Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-07 / 6. szám
2 „HETI S Z E M L E“ (6-ik szám.) lyeket vázoltunk, három évtized óta dominálnak már ebben az országban. Tisza halászta ki a szabadelvii- ség éjjeléből, s szent meggyőződése szerint mint az oligarchiának kényelmes mentsvárát utódaira örökségbe hagyta. Saját szempontjukból véve a dolgot, jól is megyen minden. A nemzet megtörve önmegadással huzza a rárakott igát. Talán ha a nyakát tekernék kifele, akkor sem moczczan meg. Azt a nehánv embert O KJ akik eljutottak oda fel a polczra, kényelmesen kitartják a millionerek. Husz-huszonötezer forint mellékjövedelemre mindenik száinithat. llát nem jól megyen ez igy? . . . Meg is érdemli a huszonötöt minden magyar ember, aki őket oda segitette. Persze nem ezres bankókban. Ezeket ők rakják zsebre, a porcziókat meg kikapja a magyar nemis egyszer-kétszer. Változást Magyarországon hamarjában nem lehet reméllni. A lelketlen ágensek felhasználják a nép politikai éretlenségét, hogy megvásárolhassák őket czéljaikra. Ellenségévé teszik a népet önnönmagá- uak. Az az istenadta paraszt nem tudja mit mivel, mikor vótumát a szabadelvű urnába bedobja és mégis megteszi. Hogyne tenné, mikor ez a legfőbb jó a kerek világon, —- igy mondja neki a nótárius, meg a szolgabiró. Aztán meg jó diurnum is jár ki érette. Persze azt nem éri fel észszel, hogy százszorosán ki fogják azt huzni az ő bőrén. Tiszta választások!.. Nálunk? . . Magyarországon ? . . . Ugyan hogy gondolhat valaki már ilyet? . .. Menjen csak Szentesre, megmondják ott neki, mi minden tartozik e forgalomkörbe. Azok az elemek, melyek csak nemrégen orgiákat ültek széles e hazában, nem pusztultak ám ki. A politikai erkölcstelenséget sem lehet kigyomlálni könynyen. Fertelmes ragály az, pusziit a jellemegyáltalában nem szabad. De még sem vagy vele egészen kibékülve, hogy ennek igy kell lennie. A középiskolában megkomolyodol. Éveken keresztül hordod az ismeretek országágában a tudományok szétszórt kévéit garmadába, hogy majd utóbb, az élet valódi iskolájába csépelhess. Bámulod, hogy mily sok lángész ólt már előtted ’s mennyi kincset rakott le-a könyvek mohos lapjaira. Ebben az időben lelkesülsz leginkább az észért ’s tiszteled az emberi nagyságot. Még a torna- tanitódat is a halhatatlanság előszobájából látod naponkint felkelni. (Ami egyébiránt igen szép tőled.) Mikor aztán öngondolkozásra szokva, észreveszed, hogy mennyi zagyva és rend- szertelen ismeretnek mázolatlan cseréptáljából habzsohatott veled éveken át a középiskolai tanitásterv, áldhatod Istenedet, hogy a felső tanintézetek mély elméjű tudósainak bölcs bolondságaira még egy kis józan eszed maradt. Mikor a költéstan műformáival megismerkedtél, legott elragad az Írói lelkesedés árja ; felülsz a Pegazusra, nem veszed észre, ben, akárcsak a pestis az emberek között. Aztapolitikát, amelyet Széli Kálmán képvisel, vagy jobban mondva hivatva volna képviselni, nem töri az osztrák. Uj nóta ez nekik, nem i csevegtek ilyet soha az életben a Lajtha habjai. Az a régi, az jobb, melyet eddig fújtak, hozzá van tnár szokva egész Magyarország. Miért legyen boldog? ... Hisz’ nem is kívánja, elég neki, ha van zabkenyér meg korpa. Sőt nem tetszik az soknak, nagyon soknak idebent az ország határai közt sem, hogy nem dúskálhatnak már abban a sok jóban, mit évtizedeken keresztül oly zavartalanul élveztek. Ez a két momentum lép most előtérbe. Félő, nagyon félő, hogy ! sikerülni fogaz az aktió, melyet most | a bukott gárda tagjai megindítottak. ! Hogy minden követ meg fognak mozgatni, az több mint bizonyos. S nem lehetetlen, hogy az együgyű nép lépre fog menni. Pedig Isten mentsen az olyan politikától, amely csak abban az értelemben nemzeti, hogy az osztrák a börziánerekkel meg a mi hatalmasainkkal osztozik a konczon. A liath. autonómiai kongresszus. Népünk legjava a sorompók közt. A kigöngyölt zászló szilárd kezekben büszkén leng. Öröm nézni azt. a díszes tábort, mely az országos kongresszusra összegyűlt. Poli tikai és társadalmi életünk legkiválóbb alakjait táljuk itt. íme van mégis kath. intelli- gentia. De vájjon ez a díszes tábor komoly küzdelmet fog e kezdeni, vagy csak lovagjátékot rendez. Mondjak sokan, hogy a kormány ellenzi az autonómiát, mások azt 1 vélik, hogy a magas püspöki kar sem óhajta azt, s igy midőn a meddő szóharczot megvívta s a felgyűlt érzelmeknek szabad folyási adott a konkresszus az ajkak zsilipjein . . . szépen levezényli az egész tábort a kormány és a püspöki kar. Mi ezt nem hiszszük, nem tudjuk, nem akarjuk hinni. Politikai életünk egyik vezéralakja azt állította, hogy a jelenlegi kormány nem fog akadályokat gördíteni az autonómia megvalósítása elé. Ám tegyük fel, hogy ennek épen ellenkezője felel meg a valóságnak ; hogy a kormány ellene van az autonómiának. Kérdezem: nem kénysze- rithetnők e, hogy megadja nekünk, az ezeréves magyar kath. egyház tagjainak azt, amit megadott a protestánsoknak s a gör. kel. románoknak. Vájjon nem támogatná-e a katholíku- sok jogos követelését az egész ország közvéleménye valláskülönbség nélkül. A kormánytól tehát nincs is mit tartanunk. Másrészt a püspöki kar sem szolgál reá arra a gyanúsításra, hogy az egyházra nézve üdvös intézmény megvalósulása ellen dolgozik. A magyar püspöki kar traditiójá- hoz híven mindig teljesitette az egyház és a haza iránti köielmeit. Apostoli szellem hatja át a maga egészében s meleg érdeklődéssel kiséri most és congresszus munkálatait. Ne gyötörjük tehát magunkat alaptalan rémképekkel. Ismerjük meg a tényt, hogy a congresszus egyetértő és lelkes munkálkodásától függ az autonómia megvalósulása. Tudjuk ugyan, hogy az autonómia sok érdeket érint. Érinti a legfőbb kegyur, a püspöki kar és a kormány érdekeit, de annyi szakértelem, tudomány és jóakarat, amennyit a congresszus a maga keretei közt tart, minő érdekek jogos és méltányos követelmeit ki ne tudná elégíteni, anélkül, hogy a maga igazából egy hajszálat is engedne ! S a különböző érdekek kiegyenlítése után adjunk jogokat a kath. népnek is. Ha czéljaink elérésében közreműködésükre számítunk, — mondja dr. Gr/őr ffy Gyula — akkor kötelességünk nekünk olyat nyújtani, amiért azt a szolgálatot teljesítették. Nem osztjuk a 27 es bizottság ama véleményét, hogy először legyen bármilyes autonómia, aztán majd lehet az intézményt fejleszteni. Egy rosszul megalkotott autonómia csak ellenszenvet fog szülni s eltávolítja a népet még jobban a derűstől. Nagyon kívánatos, hogy a congresszus ne utasítsa el mereven magától a a kisebbség javaslatát. Nagyon sok életrevaló eszme van abban, mely képes az egyházi ügyek iránt a hivek érdeklődését felhogy a paripádat kantárszáron kell vezetni, I | mert zöld zabot eszik. Erősen pengeted a j ! fűzfára akasztott lantot. Álmaidnak téveteg 1 | képe senki más, mint. az ábrándos, kék szemű ’s aranyhaju, szöszke lányka, a kivel a táncz- j iskola próbabáljain jártad a második négyest, , melyben a pesti müveit társalgó szerint a I választott szivek szoktak találkozni. Hozzá Írod a verseidet. Erősen felteszed magadban, j hogy telbenhagyod az iskolát ’s megnősülsz, j De szerencsétlenségedre az imádottad nincs I tisztában a második négyes jelentőségével, meg nem ért, mivel a kis ártatlan még nem vitte fellebb a harisnyakötósnól. Feltűnik lomha szárnyaival első szerelmi bánatod koromfekete éjszakája ; a csalódást alig tudod vérző szivedben elviselni, nem hogy tanulnál. Az évvégén szépségesen megbuktatnak ■ ’s ha eszed van, azt mondod otthonn, hogy valami tudományos kérdés felett összevesztél tanitóddal. Mindössze ennyi az egész. S van is e beszédednek olyan jogosultsága, mint a milyennel minden öreg az iskola első kitűnőjének szokta magát dicsekedéskép a rossz diakok előtt kiadni. Lassan-lassan gyógyulnak a sebeid ; felejteni és ismét tanulni kezdesz: az ön- gyilkosság boldogtalan gondolatja sem kisért már. Serényen hozzá látsz az önképzőköri munkássághoz. Azon kezded, hogy mindenkinek az orra elől elszavalod a dijat. Ma Kölcseynek fogyatkozásaira mutatsz rá, holnap a Széchenyi koszorúiból tépsz ki egy pár levelet ’s holnapután a Kossuth állambölcseletét rántod le a sárba. Nagy ember hírébe keveredői; a pajtásaid között kéziratban élczlapot szerkesztesz; kifigurázod az igazgatódat, a miért, ezer szerencse, hogy ki nem csapnak. Eközben rászokol a dohányzásra; mit sem tesz, hogy kóvályog tőle a fejed. Sőt egy-két éjszaka el is szökül a szülei házból ; bort iszol és mulatsz, nem látszol észre venni, hogy a czigány kevesli a zsebpénzedet. Persze, otthon azt hazudod, hogy valamelyik barátodnál vizsgálatra készültél. Végre letoszed az érettséget ; jogász lesz belőled; két kézzel szakítod a virágot. Vívsz egy-kót párbajt; ellenőrződ a báli meghívókat; összezörrensz ójjelenkint a rövidlátó rendőrséggel, mert nem akarja neked elhinni,