Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-28 / 9. szám
II E T I S Z E M L E“ (9-ik szám) 3 hol alant, hol középen, hol fennt mutatja magát, de csak álruhában. Már ekkor lelke tönkre van téve, belefészkelte magát a nagy veszedelem, a nagy csapás, a bűn. Beáll, mint a súlyos betegnél, a társadalom haldoklása. Csal, lop, szélhámoskodik és ha a körülmények úgy kívánják, sokszor öl, gyilkol is. Kiadja magát kereskedőnek, ügynöknek, ügyvédnek, bárónak, grófnak csakhogy fen tudhassa tartani magát a felszínen még rajta nem vészit. A mikor pedig már nyílt kártyából kell játszani, elvesztette a játszmát s társadalmilag meghalt, kitaszittatik a képzelt, boldog világból. Az alapos, jó nevelés veti meg alapját a boldog életnek, a szülők soha sem veszítenek, ha a nevelés körül a legmesszebb terjedő szigort alkalmazzák. Ha azonban szabad utat engedünk a nagyok kielégítésére, nemcsak a gyermek, hanem a szülő is a tönk szélére jut. Marosán János. A kántortanitók nyugdíj ügyéhez. Egy öreg kartársám porfedte — hátra hagyott könyvei között kutatva, véletlenül kezembe akadt egy elsárgult, — az idő vas foga által enyészetnek induló füzetke a 60-as évekből, melynek nagyon megörvendtem, mert egy szebb jövő reményszikrája járta át keblemet, a mikor olvasom fakult czimlapjáról: „A Szatmár egyházmegyei róm. kath. kántortanitók gyám- és nyugdij egylet alap- szabályzata 1869. évben“ : megerősítve b. e. Biró László akkori szatmári püspök — mint az egylet védnöke, és Nagy Vincze „a szatmári minta főelemi iskola igazgatója, képez- dei képző tanár s egyleti választmánji tag“ által. Ereklyeként őrzöm e kis fűzetkót, mert alkalmat szolgáltat nekem arra, hogy feltárjuk sajgó sebünket, melylyel a kath. kántortanitókat a nyugdij jogosultság felvételénél a jelenben sújtják. Valóban mondhatom, hogy mi — kán tortanitók estünk áldozatává a mostani nyugdij rendszernek, amennyiben, mint tudva- van, csak a tanítói járandóság számittatik be nyugdij alapul, — mig a kántori fizetés elesik. S mi ennek szomorú eredménye? Az, hogy a kántortanitók csak nem 90 százaléka 300 forinttal vétetik föl a nyugdij kötelékébe de csak azért — mert kevesehbel nem lehet fölvenni; ennyi a tövényszabta minimum. Alig várja a szegény kántortanitó korpótléka utalványozását, melylyel fizetése — s igy nyugdíj jogosultsága is emelkedjék — ha mindjárt 50 írttal is; de itt vár reá a legnagyobb csalódás, amennyiben tudtára adja az illető Hatóság hogy : „az 50 forint fizetés emelkedés a 300 forint nyugdíjigény kiegészítésére számíttatott, mert tisztán tanítói fizetése nem ütötte meg a 300 frtot“.! Tessék dominálni 1 Hogy száz eset közöl csak egyet említsek : Turterebesen működtem mint Il-od tanítói 400 frt fizetés — és ugyanannyi nyugdij jogosultsággal 5 évig. Ungba — Csász- lóczra választatván meg kántortanitónak, a megejtett összeírás szerint 400 frt fizetésre, mely áll: készpénz — föld — termény stb. járandóságból és 34 forint államsegélyből. Az állomás elfoglalása után egyszer csak arra ébredek, hogy nyugdijilletékem nem 8 frt, mint eddig — hanem 6 forint — 300 frt után . . . íme itt a haladás — rák módjára! Kezdtem magamat rosszul érezni és definiálni, hogy hát: nem jobb lett volna a helyemen maradni . . .? Belenyugodtam sorsomba. Alig várom a korpótlék utalványozását azon reményben, hogy 350. forint nyugdij jogosultságom lesz, s emiatt az első évben nem is vettem föl a félévit így okoskodva: hogy hiszen úgy is lemegy 25 frt a többlet után fizetendő 50% törlesztésére; de csalódtam, mert azt ugyan szépen visszaszármaztatták kezeimhez; „más czélra való fel- használás végett“, azzal okolva meg eljárásukat, — hogy nincs tisztán a tanítói fizetés 300 frt, mert a 400 írtból 260 frt tanitói- és 140 frt kántori fizetés. Ezen valóság,fájdalom, nem csak Csász- lóczon, — hanem az egész vonalon mindenütt igy van. Ezeket csak azért tartottam szükségesnek megjegyezni, hogy hű képét adjam azon szomorú vajúdásnak, melylyel nekünk kántortanitóknak ez időszerint megküz. denünk k ell. Köztudomású, hogy a mai mégólhetési viszonyok között nagyon nehéz vagyonra szert tenni, — (Különösen nekünh tanítóknak, kiknek az Ég hővebben juttat a csemetékből) — melylyel a hátra maradottaknak existentiájukat némileg is biztosíthatjuk. Nem marad más hátra, mint a hivatás után járó dotátiót, úgy irányítani, hogy az legyen egyszersmint alapja azon forrásnak, melyből a hátramaradottak valamicskét meríthetnek. De, fájdalom, ami forrásunk megakad — s mig azok — nem irigységből mondva, kik csak egy hivatást, —- tisztán tanítóit végeznek, mégegyszer kedvezőbb ellátást biztosíthatnak hátramaradt, özvegyeiknek, árváiknak; addig nekünk — kik két hivatást végzünk: tanítóit- és kántorit, meg kell elégednünk annak felével ! Levonhatja ebbből mindenki a könzek- ventiát, hogy vájjon: nem fog-e önmagának szemrehányást tenni, hogy kántortanitónak született ? Nem fog tehát csodálkozni senki ezek előre bocsájtása után, hogy miért örültem én meg ezen, általam már előbb említett kis füzetkének ; mert ez azon forrás, mely hivatva volna megédesíteni helyzetét a két hivatást teljesítő egyéneknek ; hivatva volna letörölni sok hátramaradt özvegynek és árváknak könnyeit, amint hogy a múltban s talán még a jelenben is teljesiti áldásos missióját. * * * íme kivonatosan a főbb részleteket ide iktatom a kezeim közt levő alapszabályzatból: „I-ső fejezet. 1 §. Az egyletnek czélja : a népnevelési pályán elaggott vagy megnyo- morodott kántortanitókat -— óvókat — ezeknek özvegyeit, árváit és tanítónőket nyugdíjazni, és ezáltal őket a nyomor ellen a jövőre nézve biztosítani.“ — Il ik fejezet: „a nyugdíj alap gyüjtetik: a) a szatmári méltóságos püspök, — a főtisztelendő káptalan és magánosok kegyes alapítványaiból és adományaiból ; — b) az egyleti tagok által biztosítandó nyugdij hányadának rendes befizetéséből. — Ill-ik fejezet! az egylet tagjai háromfélék: t. i. alapitó-, rendes és pártoló tagok, b) rendes tagok a szatmári egyházmegyéhez tartozó róm. kath. képezdei tanárok-, alsó és felső népiskolákban műhogy ez az Antika, — igazán minek is lett fiúvá ; Ha be lehetne tömni a forrásokat, ha meg lehetne akasztani örökre a folyókat futásukban, úgy szeretném, hogy minden vízcsepp egy perczczé változzék, hogy mega- kaszszam vele az időt. Akkor be is fejezhetném az Antika és Toncsika történetét. De nem lehet. Az idő futott s Antika Antalra kezdte változtatni a nevét, —- nem ok nélkül. Ha Toncsika véletlenül Antikénak szólította, nem volt sehol. Antal büszke volt, hogy nem Antika. Toncsikának meg csak éppen, hogy a neve maradt meg, hogy valami legyen a régiből. Úgy bizony a régiből minden elmula. Antal nagy fiú, Toncsika meg nagy lány lett. Kettő volt most kérdésben : a két iker szív és a két iker lélek s egy volt reájok a kérdés: kiók legyenek ? A világban minden jó, rossz azt mondja, hogy jer velem ! Ki vagy mi tudott volna e kérdésre felelni ? A nóta. Ne tessék csodálkozni, még egyszer mondom, hogy a nóta mondta meg, mi legyen a két gyermekkel. Antal szívvel, lélekkel danolta : „Ha majd bajuszom nő, katona leszek,“ Toncsika meg a magáét vitte : „Asszony, asszony az akarok lenni.“ A miből látjuk, hogy a nóta, még ha nem is banknóta, irányt szabhat az ember életének. Antal csakugyan elment katonának s Toncsika meg már nem is danolja: „Asszony akarok lenni," mert férjhez ment még a múlt farsangban. így választotta szót az élet az ikreket; a miért Antal már későn haragszik, hiába mondja és kérdi: miért is maradt meg a Toncsika lánynak, két iker katona története még is szebb lett volna ! ? Pillich Ottó. Régi tanácsok betegségek ellen. Debreczen város levéltárában van egy kis Írott könyv, melyben egykori följegyzó- sek találhatók. Úgy látszik valami képzettebb pennaforgató irta minden rendszer nélkül, csak úgy ötletszerűen vetve papírra az eseményeket. A többek közt akadnak benne orvosi tanácsok is, melyeknek sikerét biztosaknak mondja az írójuk. E tanácsok között érdekesek a következők : Fogfájás ellen. Terpetinát, borsót, kenyérbelet öszve kel pórálni és az odvas fogba tenni — használ. Vizibetegség ellen. Vegyél Bókalentsót (a tó vizén szokott lenni), aszald meg, törd meg, idd meg meleg borral — kitakarodik. Fülébe kinek balba megy. Fehér ürmöt, Baratzkmagot törj meg borba s gyakorta edgy-edgy cseppet bocsás be füledbe — megöli. Részvény ellen. A nyúl vérét keverd összve fehér borral, azzal kend — meggyógyulsz. Égésről való mediczina. Viaszkot, faolajat, temperálj egybe és főzd öszve — ke- negesd elmúlik. Hurut ellen. Veres hagymát törj mozsárba, azután főzd meg jól tojással, jó tűznél, kenjed a mellyed vele és kösd rá. Szivárgásról (valószínűleg szivdobogás.) Az egyfarku kórók tövét borban kell megfőzni és estve meginnya. Méllyé- leinek fáj, Tüdeje, Májjá meg rossz. A Papa füvei, Isópot, Sállyát, Szeret- sen Diót, szegfüvei, gyömbért, Nádmézet
