Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-16 / 3. szám
2 „H É T I SZEMLE“ (3-ik szám.) "egymást támogatójó barátokká kell lenniok s ez bekövetkezhetik abban a pillanatban, midőn az iparosból müiparos lesz. Nem szahad tehát a jelenben az .erőteljes, egészséges iparos generatiót el^ülleni engednünk, de utódaik sorsa ■ nem nagy részvétet érdemelne, ha látva a veszélyt, mégsem kerülné azt. A vármegye közgyűlése. Kevés érdeklődés mellett e hó 10-én tartotta meg a vármegyei törvényhatósági bizottság első negyed évi rendes közgyűlését. A tagok oly gyéren jelentek meg, hogy csak úgy kongott az ürességtől a tárgyaló terem. Ennek hatása alatt ki is mondotta a közgyűlés, hogy mint eddig, ezután is csak kétszer fog évenkint, öszszel és tavaszszal, összejönni. A négy rendes közgyűlés tartársa, amit tavaly határoztak el, azért is felesleges, mert rendkívüli közgyűlést lehet annyiszor összehívni, p hányszor szükség van reá. A főispán megnyitó beszédében köszönetét mondott az újévi üdvözlésekért, melyekkel a vármegye közönsége elhalmozota. Jelezte ez év fontosabb mozzanatait, melyek között a képviselőválasztás, a tisztviselők választása és a közigazgatás egyszerűsítése bírnak nagyobb horderővel. Legégetőbb, azonban a megye dotátiójának felemelése és a megyeház javítása. Beszédjének hatása alatt a közgyűlés egy bizottságot küldött ki, mely hivatva lesz az érintett kérdésekben a miniszterelnöknél kérelmezni. Érdekes pontja volt a közgyűlésnek Háromszék vármegye átirata a nemzetiségi törvény revisiója tárgyában. Jíii^lekessó Lukács Konstántin felszólalása tette, ki sötét színben látja Magyarországon a románok helyzetét, kiknek nem egyenlő mértékkel mérnek. Lukács szavaira Nagy László alispán riposztozott, meggyőző évekkel semmisítvén meg ellenfelének állításait, úgy, hogy beszédjének hatása alatt maga Lukács is elfogadta az állandó választmány javaslatát, mely azt ajánlotta a közgyűlésnek, hogy a képviselőházhoz Háromszék vármegyéjéhez Még tréfálkozik nagy bajában. De a könyörtelenség e szavakat adja szájába: Kértem, hanem mind hiában, A gazdagot falujában, Hogy egy ekét adjon kölcsön, Hadd szántsak e marok földön 1 Rimánkodtam naphosszanta, Kérésemre egy sem hajta! Akkor, uram megfordultam, A bátyámhoz elindultam, Hoztam tőle ekét, marhát, S elkezdettem ezt a munkát. A szegénynek nincs vasárnap, Nincs ünnep, bár intó a pap, Sok a dolga, hát belekap. Erre István vajda megajándékozzá ekével és hat ökörrel, a dombot tulajdonául adja, csak azt köti ki, hogy a dombon őrt álljon, s ha tatár ront be a hazába, hirt adjon. Moldvai monda szerint István Burcsel dombja tetejére valóban őrt helyezett el, kinek kiáltása Vaszlujig, 6 órai távolságban tisztán hallható volt.1) Lukácsi György. *). ÁC3 K . hasonló szellemű feliratot intézzen. A közgyűlés óriási lelkesedéssel hallgatta az alispán meggyőző szavait s a nap sikeréért neki jegyzőkönyvileg köszönetét szavazott. A főispán Ilosvay Gusztáv szolgabirót tb. főszolgabírónak nevezte ki. Városi közgyűlés. 1901. jan. 14. Törvényhatóságunk bizottsága e hó 14-ón délután tartotta meg január havi rendes közgyűlését gróf Hugonnai Béla főispán elnöklése mellett. A nagy tanácskozó terem jó meleg levegővel fogadta a hidegtől kipirult arczu városatyákat, a kik három órára csaknem teljes számban foglalták el helyüket a zöld asztaloknál. Valamivel későbben érkezett a terembe a főispán, kit a bizottsági tagok felállással üdvözöltek. Már kezdjük megszokni, hogy a gyűléseken valami uj adó behozataláról esik szó, erősen hangoztatva, hogy az a közterhek apasztására s a közjövedelmek fokozására mennyire előnyös és kívánatos. A mostani közgyűlésen az ásvány- és szódavíz megadóztatása került szőnyegre. Csodálatos véletlen, hogy a tanács javaslatának annyian voltak a pártolói, mint az ellenzői s a főispán „igen,, szavazata döntötte el ez uj adó behozatalát. A nagy morajba, mely a határozott kimondása után támadt, egy erős hang odadörögte: — Megfellebbezzük! Nem akarunk e helyen az uj adó behozatalához bővebben hozzászólani, csak azt konstatáljuk, hogy akkor, a mikor város közegészsógi szempontból nem kíván gondoskodni jó ivóvízről, méltánytalannak tartjuk a polgárokat az uj adóval megterhelni, csak azért, mert egészségi szempontból a miazmás, sok helyen élvezhetetlen ivóvíz helyett ásvány vagy szódavizet fogyasztanak. Félünk, hogy igaza lesz annak a bizottsági tagnak, a ki azt mondotta, hogy a közjövedelmek emelése csak arra való lesz, hogy annál többet költsön a város. A pótadó pedig ezután is oly nagy lesz, mint eddig. Pillanatfelvételek. Éppen a vasúti állomáson vagyok, hol egy szökő esztendőben rendesen kétszer sétálgatok, mikor a szemembe tűnik „Calde- roni és Társa.“ Kit, te, micsoda ? kérdem magamban s a hirdető táblához lépek s először életemben olvasom, hogy a fentnevezett hires czóg- nél a világhírű Kodak fényképező készülékek, úgy szintén az összes, ezen készülékhez való czikkek; friss filmek, Zeiss és Steinheil-féle s minden kigondolható gyártmányú üveglencsék, szinérzékeny lemezek és papirosok, előhívó, fixirozó és aranyfürdő töltények, a pillanatfelvételhez szükséges pillanatok a legegészségesebb színben kaphatók. Ez szép! Hát mit mondjon ehhez az ember? Egyebet nem tehet; első sorban erősen hiszi, hogy igy van s azután szeget üt a fejébe— egy gondolat. A nagy embereket mindig egy gondolat bántja, csakhogy mindegyiket más. Én belebolondultam a Calderoni gondolatába: szeretem a pillanatfelvételeket pillanatnyi zavar nélkül. A gyűlésről részletes tudósításunk a következő : Mint minden rendes közgyűlést, úgy a mostanit is a polgármesteri havi jelentés vezette be, mely a múlt évi ügydarabok forgalmáról, a villamos vasút mizériáiról, a népesedési viszonyokról, a villamtelepnél újabban beállott zavarokról, a közigazgatás tervbe vett egyszerűsítéséről számolt be a közgyűlésnek. A jelentésben benne volt még az is, hogy a múlt hó 30 án egy küldöttség átadta Hegedűs miniszternek a díszpolgári oklevelet, melyért a miniszter hálás köszönetét tolmácsolja a város közönségének. A jelentés tudomásul vétele után a belügyminiszter leirata került felolvasásra. Ebben a leiratban a miniszter jóváhagyja a város 1901. évre előirányzott költségvetését, a hiányok fedezésére kivetett 93°/o-os pótadóval. Ugyancsak jóváhagyta a miniszter a villamtelepről és a nyugdíjalapról felterjesztett költségelőirányzatot. A földmivelésügyi miniszter leiratában arra kérte a törvényhatóságot, hogy a gazdasági munkás és cseléd segély-pénztárt, mint humánus intézményt, erkölcsi és anyagi támogatásban részesítse s lépjen be az alapitó tagok sorába. A miniszter által létesített segély-pénztárra, mely védelemben, segélyben részesíti az öreg munkást, gyámolitja azokat, kiket baleset ér s kenyeret ad a munkások özvegyeinek és árváinak, a törvényhatóság 100 koronát szavazott meg s ezzel belépett az alapitó tagok sorába. A honvédelmi miniszter tudatta, hogy a város a lakbérviszonyok osztályozásánál a Vr.-ból az V. sorozatba osztatott be. Ez a beosztás a tiszti lakások után a városi pénztárból fizetett összegnél némi megtakarítást fog maga után vonni. A pénzügyminiszter a boritaladó leszállítását kérelmező közgyűlési határozathoz nem járult hozzá, azzal a megokolással, hogy az az államháztartás egyensúlyának megrázkódtatását idézné elő. Hirsch Miklós, a Kossuth-kertben épült gőz- és kádfürdő épitője, az építésért esedékessé vált összeget kérelmezte. Annak idején, mikor az építkezésről szó volt, a közBarátom ! No mi azl? Egy fonográf beszél itt, vagy mi! ? Hátrafordulok a Calderoni táblától s egy idegen úrral majd összeütöm az orromat. Meghajtom magamat: mit tetszik parancsolni ? kérdem átosan. Barátom, folytatja, vagyis kezdi az ur, pillanatnyi zavarban vagyok. Majd)elmulik, pillanat az egész, felelem. Igen, igen; fel kell vennem, folytatja. Engem I ? Mi !? Engem akar felvenni I Itt van Calderoni, olvasta. ? Nagyszerű gépeket árul. Oh, kérem, barátom önt nem vehetem fel, mert drága, szabadkozik az idegen ur. Pillanatnyi zavarban vagyok, csak egy pár koronáról van szó; Írja alá ezt a váltót. Hamar beszól az ur, mondom. Hát tudja e, ki vagyok én? kérdem.) Oh, hogyne, egy nagynevű család sarja. És egy díjtalan gyakornok-jelölt, szomorú, de való, fejeztem be a bemutatásomat. Ah, oh! Az állás mit sem határoz annál, kinél az csak fényűzés . . így beszélt az idegen. Kezdtem szorosabbra huzni a társalgást s szorultam, mint a sörös üveg parafadugója. Nem használt, hiába hátráltam. Úgy
