Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-24 / 17. szám

T

X. évfolyam.

lT-ik szám.

Szatmár, 1901. április 24.

POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egy évre — — — —---------— — 6 korona — fillér.

Fé

lévre------------------------------------------3 „ —

Ne

gyedévre-------------------------------------1 50 „

Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Felelős szerkesztő

BÁTHORY ENDRE.

A lap kiadója :

A *PÁZMÁNY-SAJTÓ.«

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összeg küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ ezimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel.

Nyilttór sora 40 fillér.

A lap megjelenik minden szerdán.

Ferencz Ferdinand.

Örömmel hallottuk a trónörökös ajkairól azokat a szavakat, melyek méltóvá teszik hitbuzgó elődeihez. A mai rideg, materiális korban, ugv látszik, a vallás iránti lelkesedés és szeretet lángja ég még teljes szépségében az ő lelke mélyén. Ám a mi örömünkben nem osztozik az osztrák szabadkőműves és liberális sajtó, mely roszul palástolt düh vei fogadta már azt ahirt is, hogy Ferencz Ferdinánd a kath. iskola egyesület felett a protektorátust elfogadja. A tisztesség határait túllépő, nyers, durva volt pláne az a hang, melyen a nevezett pártok korifeusai kikeltek az osztrák képviselőházban a trónörökösnek a kath. iskolák üdvös eredményét elösmerő nyilatkozata ellen. A szabadkőművesség a legnagyobb taktikával és rafinériával iparkodik Európa minden udvarába beféfkozni és sikei ült is sok esetben a fiatal, kellő élettapasztalattal nem biró trónörökösöket, uralkodó herczegeket, — igazi czéljaikat elpalástolva s a humanizmus palástját magukra öltve — érdek szférájukba vonni. Ferencz Ferdinándnál hajótörést szenvedett minden tacti- kájuk, fájlalták ezt ők, de most azt látták, hogy a trónörökös nemcsak nines velők, hanem érdekeik, czél- jaik ellen nyíltan állást foglal, innét a düh, szenvedély, zaj, zsivaj.

Az ő kíméletlen fellépésük, lármájuk a trónörököst bizonyára nem fogják megfélemlíteni. A kik közelről ismerik Ferencz Ferdinándot, azt tartják, hogy rendkívül képzett, energikus, meggyőződéséhez ragaszkodó férfi s inkább a tettek embere, mint a szóé. Ám, ha ez igy van, akkor az osztrák kath. iskola egyesületre szép napok fognak virradni, de az ő sikerük egyúttal a Habsburg- ház iránti loyalitás és alattvalói hűség erősbödését s a hazai földhöz való ragaszkodás emelkedését jelenti.

Megszűnik majd a kosmopolita irányzat, a hazaárulás, a hűség eskünek minden lelkiismeretfurdalás nélkül megtagadása, a mint az iskolákban nem liberális és szabadkőműves szellemben nevelik az ifjúságot, hanem annak az önfeláldozásra, ideálizmusra, férfiúi erényekre és karakterre lelkesítő vallásnak szellemében, mely a legválságosabb pillanatban a Tylli'ket, Faunokat, Hofer Andrásokat adta a a dynas- tiának.

Ám, érdekes jelenség, hogy a magyar lapok nem vegyülnek a a vásári lármába, mi több, még a legevidensebb módon kath. ellenesek is elösmerik, hogy a trónörökös helyesen tesz, ha a pangermann szellemmel szemben a kath. vallásban keresi Ausztria és a trón támaszát.

Midőn e tény felett örömünknek adunk kifejezést, nem mulaszthatjuk, hogy ne figyelmeztessük laptársainkat a következetességre. Ha Ausztriában jó hazafiakat és a trónnak támaszait neveli a kath. iskola, miért ne nevelne jó hazafiakat és hü alattvalókat Magyarországon is ? Nem ugyanaz isteni .alapitója, a ki a hazaszeretetszűlte drága gyöngyöket mutatta az emberiségnek a jeruzsálemi templom mellett? Nem ugyanazon isteni szellem hatja át a magyar katholicismust is, mint az osztrákot, nincs nálunk is halálos bűn terhe alatt tiltva a haza érdekének megtagadása, nincs parancsolva az alattvalói engedelmesség, nincs a legnagyobb bűnök közé számítva a hüségeskű megszegése ?

Hát a magyar föld terméketlenebb s a magyar szív durvább volna, mint az osztrák. Azokat a magvakat, melyek a szomszédban bő gyümölcsöt teremnek, nálunk a dudva és gyom elfojtaná, mielőtt kihajtanának ?

A múltban legalább nem azt láttuk. A hazaszeretet csodáit művelték a magyar katholikusok egy ezredéven át, könyeik, vérük öntözte a hon dús rónáit és karjuk védte függetlenségünk zászlóit. A katholi- cismus elvei, erkölcsi törvényei nem változtak meg, ugyanazok ma is, mint egy ezreddel ezelőtt, hát mért ne nevelne az a vallás, mely eddig lelkes, odaadó fiakat nevelt a múltban, kérdem : mért ne nevelne ilyeTARCZA.

Párbeszéd a májusi ájtatosságról.

Józsi. No, Mari, látom, te jobban szereted a tavaszt, mint a lelet. Van megint elég virág; s te megint hozzáfogtál a koszorukötéshez. Hiszen jól teszed; csak teljék benne kedved.

Mari. Eltaláltad, szeretem a virágokat. De nem tudom, eltalálod-e, hogy kinek fonom az első koszorút.

Józsi. Talán kedves szüleidnek ? Őket illeti az elsőbbség. Későbben valamikor majd nekem is fonhatsz.

Mari. Jó szived van, Józsi; te is szereted, amint kell is, édes szüleinket. De kérlek emelkedjél magasabbra. Van ám, akit mi édes szüléinknél is jobbban tartozunk szeretni. Annak szántam én ezen idei első koszorúmat.

Józsi. A jó Istennek fonsz te koszorút?

Mari. Hej, Józsi, már csodálkozni kezdek, hogy miért nem találtad el azonnal. De azért mégsem pirongatlak. Hát nem gondolsz reá, hogy holnapután megint kezdetét veszi a szép májusi ajtatosság? Én tehát azt gondolom, szentebb szándékkal nem is fonhatok koszorút, mintha az Isten Anyja tiszteletére teszem azt. Vagy nincsen igazam ?

Józsi. Mindenesetre úgy van. De hát miért nem szóltál ? Hiszen szívesen segítettem volna.

Mari. Azt mindig megteheted. És én nagy köszönettel veszem, hogyha ma- vagy holnap egypár szép mezei virágot hozasz, például szép nefelejcseket vagy májusj gyöngyvirágot.

Józsi. Szívesen teszem, kedves Mari.

Mari. Józsi, Józsi! Mivel már olyan szives vagy, úgy-e megbocsátasz nekem, ha még valamire kérlek. Tudom, te is szereted Szűz Máriát, és nem fogod kérésemet megtagadni.

Józsi. Eddig mindig csak okosat kór'él. Most is bízom, hogy csak jót fogsz kérni. Megígérem, ha megtehetem, meg is teszem.

Mari. Köszönöm, édes bátyám. Csinálj te, kérlek, Szűz Mária tiszteletére kis költeményt ; ti ódának nevezitek. És szavald el egyszer szűz Mária képe előtt valamelyik szombati napon. En majd megint kötök akkorára uj koszorút. Édes jó szüléink nagyon meg fognak örülni. Szinte képzelem, mily áhítattal fogják ha.lgatni kisebb testvéreink. Hogyha pedig nem érnél reá új verset készíteni, tanulj be valamit Mindszentytől, Tárkányitól vagy Pálitól. Én is megtanulok

Van szerencsém a n. é. közönség b. tudó 1/npnjf aq ItlÜllplvPniPt Éazinczy-utczáról Deák-tér 6. SZ alá, ŐZT. André Alajosáé umő há"

mására hozni, hogy jó hírnévnek örvendő luUjJllUO IliUllClJ Diliül zaba helyezem át és kérem a n. é. közönség szives bizalmát és pártfogását, mivel műhelyemben a legpontosabban készitek mindennemű szalon gamitnrákat, ebédlő divánokat, lószőr és ruganyos matrá- CZOkat; ócska bútorok áthúzását, butorcsomagolást helyben és vidéken a belém helyezett bizalommal megfelelően a legpontosabban

eszközlöm. — A n. é. közönség szives pártfogását kérve maradtam, mély tisztelettel :

Ozigus György, kárpitos- és diszitő.