Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-28 / 52. szám
IX. évfolyam. 53>ik szám. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér. Félévre------------------------------------3 „ — Ne gyedévre — — — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre! korona Egyes szám ára 20 fillér. Századforduló. Az év utolsó pillanatai, hol a múlt és jövő találkoznak az emberi élet határpontjánál, mindig magasztos eszméket, fenséges érzelmeket szoktak kelteni a szivekben. Múlt és jövő ! . . . Rengeteg anyag az elmélkedésre! . . . Hatása alatt az idő e két végtelenének szárnyakat kap a szív, hogy közelebb repüljön a mindenség Urához. A paloták termeiben épen úgy, mint a szegények viskójában hangosabban dobban meg a kebel, — valami titokzatos varázs, valami láthatatlan kéz vonz a magasabb régiók felé. Kiűzi az álmot a szemekből, lefoglalja az ébrenlét perczeit. A múlandóság eszméjének titokzatos órái ezek. A mostani esztendő, mely pár nap múlva lezárul előttünk, nem épen közönséges az évek sorában. Egy évszázad utolsó esztendeje ez. Egy évszázadé, mely nemcsak az egyedek millióinak volt temetője, de a népek történetében is számottevő részt követel magának. Itt még több anyag van az elmélkedésre, még tágabb mező belemélyedni az idők végtelenébe. De ami ezt az esztendőt az isteni eszmék fénykörébe emeli, ami áldásává tette a népeknek, az anyaFelelős szerkesztő HÁTIIOItY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTŐ “ szentegyház gyöngéd anyai szerete- tében nyilatkozott meg. Szent évnek nyilvánította e századfordulót. Megnyitotta a kegyelem forrásait, hogy bőségesen menthessenek belőle, kik az Ur szive szerint kívánnak élni. Elárasztotta népét az isténi Megváltó hagyatékának kincseivel. Itt a legtöbb anyag van az elmélkedésre. Szálljon azért magába minden halandó. A végtelenségek találkozásának ennél fenségesebb határpontja nincs. Isteni és emberi! . . . Adjunk hálát a kegyelmekért, kérjük Isten áldását a jövőre. Az anyaszentegyház ez év kimúlását nagyobh fénynyel, ünnepélyesebben fogja megünnepelni. A püspök ur egyházmegyéjében híven a szent Atya szándékához, legközelebbi körlevelében igy intézkedett: Szentséges Atyánk felhasználva a 19. századot bezáró idő jelentőségét, a hívek vallásos buzgalmának fokozása czéljából apostoli hatalmánál fogva megnyitotta a mennyei kegyelmek kincstárát, s elrendelte, hogy a templomokban f. é. deczember 31 -ikének éjjeli 12 órájától 1901. jtu. ar l-ének déli 12 órájáig a főpásztorok által szabadon meghatározandó időtartam al. a legméltóságo- sabb Oltáriszentség nyilvános imádásra tétessék ki, és mindazoknak, akik ez alkalommal töredelmesen meggyónnak és megáldoznak s a kitett Oltáriszentség előtt imában egy órát A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldeudők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnak fel. Nyilttér sora 40 fillér. A. lap megjelenik minden szerdán. töltenek, imádkozva az Ő Szentsége szándékára is, teljes búcsút enged. Mihez képest elrendelem, hogy egyházmegyém mindazon templomaiban és kápolnáiban, a hol a legméltóságosabb Szentség állandóan őriztetik, 1901. január 1-én reggel 6 órától déli 12 óráig az Oltáriszentség nyilvános imádásra tétessék ki. A t. lelkész urakat pedig felhívom, hogy jelen intézkedésről a híveket eleve értesítsék, buzdítván őket, hogy ezen kedvező alkalmat a teljes búcsú elnyerése által üdvösségükre felhasználni el ne mulaszszák. A f. ó. deczember 31-iki éjféli misét illetőfog felhívom a t. lelkész urak figyelmét erre vonatkozólag m. é. XV. körlevelemben 2477/1900 sz. a. közzétett rendelkezésemre. A villamos erőt olcsóbbá kell tenni. Nagyon sok és fontos ok harczol a mellett, hogy a villamos erőt olcsóbbá kell tenni. Ha nem venoénk egyebet számításba, csupán a villamos világítást és a kis ipar gépeinek hajtását, már ez a két dolog is elegendő volna arra, hogy mindenki meggyőződjék állításunk igazságáról. Mert az már mégis csak különösnek tűnik fel a gondolkodó és azelőtt, hogy a szegény ember még a 20-ik században is meg legyen fosztva a tudomány vívmányainak használatától, csupán azért, mert a hallatlan magas ár lehetetlenné teszi a hozzáfórhetést. A villamos erőt és ennek alkalmazását ma már nem szabad fényüzési czikknek tekinteni, mely TÁRCZA. Karácsony este. Hideg borongós az idő, a nap bágyadt sugara csak nehezen tör keresztül a sürü ködön, mely szótterjeszti fátyolét, falvak és városok felett. Szürke az egész világ, a természet felölté fehér leplét, a fák kopár ágairól zizegve hull a zúzmara. Oly jó ilyenkor a meleg szobában. A pezsgő élet zaja el is hal egy kissé; a közhelyek üresek lesznek; a szenvedély tüze kialszik, a pártküzdelem szünetet tart. Az emberiség szivét egy nagy magasztos érzés tölti el, mely feledteti a köznapi silányságokat s kipirult arczczal, dobogó szívvel siet kiki a kedves otthonba, hogy a mai estét szerettei körében töltse el. Karácsony este van. ... A szeretet angyala nesztelenül lép be a család szentélyébe, hol a zöldelő karácsonyfa magasztos csendben áll. Felgyújtja az ágaira rakott apró gyertyákat; az örökzöld galyakat megrakja ajándékaival. Minő öröm ! A gyermek egy pillanatig önfeledten szemléli e csodás látványt, majd kis szivéből az öröm könyei törnek elő, s mielőtt az ajándékhoz közeledne, szülei keblére borul. Az apa, anya szótlanul nézik e jelenetet, mig szivükben oly ritkán érzett jótékony melegség árad, mely megnyitja ajkaikat, hogy ki ne fogyjanak dicsőítéséből annak a kis Jézusnak, ki születésével örömet hozott az egész világnak . . . Kint ezalatt megcsendül a pász- torjátókosok éneke . . . s a szeretet angyala tovább száll. Egyszerű, csendes, picziny szobába kopogtat be. Halvány, törődött asszony ül kis asztalánál. Körülette nyugalom, csak ő virraszt egyedül. A pislogó mécs derengő fénye meg-megvilágitja bus fejét, melyet csüggedten kezeire támaszt; egész lénye bágyadt, szomorú, mint ki mindenét elveszté. Sokáig ül mozdulatlan, mig lassan összekulcsolja kezeit; szeméből rég leélt boldog napok szomorú árnyéka tükröződik vissza; szivét, ki tudja, mennyi letarolt szép remény szóthullt romja tölti el ? Ki mondaná meg, lelke a múlton mereng-e, vagy imádkozik ? De ime, a néma, csendes éjben távoli énekszó hallik, szelíd, magasztos dallama eljut az özvegy kis lakáig; lelkében egyszerre felrajzanak gyermekségének, szebb napjainak emlékei, s mire az ónekhang közelebb jut, együtt zengi vele: Krisztus Jézus született, örvendezzünk .. Az angyal tovább száll. — Fájdalmas töprengés helyébe a csendes megnyugvás édes örömét hagyva. Most egy rozzant kunyhó fogyatékos ajtaja előtt áll meg a szeretet angyala. Az ajtó hasadékain halvány fény sugárzik keresztül, mely vékony fényes vonalat ir le az éj fehér havára. Belülről a hideg nyomor kinos nyögése üti meg a haligatózó fülét. Egy öreg ember, fiatal nő s egy tiz éves fiúcska ülnek körül pár szál gyertyától megvilágított karácsonyfát. Szegényeknek, nagyon szegényeknek kell lenniök, mert környezetök s ruhájuk mutatja, hogy a hideg ellen nincs elég védelmök. Az öreg fáradtan húzódik meg egy kis lóczán, lehunyja beesett szemét, s mellének hörgése elárulja, hogy szenved. Néha fel-fel tekint a szegényes karácsonyfára s ekkor egy könycsepp gördül alá szomorú arczán. Mellette a kis fiú, míg szemeivel örvendve nézi a lobogó gyertyákat, kezeivel szeretettel czirógatja ijesztően sovány arczát öreg nagyatyjának. A nő fájdalmasan néz maga elé, olykor nehéz sóhaj fakad kebléből, gondolatai ott révedeznek egy bol"T
