Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-07 / 10. szám
HETI SZEMLE“ (10-ik szám.) gén sablont a mi köz- és egyházjogi viszonyainkra ruházzák s abból levonják azokat a következtetéseket, melyeket különösen a német proteustáns jogirodalom e konstrukczióból leszármaztatott. E tekintetben csak két rendithetlenül megálló tényre utalok. Az egyik az, hogy mikor a magyar állam és később a királyság e területen megalakult, itt nemcsak hogy előbb keletkezett és kiépített kathohkus egyházi szervezet nem létezett, hanem a magyar állam és a kathohkus egyház megalapítása Magyarországon párhuzamosan és egymással karöltve haladt. A másik az, hogy a magyar királynak jogköre mindig és elvileg alkotmányosan korlátolt volt, mely sem a byzanczi, sem a germán, illetőleg frank uralkodói hatalommal egyáltalában nem parifikálható. A nemzeti- örk »rmányzat pedig a nemesi vagyon tulajdoni erősségében kapta meg hatalmas gyökerét. A magyar király az államvallásnak azt a proklamácziója:, mely egy már előbb meg alakult egyházi szervezetet s az állami és egyházi szervezeteknek az előbbi által az utóbbinak ajándékozott privilégiumokat tartalmazó közjogi paktumát feltételezte a byzanczi, és frank birodalomban, nem végezhette. Mert Magyarországon az állam és egyház együtt szervezkedett és együtt fejlődött, a mi áltál az államnak az egyház, az egyháznak az állam kiépítésében oly kölcsönösen és összehangzólag alakuló alkotmányos hatásköre és szerepe domborodott ki, nem mint intézményes pactum, hanem mint jogtörténeti evoluczió, mely elvileg kizárja az államegyháznak byzanczi, germán, illetőleg frank konstrukczióját. Kizárja nemcsak azt, hogy az állam abszolút jogon az egyház ura, hanem azt is, hogy az állam az egyház szolgája legyen. Kizárja ennélfogva azt az egész német protestáns jogirodalmi elméletet, mely az államegyház feudális tantételéből a katholikus egyház elleni küzdelem számára kovácsolta ott s importálta hozzánk is a fegyvereket. Mi tehát az eredmény, melyre jutok s mely az alapokra vonatkozó további fejtegetéseimnek egyik kiindulási pontját képezi? kérdeztem Pista barátomat, ki légyen az a perszóna ? — Hogy ki az? Mit is mondjak róla? Azt, mit a költő mond : „múltadban nincs öröm, jővedben nincs remény.“ Egy krimi- n Jts öreg asszony — ennyi az egész. — Pista, akkor én vissza lépek. — Mit gondolsz te gyáva nyúl : talán félsz ? — Dehogy félek ! Hanem tudod, csendes természetű ember lévén, nem szeretnék tanúja lenni az esetleges hevesebb jeleneteknek. — Ne busulj pajtás, — biztatott barátom — rendben lesz minden ; ón is ott leszek ; addig is ég veled és gyöngy harmat. Elbúcsúztunk. Örültem is, nem is a dolognak. Vasárnap volt, egy gyönyörű verőfónyes őszi nap; úgy emlékszem reá mint a mai napra. Klakkot, frakkot glaszszó-kesztyüt s mindazt magamra öltöttem, ami egy ünnepélyhez megkivántatik, aztán elegányosan lépdególtem Feri barátom lakása felé, onnan meg Szűcs uramhoz. A szépen kisepert udvar, az inas megmosdott arcza s a segéd sárga czipője kézzel foghatólag azt mutatta, Konstatálom azt, hogy a jus sacrumnak jelentékeny területe, a régi fejlődés folyamán, nálunk is a jus publikumnak alkatrésze lesz ugyan, de sem az egyik, sem a másik nem alakul át az államfő hatalmának kizárólagos domíniumává. Sőt épen ellenkezőleg, úgy az egyik, mint a másik gyakorlásában és kié - pitésében, külön hatáskörök érvényesülnek. Miként ? Eltagadhatlan tény, hogy Magyarországon a törzsszervezet és a királyi hatalom szerződésen épült fel, mely egyensúlyt létesített az uralkodó és a nemzet jogai között. Ezt kiegészíti az a másik tény, hogy ennek az alkotmánynak rögtön részesei és tényezői lettek az egyháznagyok, mint az ország ösnemeseivel egyenrangú tényezők. Hozzájárul ehhez az a további tény, hogy a vagyoni és politikai kvalifikáczió összeolvadt a királyság és az egyház egyidejű megalapításakor úgy az egyházi, mint a világi rendek képződésénél. Végre előttünk áll az a tény, hogy Magyarország legeslegelső tételes törvényébe van beigtatva az egyház függetlenségének közjogi elismerése. Mindez úgy általában az állami és egyházi jogkörök elhatárolásának elvét, mint különösen a nemzeti jogok biztosságát és ez utóbbiak körében az egyháznak az ősnemesek jogán birt vagyona sérthellenségét, vezérlő eszmeként oltotta be a jus publicum és a jus sacrum további kiépítésének munkájába. Ez az a mindenekfölött kiemelkedő momentum, mely egész Európában a törté nelem ama szakában csak az angolszászok birodalmában, hol a feudalizmus nagy hatalma daczára ezek az elvek utat tudtak maguknak törni, és a magyar államban jelentkezik. A magyar királyság megalakulásától kezdve folyton érvényesülő ez az alkotmányos érzék volt a szervezeti biztosítéka annak, hogy szent István birodalmában az államegyház római, frank és német konst- rukcziója gyökeret verni nem tudott. Ez akadályozta meg, hogy az államegyház ezen organizmusának két jellegzetes evolucziója közül sem az, mikor az egyház van az állam önkénye, sem az, mikor az állam van egyház abszolutizmusa alatt, mint intézőié nyes alakulás be nem következett. hogy ma nagy napja lesz a háznak. Szűcs uram az ünnepély elibe már behúzhatott egy pár kupiczát a jóból, mert úgy beszélt akárcsak egy professor s végre sirt is örömében. Kisvártatva megjött a bába-aszszony is, ki csakhamar karjára vette a leendő Miskát s a templomba vitte; mi voltunk a disz kiséret. — Láttad? — kérdó tőlem útközben Pista. — Igen, láttam. Úgy nézett reám, mint a farkas. Pista én még most is hajlandó vagyok vissszalépni. — Ugyan hová gondolsz ? Légy eszeden I Megadtam magam. Beléptünk a templomba, hanem még a keresztelési szertartás alatt is előttem volt a háziasszony villogó két szeme és vészteljes, keserű mosolya. Kis félóra múlva ismét útban voltunk. Elől ment az uj keresztény Miska, az én kereszt fiam; utánna én a boldog keresztapa s hátam mögött Pista. Éppen a háziasszony ablaka alá értünk, amikor hirtelen kitárult az ablak s két sovány kéz teljes erővel fejemre öntött egy jó nagy csupor —• forró vizet. Tibai Károly. Mindenekelőtt tehát itt államegyházról beszólni abban az értelemben, a mint az a feudalizmus uralma alatt a kontinensen létezett., s ebből a német proleustáns irodalomban egész dogmatikus rendszerré vált következtetéseket nálunk a katholikus egyház önálló jogaival szemben levonni nem lehet. Sőt ki fogom mutatni, hogy a katholikus egyház vagyoni jogainak sérthetlensége Magyarországon a mi alkotmányunknak rnegtagadhat- lan és elutasithatlan követelményét képezi. Gunther Antal fővárosi ügyvéd. __ __________3 _ A Széchenyi-Társulat közgyűlése. Vármegyénk közművelődési egyesülete, a Széchenyi-Társulat, február hó 28-án tartotta meg évi rendes közgyűlését a városháza nagy tanácstermében. A közgyűlésen Nagy László vármegyei alispán, alelnök elnököl', ki a gyűlést eszmékben gazdag beszéddel nyitotta meg, felölelvén a Társulatnak azon üdvös tevékenységét, melyet a vármegye területén a hazafias szellem terjesztése, különösen pedig a kisdedóvás ügyének fejlesztése, előbbrevitele érdekében fokozott lelkesedéssel tesz és tenni óhajt. Majd bejelentette a közgyűlésnek báró Vécsey József elnöknek az elnöki tisztségről való lemondását, ki megrendült egészsége miatt kénytelen azt otthagyni. Báró Vécsey Jószef több éven keresztül volt lelkes vezére a Társulatnak. A virágzás- és sokoldalú munkásságnak azt a fokát, melyen ma áll a Társulat, az ő odaadó buzgó- sága, bölcs, tapintatos vezetése hozta létre, ki nemcsak átértette, de át is érezte azt a nemes hivatást, melyet a Társulat keletkezése perczében zászlójára tűzött. A Társulat tagjai részéről a legtisztább szeretet, őszinte ragaszkodás vette körül mindenkor az ő kiváló egyéniségét, épp ezért érintett mindenkit fájdalmasan a lemondás bejelentése. A közgyűlés volt elnökének lemondását őszinte sajnálattal vette tudomásul s érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg; majd az elnöklő alispán indítványára a társulat tiszteletbeli elnökévé választották. Ugyancsak az alispán indítványára dr. Schlauch Lörincz nagy-váradi biboros-püspököt pedig a Társulat diszeinö- kévó választotta a közgyűlés. E szép kitüntetésre a biboros-püspök azzal szolgált rá, hogy a Társulat megalapításában — annak idején — elévülhetetlen érdemeket szerzett. A közgyűlés ezen határozatát a tiszteletbeli elnök vezetése alatt egy szükebbkörü küldöttség fogja a bíboros püspökkel tudatni Ugyanekkor nyújtja át a küldöttség a bíborosnak azt az arany tollat, melyet a Társulat közgyűlése — mint a Nemzeti Casino alapítványán vásárolt emlék-tárgyat neki Ítélt oda. Kiemelkedő pontja volt a közgyűlésnek az a ‘„ép emlékbeszéd, melyet Bodnár Gáspár képezdei tanár a Társulat két elhalt aligazgatója, Jandrisics János apát-plébános és Tabajdi Lajos ev. ref. lelkész fölött tartott. Az emlókbeszéd szónoki előadása, költői szépsége, az elhalt aligazgatók érdemeit hűen visszatükröző tartalma rendkívül mély hatással volt a közgyűlés mittden egyes tagjára. A mi temetőinkben — úgymond a többek között — rövid idő alatt sok-sok sir domborult. Apák, anyák keserve áztatja azokat s sírokat; de ezek közt a sirok között különösen kettő emelkekik ki: a Jandrisics Jánosé és a Tabajdi Lajosé. . . . E síroknak lakói életükben megmutatták, mint
