Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-21 / 8. szám

4

SZEMLE“ (8-ik szám.)

„HETI

söknek ha nem is kimerítésére, de mindenesetre sulylyal biró támogatására. Az egyház életének hajnalán már megvan a kapocs az egyház szolgái és az irodalom között.

Hát a szent könyvek inspirálójának, sugalmazásának isteni ténye mit mutat, amely sugalmazás pedig dogmája az egyháznak ?

Az Isten szent lelke megszállja az egyszerű halász-emberek lelkét, kik nem jártak a tudósok iskoláiba, nem élesítették elméjűket a bölcselkedéssel és nem szívták magukba az akkori tudásnak igéit. És ez egy szerű képzettségű emberek a szent Lélektől sugalmazva, elméjükben megvilágositva, oly szellemi magaslatra emelkednek irataikban, hogy a hires egyptomi és görög filozófiát messze túlszárnyaló eszméket, tanításokat hirdetnek irataikban. És hirdetik a világ előtt ezen uj tanításokat biztossággal, határozottsággal és minden tévedés nélkül, mintha azokban nőttek volna föl, mintha mindig bölcselkedtek volna, sőt jobban, mert az emberi gondolkodó erő egymagában soha sem jut el oda, hová ezek az egyszerű emberek eljutottak. írtak az apostolok és más szent Írók tévedés nélkül, mert az Isten őket felvilágosította, hogy tévmentesen Írjanak az egyház küzdelmes századainak a számára örök becsű forrásokat.

Mit mutat ez az isteni tény, hogy a szent könnyvek Írói mindnyáján az Istentől sugalmaztattak ?

A logika, a gondolkodás világának ez a törvényhozó hatalma, csak azt a következtetést vonhatja le az isteni sugalmazás tényéből, hogy az isteni bölcseség az egyház tanításainak védelmére szükségesnek találta azt, hogy az apostolok közül többen és más szentirók a tollat forgassák. Mert különben nem adta volna nekik az inspiratio által a tévmentesség adományát.

Ha ez az isteni sugalmazás nem érv -az irodalom szüksége mellett, akkor én nem tudom, hogy vájjon állításaink bizonyítására egyáltalában lehet-e érveket kovácsolni.

Az isteni inspiratio ténye nézetem szerint megszentelte a tollat az egyház szolgáinak a kezében. Isteni pecsét erejével lett szoros a kapocs a kath. papság és az irodalom között.

Az egyház is ezt a felfogást kell hogy vallja, mert minden századon átvonul az egyházi irók díszes serege. Az apostolok nyomaiba a szent atyák léptek, akik hatalmas irataikban szálltak szembe a kereszténység hajnalán keletkezett tévedésekkel. Hálásan gondolunk vissza fáradságos mun- kájokra, mely azt a gyönyörű perspectivát nyitja meg szemeink előtt, hogy a keletkező egyház eszme-áramlatait magunk előtt látjuk elvonulni.

Akik oszlopai voltak az egyháznak, azok majdnem kivétel nélkül a toll fegyverével is harczoltak, nagybecsű munkákat hagyva számunkra, hogy lefejthessük az időrakta rétegeket az eltűnt századok gondolkozásáról és aczél-pengéket kovácsolhassunk azoknak lánglelkesedóstől izzó kohójában.

Az egyház múltja megszentelte a frigyet a papság és az irodalom között. A papság soraiban találjuk a legtevékenyebb munkásait az irodalomnak. Ha más nem foglalkozott az irás-mesterséggel, papok minden időben voltak, akiknek a toll drága szerszámuk volt.

S ha ez volt a viszony a papság és irodalom között a múltban, minő legyen ez a jelenben, amidőn a sajtó oly hatalommá

nőtte ki magát, oly életszükségletté vált, hogy benue él, tőle táplálkozik a közgondolkodás.

Milliók elméjébe visz be nap-nap mellett eszméket, milliók szivének hozza rezgésbe húrjait, milliók lelkében hevíti tettre az akaraterőt; mozgatja, irányítja a roppant embertömegeket az eleven eszű és gyors kezű sajtó.

Minél nagyobb az ereje a sajtónak, annál félelmesebb és végzetesebb lesz az, ha az egyházellenes szellem ragadja kezeibe a sajtó hatalmát. Ha a papság és a vele rokon gondolkozást) és szellemű világi hivők bátor serege nem áll ki a sorompóra, a keresztény ségellenes sajtó elsöpri azt a jó magot, melyet a lelkipásztorkodás buzgósága a szellemekben elhintett.

A gyakorlati észnek ez a kiáltó szava hozta életre 1889. február hónapban főpásztori meleg buzdítással és kegyes támogatással a mi Irodalmi Körünket. Szerencsésnek mondom magamat, hogy az irodalmi mun kásságra ösztönző ezen kör létesítésének egyik szerény tényezője lehettem, mert a klérusban lappangó szellemi erőket azon nemes harcznak vittük nagyobb arányokban a szolgálatába, mely a kath. eszmék terjesztését, a kaih. gondolkozásmód, kath. érzület, áldozatkészség- és tevékenység létesítését tűzte ki magának czélul az ellentábornak soha nem szünetelő munkájával szemben.

Igaz, hogy nagy eredményeket nem mutathatunk fel. Ennek pedig természetes oka az, hogy több gáncscsal és hideg kö zönynyel találkoztunk, mint a mennyi ‘támogatásban részesüliünk. De ami eredményt el nem vitathat körünktől az elfogulatlanság, annak megörökítését az egyházmegye történetirója nem fogja elmulasztani. Semmi egyebet nem tekintve, teremtett és fentart Irodalmi Körünk egy sajtó-organumot az egyház szellemének terjesztésére, megtámadott igazaink védelmére.

Én bízom az itt maradó társaknak lel kességében, hogy e bár szerényen működő körtől nem vonják meg támogatásukat. Ezen hitben távozom ennek a körnek a vezetésétől uj hivatásom helyére, a jó Istenhez bő áldásért esedezve a Kör munkásságára.

A gyűlést megnyitottnak nyilvánítom.

Hírek.

Személyi hir. Steinberger Ferencz dr. nagyváradi kanonok holnap a reggeli vonattal egy nőrokonának megesketése végett Nagy-Váradra utazik, hol pár napig fog időzni. — Forgách János munkácsi prépost plébános nehány heti tartózkodásra délvidékre utazott, ugyanez alkalommal fogja megtenni Rómába zarándokúját is.

A főpásztor adománya. A püspök ur Ő méltósága a kath. kaszinó házvételének törlesztésére 20 ezer koronát adományozott. A bőkezű adományért dr. Irinyi Tamás és Jas kovics Ferencz kaszinói alelnökök vezetése alatt Kertészffy Gábor, Jankovics János, Papp Gyula, Ékkel Lajos és Komka Alalos tagokból álló küldöttség mondott köszönetét vasárnap délelőtt a püspök urnák.

Gyászhir. Sarmaságh Mihálynó, szül. Póhl Anna Nagy-Bánya sz. kir. város nyug. alkapitányának neje életének 78-ik, boldog házasságának 51-ik évében e hó 16-án d. e. V2Ö órakor hosszas és kinos szenvedés s a

halotti szenségek-ájtatos felvétele után megszűnt élni. Hült tettemei e hó 18-án d. u.

4. órakor helyeztettek NagyBányán öröknyugalomra, az engesztelő szent mise áldozat e hó 19-én délelőtt 9 órakor mutattatott be az egek Uranak. A boldogultban Sarmaságh Géza ny. főgymn. tanár és lapunk jeles munkatársa szeretett édes anyját gyászolja. — Dongolovics Gyula áldozópap e hó 17 én a halom szentségek ájtatos felvétele uián az irgalmasok kórházában elhunyt. 25 éves volt, 2 éves áidozár. Temetésén pap társai számosán voltak jelen. A gyászertar- tást dr. Binder András ez. kanonok végezte. —- Makay Karoly törvényszéki aljegyző tegnap reggel hosszas szenvedés után elhunyt.

— Papolczy Zsigmond szinyérváraljai föld- h rtokos e h> 16-nn d. u. 1 órakor életének 35-ik, boldog házasságának 9-ik évében elhunyt. Földi részeit nagy közönség részvétele és a kiterjedt rokonság mély gyásza mellett helyezték örök nyugalomra. Az engesztelő szent miseáldozat hétfőn délelőtt 9 órakor mutattatott be az egek Urának.

Áthelyezés. Löfler József kir. kaih. fögymn. tanári saját kérelmére a vall. és közokt. miniszter a írencséni kir. kath. főgym- nasiumhoz helyezte at. A távozó tanárban, főgyimnaziumunk kiváló tanerőt vesztett el.

Hymen. Révfy Zoltán, lapunk munka társa néhai Révfy Mihály és neje sz. Hódy Maria fia folyó óv február hó 24-én vezeti oltárhoz az adai róm. kaih. templomban Gyetvay Gizellái, Gyetvay Béla és neje sz. Szaday Elei ka leányát. — Schwimmer Ernő helybeli kereskedő eljegyezte folyó hó 20-án Markovics Zsigmond leányát Rózát.

Nagy lelkű adomány. Öméltósága a püspök ur 6 darab egyenkint 50 forint névértékű Pázmány Sajtó részvényt volt kegyes a„ Heti Szemle“ alapjára adományozni. E tényből is latszik, hogy a püspök ur élénk érdeklődéssel viseltetik és elismeréssel van lapunk működése iránt.

Küldöttség a miniszternél. Vármegyénk törvényhatósága, mint tudvalevő, múlt óv decz. hó 14 tartott közgyűlésében elhatározta, hogy az 1900. évi közúti költségvetésben a 10%-os útadót 13%-ra emeli föl, hogy ez által s a varmegve által felveendő 1,500,000 korona kölcsönnel a megyei utak kiépítése s a tervezett vasuiak segélyezése lehetővé legyen téve. Minthogy a közgyűlésnek ezen határozatát a kereskedelmi miniszter még eddig nem hagyta jóvá, közelebb egy tekintélyes küldöttség járt fenn a miniszternél, kérve tőle a 13%-os megyei útadónak jóváhagyását. A küldöttség szónoka Nagy László alispán volt, ki a miniszter előtt feltárta azon okokat, melyek a vármegye közönségét a 13% os uiadó megszavazásara késztették. A miniszter valaszabau helyeselte a vármegye úti ügyének tervbe vett rendezését, s kilátásba helyezte a határozat megerősitósót, ha az a törvenynyel összeegyeztethető lesz. A miniszteri válasz uián most mar remény van arra, hogy az eddig oly sokszor kifogásolt megyei úti állapotok végre valahára rendezve lesznek.

Felolvasó estély. A Katholikus Kaszinó rövid időköz után vasárnap este ismét belépő-díjas felolvasó estélyt rendezeti a Czeczil- egylet dísztermében. A műsort Orosz Alajos tanár éneke nyitotta meg Mendelssohnnak Vándoruton ezunü remek dalával, utely után a Szulamiih opera Bölcsődalát énekelte. A kellemes, erőteljes bariton hanganyag, melylyel Orosz tanár rendelkezik s melyet egy hivatott ének 1 üvész bravourjával fe-