Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-14 / 7. szám

szám. Kzalmár, 13)00. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. IX. évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Efjy évra — — — — — — — — (5 korona — fillér. Félévre — — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 14 fillér. Felelős szerkesztő 15 Á T II O HY END KE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ." A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzok, hirdetések, stb. a „Páztnány- sajtó“ cziméro kiildondők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A líii> megjelenik minden szerdán. Ugrón Gábor. Szaünár kitette a szűrét a kép­viselőházból. Lerúgta a politikai élet színpadáról, mint egy hitvány rögöt. Nem kellett neki az a tiszte­let, mely ennek a nagy férfiúnak a nevéről sugárzott reá. Leszámolt vele. A deficit azonban Szatmár számlájára esett. Ugrón nymbusá­ból nem veszített semmit, — de Szatmár elérte, hogy nem vehetik komolyan az elvi harezok viharai között. Szemébe nevethet a bocsko- ros tót vígan, aki éhezve és fázva megállotta a sarat a kitűzött zászló becsülete mellett, s férfias önérzet­tel dobta vissza a lelkének megvá­sárlására ajánlott bárdiját. Ugrón visszakerült oda, ahol neki méltó helye van, méltóbb mint bárkinek. Visszakerült a képviselő­házba, hol midőn felemeli hatalmas szavát, ünnepnapja van a magyar embernek. Fajának őserejét csodálja benne, mely egykor tombolva és zúgva száguldott át a vészeken, s bátran szembe mert szállani ellen­ségeinek ezernyi hadával. A nagy székelyben megtestesítve látjuk az ősmagyart. Kevés alakja van már ilyen a társadalomnak, meglehet őket számlálni az ujjainkon is. Sőt TAKCZA Biztos gyógyszer. Beteg vagyok. Nagyokat nyöszörgők, Náthát kaptam. Vigye el az ördög. Dehogy viszi, dehogy! Hisz ő hozta. Olyan már a fejem mint egy rosta. Csak tüszszenteni tudnék úgy nagyjából 1 Kiugranám örömtől az ágyból ; Bár a doktor, ki többször figyel meg, Azt mondta, hogy moczezani se merjek. No hát jól van! Nem fogok moczczanni. Várom mennyi gyógyszert fog még adni; Mert amennyit már eddig beszedtem, Beszedhetnék bízvást tizenkettőn. Nem halok meg egykönnyen, úgy vélem. Hisz van még busz hátralékos évem. Vagy tán több is! Lehet. Majd meglátom, így jósolta egy öreg barátom. akiben jellem, tetterő, bátorság, lán­goló hazafias érzelem, a tehetségnek ily magas foka, az ellenállhatatlan szónoki talentumnak ekkora mér­téke gyűlt volna össze, rajta kiviil talán nincsen több. Legutóbbi fellépése az autonó­miai tárgyalásokon bámulatos volt. Felé fordult az egész ország lifeline és rokonszenve. Bátran szemébe mert nézni a társadalomnak, s le­leplezte hitványságait.’ Nem takti­kázott, nem kereste a szólamok udvarias formaságait, melyek közt elvész a tartalom, — nyíltan rámu­tatott elzüllött politikai és társadalmi életünk fájának korhadt gyökerére. Odalépett a sorompó elé, hogy uj vérkeringést hozzon a lomhán lük­tető erekbe. Nem kért kegyelmet, nem menekült az üldözések vas­vesszeje elől, nem szégyelte meg­váltani katholikus vofrSíj'-^amiért ellenfelei olyan sokszor ostorhegyre vették. Hogy tanuljanak ettől a nagy jellemtől azok a poltronok, kik pi­rulnak a kereszt előtt kalapot emelni, ide igtatjuk — legalább kivonato­san — azt a szenzátió számba ment beszédet, mely a napokban Ugrón ajkáról elhangzott, s melyért az or­szág minden részéből tömegesen küldöttek hozzá az üdvözlő távira­tokat, — még Szatmárról is, mely Mondják: jobban vigyázzak magamra; A sok munka nem szolgál javamra. Lám! — mondják — kik komótosan élnek, Hosszan tart az ólet csaknem mindnek. Hadd éljenek. Ki fog erre adni ? Én nem vagyok holmi czövek, vagy mi? A lustaság, — elevenen élve, — Merő halál már magában véve. Izzadok már ! Felgyógyulok. Érzem. Nem hiszem, hogy tévednék e részben. Lázam elmúlt. Az étvágyam tágul. Nem sokára ehetek már tálbul. Én különben, mint vehetni észre, Nem szoktattam magam sok evésre, Hisz jól látom, hogy kik sokat esznek, Mint egy sifon, oly kövérek lesznek. Jött a doktor bajomat vizsgálni. Alig tudott a két lábán állni. bukásának gyászos emlékű szin­tere. Rámutat arra, hogyan posványodott el az autonómia ügye. Kevesen tartják már szükségesnek. Azután így folytatja : „Hova vezet ez ? Egészen kimondom. A katolikus- ságnak Magyarországon helyzetét teljesen meg fogja rontani a jelenlegi állapotnak to­vábbi fentartása. Mert Magyarország alkot­mányos ország. Népképviseleti alapon van szervezve. És nem vették-e észre t. kongre- szusi tagok, hogy ez alkotmányossági aera óta a kát. társadalom, annak tagjai, a kat- holikusok a közéletnek minden terén szem­mel tartatnak, üldöztetnek? Egész életemben semmiért sem szenvedtem annyit, még a függet­lenségi és 48 as pártiságomért sem, mint a meny­nyit szenvedtem azért, mert katholikus vagyok. És nem veszik-e észre, hogy a többi külöm- böző egyházak szervezve vannak ? Tagjaik a saját egyházi közéletükben egymást isme­rik ? Vannak találkozási hefieik, hol egy­mással gondolataikat kicserélik, eszméiket továbbítják és szótterjesztik egyházi szer­vezetükben a nép között, a ma kiadott jelszó rövid idő alatt az utolsó kunyhóuan is minde­nütt hangzik és ennek megfelelőleg idomit- tatik át mindenütt a nép gondolkozása? Minálunk katolikusoknál nincsen semmi szervezet. Szanaszét, vagyunk szórva. A katolikus ember magára van hagyatva. Senki fel nem jajdul. Csak néha hallom, hogy egy-egy ember fel mer szisszenni, akkor is tétovázva néz szót, hogy vájjon sokan lát­Nem volt részeg. Ezt ón tisztán látám. O is beteg. Ráragadt a náthám. Neki könnyebb, hogy náthára szert tett, Mert folyton és akkorát tüszszentett, Hogy a padló megrendült alatta, S a háztetőt csaknem megingatta. Kívántam is jó egészségére, Mit köszönni nem győzött egy végbe. Oh szívesen ! Úgy sincs benne károm, Hisz egyébbel úgy sem honorálom. Majd meg náthás könyeket eresztve, Éteremet tapogatni kezdte, „Pompás !“ úgymond, Bajom már mulóban, Ugrálhatok mint bóka a tóban. Úgy örvendtem eme biztatásán, Mint a macska a töpörtős kásán ; S kértem Írjon egy olyan receptet, Melytől ón is nagyokat tüszszentsek. WGLIR JÓZSEF szabó üzletében Szatmár. Deák-tér (városház épület.) Teljes katonai fölsze­relés! czikkek raktára. Tartalékos tisztek elegánsan és előnyösen föl­szereltetnek, elválallom mindennemű egyenruhák átalakítását, polgári ruhák a legújabb divat szerint készíttetnek. Papi öltönyök, re­verendák előnyös árban.

Next

/
Thumbnails
Contents