Isten akarata ellenére, de nem engedése nélkül hoznak gyászsorsot a királyoknak. Nem helyes tehát a közszólás; mindenki nyugodjék meg sorsában, hanem igenis az a helyes, hogy mindenki igyekezzék sorsán javítani, ha nem gyámoltalan ember. Most vegyük külön a betűket. Sors ez a szó magyarul annyit jelent, mint végzet, s. o. r. s. a sors betűi. A vég- belük s és s végzetele; jelentésük, ha az ember jelentést akar nekik adni:, sir és sir, ige és főnév. Sirás a sors kezdete, sir a vége. 0 és R a sors közép betűi azt mondanák, ha beszélnének, hogy Orvosság a testnek, Remény a léleknek gyógyító, vigasztaló életszerei. Lássuk ! Az ember sorsa a 4 betű s. o. r. s. elhelyezésétől függ. Mondd meg nekem olvasó, hol sirtál először, hol orvosoltad magadat, testestől lelkestől értelek, mit remélsz életedben, milyen sirba tesznek, ón megmondom, hogy te ki vagy s minő sorsod van. Sorsnak kezdete, mint minden kezdet nehéz. A mi pedig nehéz, az kevésnek sikerül. Azt hibázzák el a legtöbben, hogy olyan házban kezdik el a sírást, hol szegény emberek laknak. Ha szegény házban kezdtek sírni, szegény a sorsuk is rendesen. Természetes dolog, hogy a hol az apának nincs, ott a fiú az apától semmit sem kap. Nem csupán pénzről beszélek. Vannak családok, hol minden gyermek hülyének születik. Meg kellene tehát választani szüleinket! De sajnos épen ez nem áll hatalmunkban s igy sorsunk sem. Ezért sorsával kevés ember van megelégedve. Mit tesz tehát! ? Orvosolja sorsát, javítgatja az első hibát, melynek nem oka. Példát hozok fel. Az embernek van természete, vérmérséklete, szokása, szenvedélye, ezek nólkü- lözhetlen életszerek, de sok embernél csak arravalók, hogy ne legyen köszönetök benne. Vannak zsémbes, kiállhatlan, kapzsi, önző és részeges emberek. Milyen sorsuk van ezeknek ? Orvosolják magokat. A beteg ember, mert az ilyenek betegek, — nincsen megelégedve magával, igyalegtöbb ember sorsával folyton betegeskedik. A fejnek és kéznek mégis dolgozni kell a mindennapi kenyérért, de ha az ész kialudt, vagy a kéz megbénult, csak koldus — kenyeret bir keresni. De minden sorsban megmarad és soha el nem hagyja az embert egy érzés. Remény! te vagy az ember sorsának éltető kenyere és sója. A koldust sem ha-
