Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-15 / 20. szám
X. évfolyam. 20-ik szám. Szatmár, 1901. május 15. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér. Félévre —--------------—----------------3 „ — Ne gyedévre------------------------------------1 50 „ Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ." A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap inegjelenilí minden szerdán. Keresztjáró-napok. Egyik vidéki lapból olvassuk, hogy a hitközség, keresztjáró napokra a faluban és a határban levő kereszteket megujitotta. És a falu leányai elhatározták, hogy eme kereszteket ezentúl minden esztendőben virággal és koszorúkkal fogják felékesiteni, mert úgy olvasták, hogy vannak, kik e hazában a keresztet szeretik „letördelni“, megbeesteleni- teni. Ha ez a szép, nemes gondolat vezeti a falusi népet a kereszt védelmében : jele, hogy itt az egész ország gondolkozásáról, érzéséről van szó. Jele, hogy a kereszt ellen elkövetett merénylettel szemben egy keresztény ország felelete fog következni. Jól megy ez igy ! A keresztnek csodálatos tulajdonsága, hogy még a megalázás is megdicsőiti. A gyalázat fájából a dicsőség fájává tette Üdvözitőnk piros vére. Azóta, bár mit tesznek is vele ellenségei, mindig uralkodik, mindig jobban és jobban megdicsőül. Úgy leszen mostan is! A keresztjáró napokon láttuk, hogy a kereszthez soha jobban, melegebben nem ragaszkodott a nép, mint éppen most, mikor a kereszt ellen merényletet követtek el. A magyar nép most kezdi magához ölelni a szent keresztet. Ha volt korszak, mikor a kereszt olyan közönséges fa vala, mely- lyel senki sem törődött: a kereszt gyalázók hozzák meg az időt: mikor a kereszt édes mindnyájunk jelvénye és eszménye leszen. Magyar leányok fonnak majd ezután koszorút a szent keresztre ! Magyar nő fogja dobogó NiÁL&e^fö- lött hordani ezt a szent jelvényt, nem mint lukszus czikket, de élő hitének jelvényét. A mindennapi kenyeret egyetlen egy házban sem szelik meg a kereszt jelvénye nélkül. Anyák oltárokat fognak emelni a családi tűzhelyen és oda borulnak a kereszt elé ! Aggastyánok vándorbotja leszen ezen jelvény és ahatárok mes- gyéjén még több kereszt fog emelkedni. Nem fog épülni ház, melyre a keresztet oda nem tiizik, egyszóval el kell érkeznie a legszebb, legdicsőbb kiengesztelésnek. . . . Jelentőséggel teljes a magyar népnek ez az elnevezése: „Kérész tjáró napok.“ Mert a keresztekhez vezették ott a körmeneteket, hol templom nem vala. Azért volt a határokon oly sok kereszt, mert vetélkedtek abban, hova vezeti az egyház körmenetét. A kereszt megdicsőitésének korszaka immár megkezdődött. Nem kell, csak egy megalázás és a kereszt újra a dicsőség fája leszen. Úgy látszik, ez az idő már megérkezett. Különböző ideák. Az ifjúság a haza virága, jövője, életereje. Bői dog az a hon, melynek ifjúsága, virága üde, erős szervezetben a szép és jó eszméiért hevülő szívvel van megáldva. Hazánknak rendesen ilyen az ifjúsága. Csak gondoljunk 48-ra ! Ifjúságunk csodákat müveit. Egész Európa ámulattal beszélt róla, ám erejüket titánivá a legmagasztosabb eszmék iránti lelkesedés tette. Hanem a nagyok nyomaiba törpe epigonok léptek. Az 50 js évek után léhaság és tivornya kötötték le az ifjúság lelkét és nem ideálok. Mintha a nemzet kimentette volna magát az emberfeletti küzdelemben, csak csenevész, hamar ]fony- nyadásnak induló virágokat hozott. De ha nincs ifjú, nincs férfiú, mondja San Georg. A fizikai és erkölcsi férfias erő, mit a rómaiak virtusnak neveznek, nem fejlődik ki a beteges lelkű ifjúból. Lelkesedés, bátorság, kitartás,el v szilárdság, jogérzet, jóság, gyöngédség, erény nem lesz a férfiúban, ha nem volt az ifjúban, ezek hián pedig csak közép szerűség, és hétköznapiság fogja elárasztani a földet. Hogy erkölcsileg oly rohamosan sü- lyed a haza, hogy oly nagy az érdekhajhászat, a stróberség, a gyanús jellem a mai vezető férfiakban, hogy oly kevés a kiválóság, az alaposság, és a nagy alkotás hazánkban, azért van, mert a ma szereplő férfiak java része a 60-as években töltötte ifjúságát, ez az ifjúság peTÁRCZA. Kiábrándulás. Gyönyörű tavaszi nap van. Olyan igazi, verőfényes, rügyfakasztó, ibolyaillaüól balzsamos márcziusi nap. A felhőtlen, azúrszinű égbolt mindinkább sötétebbé változtatja élénk, kék színét. Alkonyodik 1 A nap lemenőben ; vérvörös korongja utolsó búcsusugarail küldó az ünnepi pompában levő földre. Kaczéran játszadozik a fák üde hajtásaival s a házak ablaktábláin beszűrődve szeszélyes fényalakokat pingál a homályos falra. Még életkedvtől zsibong a kis mezőváros,-hisz ünnepnap van, a tavasz egyik legkedvesebb ünnepe, s a város apraja-?iagyja a szabadban mozog, élvezve a langyos tavaszi levegőt. Néhány perez s a nép fényes tányérja eltűnik a láthatárról; sugarai már csak itt-ott az emelkedettebb épületeken csillognak. Fordítsuk tekintetünket egy irányba, hol a lemenő nap sugarai, mint egy összpontosulva látszanak lenni s az emelkedésen épült tágas nemesi kúriát veszik körül fény- glóriával. Nézzünk be a boltíves, nagy ablakokon, s megható jelenetnek leszünk tanúi. A kényelmesen bútorozott, homályos szobában, karos székében mélyen előre hajolva ül az öreg Horvát Adám; szemei a boldogságtól ragyognak ; mellette öröm- könyeket hullat galambősz hitvese, a neme3- szivü Ágnes asszony. Előttük térdel egy halvány fiatal ember, ki nem más, mint az ifjú Horvát Gáspár, — s ki mindez öröm és meghatottság okozója vala. Reszkető kézzel vonja magához a két öreg az elveszettnek hkt, visszatért fiút, ki, mint a tékozló fiú, esengve kérleli atyját: — Atyám ! nagyot vétettem ellened, bocsáss meg, s én ismét hű fiad leszek 1 Ölelés, sűrű könyzápor s örökké szerető anyai csók erre a felelet. Minden meg van bocsájtva s örömmel feledve a múlt, csakhogy ismét körükben láthatják kedves fiukat, kit már-rnár elveszettnek hittek. Igen már két éve, hogy elment az apai háztól az ifjú Horvát Gáspár, szomorúságban hagyva öreg szüleit. Horvát Ádám birtokos volt, s a kis városban őt tartották a leggazdagabb embernek. E szó — legteljesebb értelmében megillette őt. Gyönyörű szántóföldjei, mintaszerű gazdasága s olyan háztája volt, hogy keresve sem lehetett ennél különbet és rendesebbet találni. Tényleg csak INGLIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkes szabású mindennemű eg-yenruliákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér Városház épület,
