Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-17 / 16. szám
X. évlolvsim. 164k »xám. izatmár, 1901. á POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér. Félévre — —--------— — — — 3 „ — Ne gyedévre — — — — — — — I 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY END K E. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ." A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó11 czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Haldokló vármegye. Tisza Kálmán tette rá először a torkára csontkezűt, szorított rajta olyan hatalmast, hogy azóta mindig fuldokol bele. Megszűnt a régi vármegye az ő életerejével, halalmával, tekintélyével, nvmbusával lüktető ere lenni a nemzetnek, a deli levente, ősi jogaink tántorithatlan bajnoka megtört aggastyánná változott, kórágyon vonaglik, várva utolsó pillanatát. Most talán megadják neki a kegyelemdöfést. Azhogy nem kegyelemdöfés az, mely megfoszsza végleg életétől s kitörölje emlékét nemzetünk történetének lapjairól, mely egy sakk- búzással örökre fátvolt borítson ama fényes napokra, melyeket a régi vármegye, mint az alkotmány és a nemzeti jogok védelmének egykor hatalmas oszlopa, arany betűkkel irt be minden magyar ember szivébe. Nem kegyelemdöfés, hanem újabb csatavesztése a vármegyének a minden hatalmat absorbeáló állammal folytatott harczában, mely a legyűrt felet még erősebben szegzi a földhöz, hogy moczczanni se tudjon. Tisza Kálmán óta nulla lett a vármegye, most lesz belőle a nullánál is jóval kisebb mennyiség. Mert győződjék meg róla, akinek tájékozódása nincs, hogy attól az időtől kezdve nem a jogok védője ő már, hanem hordozója a kormány sleppjé- nek, az állami omnipolentia lábai előtt remegve gubbaszkodó kuvasz, mely undoritó csaholással kiséri a hatalom szemöldökének minden mozdulatát. Meg van teremtve a szolgalelkü parlament képére és hasonlatosságára, mely szavaz derüre-borura, a mint a kormányfőnek tetszik. Független elemeket, akik ki merik mondani szivök sugallatát, kiket cselekvésükben a meggyőződés vezérel, alig találunk a törvényhatóságok tagjainak sorában. Egy csomó hivatalnok, jegyzők és birák alkotják a gépezet zömét, a kik meghunyászkodva esnek hasra a főispán parancsszavára. Igaz, hogy sajnos jelenség az, ha a magyar nemzet jogait épen a a magyar kormány ellen kell védeni. Nem ig,y volna ez rendén. De évek hosszú sorának tapasztalata bizonyítja, hogy igy van. Akkor pedig a mai vármegyék ellenőrző szerepe azzal a szervezettel, mely manapság karakterizálja, a boszu- ságnak és nevetségesnek bizonyos vegyes érzelmeit költi fel az emberben. Bátran ki lehet reá mondani a nagy Cátó nyilatkozatát: Oeterum censeo Carthaginem esse delendam. Igenis, vagy adják vissza a vármegyének régi hatalmát és tekintélyét, hogy súlyával, ellenálló képességével, meggyőzedósének független elejével, a közönség akaratának és érdekeinek hii képviselője, nemzeti lételünk jogainak őre, szilárd biztosítéka legyen, vagy pusztítsák el a föld színéről, s ne űzzenek vele gúnyt a világ előtt, ne éljenek vissza a békés magyar nép türelmével. Erkölcsi súlyától megfosztották már, most kiveszik kezéből a jogot, hogy saját vagyonával rendelkezhessék. Be a pénzzel az állami kasz- szába. Ott van az jó helyen. Nagyon igaz. hogy a vármegyéknél sok visszaélést követtek ui a pénzkezelés körül, volt részünk bőven sensatiós sikkasztási hírekben, de történt olyan az állami administrate keretében is. A szabályszerű vezetés mindig csak attól függ. hogy milyen jellemek kezére van bízva a Wertheim-szek- rény kulcsa és milyen jellemek hivatottak az ellenőrzésre. A rendet vagy rendetlenséget épen úgy megteremthetik az adóhivataloknál, mint a vármegyék pénztárainál. Vagy ott talán az ellenőrzés szigorúbb? . . . Legyen itt is olyan. De azért korántsem tekinthetjük hivatottnak az államot arra, hogy elnyelje a törvényhatóságok vagyonát. Elnyelje ? . . . Hiszen ezután is a vármegjmk fognak utalványozni. Tisztelet annak az utalványozásnak, mikor az adóhivatal fizet, mert ha egyszer kedve szottyan felmondani a szolgálatot, elülhetnek a vármegyék azzal az utalványozási joggal. Ólba szőke. Megtette ezt az állam nem is egy esetben már. Akárhogy variáljuk a kérdést, olyan formán veszi ki magát a dolog, hogy a vármegyék kiskorúságra jutottak, gyámság kell nekik. Vájjon lesz-e közülök egy is, a melyik óvást emel ellene. Nagyon kiváncsiak vagyunk reá. De alig hiszsziik, hogy bátorsága legyen valamelyiknek fel venni a keztyüt. Ők csak csaholnak, mert tulajdonképen nem is merik meggondolni, hogy velős konczot mutogatnak-e nekik onnan felülről vagy vaczkort. Mikor bekapták, csak akkor fogják észrevenni, hogy ez a naturájokhoz nem. konveniens. , Végeredményében a dolog lényege az, hogy ha megtűrik a vármegyék, hogy fát vágjanak már a hátukon, ha beismerik, hogy szükségük van gyámhatóságra, nem érdemlik meg, hogy valaki az érdekük védelmére csak szót is emeljen. Had’ csaholjanak, mig a vaczkor a torkukon akad, akkor aztán adjanak helyet egészségesebb alakulásnak. Emlékirat. A város régi tornyos házának rövid története 1768-1901. Azonahelyen, melyen most— 1901 óv — a „Szatmári Szálloda“ épül, állott a tornyos városháza. A városháza felett magasan kiemelkedett torony a város személyi és vagyoni biztonsága feletti őrhelynek volt szánva, s mint ilyen tüzőrségi helyül használtatott egészen lebontásának idejéig. Felépítését elődeink 1768-ban kezdték meg. De hogy mikor fejezték be? -- ezt, minden kétséget kizáró adatok hiányában, biztosan megállapítani nem lehetett. Hanem, hogy 1777-ik évben már befejezték, abból lehet következtetni, hogy az 1777-ik évi mutató könyvben láttatik az építkezési számadások (Rationes Aedilares L. 1777 Fasc. 10 No. 154.) befejezése, de az erre vonatkozó iratok nincsenek meg a levéltárban ; mert nagyon valószínűen azok a Szepesi Közigazgatási Kamara levéltárában helyeztettek el s ott maradtak végleg. Ezt a feltevést megerősíti azon körülmény, hogy a város közönsége az építkezést megengedő M. kir. Udvari Kamara leiratában köteleztetett a Szepesi kir. Közigazgatási Kamarának részletesen elszámolni. 1777. éven innen aztán semmi nyoma többé az ópitkezósi számadásoknak. Van ugyan az 1781-ik évi iratok közt egy kelet nélküli számla (L. 1781 Fasc. 6o. No. 348.) de ez csak Soldati Antal kir. kőmives mester magán számlája, melyből csak annyi tűnik ki, hogy a városházának kőmives munkája 5670 Rhónes forintot, és a városháza alatt ugyanakkor épített nagyobb korcsma kőmives munkája 3521 Rhénes forintot tett ki, mely összeghez a szerződés értelmében, még 9 Rhénes forintot számított fel egyik társa kvártélydijába. Ez a három összeg együtt véve 9200 Rhónes forintot tett ki. E számlából tehát csak a kőmives munka mennyisége tűnik ki; mig az építkezés befejezésének ideje, és a többi költség, illetve az összes költségek mennyisége, csakis a részletes számadási iratokból lett volna megállapítható. De ezek rendelkezésünkre nem állván, sem egyiket, sem másikat nem állapíthatjuk meg. I A á/
