Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-26 / 26. szám

„HETI S Z E M L E“ (26-ik szán:.)

3

jós és Antal Miklós káplánokat. Váradi ügyvédet, Illés Orivért, Kovács Dezsőt, Pécsy és Mangu aljegyzőket, Schönpflug tiszti főügyészt, Vetczák, Blum, Braucs tisztviselőket, Sepacher, Dorner, Egedy Pál és Mihály Cilii, Stefán, Müller, Szerdahelyi, Szoloma- jer, Gnandt, Princzinger, Czier és Májer tanítókat, számos papnövendéket stb. . . .

Itt is Zichy Nándor nyitotta meg a gyűlést. Ajánlatára itt is egyhangúlag kandidálták Báthoryt, ki nyomban elmondotta választói előtt tartalmas, higgadt, kevés szavakkal is sokat mondó programmbeszédjét. Népszerűsége és az a körülmény, hogy jóságos modora miatt mindenütt kedvelik, biztosítják neki a győzelmet. Mi csak őszintén kívánhatjuk a győzelmet mindenkinek, ki a keresztény eszmék érvényesítésért küzd a politikában és a keresztény Magyarország megteremtése minden törekvése.

Ha tömör marad a párt és az egységet meg nem bontja senki sem, biztos a győzelem ;

Molnár János praelatus beszéde következett az egyházpolitika törvények revíziójáról. Világos adatokkal, meggyőző érvekkel bizonyította be a hallgatóságnak, milyen felesleges kiadásokat ró ez az államháztartásra. A törvény halvaszülelett intézkedéseit, és a gyakorlatban tapasztalható férdeségeit oly' gyilkos gúnyDyal ostorozta, hogy a hallgatóság egy szálig mind a revizió hívének vallotta magát. A szónoklat után felhangzott taps és égretörő éljenzést méltán megérdemelte a buzgó pártvezér.

Bnzáth Fermcz a néppárt parlamenti működéséről, a Bánffy kormány megbuktatásáról, a börzesadó behozataláról, a néppártnak az Adria vitában tanúsított magatartásáról és a közigatás egyszerűsítéséről szólott emelkedett hangon, de a nép által még is érthetően. A papiros búza, gabona elővételéről és uzsoráról tett megjegyzései, zajos helyesléseket váltottak ki a népből.

Kálmán Károly az idő előre haladottsága miatt csak röviden szólhatott már, de e rövid idő alatt is bámulatos eredményeket ért el. A keresztény egyetemi ifjúság magasztos mozgalmáról mondott és az édes anyákhoz és leánykákhoz intézett lelkesült, kenetteljes szavai, könnyeket csaltak a szemekbe és a lelkesedés pirját az arczokra. Kálmán, mint szónok marczona alak, minden szava, minden mozdulata elárulja a költőt, beszéde közben valóságos extasisban van. Szavait leirni nem lehet, azok csak az ő ajkáról hallgatva érik el csodálatraméltó hatásukat. A tárogató hangjához hasonlitó zengő hangjával, mintegy varázs ütésre korbácsolja fe- a nópszenvedély hullámait és a felszántott lelkekben, termékeny talajban veti el names eszméinek magvait.

A páratlan sikerű és legszebb rendben lefolyt népgyülést az apostoli lelkületű, galambősz Zichy gróf lelkes szavai zárták be. Az öröm könyei csillogtak a szemekben a bucsuzás pillanatában. A nép bará'ai épp oly nehezen tndtak megválni a néptől, mint a nép az ő szónokaitól.

A távozás pillanatában rázendített Kálmán Károly a Hymnusra, melyet a körülbelül 4—5000-re becsülhető tömeg levett főveg- gel énekelt tovább.

A szépen díszített diadalkapun át egy hatvan tagból álló bandérium kíséretében visz- szatértek a szónokok Nagy-Károlyba, hol Zichy Nándor gróf és Molnár János praelá- tus látogatást tettek Károlyi István grófnál, ki nyilatkozata szerint bizalommal viseltetik a néppórt jelöl tjével, Báthory Istvánnal szemben.

Este 6 órakor bankett volt a diszes társaság tiszteletére Báthory István képviselőjelöltnél, mely alkalommal számos toasz- tott mondottak, melyek közt nagy feltűnést keltett Báthory István tosztja, melyben az ősz vezért, Zichy Nándort éltette.

Izsóf Alajos a Néppárt buzgó szerkesztője, még künn maradt egy ideig C-mnáloson és többek kíséretében meglátogatott egy ne hány gazdát. A tapasztalt csin, jólét és megelégedett boldogság a házakban és az észlelt magyaros vendégszeretet kitötrölhetetlen nyomokat hagytak emlékében és bizonyára még szorosabbra fűzték azt a lelkikapcsot, mely Izsófot, a lelkes publicztstat a magyar néphez, véreihez fűzi.

Este 8 órakor elutazott az illusztris társaság, a képviselők és szerkesztők Pestre, Zichy Nándor egyenesen Székesfehérvárra.

Ha a lelkesedés lángja el nem alszik és a jelenleg tapasztalható buzgóság nagyobb arányokban csökkenni nem fog, a néppárt győzelme e kerületben több, mint bizonyos, legyen az ellenjelölt bárki.

Most már csak az illetékes vezető közegeken áll, hogy a megindult mozgalom meg ne akadjon és az egyedül keresztény alapo kon nyugvó néppárt megvethesse lábát, győzelemre juthasson e kerületben is.

Kitartás, egyetértés és a siker el nem maradhat!

Védelmet a iáknak.

Van-e valami ezé Íja a fák ültetésének? Ha van, szükséges-e a fákat úgy gondozni, ápolni, hogy e czólnak mielőbb megfeleljenek ? Mindkét kérdés olyan, hogy azokra a feletet nem lehet más, mint az, hogy a faültetésnek nagyon fontos rendeltetése van; hogy azokat gondos ápolásban kell részesíteni, ha a czólt mielőbb el akarjuk érni.

A fanevelós most is oly kedves foglalkozásom, mint ifjú koromban volt. Jó szülőimtől tanultam meg a fák szeretetét, kik boldogok voltak mindenkor, ha a széles porta udvarára vagy a tágas kertbe ültetett fákban gyönyörködhetlek. E gyönyörűségük annál nagyobb lehetett, mert az ő gondozásuk alatt nőttek azok lombos, árnyat adó, vagy gyümölcsöt termő fákká. Nem akarok e helyen szólani arról, mily fontos a fák ültetése közgazdasági szempontból. Csak egészségügyi szempontb 1 akarok egyet-mást elmondani s felhívni a figyelmet a fák gondos ápolására.

A fák tisztítják a levegőt. Tisztítják, mert leveleikkel magukba szedik a levegő szóuoxidját. E szónoxidot felbontják alkotórészeire s mig a szént a maguk gyarapítására megtartják, az oxigént visszaadják a levegőnek, melynek éltető elemét képezi. A hol sok fa van, ott rendesen üde a levegő. Ilyen helyen kellemes a tartózkodás. Tele tüdővel szivja magába itt mindenki az ólenyt, melyek a fák levelei lehelnek ki a levegőbe.

A lombos fák felfogják a nap perzselő hevét, a szoba levegőjét nem engedik felmelegedni 9 embernek, állatnak kellemes árnyékot nyújtanak. Szépészeti szempontból menynyivel más képet, mennyivel tetszetősebb külsőt nyernek azok az utczák, melyeket lombos fák szegélyeznek.

Városunk vezető fórfiai előtt a közterek, utczák befásitása alkalmával ily czólok lebeghettek annak idején. Ily czélok vezérelhették közelebb is, mikor a Deák-tér és Szóchenyi-utcza befásitását is elhatározták.

Az utczák, terek befásitásáért kalapot

emelünk előttük, s az elismerés pálmaágát nyujijuk nekik. Akkor, mikor ezt teszszük, nem hallgathatjuk el keserű tapasztalatainkat, melyeket « fák ápolása körül most is, a múltban is szereztünk. Értjük az úgynevezett gömbákácok nyári nyesésénél végbemenő durva bánásmódot. Sétáljunk csak végig a Hám János-utczán, mit látunk ott? Kegyetlen brutalitást a tavaszszal megifjitott fák ellen, melyet durva kezek idéztek elő.

Nemcsak magam, hanem az ott járókelők is megbotránkoztak az ellen a nyesés- mód ellen, meiylyel két munkás a lombos fának szabályos formát akart adni. Tudatlanságuk, meiylyel munkájukat végezték, a fáknak csak ártalmára lehet, de javára nem. Hosszú nyelű kaszákkal állottak neki a fáknak s úgy vagdalták azokat, mintha répát aprítottak volna. A helyet, hogy megnyese- gettók volna a zöld hajtások hegyeit, mindenkor a zöld ágak derekára sújtottak pusztító szerszámukkal.

E durva ápolásmódnak megvan a szomorú eredménye. Az életlen, rozsdás kasza csak törte a fiatal hajtást vagy tövéből kifordította azt. Borzastyuk módjára vannak most azok megnyesve, s az egy-két zöld hajtás közöl az öreg ágak, mint valami szárazkarok, merednek a szemlélő elé. Ily nyesés- mód karára van a fának, mely a szárazágak képződését mindinkább siettetni fogja. Sűríteni, a szemnek is tetsző formára hozni a koronát, úgy, hogy az lombos maradjon s e mellett árnyékot is adjon, ez volna az igazi nyesés czólja.

Ti, emberek, kik a nyesést végeztétek, bizonyára nem értettetek munkátokhoz. A pusztítást nem nektek rójuk fel bűnül, hanem annak, ki titeket a munkával megbízott, mielőtt meggyőződött volna róla, vájjon tudtok-e ti a fával szelíden, s ahhoz értően bánni. Szemet sértő munkátokért azt hibáztatjuk, aki a rozsdás kaszadarabot kezetekbe adta, hogy irtsátok a fákat s tegyétek mielőbb kopaszokká azokat!

Ha jól tudjuk, van a városnak külön kertésze. Ennek valószínűleg vannak segitő- munkásai. Ezek végezzék a fákon a nyesést annyiszor, a hányszor szükséges, de akkor sem életlen, rozsdás kaszadarabokkal, hanem az e czólra szolgáló nyeső ollókkal. Vagy ha ezek nem tehetnék, kellő felügyelet alatt végeztessék másokkal, még pedig úgy, hogy a felügyelő utasítására csettintse meg a munkás kezében az ollót, meiylyel a fának szabályos koronát, tetszetős formát lehet adni.

Visszaemlékezés Jézus szentséges Szivének ünnepére.

Folyó évi junius 14. 15. 16-ikán kedvező idő mellett megint számos búcsus látogatta városunk egyik szentélyét, a esino3 kálvária templomot. A búcsusok száma óvről- óvre növekszik; az idén, mint értesültünk, 65 különféle községből valók voltak. Megjelentek itt Bihar, Szabolcs, Ung, Bereg, és Ugocsa megyékből is nem kevesen; legtöbben természetesen Szatmár megyéből, főleg Nagy-Károly vidékéről a jó sváb községekből. De máshonnan is szép számmal verődtek össze ; igy például a szomszédos Lázáriból körülbelől százan jöttek 4 zászlóval. Városunknak kath. hivő közönsége is jelentékenyen volt képviselve. Vagy 1300-an járultak ezen 3 nap alatt a szentségekhez. Voltak a jámbor bucsusok között, a kik csak jelentékeny áldozat árán vehettek részt ezen szivemelő ájtatosságon. Ám mire nem képe-