Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-08 / 19. szám
X. évfolyam. 19-ik szám. izatmár, 1901. májas §b HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. t fr< V ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre--------------------—----------------6 korona — fillér. Fé lévre — — — —-------------------3 „ — Ne gyedévre-------------------------------— 1 50 „ Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szorkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A .PÁZMÁNY-SAJTÓ." A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ ozimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttór sora 40 fillér. A lii]> megjelenik minden szerdán. Mégis mozog a főid. Mikor két év előtt elkeseredett harc után a szomorú hírre vergődött Bánffy Dezsőt elvégre sikerült a magyar parlamentből kiűzni, a közfelfogásban azon nézet vert gyökeret, hogy a magyar politika/ és társadalmi élet forduló poníj ához ért, a „jog, törvény és igazság“ égisze alatt csakhamar helyre fog állani azon normális állapot, melynek indokolatlan fölkavarását aTisza- regime óta tehetetlenül tiirte a magyar nép, és a minden rétegében nagy beteg társadalom annyi szenvedés után most már a gvógvulás i ' 1—0 Öt/ utjara lep. Két esztendő parlamenti csöndje után a kétkedők azt hiszik, hogy minden maradt és marad mint volt; mert hiszen az uralkodó párt nagy többségét ma is ugyanazok az eleinek alkotják, melyeknek egyetlen elvük az elvtelenség, melyek nem riadtak vissza attól sem," hogy a Tisza-féle exlexhez való hozzájárulásukkal elkótyavetyéljék a nemzeti alkotmánynak még épen maradt foszlányait. Most is vezetők még azon a párton a Tiszák, kik a múltban minden képzeletet felülmúló önkénynyel alapították meg uralmukat, melyet hihetetlen társadalmi, felekezeti, meg hivatali corruptio és gyávaságtámogat ma is. Tucat emberek vannak felszínen még mindig, úgy a parlamentben, mint a megyékben és a társadalom minden rétegében, kik közszereplésükben egyre-inásra követik el a legmegdöbbentőbb és a legbotrányosabb hibákat és botlásokat és önző hatalmi célokért képesek — mindenre. Ez mind igaz, és mégis — mozog a föld. A higgadt megfigyelő tekintetét nem kerülheti el, hogy közéletünk sivár földjében megindultak a politikai erkölcsök csirái. Gyöngék még e csirák, de megindultak. Hiába a nemzet teste nagyon beteg, gyógyulásához idő és munka szükséges. A politikai és társadalmi erények egyik alapja az anyagi függetlenség, rneíy nálunk a Tisza-klikk negyedszázados önző uralma alatt teljesen elzüllőtt. Az általános eladósodás oly nagy, hogy nemesi birtok és paraszt birtok alig képesek elviselni a jelzálogos adóságokat, a növekvő adót, az úrbéri terhe két és egyéb költségeket. Az existentiájukban megtámadott családok nem sokat törődnek a hazával. A földbirtokos régi nemesség öröklött földjén, ősi kúriáján nem ur többé, címeres szegénységében hivatalt keres s egy kis szubvencióért eladja a meggyőződését is. Lehet-e ezektől várni a közjogok, az országos érdekek és a szabadság hathatós védelmét ? És mégis — mozog a föld: A birtokos osztály ébredez tespedéséből, síkra száll érdekeiért, belevonja nemes küzdelmébe a hitbizoinányos mágnásokat, fölkelti mozgalma iránt a kormány érdeklődését, szövetkezik, összefog, gyűléseket tart, egyleteket alapit, belátva azt, hogy egyesülésben van az erő; szóval megállóit pusztulásának szédületes lejtőjén ezeréves hazánk föntartó eleme, a köznemeség, s hosszú le- thargia után megmozdult, akcióba lépett, hogy begyógyítsa életveszélyes sebeit. Hát a parasztság ? Az alföldi városok tanyagazdáságait Kivéve, uzsora és osztály által a létminimumra szorítva, földje megnöveléséből megélni alig képes. A Tisza- uralom alatt egy uj fajta jobbágyság keletkezett, a vidéki takarékpénztárak és a zsidó uzsorások jobbágysága, kik saját házukban és földjükön inkább bérlők, mint tulajdonosok. És ezek a választók. Ezeknek van átadva az alkotmány gyakorlása. Ugyan mit törődnek ezek a hazával ? Örülnek, ha szavazatukért egy pár forintot kapnak. Nekik mindegy, akárki lesz a képviselőjük. A jegyző, szolgabiró, a zsidó uzsorás, meg a porció nem változnak. És mégis — mozog a föld. E kis emberek megmentésére dicséretes tevékenység indult meg. Egyre- másra szaporodnak a gazdák hitel- szövetkezetei, a közmagtárak, a fogyasztási egyletek. Törvényt hoznak a"lelketlen gabonauzsora ellen, útját kezdik szegni azon visszaéléseknek, melyekkel a „jogegyenlőség“ cégére alatt egy negyedszázadon át szipolyozta, s a tönk szélére vitte országunk őslakóit egy bevándorlód élősdi népfaj. De nézzünk más térre is. Ott van pl. az ország első főiskolája, a budapesti királyi tudományos egyetem. Az ember lelke megdöbben, ha végigtekint e kultúrintézmény mai irányzatán. A magyar tudományos egyetemen, mely pedig a szent nagygyá, megcáfolják a szent kereszt jelét, s lerántják a szent kereszt hitét; a magyar tudományos egyetmnenv melynek pedig hivatása volna re tét, s a tiszta eszmónyiség fáklyáját lobogtatni, kozmopolita, anarchisztikus, nemzetellenes tanokat hirdetnek a katedráról a magyar ifjúságnak, a magyar nemzet leendő vezetőinek. Es mégis remélhetünk egy jobb kort,--inert immáron itt is megmozdult a föld. A'-umnes magyar ifjyfcság*fer- fiasan s utmfrNaüuj^ a corrumpált ryMBWfr kreáturáinak mérgezett-dífnait és tiszteletét parancsold:*^ kimtedy föteh'bvalóival szembenisa kereszt mbg< illető helyét a magyar egyetemen. Mozog a föld. Az elámított közvélemény kezd magához térni, s kezdi belátni, hogy Magyarország létalapjainak megmentéséről van szó. Az emberek szemei fölnyiltak, s borzadva látják, minő őrvény szélére vitte az országot ama kormányrendszer, melynek alapvetője Tisza Kálmán, s legbiztosabb szövetségese a korrupció vala. Mozog a föld! Aki nem hiszi, hallgassa csak meg a közélet vészmadarainak kétségbeesett vijogását! Azok a jeles vigéczek,-kik a magyar politikai élet kaméleonjának, a hírhedt Eötvös Károlynak vezetése alatt ellenzéki dobozokban ki- nálgatják a Tisza-klik piluláit a hiszékeny népnek, — miért káromkodnának oly éktelenül „Egyetértésnek“ gúnyolt lapjukban, miért in- szinuálnának oly szemérmetlen cinizmussal, — ha nem éreznék, hogy mozog alattuk a föld, hogy lejárta magát az a romlott kormányrend- szer, melynek pályaudvarában ők voltak a kocsitologatók! Miért hökkent meg annyira a fővárosi zsidó sajtó attól az üdvös mozgalomtól, melyet a minap indított Szabadka városa a családi tűzhely védelmére? Azért, mert sejti, hogy mozog a föld, hogy egy jobb éra küszöbén állunk, mely meg fogja tudni védeni a magyar földet a magyar nép kezén a jött-ment uzsorások népsorvasztó iizelinei ellen. Miért óbégat ez a sajtó szemforgató képmutatással a „liberalis- mus hanyatlása“ a „feudalizmus kisértő hidrája,“ „a kereskedő osztály (értsd az uzsorásokat) elnyomása“ miatt? . . . Azért, mert érzi, hogy az eddigi ocsmány rendszer alatt «megmozdult a föld, hogy a börze- hatalmasságok túlkapásaival, a zsidó uzsorások féktelen üzelmeivel, az
