Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-02 / 1. szám
X, évfolyam. S=»ső szám Szalmár. 1901. »Tannál* 3. / r f POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre —-----— —- —---------6 korona — fillér. Fé lévre — — — — — — — — 3 „ —• Negyedévre — — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY END R E. A lap kiadója : í' A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.* A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek f"\. NyHtíér sora 40 fillér. A. lup inejfjcleiiik minden szerdán. Előfizetési felSiivás. Lapunk a jelen számmal X. évfolyamába lépett. Nem tagadhatja senki, hogy becsülettel megállotta helyét, s jelentékeny hivaiást telj esi tét t e vidék úgy ethikai, mint szellemi kulturális életének irányításában. A keresztény teleti törekvéseknek kerékkö tője lett, nyíltan és bátran si'ra szállott, valahányszor olyan elveket igyekeztek felszínre hozni, melyek a társadalomra, a népre károsak. Nem hunyászkodott meg a hatalom előtt, sőt gyakran merészen, ha kellet kíméletlenül tette kritika tárgyává a nemzet megrontására folytatott politikát, nem rettegve az ellenség ezreitől. Uj programmot nem adunk, ismer bennünket nemcsak e város és vidék müveit közönsége, hanem a. ország távolabbi részeiben is. Czélunk a nagy közönség érdekeit szolgálni, ellensúlyozni az erkörcsi színvonal süiyesztésére irányuló törekvéseket. Védelmezzük a szegény nép ügyét köröm- szakadtáig. Akinek lelkében érzék vau azon rendkívüli feladatokkal szemben, melyeknek szolgálatában állunk, az bizonyára meg fogja rendelni a „Heti Szemlét.“ Ajánljuk ügyünket a müveit közönség nagyrabecsült támogatásába. Előfizetési ár egész évre 6 korona, fél évre 3 korona. Tanítóknak, iparosoknak és kisebb gazdáknak egész évre 4 korona, fél évre 2 korona. Tisztelettel maradtunk Szatmáron, 1901. jan. 2. 1 „Heti Szemle“ szerkesztősége. A XX-ik század kezdetén. Olyan mint a többi nap, semmi rendkívüli, semmi titokszerü, semmi megkapó benne s mégis megragadja az értelmet, gondolatol gondolathoz fűz; sejtelmekkel, vágyakkal, reményekkel tölti el a nemzetek szivét; rendkívüli jelentőséget tulajdonit neki, nagyarányú változások lánczolatának kezdetét várja tőle az emberiség. Ez a nap nyitánya a XX-ik századnak. Mától kezdve az emberi eszmények, törekvések, as- piratiók, alkotások, rombolások a történelemben egy uj lapra vezettetnek be. Kétségkívül lesznek köny- nyel és vérrel irt részletek. Az emberi szenvedély megkívánja áldozatait, a fegyverzörej, ág.vumoraj és a dinamit robbanás kellemetlenül fogja egyszer-egyszer érinteni az uj század embereinek halló idegeit, és az önérzet itt, ott szét fogja tépni á legszentebb Kötelékeket, a- nyomor és szenvedés barázdákat fog vágni az emberi arczokon, mert hiszen itt nincs maradandó vái sunk. De katasztrófáról, — a mitől sokan félnek, a társadalmat végv szélylyel fenyegető rázkódtatásróí szó sem lehet, mert az emberiség mellett van az egyház. Ellenkezőleg az uj század a haladás százada lesz, első sorban a politikai jogokban s az emberi együttérzés fejlesztésében. A komor, vészterhes felhőkből termékenyítő permeteget fog aláhullatni s a társadalom alapjait összerotnbolással fenyegető erőt építő, jótékony hatalommá fogja átváltoztatni az egyház szelleme. Az uj században az egyház lesz az emberiség bölcs Mentora, mint tizen- kilencz százados tapasztalt, isteni jóságu aggastyán vagyis inkább mellette Raphael angyal, ki reábi- zott utitársát gyöngéden szereti, neki a helyes utat kijelöli, a veszélyeket jelzi és elhárítja, oktalansága edlen az óvszereket készen tartja. És az emberiség jobban fog hallgatni, jobban kell hogy hallgasson a vallás szavára, mint eddig. Saját keserű tapasztalatai visszavezetik az édes anyaölébe. Próbált 2 századon keresztül teremtő láng- észszel bölcseleti rendszereket alkotni és az uj, büszkén, merészen épült Bábel-tornyok csakhamar a khaosz, a zavar szülői- lettek s koránt sein tudtak annyi fényt lőve 1 ni az élet tengerén vitorlázó ember elé, mint a hit világa. Hangya szorgalommal Isten nélkül a tudomány mezején próbált haladni s a tudomány a század végén „csőd“-be jutott. Aztán a művészetet szakította el Istentől, de ime a véső és ecset kenyérkereső eszközzé s a művész mesteremberré lett. Megtagadva IsTARCZA. Évfordulón. A szél vadul sivitott s az utszéli kopár fák ijesztően rázogatták lombtalan koronájukat. Sötét hófelhők boriták a csillagtalan égboltozatot, időnként hullatva pehely könyeiket a földre, melyen már régen végig száguldott a tél enyészetet hirdető, s mindent megdermesztő fagya. Az emberek fázósan húzódnak be szobáikba ; a különben is csendes városka utczai most egészen kihaltnak, élettelennek látszanak. Már késő este van s a kicsiny házak, még kisebb ablakai egymásután válnak sötétekké. Csend és nyugalom honol már majdnem mindenütt. De még sem ! Amott, az utcza legvégső s egyúttal legszebb, legnagyobb házából, halvány világosság szűrődik keresztül a fehér csipkefüggönyön. Ifjú nő térdelő alakja látható a homályos szoba egyik szögletében, kezeit imára kulcsolva a feszület előtt, melyen az Üdvözítő Jézus szenvedő teste függött. Haivány arczárói sűrűn hullanak forró könyei, s imáját néha fuldokló zokogása szakítja félbe. Még egyszer — s talán már ezredikszer ez este, — föltekint a feszületre, erőt és kitartást esdve a világ Megváltójától, ki a szenvedések töviskoronáját hordozá isteni fején türelemmel és minden zúgolódás nélkül. Imája meghallgattatott. Bár még mindig ingatag léptekkel s látszólag megtörve hagyá el imazsámolyát; arczán a megnyugvás bizonyos égi derűje ömlik el, mely lelki békéről tanúskodik. Könnyű, hajlékony alakját gyászruha födi, s szinte hihetetlennek tetszik, — hogy ez itju, alig húsz éves nő, — már özvegy. Remegő testtel, de nyugodt, erős lélekkel megáldott ifjú nő ez. Munka asztala mellé ülve, s szép fejé kezébe hajtva, végig vonul lelki szemei előtt, a rövid, de szenvedésekkel telt múlt, minden egyes episodja. Ma éppen egy éve ............Akkor is ily zi vataros téli nap volt s a naptárak az év utolsó napját Írták. Sylvester-napján, — igen, — akkor volt a nagy katasztrófa, mely fiatal életének minden reményét rombadöntötte. Hisz ő remélt, szeretett és viszont szerettetett............... Bo ldogak voltak ő és férje, kihez tiszta lényének egész vonzalmával ragaszkodott. De boldogságuk igen rövid volt. INGÜK JÓZSEF szabó üzletében tartalékos tisztek előnyös árak mellett fölszereltetnek, polgári ruhák legújabb divat szerint készíttetnek, fekete színes öltönyök, téli kabátok bámulatos olcsó árak mellett készíttetnek.
