Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-14 / 7. szám
4 „HETI SZEMLE“ (7-ik szám.) Igazgatói székem elfoglalásakor ígéretet tettem a tek. Választmány előtt, hogy a Társulat ügyeit az alapszabályokban lefektetett elvek szerint és az alkotmányos formák legszigorúbb szem előtt tartásával fogom vezetni. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom s mint tanúra a tek. Választmányra hivatkozhatott!, hogy azon 2 év alatt, a mióta a közbizalom a társulat ügyeinek vezetését kezeimbe tette le, Ígéretemet megtartottam. A társulat fontosabb ügyei körüli teendőket, igy p. o. az óvodák személyi és anyagi ügyeinek elrendezését, esti tanfolyamok szervezését, jutalmak, segélyek kiosztását stb. igazgató társaimmal közös megegyezéssel és tanácskozással állapítottuk meg. Intézkedéseinket, illetve javaslatainkat az igen tisztelt választmányhoz esetről-esetre bejelentettem s a választmányt az ügyek elintézésére, valahányszor annak szüksége fentforgott, összehívtam. Tartottunk ehhez képest az elmúlt év folyamán 6 választmányi és 1 rendes közgyűlést. Mint az előző években, úgy az elmúlt évben is társulatunk működésének súlypontját a kisdedóvás, illetve a kisdedóvást teljesítő gyermekmenhelvek fentartása képezte. Szem előtt tartván természetesen, hogy mint minden intézményünk, úgy ezek is azon czél szolgálatában álljanak, melyet Társulatunk nagynevű alapitója, b. e. Kováts Lajos az alapszabályokban klasszikus tömörséggel ezen szavakban fejezett ki: „Legyen e vármegyének minden lakosa a magyar állam eszmének hive és tudjon magyarul.“ Az elmúlt évben, legnagyobbrészt vegyes ajkú községekben, 10 uj menhelyet szerveztünk. A beérkezett jelentések valamint a végzett látogatások azt igazolták, hogy e men- helyek a kezdet nehézségeiből egyszerre a virágzás fokára emelkedtek, a lakosság körében a legnépszerűbb fogadtatásra találtak. Sőt volt rá eset, hogy az évzáró vizsga valóságos községi ünnepélylyé nőtte ki magát. Fentartottunk különben összesen 76 nyári gyermekmenhelyet, 1898-hoz képest 10-el többet. A fentartási költségekre a Társulat részéről 13728 kor., a községek részéről apró tekercseket gyúr és ezeket süti meg. E tekercsek hüvelykujjnyi vastagságú csúcsokban végződnek, melyeket lehetetlen megrágni. A legegészségesebb fogakat is veszélyeztetnék. De hát hogy értékesíti az olasz a sziklakemény darabokat? Mert ha már oly nagy itt a takarékosság, vagy jobban mondva szegénység, csak nem fogják a kutyának dobni e kemény darabokat! A kérdés megfejtése ez. Az olasz vízben áztatja fel kenyerét és csak akkor eszi, midőn az a vízben péppé puhuh. Hasonló módon cselekszik az is, akinek egy pár szoldi borra is jutott. Ez borospohárba tördeli kenyerét, és miután ez a bort beitta, megeszi. Eszerint az olasz paraszt inkább eszi, mint iszsza a bort. És ez oly egyetemes szokás, hogy nem egy vendéglős illetőleg korcsmáros aszerint számítja az elfogyasztott bor mennyiségét, hogy azt nézi, hány darab kenyeret fogyasztott el vendége, tudván, hogy mennyi bort szív magába egy-egy czipó. De menjünk tovább. Nézzük, hogyan táplálkozik a magam fajta kvalifikált gyomra papi ember. 14838 kor., összesen 28566 kor. fordittatott. Egy rrienhely fentartása benne volt a Társulatnak átlag 170 koronába, a társulatnak és községeknek átlag 338 koronába. Látogatta a menhelyeket 3161 fiú. 3778 leány, összesen 6939 gyermek, ami hatalmas bizonyítékát képezi annak, hogy ez intézményt, népünk mennyire kedvelte. Egy gyermeknek a gondozása a társulatnak és községnek átlag 4 60 koronába került. Az a magasztos czél, melyet ez intézmény szolgál s melyet fentebb érintettem, ez áldozatot bizonyára megérdemli. Az év folyamán magam, Majos Károly igazgató társam és a jegyzők az összes mon- lielyeket meglátogattuk. Hiányokat leginkább az elhelyezés és az udvarok befásitása körül tapasztaltunk. Intézkedésért a kir. tanfelügyelőség utján a tek. Vármegyei közigazgatási bizottsághoz fordultunk s a bizottság egy erélyes határozattal volt szives segélyünkre jönni, melynek hatása már a nyár folyamán mutatkozott. E látogatások hatása alatt, látva azt, hogy évi bér fejében, a czélnak igen sokszor meg nem felelő helyiségekért a községek mily tetemes összeget fizetnek, illetve az e nemű szükséglet, a Társulat által kiosztott segélynek mily jelentékeny részét képezi, azon eszme és gondolat ébredt fel bennünk : nem lehetne-e ezen összeget gyümölc-özöbbé tenni és a czél hatályosabb szolgálatára szentelni az által, hogy a községek kizárólag a menhely czéljhíra szolgáló telek vásárlására, azon megfelelő, tervszerű állandó helyiség építésére ösztönözhetnének úgy, hogy a jelenleg bériéire fordított összeg, némi pótlással, az építkezésre felveendő kölcsön törlesztésére, vagy amortisatiójára for- dittainék ? Az adatok ide vonatkozólag, a felügyelő bizottság utján beszerezve, feldolgozás alatt állanak. Nagy nehézséget okoz mindenesetre a községek túlterheltsége s a Társulat anyagi erejének korlátolt volta is. De ha e tervet, ha nem is mindenütt és nem is egyszerre, hanem csak a községek nagy részénél és fokozatosan sikerülne is keresztülvinni, az eszmét megvalósitani, már Reggel fekete kávé. A darált kávét és pótlékát egy kormos bádog kannába teszik, a kannát teleömik vízzel, a takarékkályhába venyigét gyújtanak és erre egy darab hosszú hasábfát tesznek, melynek nagyobb része kinyúlik a kályhából és meglehetősen befüstöli a konyhát, mely nagyságra nézve olyan, hogy ott egy megtermett ember bajosan tudna keresztben kinyujtózkodni. A takarékkályha -—- magyarul spórherd - — lapjáról leveszik a vaskarikát és a kávéfőző bádog edényt felülről behelyezik a lángoló, de néha csak füstölgő venyigére, még pedig oly ügyesen, hogy füstön kívül ritkán vegyül a kávé közé egyéb dolog, például hamu. De ha ömlik is, ez a csésze fenekén marad. Azután valami szagos likőrt öntenek a csészébe, kevés czukorral és rá a habzó fekete kávét, az alját vendéglátáskor újból feleresztve. Folytatása következik. Addig is jó étvágyat! Kelletlen. ez is egy hatalmas és korszakot alkotó lépés lenne Társulatunk történetében s a czóljaink- kal kapC'olatosan értett gyermekóvás ügyének biztos alapra fektetését, annak a téli hónapokra is állandóvá tehetését nagy mértékben elősegítené. És végre, a mi szintén megfontolandó, Társulatunkat, ha nagyobb áldozatok árán is, mondjuk egy évtized alatt, a midőn a kölcsönök letörlesztettek, oda segítené, hogy e menhelyeket, melyeknek fentartása tulajdonképen a községek érdeke és feladata, a társulatnak pedig csak czéljai eléréséhez szolgáló egyik eszköze, e menhelyeket, illetve azok évi fentartását, a felügyeleti jog visszatartása mellett, a községekre háríthatná s igy felszabaduló anyagi erejét más irányban érvényesíthetné. Jövő évi jelentésemben — halsten éltet — azt hiszem, hogy ezen nagy horderejű kérdés miben állásáról a tek. Választmánynak már részletesebb adatokkal szolgálhatok. Az óvodák után társulatunk másik fontos intézménye, mely már a felnőttek körében terjeszti a hazafias érzést, a magyar beszédet és az egyszerű falusi fóldmives ember életében is nelkülözhoilen gyakori ismereteket, az u. n. téli esti tanfolyamok. Ilyen tanfolyamok a múlt évben is ugyanazon községekben szerveztetek, mint az előző 1898.-Ík évben. Nevezetesen : Ar.- Megyesen, Patóbázán, Apában, Vámfaluban, Dengeb gen. — Hagymás Láposon, Misztót- faluban, Avasfelsőfaluban különböző körülmények miatt e tanfolyam ez évben nem volt szervezhető. E tanfolyamokat az ottani államiiskolai tanítók vezették, néhol, a hol lehetséges volt, a gör. kath. felekezeti tanítóknak is bevonásával. Uj tanfolyamot terveztünk Dobrács- Apátiban, a mely községben az egyetlen ev, ref. tanítói állás üresedésben léte miatt már évek óta egyáltalán nem volt iskola, igy nagy szükség volt arra, hogy az iskolába nem járhatott felnőtteknek a legelemibb ismeretek elsajátítására mód és alkalom nyujtas- sék. E tanfolyam vezetésével az ottani ev. ref. tanítót bíztuk meg. Hogy ezen tanfolyamokban a tanítást minél egységesebbé és eredményesebbe tegyük, Marosán Kornél ar-megyesi áll. isk. igazgató, Társulatunk választmányi tagja által mint a ki e tanfolyamok legelső szervezője volt, annak tantervét elkészíttettük. Munkálatát a kir. tanfelügyelőség felülbírálása után választmányunk elfogadta s az összes tanfolyamokra kötelezővé tette. Végre megemlítem, hogy a tanfolyamokon e télen összesen 263, leginkább idegen ajkú felnőtt nyert oktatást. Czólunk elérésére, alapszabályaink szerint további eszközül szolgál a magyar beszéd tanításában kitűnt óvónők és tanitók megjutalmazása. — Az elmúlt érben 4 tanítót részesítettünk e czimen 50—50 korona és több óvónőt 30—30 korona jutalomban, egyeseket, a kik reá voltak utalva, ugyanilyen arányú rendkívül segélyben is. * * * Áttérve már most jelen évi működési tervünknek vázolására, mint a felolvasott költségelőirányzatból méltóztatnak látni, haladunk egyrészt a múltban követett irányban ; másrészt a választmány határozatához képest gondoskodtunk a közönség által igénybe nem vett és igy holt tőkét képviselő központi könyvtár gyarapítása helyett népkönyvtárak, olvasókörök szervezéséről. Továbbá, hogy az ovoda, iskola és esti tan-
