Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-14 / 11. szám

2

„HETI SZEMLE" (11 ik szám.)

mert ez az erény a magyarnak mindig ékessége volt, s ki erre épit, nem homokra épit. A fogadás három féle: vagy egész életén át megtagad magától minden szeszes italt, vagy legalább a pálinkát, vagy csak 1 évig, 2—3 évig. És ez beválik, tapasztalom községünkben.

Erre kell törekedni minden befolyással biró tényezőnek a Felvidéken, akkor nem kell félni a jövőtől, hogy a bevándorlóit elein győzedelmeskedik a Kárpátok felett.

Az egyház vagyonjoga.

A katholikus egyháznak Magyarországon gyökeres tulajdonjoga volt és van.

Tüzetesen kell erről szólanom, mert különösen az alapok tekintetében a kormány részéről is kétségbe vonják ezt a jogot. Valamint az 1870-ben kiküldött képviselőházi albizottság jelentésében, mely az alapok jogi természetét tárgyalja, úgy egy újabban megjelent iratban ugyanez a felfogás jut kifejezésre.

Mindkét munkálat azzal érvel a kaih. egyházat megillető tulajdonjog ellen, hogy Magyarországon az egyházi vagyon a nemzeti Icözvagyonból a királyok által adományoztatott, még pedig csak haszonélvezeti joggal. Ebből vonják le azután azt a konzekveucziát, hogy e javadalmak egy részének jogalanyai: a zárdák, monostorok és káptalanok elpusztulásával megszűnvén, maguk a birtokok a királyra, mint államfőre szállottak vissza, ki azokból közalapokat volt jogositva létesíteni. Ezek tehát nem képeznek egyházi tulajdont, hanem „országos“ jellegű fundusok jellegével bírnak, a melyek kezelésére az államkormányzat jogosult.

Az 1870-ben kiküldött képviselőházi albizottság munkálata és a legújabb irat között csak egy különbség van. Ez utóbbi megengedi, hogy az alapokat katholikus czélokra kell kezelni, mig az albizottsági jelentés ezt sem konczedálja, hanem az államkormányzat feltétlen rendelkezési jogosultságát hirdeti. Egy szerűen csak regisztrálom ezt az eltérést, mely tisztán formális természetű s a végeredményre nézve semmi jelentőséggel nem fog bírni. Mert az állami kezelés, a bekövetkezett átalakulás után, idők folytán lehetetlen, hogy a most hangoztatott egyházi czélokra történő felhasználás biztosítása daczara is ne vezessen oda, hogy a katholikus egyház ezeket az alapokat el fogja veszíteni.

De lássuk mindenekelőtt, igaz-e az a kiindulási pont, mely mindkét véleményben közös. Igaz-e, hogy az egyházi vagyon csak haszonélvezetül adatott? Mert ha ez a kiindulási pont nem igaz, akkor a katholikus egyház tulajdoni jogosítványaiból kell levonni a következtetést.

Itt lép fel az a jellemző körülmény, hogy azok, kik a nemzeti közvagyonból történt adományozásnak és ahaszonélvezetnek elméletét hirdetik, nem a hazai jog talaján, hanem német minták után érvelnek. Az e kérdéssel foglalkozó német munkák ugyanis azt a tételt állítják, hogy mikor a katholikus egyház az egykori római, frank és germán területeken államegyházzá kezdett emelkedni,

az agerpublicusból kapta javadalmait és különösen a feudális viszonyok uralma alatt tisztán haszonélvezeti joggal bírta azokat.

Nem akarok ezzel a német érveléssel az ottani jogállapotok szempontjából foglalkozni. A mi hazai jogunk erejével kell azonban tiltakoznom az ellen, hogy ezt a reánk nézve teljesen idegen, a mi jogviszonyainkkal homlokegyenest ellenkező theoriát itt nálunk meghonosítani igyekezzenek.

Az egész ősi vagyonjogrendszer nálunk a hóditó foglalásán alapszik. Ez a descenzus jogelmélete. Azok a donácziók, melyek az el-ő királytól eredtek, szintén a descenzus joghatályával adattak, ügy a descensus, mint, az ennek erejével történt királyi donácziók pedig teljes tulajdont biztosítottak, elleniéiben azokkal a germán donácziókkal, melyek ott ezt a teljes tulajdont nemcsak nem ismerték, de elvileg kizárták. A mi jogrendszerünkben a feudalizmus megosztott tulajdonjoga, a fő- és altulajdon, soha érvényre jutni nem tudott, még abban a korban sem, mikor Nagy Lajos után ide is beszivárogtak a feudális jogrendszer egyes elemei. És már itt ki kell emelnem, hogy Magyarországon az egyházalapitások elvileg a descensus joghatályával töriéntek. De nézzük előbb általánosságban a descensust.

„Quaedam loca venationis Nostrae non ut Donaiiones a Regia benígnitate concessas, — igy szól még a IV. Béla által Mohol Detrik fia részére kiállított, tehát aránylag későbbkori oklevél is, — séd ut descensum haerediiarium contulimus jure haereditario et irrevöcabiliter possidenda.“

Itt van széniünk előtt a szállásjószág, a középkori magyar vagyonrendszer teljes tulajdonának a typusa, az alodium, ellentétben az idegen hűbérbirtokkal. Ez nem be- neficium, hanem a tiszta Terra Salica, mely tulajdont adott. Mi már most ennek a tulajdonnak az alapja ?

A honfoglaláskor: „Isti quidem Capi- tanei loca descensumque . . . sibi eligerunt, similiter et generationes aliae, ubi eis piacúit eligentes“. mondják a krónikák. Ez a tulajdonjog él tovább a későbbi királyok amaz adományaiban, melyek: „jure haereditario et irrevocabiliter possidenda“ osztatnak. „Infun- dendo in eosdem toturn jus Dominii ejusdem terrae, —- igy hangzik V. István több adománylevelének záradéka, — ac si ipsorom descensualis fuisset, a tempore Sancti Regis Stepháni, seualiorum progenitorum Nostrorum Raguin Hungáriáé.“ Ez a dominium, a tulajdon.

Kétségtelen igaz, hogy voltak az első királyokat közvetlenül követő korban már olyan donácziók, melyek csak a fiághoz voltak kötve, vagy t egyébként lényeges megszorításoknak voltak alávetve, sőt a korona azokat“vissza is vette. A római és frank benificium feudális elméletének beszivárgása itt kézzelfoghatói De ép oly bizonyos az is, hogy ez az elmélet a megtörtént kísérletek daczára, nálunk gyökeret verni nem tudott.

Sőt épen az egyháznak szent István által és később adományozott javak voltak azok, melyek akkor is, mikor a királyi hatalom az utóbb említett gyengébb joghatályu világi donácziók után a külföldi feudális példák hatása alatt kinyújtotta kezét, a tulajdon erősségének állandó védelmét élvezték.

Annyira, hogy mint látni fogjuk, világi nemesek gyengébb donaczionális birtokjoga, az egyházi tulajdon erőssége által nyerte meg utóbb azt a szilárdságot, melyet élvezett.

Az ősnemesi foglalás utján szerzett, vagy descensualis donatio útján nyert jószág haereditas volt. És ha végignézem azoknak a nálunk megjelent munkálatoknak egész sorát, melyek a katholikus egyház tulajdonát állítólagos jogi érvekkel akarják megdönthetien erősségéből kiforgatni, meglepetve látom, mily teljes tájékozatlansággal magyarázzák meg a haereditasnak e korban bírt jogi értelmét. Pedig akárhány német munka, mely a régi birtokrendszert tárgyalja, de főkép a franczia jogtudomány e téren kitűnőségeinek : Loyselnek, Bacquetnek, Charun- dasnak és Henriou de Panseynak munkái erre vonatkozólag a legteljesebb tájékozással szolgálnak. Csakhogy természetesen ismerni kell azokat.

Alodium = haereditas. A Terra Salica a mi szállásjószáguok, vagy az 'ilyen jog- haiályu donáczió az alodium, illetőleg a hae- reditás, mely örök tulajdont ad ; ellentétben a feudális jellegű beneíicziális birtokkal, mely a megadományozott életéhez, vagy egyóbb időleges feltételekhez van kötve. Ez időleges birtokjogot ád ; az tulajdont, még pedig oly erősséggel, hogy azt még a király sem bánthatja.

íme a római vagyonjog patrimoniuma a száli jogterületen képződött alodiumban, mint a patrimonium synonimuma: haereditas.

Ám tessék végig nézni a régi egyház- alapitásokról szóló magyar adományleveleket. Mindenütt ez az öröktulajdon emelkedik ki: „Ad praedictum.Sancti Benedicii Monaste- rium haereditates in bonis subsequentibus contüli, atque dedi“, mondja I. Gézának a Garam melletti szent Benedek-apátságra vonatkozó alapitó levele.

Valamennyi egyház-alapitó oklevél vagy ezen, vagy más kifejezésekkel, de mindig az örökjogú adományozást emeli ki, mely ellentétben van a világi nemeseknek szent István után adott, a feudalizmus elveinek időleges hatását bizonyító korlátolt és visszavonható donácziókkal, de összhangban áll a világi ősnemesi szállásjavak adományozásának hatályával. Ugyanez az örökjogu adományozás képezi az uralkodó rendszert az egyházi vagyonnál később is.

Csak a világi nemesi jószágok adományozásánál áll be 1351-től kezdve az az érdekes változás, a mivel e téren a feudalizmus időleges próbálkozása meggátoltatott, hogy megszűnik a beneficiumként történő világi donatió, hanem „jure perpetuo et irrevocabiliter tenenda" adatnak az összes do- natiok. Vagyis akkor történt csak, hogy a világi rendek összes tagjai vagyonjogának biztossága általában és elvileg az egyházi donatiok állandó erősségéig felemelkedett.

Nem igaz tehát először is az, hogy az egyházi vagyon nálunk a feudális beneficium jellegével bírna. Ellenkezőleg oly valóságos tulajdon az, mely az ősnemesi foglalás hatályával egyenlő. De nem igaz az sem, hogy e vagyon a nemzeti közvagyonhói adatott, bár meg keli jegyeznem, hogy ha ily örökjogu hatálylyal abból adatott volna, a tulajINGÜK JÓZSEF

szabó üzletében Szatmár Deák-tér (városház épület.) Teljes katonai fölszerelés! czikkek Taktára. Tartalékos tisztek elegánsan és előnyösen fölszerelteinek, elválallom mindennemű egyenruhák átalakítását, polgári ruhák a legújabb divat szerint készíttetnek. Papi öltönyök, reverendák előnyös árban.